A teljesítménytúrázás világa egyszerre kínálja a fizikai kihívást, a természeti szépségek felfedezését és a személyes határok feszegetését. A rendelkezésre álló beszámolók alapján két, egymástól eltérő, mégis hasonlóan lenyűgöző túraélményt mutatunk be: egyet a festői Bakonyban és egyet a napfényes Velencei-hegységben. Mindkét túra a természetjárás örömét, a kihívásokat és a helyi nevezetességek megismerését helyezi előtérbe, miközben a résztvevők saját tempójukban fedezhetik fel a tájat.
Bakonybél és a Kőris-hegy: Esőben és napsütésben
A Bakonybélből induló egyesületi túra egy váratlanul alakuló, esős reggelen vette kezdetét. Bár az eredeti tervek szerint többen is csatlakoztak volna, betegség, az eső várható volta és az autóhiány miatt végül kevesen maradtak. A túrázó azonban nem rettent vissza, és miután meggyőződött arról, hogy elegendő pénze van a nevezési díjra és belefér a 25 kilométeres táv rajtidejébe, nekivágott az útnak.
Az eső elsőre elgondolkodtatta a túrázót, hogy érdemes lenne-e egy komplett esőnadrágot beszerezni a biciklis "Rain-Legs" helyett. Végül a döntés, hogy nem változtatott a felszerelésén, helyesnek bizonyult, azonban a lassabb tempójú egyesületi túrára készülve hiányzott egy váltás aláöltözet és egy hosszú ujjú póló a Kőris-hegyi kaptató utánra. Szerencsére az útvonal nem a legnehezebb K+-on, hanem a Z+-on vezetett Gerencepusztára, így nem kellett eltérni a kiírás szerinti ösvénytől. Az esős időjárás különösen megnehezítette a túrát, különösen a Gerencepusztára vezető meredek emelkedőn. Bár az út még nem volt csúszós, a tetőre érve kényelmes séta következett, néhol a felhők között.
A Gerencepusztára érve meglepetésként egy ellenőrző pont fogadta, amely nem szerepelt az igazolólapon. Az eső ekkor már szűnőben volt, így jöhetett a következő felmelegedés, irány a piros jelzésen a Kőris-hegy. Ezen a szakaszon már helyenként csúszott az út, de nem volt vészes. A Réz-bükk-út derekáig teljesen megszűnt az eső, sőt, néha a nap is kikandikált a felhők közül. A biciklis esődzseki továbbra is jól teljesített, bár a karok felemelésekor egy kis víz szivárgott be a könyökhöz. A membránanyagok korlátai is megmutatkoztak a keletkező pára és a folyamatos esőzés kombinációja miatt.
Az aszfaltút elérésekor a térkép szerint végig műúton kellett haladni. Ezen a szakaszon hamar felért a célhoz, addigra már 670 méter szintet gyűjtött össze. A ponton Enikő várta a túrázókat, és igazította őket útba. A kilátó lábánál lepecsételték az igazoló lapot, amelyen a pecsét már szinte olvashatatlanná vált. Ruhacsere lehetősége hiányában a következő két kilométeren a túrázó egy kicsit fázott. A lefelé vezető út eseménytelen volt, és az időjárás javulásának köszönhetően a "Rain-Legs"-t fel lehetett göngyölni. Végül jobb murvás úton haladhatott, majd átváltott a visszafelé vezető aszfaltra, ami kissé monotonnak bizonyult. Azonban az időjárás gondoskodott róla, hogy ne legyen unalmas: a vadászház előtt újra elkezdett szemerkélni az eső, majd hirtelen rázendített, így épp csak elég idő maradt a "Rain-Legs" újra leengedésére.
