A tradíciók mellett a klímaváltozás okozta aszály és egy, a filoxéránál is veszélyesebb fenyegetés határozza meg az érmelléki borászat jelenét. Ebben a történelmi hangulatú, patinás környezetben, közel tíz hektáron gazdálkodik Lengyel Csaba, aki a múltat idézve elmeséli, hogy a vidék borászatának története szorosan összefonódott a Stubenberg grófok örökségével. A Lengyel Pincészet egy generációkat átölelő családi vállalkozás, ahol a feladatokat teljes egészében a család tagjai végzik.
A termelés során a kézi munkaerőre támaszkodnak: januártól október végéig szinte minden munkafolyamat manuálisan zajlik a szőlőskertben, amíg az utolsó fürt is be nem érkezik a pincébe. Bár a borvidék elsősorban a fehér szőlőiről ismert, a náluk található tíz különböző fajtából ma már nyolcféle bort készítenek, és a fehérek mellett sikeresen hoztak létre néhány kiváló vörösbort is. A festői tájban azonban jelenleg egy rendkívül súlyos növény-egészségügyi krízis kezd kibontakozni. Lengyel Csaba arra figyelmeztet: jelenleg egy olyan betegség veszélyezteti az egész borvidéket a Partiumban, Erdélyben és a Kárpát-medencében, amely odafigyelés nélkül néhány éven belül komoly szőlőterületeket törölhet el a térképről.
A probléma közvetlen és kézzelfogható: idén tavasszal a székelyhídi ültetvényben kétszáz tőke Chardonnay-t kellett kivágni és eltávolítani a fertőzés miatt. Lengyel Csaba felvidéki borásztársaival és barátaival egyeztetve látja, hogy a kisebb szőlőterülettel rendelkező gazdákat nagyon nehéz meggyőzni a helyzet súlyosságáról. A biológiai veszélyeket a klímaváltozás és az extrém szárazság tovább fokozza. Idén május elejéig mindössze négy és fél liter eső esett az Érmelléken, ami a komoly csapadékhiány miatt már az idősebb ültetvényeken is meglátszik. A szakemberek szerint a szőlő aranyszínű sárgaságát terjesztő amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) elleni védekezés legoptimálisabb ideje az, amikor a lárvák megjelennek a szőlőültetvényeken, hiszen ebben a fejlődési stádiumban lehet a legeredményesebben csökkenteni a kártevő egyedszámát. Ezért a szőlősgazdáknak javasolt folyamatosan figyelemmel kísérniük az ültetvényeiket, hogy időben tudjanak közbelépni, ha szükséges. A megfelelő időben elvégzett védekezés azért is fontos, mert nemcsak az adott ültetvényt, hanem a teljes borvidéket is védi a fitoplazma terjedésétől.
Történelem és földrajzi kapaszkodók
Székelyhíd nevét a tatárjárás előtti időkben, 1217-ben említik oklevelek, mint a bihari vár székely fegyvereseit, és ekkor Lukács nevű hadnagyukat is említik. Egy legenda szerint a székelyeket még a 10. század végén telepítették le itt az Ér hídjának őrzésére. Oklevélben 1278-ban is említik Zekulhyd, majd 1325-ben Zekulhyda módon írva nevét. Az Érmelléken, Nagyváradtól 42 km-re északra fekszik. A Stubenberg-kastély története a 15. századig nyúlik vissza, és a Zólyomi családhoz kötődik, akik itt hozták létre állandó lakhelyüket, majd a kastély egy részét dolgozták ki a későbbi uradalom központjává. A Székelyhídhoz tartozó pincesorok a 19. század elején Bihar vármegye Érmelléki járásának székhelyévé tették a várost, és a Kisvecseri domb oldalában, az Újhegyen, a Cservölgyben, a Kutyavölgyben, a Szurdokban, a Nagyhegyen és a Zajgóvölgyben számos pince és pajtasor alakult ki.
Szőlő- és pincetörténelem a városban
A Kisvecseri hegyen és az Újhegyen inkább pajták voltak, elvétve pincék, a többi szőlőhegyen inkább pincés pajták. A Nagyhegyről 1868-as térkép is tanúskodik a pajták tömegeiről. A régi pinceépítmények Nagyvárad és Debrecen felőli tulajdonosok nyári laknak használt pincés pajtái voltak. Ma Székelyhídon kilencvenes évekig jellemző volt a pincekultúra, de sok épület már megújult. Az épületek többsége téglából készült, az oromzatuk változatos alakú, ajtóik kovácsoltvasak, díszes zárható lemezekkel és kulcslyuktartóval rendelkeznek. A beltelki pincesorok zöme megmaradt, és a városon belüli 10 pincesor is jelzi a térség népi építészetének értékét.
