Az egyértékű, telített, nyílt láncú alkoholok általános összegképlete a származtatásuk alapján könnyen megalkotható: CnH2n+2O, illetve CnH2n+1OH. Az alkoholok szisztematikus elnevezésénél szabály, hogy a hidroxilcsoportot is tartalmazó leghosszabb szénláncot kell alapvegyületként tekinteni, és a számozásánál a hidroxilcsoport helyzete a szénhidrogéncsoportoknál, sőt még a többszörös kötésnél is magasabbrendű szempont.
A nagyobb szénatomszámú alkoholoknál a hidroxilcsoport láncközi (másod- vagy harmadrendű) szénatomhoz is kapcsolódhat. Ez alapján az alkoholokatrendűség szerint is csoportosíthatjuk. A butanol egyes izomerjeit többféleképpen is elnevezhetjük: bután-1-ol, bután-2-ol, 2-metilpropán-1-ol, 2-metilpropán-2-ol.
A telített, nyílt láncú, egyértékű alkoholok közül a kisebbek színtelen, jellegzetes szagú folyadékok, a hosszabb szénláncúak szagtalanok, szilárd halmazállapotúak. A butanoltól kezdődően a vízoldékonyság fokozatosan csökken, mivel az egyre hosszabb apoláris szénlánc zavarja a hidrogénkötések kialakulásának lehetőségét a vízmolekulák között.
Az izopropil-alkohol (szisztematikus neve: propán-2-ol) jellegzetes, kissé kellemetlen szagú folyadék. Fizikai és kémiai sajátságai a metanolhoz és az etanolhoz hasonlítanak. A vegyészek oldószerként, a biológusok pedig kisebb, lágy testű állatkák tartósítására használják. Izopropil-alkoholt tartalmaznak a különféle frissítő kendők, illetve az orvosi gyakorlatban használt bőrlemosó, fertőtlenítő kendők is.
A legegyszerűbb stabilis, kétértékű alkohol szerkezete: HO-CH2-CH2-OH. A vegyület szabályos neve etán-1,2-diol, de a köznyelv csak glikolként, illetve etilénglikolként ismeri. A glikol színtelen, sűrűn folyó (viszkózus), a vízzel korlátlanul elegyedő (benzinben viszont nem oldódó) mérgező folyadék. Nagy viszkozitása és az azonos moláris tömegű, egyértékű alkoholokénál jóval magasabb forráspontja (198 °C) a két hidroxilcsoport miatt kialakuló hidrogénkötések nagy számával hozható összefüggésbe. Ezek akadályozzák meg a molekulák egymáson való elgördülését, illetve a molekulák kiszakadását a folyadék felszínéről.
A glikol kitűnő oldószer. Vízzel elegyítve fagyálló folyadékként használják gépkocsik hűtőrendszerében. Fontos ipari alapanyag. Az egyik ismert műszál, a terilén egyik kiindulási vegyülete.
A legkisebb, stabilis háromértékű alkohol a glicerin. A glicerin a glikolhoz hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. Színtelen, szagtalan, viszkózus, a glikolnál is magasabb forráspontú (290 °C), erősen higroszkópos, vízzel korlátlanul elegyedő, a víznél nagyobb sűrűségű folyadék. A természetben - kötött állapotban - nagy mennyiségben fordul elő a zsírokban és az olajokban. Ezekből szappanfőzéskor a szappan melléktermékeként keletkezik, és a szappan hasznos, bőrvédő, hidratáló adalékanyaga. A glicerint ma főként nem a zsírokból, hanem a kőolaj hőbontásakor keletkező propánból, több lépéses reakcióban állítják elő. Az iparban oldószerként használják, illetve sokféle szerves vegyületet (pl. nitroglicerint, dinamitot, színezékeket, magától száradó bevonatként használható műanyagokat) állítanak elő belőle.
