Egyes elméletek szerint kockázatos újraforralni a vízforralóban maradt vizet, ettől ugyanis nőhet a folyadék arzéntartalma. Valószínűleg már mindannyian jártunk úgy, hogy sokkal több vizet melegítettünk fel a vízforralóban, mint amennyit végül valóban felhasználtunk. A pazarlás elkerülése érdekében logikusnak tűnhet, hogy a megmaradt vizet nem öntjük ki, hanem felhasználjuk később, egy újraforralást követően. Egyes elméletek szerint kockázatos újraforralni a vízforralóban maradt vizet. Az emberek igencsak megosztottak azt a kérdést illetően, hogy vajon felhasználható-e a korábban felforralt, ám megmaradt víz, vagy pedig érdemes-e mindig friss vizet használni.
A rizikóval kapcsolatban a Rizikometer egy lehetséges egészségi kockázatra mutatott rá: a többszöri felforralás miatt bizonyos anyagok, például az arzén, a fluorid vagy a nitrátok koncentrációja növekedhet a vízben. A szakemberek szerint azonban az egyszer már felforralt vizet nyugodtan fel lehet használni később is, egy újraforralást követően - egészségi kockázattól nem kell tartani. A forralás fertőtleníti a vizet, eközben az illékony anyagok elpárolognak, a nem illók azonban a vízben maradnak. Koncentrációjuk kismértékben valóban nőhet, de nem annyira, hogy elérje az egészségre káros szintet. Fontos azonban a víz minősége.
Az írások szerint a víz minősége meghatározó tényező: lakossági felhasználásként beszélték meg, hogy a csapvíz fertőtlenítő- és klórtartalma mellett is szükség lehet óvatos megközelítésre. A csapvíz jellegzetes klóros íze miatt sokszor csökkenti a vízivási kedvet, pedig a megfelelő folyadékbevitel az emésztésre, a vérkeringésre, az agyműködésre és az anyagcserére is hatással van. Forralás után elpusztulnak a vízben lévő baktériumok, de a forralással nem semmisül meg minden olyan szennyeződés, ami káros lehet a szervezetre, például vírusok, vegyi anyagok, hormonkészítmények vagy gombák.
A modern állapotokról szóló megfigyelések mellett szóba kerül Boros professzor XXII. karácsonyi fesztiválon elmondott véleménye is: véleménye szerint jóval kevesebb vízre van szükség, mint arra eddig számítottunk. Ő ketogén diétát követ, és úgy véli, hogy a test vízszükségletét a táplálkozás módja határozza meg: elegendő hús és zsír fogyasztása mellett a szervezet maga termeli a szükséges vizet, jelezve a további igényt. A diéta szerint a test naponta körülbelül 7231 litert is előállíthat, de ezt a mennyiséget a napi 1-2 literes vízvesztéssel kontextusba kell helyezni. A beszámolók szerint a szomjúság tüneteinek gyors megjelenése és az így kialakuló eszméletvesztés összefüggésben lehet a ketogén étrenddel, illetve a táplálkozás módjával. A víz szükséglete tehát szorosan összefügg az étrenddel, hiszen a táplálékaink is jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak, illetve elvonhatják vagy pótolhatják is azt.
A szervezet vízigénye nem csak az elfogyasztott folyadéktól függ: a táplálék és a folyamatok kölcsönhatásban állnak egymással. A saját praxisomból is ismert, hogy lényege a vízhasználatnak és a hívatott vízforgalomnak, nem minden esetben arányos a testünkben a víz gyors felhasználása. A modern tudomány megközelítése gyakran nem ad világos választ az élet alapvető kérdéseire, és sokszor hosszú időt vesz igénybe a tételek igazolása vagy elvetése. Ennek fényében az ájurvédikus megközelítés azt javasolja, hogy a vízivás minőségéről és mennyiségéről több tényezőt figyelembe véve döntsünk.
Az ájurvéda és a víz minősége
Az ájurvéda szerint a víz különböző formái eltérő hatást gyakorolnak a testre. A hideg víz csökkenti az alkohol- intoxikáció tüneteit, a kifáradást, az ájulási hajlamot, a hányingert, a szédülést és a mérgezések következményeit. A forralt víz rendszeres fogyasztása szerint energiával tölti fel a vizet, serkenti az Agnit, az emésztés tüzét, ezáltal az ételt a szervezet jobban feldolgozza és könnyebben felszívódik. Bizonyos fűszerek hosszabb ideig történő főzése a vízzel együtt tovább erősítheti ezt a hatást. Megállapítja, hogy a forralt víz aránylagosan a vatát csökkenti, a pittát és a kaphát pedig részlegesen befolyásolja a fogyasztott víz arányaitól függően. A tételek szerint a víz fogyasztása az évszakokhoz és a test állapotához igazítható: különösen jó a forralt víz nyáron és esős időben, míg télen és tavasszal is hasznos lehet egy bizonyos mértékű meleg víz. A napon belüli időzítés például ütemezést ad a víziváshoz: reggel egy adag forralt vizet forralva és hűlni hagyva, majd termoszba töltve, a nap folyamán fél óránként kortyolgatva. Az étkezés közbeni tiszta víz fogyasztását az ájurvéda javasolja, és az étkezéshez szükséges mennyiség általában egy pohár víz lehet, attól függően, mit eszünk. Fontos megkülönböztetni, hogy az étkezés elején ivott víz kövérséghez vezet, míg a végén ivott víz lesoványodáshoz. A forralás és a fűszerek kombinációja egyéni tónusok szerint módosítható, és a vízdiagnosztika részeként a test típusához igazítva lehet a legjobb eredményt elérni.