Lengyel Pincészet és a modern borászat fejlődése
A Lengyel Pincészet a szülők által üzemeltetett borászat átvétele után 2000-ben hobbinak indult, amelyet azóta folyamatosan fejlesztenek és bővítenek. A pince, amelyben a borok érlelődnek, 1790-ben épült, és a Székelyhídi Stumbenberg gróf pincéje volt, ahol korábban vörösborokat érleltek. A jelenlegi évjáratok fehérborok esetében a 2015-ös, vörösborok esetében a 2012-esek. A borkészítés technológiája a fehérborokra reduktív megközelítéssel történik: mustot flotálva tisztítják, majd fajélesztővel és szabályozott hőmérsékleten erjesztik, a fehérborok tárolása nagy részben kortartályban zajlik, néhány 90 hl-es ászokhordó pedig az érlelést szolgálja. Chardonnay-ból 40 hl-t új 500 literes fahordóba tettek, majd a kortartályos chardonnay-val házasították. A vörösborok erjesztése is irányított, 26°C körüli hőmérsékleten történik, körfejtést alkalmazva, majd fahordós érlelésre kerülnek a tételek. A Lengyel-pinceben több mint 100 db új hordó várja az érlelést. A 4 éves kora ellenére a kékfrankos relatív frissességgel, érett alapanyagból készült, gazdag illattal és ízzel.
A borászat a hagyományos fókuszt kiegészíti modern gasztronómiai és borutazási szolgáltatásokkal: a pince a Bonyhád és Lengyelen lévő két helyszínen végzi a feldolgozást és érlelést, és a szőlőterületek termését 2016-ra 12-15 ezer palackban tervezi kihozni a következő fajtákból: fűszeres tramini, Irsai Olivér, fahordós Chardonnay, Zweigelt rosé, Kékfrankos, Merlot és egy vörös cuvée. Ezen fajták mellett a több fajta között sauvignon blanc, cserszegi fűszeres, shiraz és pinot noir is megtalálható a birtokon. A fehérborokat reduktívan dolgozzák fel, a mustot flottálva tisztítva, majd fajélesztő mellett, szabályozott hőmérsékleten erjesztik, a fehérborok érlelése nagyrészt kortartályban zajlik, néhány 90 hl-es hordóban is. A traminihez egy Lengyel melletti régi ültetvényről vásárolják a szőlőt, és céljuk az, hogy az egykori európai hírnevű borászatok színvonalát újra elérjék a vidékben. Az Apponyi Pincészet példája inspiráló, hiszen a bor- és borturizmus megújítását szemlélteti: a kistelepüléseken is lehet modern, minőségi bort termelni és bemutatni a közönségnek.
Székelyhíd kulturális öröksége és a borvidék
Székelyhíd évszázadokon át birtokközpont volt, és az érmelléki szőlőművelés egyik központi települése. A bortermelés első feljegyzése a 16. század végéről származik, és a leghíresebb borerelméleti alakja a Stubenberg gróf volt, aki kastélyának hatalmas pincéjében palackozta a bort. A város határában több pince- és pajtasor volt a Kisvecseri domb oldalában, az Újhegyen, a Cservölgyben, a Kutyavölgyben, a Szurdokban, a Nagyhegyen és a Zajgóvölgyben. A Nagyhegyről 1868-as térkép tanúskodik a pajták sokaságáról. A korábbi pinceépítmények a kollektivizálás után sok helyen megszűntek vagy megújultak, de a beltelki pincesorok megőrizték hagyományukat, és a városon belül 10 pincesor is maradt.
- Az avatták volna 2024-ben felújított érmelléki borászati központ: a volt kórház épületét modern központtá alakították át, amely az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének székházaként szolgál.
- A központ célja a borászok laboratóriumi hátterének biztosítása és a minőségbiztonság növelése laboratóriumi eszközökkel és mérési paraméterekkel.
- A polgármester hangsúlyozta: Székelyhíd fontos szereplő az Érmellék borászati ökoszisztémájában, biztos megélhetést és jövőképet teremtve a helyiek számára.
Az evangélikus és történelmi ötvözetet idéző kulturális örökség mellett a borvidék középpontjában a hagyományos pinceépítészet áll: az érmelléki pincék fala tégla, az oromzat változatos alakú, ajtók kovácsoltvasak, díszes zárható lemezekkel. A földalatti járatok legendái is tovább élnek a lakosok emlékezetében: egyes válaszok szerint az alagút a kastély és a vár közlekedési útjait szolgálhatta, míg mások a századokon átívelő menekülési lehetőségeket említik. Egyes beszámolók szerint a járat hossza körülbelül 45 kilométer lehet, bár ezt a tényt csak folklórként értelmezhetjük.
A jelenlegi projektek és a regionális borászati központ mozgósítása megerősíti a vidék hagyományőrző és gazdasági jelentőségét. A helyi borászok és a közösség összefogása egyedülálló példát mutat a történelmi örökség megőrzésére és a modern technológiák ötvözésére.
Zichy Szőlőbirtok - Tokaji borvidék - Portré
Az itinerárium és a pincék gazdag történelmi hátterével a borvidék nemcsak a helyi gazdaság erőforrása, hanem kulturális örökségének részévé is válik. A Duna-Kárpát-medence régiójában példaértékű fejlesztési modelleket mutat, ahol a tradition és a modern technológia közös útja vezet a fenntartható, minőségi borokhoz.
Székelyhíd központi helye az Érmellék szőlő- és bortermelésében, és a Stubenberg-gróf örökség tovább él az életben tartó világszínvonalú borászatokban és a pincesorokban. A borászat jövője a klíma alkalmazkodáson és a fiatalabb generáció bevonásán múlik, hogy a régió továbbra is megtartsa kivételes ízvilágát és gazdasági szerepét.
<|vq_844|>tags: #grofi #pinceszet #szekelyhid