A Zweigelt 1920-ban Dr. Fritz Zweigelt munkájának köszönhetően született meg. A nagyfürtű, közepes méretű, vastag héjú bogyókkal rendelkező szőlőfajta gyors elterjedését annak köszönheti, hogy ugyan a kékfrankoshoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, ám annál jóval bővebben terem és kimondottan jó fagytűrő. Nálunk a 60-as évektől regisztrált fajta. Ma nagyjából 1600 hektárnyi van belőle. Rozé- és vörösborokat készítenek belőle, és gyakran kerül házasításokba. Ha egy pincészet megfelelő terméskorlátozás mellett önállóan palackozza, akkor már egy fiatalon is jól iható, kicsit lilás színű, piros bogyós gyümölcsös aromájú bort kap, amelynek tannin- és alkoholtartalma közepes vagy alacsony, savai pedig élénkek, de nem bántóak. A házasításokban is vibráló karakteréért szeretik. Egy kevés ideig tartó nagyhordós érlelés nem nyomja el az elevendőségét, gyümölcsösségét, de hozzátehet némi fűszerességet, mélységet. Míg a Balaton és a Duna borrégió mutat valamilyen integrációt, addig a Felső-magyarországi körzet esetében ez koránt sincs így. A Bükki, az Egri és a Mátrai borvidék tartozik ide összesen mintegy 12 000 hektár szőlővel, amiből a két utóbbi borvidék 95%-ot képvisel. A Régió talán klimatikusan a legegységesebb: Az Északi-középhegység területén fekszik, ahol leginkább a délre néző lejtőkön folyik a szőlőtermesztés. A hegység megvédi őket a hideg szelektől, a magasan fekvő ültetvények pedig a nyári melegben éjszaka jobban lehűlnek, mint máshol, így a savszerkezetek élénkek tudnak maradni. A három borvidék három teljesen különböző utat is jár: Eger egyre inkább a magas minőséget célozza, ehhez szofisztikált eredetvédelmet társít, van egy erős (Egri Csillag) és egy nagyon erős (Egri Bikavér) márkája, és létezik már világviszonylatban is csúcsot ostromló borai. A Mátra kétarcú: egyfelől még élnek és léteznek a korábbi nagyüzemi termelésből kinőtt fellegvárak, ugyanakkor tucatnyi kézműves borászat is faggatja a terroirt - nem is sikertelenül. És végül ott van a Bükk, amely mint borvidék nem sokra vitte az utóbbi évtizedekben, szűkülő szőlőfelület mellett szőlőbeszállítóként funkcionál, és csak néhány elhivatott termelő írja márkázott borára a borvidék nevét. A régió talán klimatikusan a legegységesebb: Az Északi-középhegység területén fekszik, ahol leginkább a délre néző lejtőkön folyik a szőlőtermesztés. A hegység megvédi őket a hideg szelektől, a magasan fekvő ültetvények pedig a nyári melegben éjszaka jobban lehűlnek, mint máshol, így a savszerkezetek élénkek tudnak maradni. Mindenképpen ki kell emelni egyetlen termőhelyet, az Eger határában fekvő Nagy-Egedet, amely nem csak azért különleges, mert 500 méteres csúcsmagasságával az ország legmagasabban fekvő dűlője (igazából két dűlő), hanem mert a vulkanikus tömegből is kilóg mészköves hardverével. Apropó hardver, apropó talaj: A három borvidék ebben is változatos képet mutat. Eger többségében vulkanikus tufa, a Mátra szintén vulkanikus, de többségében andezit alapokon míg a Bükk - ha leegyszerűsítjük - a mészkő, a vulkanikus talajok kiismerhetetlen keveréke. A Mátra az ország legnagyobb hegyvidéki borvidéke, változatos klímájú és talaj-összetételű szőlőterületekkel. A borvidék előnye, viszonylagos ismeretlensége, hátrány is egyben. A falvak még nem a tömegturizmus zajától hangosak, nem botlunk úton-útfélen japán csoportokba, csúszdaparkokba és látványpincékbe. Van viszont jó levegő, családias gyógyfürdők, apró vendéglők, hűvös pincék, forró kemencék, árnyas erdők és jelzett turistautak, madárdal és persze csönd minden mennyiségben. A hegyeken romos várak vigyázzák a falvakat, a völgyekben lovas tanyák és apró kis panziók kínálják a szolgáltatásaikat. Eger és a környező borvidék évszázados távlatban Magyarország egyik borászati központja. Oka ennek nyilván a hagyomány és a történelmi adottságok is, de Eger mellett a legnyilvánvalóbb érv a természeti adottság. Ez nyilván a termőhelyben fejezhető ki leginkább, és Egerben a dűlőknek óriási a jelentősége a bor karakterének meghatározásában. Itt ugyanis a talajtani és klimatikus árnyalatok sokfélék, színesek és érzékenyek, kimondható, hogy az egri bor terroir bor. A Mátra az ország legnagyobb hegyvidéki borvidéke, változatos klímájú és talaj-összetételű szőlőterületekkel. A borvidék előnye, viszonylagos ismeretlensége, hátrány is egyben. A falvak még nem a tömegturizmus zajától hangosak, nem botlunk úton-útfélen japán csoportokba, csúszdaparkokba és látványpincékbe. Van viszont jó levegő, családias gyógyfürdők, apró vendéglők, hűvös pincék, forró kemencék, árnyas erdők és jelzett turistautak, madárdal és persze csönd minden mennyiségben. A kékfrankoshoz vagy a kadarkához hasonlóan a paradicsomos ételek, tészták, raguk, pizzák, valamint a tradicionális magyaros, fűszerpaprikával készülő fogások, így a halászlé vagy a csirkepaprikás mellé választhatjuk. Az érettebb, komolyabb tételek akár a liba, a kacsa vagy egyéb vadszárnyasok kísérőjeként is megállják a helyüket. Nevét már akkor arról a lilás színről kapta, ami jellemzi ezt a fajtát. Az eltelt évek óta sokat finomodott a stílusa, a hordót már felcserélte a tartály, és fél év után palackozzák is. A 13 hektáros birtok a Soproni borvidéken fekszik. A pincészet két család összefogásából született: Linzer Sámuel, valamint Orosz Csaba és testvére, Péter az alapítók. Ez az alap zweigeltjük, aminek illatában és ízében ribizlit és cseresznyét érezni, mellette fekete borsot és kakukkfüvet. A fanyarság kellően üdévé teszi a kortyot, a bort egy-egy szelet paradicsomos-gombás pizza mellé pont el tudjuk képzelni. A borvidék borai friss, könnyed, aromás fehérborok, élénk savszerkezettel és gyümölcsös, virágos aromákkal. A málta egyik jellemzője a könnyedség és a frissesség, amely jól harmonizál a savas és gyümölcsös jegyekkel.
tags: #felso #magyarorszagi #zweigelt #dudas