Az esővíz különleges szerepet kap az ájurvéda szerint: más hatást gyakorol a szervezetünkre, mint a fás területeken nyert víz vagy a jangala víz. Esővíz hűtő, szélhajtó, élethosszabbító és fiatalító hatással bír, az intelligenciát támogatja és csökkenti a fáradtságot, a szédülést és a túlzott alvásigényt. Az esővíz gyűjtésének és kezelésének módszerei részletesen leíródtak: például dhárája víz kőből vagy aranyból készült edényben történő gyűjtése textilszűrőn át, amelynek hatása a szervezetben is számottevő lehet. A vízforrásokra vonatkozó megkülönböztetések szerint a fás területeken nyert víz különböző módon hat, mint a jangala területen nyert víz. A túl sok vagy túl kevés víz ivása az ájurvéda szerint sem kedvező: fokozza a salakanyag felhalmozódását és rontja az emésztést, ezért javasolják a víz kis mennyiségben, gyakori kortyonkénti fogyasztását, így támogatva az emésztést. A víz fontossága mellett hangsúlyozzák, hogy az ideális vízhozam nem határozza meg az étrendet; a helyes táplálkozást a vízivástól függetlenül kell kialakítani, és ez a megközelítés befolyásolja a vízigényt is. A víz létfontosságú, és az ájurvéda a víz világát azokkal a finomításokkal közelíti meg, amelyek a mindennapi életben a test összhangját szolgálják.
A csapvíz és a tiszta víz kérdése
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által megengedett maradék klórtartalom a csapvízben 5 mg/l lehet. Állatkísérletek kimutatták, hogy ezen határérték alatt a maradék klór nem károsítja az egészséget. A mindennapi gyakorlatban a csapvíz forralása után is marad némi szennyeződés, amelyet a forralás nem feltétlenül távolít el teljes mértékben. Vízkő képződik a vízben a kalcium- és magnéziumionok miatt, ezt a víz keménységének nevezik. A csapvíz biztonságosságára vonatkozó előírások a gyártói és közegészségügyi szempontokat is figyelembe veszik: a hálózati csővezetékek rozsdásodása, a víztartályok tisztításának hiányosságai és a szűrő-tömítés állapota kockázatot jelenthet a felhasználók felé. A szervezet számára fontos a folyadékbevitel, és a csapvíz íze is befolyásolja a fogyasztást: ha keveset iszunk, az rossz hatással lehet az emésztésre, a keringésre és az agyműködésre, s akár fejfájást vagy migrént is okozhat. Forralás után elpusztulnak a baktériumok, de vírusok, vegyi anyagok és bizonyos hormonok továbbra is problémát jelenthetnek. A palackozott víz drágább és nehezebb módja a vízfogyasztásnak, és a cipekedés, a tárolás és a hulladékkezelés is hozzáadott költségekhez és környezetterheléshez vezethet.
A tiszta víz megfelelőségének tekintetében az ájurvéda szerepet szentel a helyes vízfogyasztásnak és az ételekhez való viszonyításnak: a víz legyen szobahőmérsékletű vagy meleg az étkezés közben, a hideg víz kerülendő, mert zavarhatja az emésztést. A test vízkészletének 2%-os csökkenése fáradtságot okoz, míg 10% feletti veszteség már életveszélyes lehet. A víz és a táplálkozás összefüggését hangsúlyozza az ájurvéda, amely kiemeli, hogy a vízivás és az étkezés egymás kiegészítői, nem pedig kizárólagos meghatározói egymásnak. A modern tudomány és az ősi bölcsességek közötti párbeszéd folytatása javasolt, hogy jobban megértsük a víz és az emberi egészség összefüggéseit a mindennapi gyakorlatban.
Gyakorlati tanácsok és a mindennapi döntések
A víz kiválasztása attól függ, hogy friss víz vagy forralt víz legyen-e, milyen az előzőleg használt víz minősége, és hogy milyen az étkezési szokások. A forralt víz előnye, hogy fertőtleníti a vizet és egyes feltevések szerint segíti az emésztést, különösen, ha a vízhez fűszereket és növényi összetevőket adunk. Ugyanakkor a forralás nem szünteti meg minden káros anyagot, és a víz minősége továbbra is fontos tényező lehet. A megfelelő vízmennyiség és gyakoriság pontos egyéni kérdés, amelyet az ájurvédikus ajánlások szerint érdemes figyelembe venni: a reggel felmelegített vizet érdemes termoszban elosztva fogyasztani, étkezések előtt és után pedig testtípushoz igazított mennyiséget követni. A víz és az étrend közötti kölcsönhatás megértése segít abban, hogy a testünk számára legmegfelelőbb megoldást válasszuk. A modern tudomány mellett az ősi irányelvek is hasznosak lehetnek abban, hogy átgondoltan közelítsük meg a vízfogyasztás kérdését, és figyelembe vegyük az egyéni szükségleteket, a környezetet és az életmódot.
99%-uk elköveti ezt a hibát víziváskor! Turbózzon fel egészségére 7 nap alatt!
Összességében a víz az élet forrása, és a megfelelő víz minősége, mennyisége és az életmódbeli összefüggések figyelembe vétele alapvető fontosságú az egészség megőrzésében. Az ájurvéda és a modern tudomány közös feladata, hogy kidolgozzák a legoptimálisabb megközelítéseket a mindenkori vízfogyasztásra vonatkozóan, figyelembe véve az egyéni szükségleteket és a helyi viszonyokat.