Kisszépalmapusztánál a túrázó egy fa alá húzódott az eső elől, hogy megnézze az ellenőrző kérdést és az útvonalat. Az igazolólapja eléggé megázott. A nem annyira kedvelt Barátok útján kellett visszamenni Bakonybélbe. Az esőbeállóban egy másik túrázóval találkozott, de nem ment oda hozzá, csak intett. A Barátok útján gyakran lógtak be faágak, amelyek a nyakába szórták a vizet, különösen a meredek lejtőn. Ennek megfelelően az aszfaltút elérésekor nagyobb volt az öröme. Hátra volt még egy kisebb emelkedő és az utolsó lejtő a faluban, majd beért a célba. Átvette a kitűzőt és az emléklapot, megivott egy kávét, és elindult hazafelé. A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló volt: 1200 forintért színes térképes itineres igazoló lapot, emléklapot és kitűzőt kaptak. A GPS-szel mért távolság 21,3 km volt, a barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés pedig 635 méter.
Borzavár - Szépalmapuszta - Kőris-hegy - Százhalom
Sukoró és a Velencei-hegység: Tavaszi virágok és történelmi emlékek
Egy hosszabb kihagyás után a túrázó végre eljutott egy teljesítménytúrára Sukoróra. Bőven időben érkezett, kitöltötte a nevezési lapot, üdvözölte az ismerősöket, és várta a rajtidő kezdetét. Mivel még nem voltak túl sokan, a szervező szigorúan tartotta magát a 08:00-ás rajtidőhöz. Egy kedden összeszedett vízhólyag miatt a túrázó nem mert a 30 kilométeres távra nevezni, bár eredetileg azt tervezte, de még reggel is érezte, hogy nincs minden rendben. Később kiderült, nyugodtan mehetett volna a hosszabb távra is.
Szép, napfényes, de reggel még kissé hűvös időben indult a falu szélén. Hamar rájött, hogy túlöltözött; a vastagabb széldzseki helyett bőven elég lett volna a legvékonyabb, sőt dél körültől akár egy szélmellény is. A falu szélén rögvest megérkezett az első ellenőrző pontra, a Gyapjaszsákhoz, ahol Pintér Józsinál igazolta le az igazolólapját. Rövid tájékoztatót hallgattak meg a Gyapjaszsák és a hozzá hasonló kövek létrejöttéről, majd megkezdődött az első kitérő az Olasz gránitfejtőhöz. A bánya megtekintése után egy másik útvonalon tért vissza a kiírás szerinti útvonalra.
Kivételesen jó minőségű bicikliúton érte el Nadap szélét, ahol egy jobbra fordulással irányba vette a Bence-hegyet. Már ezen a szakaszon is sok tavaszi virágot látott. Kényelmes sétával érkezett Velencére. Itt egy elágazásban, egy előző teljesítménytúra kint felejtett szalagozásának köszönhetően tovább ment a kelleténél, ami másoknak is gondot okozott. Gyorsan helyesbített, és folytatta a Bence-hegyre vezető kaptatót. Az egykori andezit bánya fölött hamar meglett az ellenőrző pont. Igazolás után egy rövid tájékoztató következett az andezit hűlt helyéről, majd irány vissza. Ekkor érte az első meglepetés: a tisztáson jó pár kinyílott fekete kökörcsint látott. Az előadást tartó hölgy körbekerítette a virágokat táskákkal, nehogy letapossák. A túrázó tett egy fölösleges kitérőt a kilátóhoz, amely fizetős volt, de még csak nyitva sem volt, csak tízkor nyitott, ő pedig már fél tíz előtt ott volt. A kilátáshoz nincs is túl nagy szükség rá.
Irány vissza, és megkezdődött az ereszkedés Nadapra. Az idő egyre kellemesebb lett. Kényelmes sétával érkezett a faluba, majd azzal a lendülettel ment is tovább, immáron csak szalagozással jelölt útvonalon. A falu szélén két nagyon ronda, teljesen tájidegen építmény készült. Hosszú, de nem túl meredek kaptatón fújtatott. Az erdőbe visszaérve rögvest zöld hunyort fotózhatott. Attól függetlenül, hogy ezt a növényt másképpen illatos hunyornak is nevezik, a túrázó semmi szagát nem érezte. Egy méretes darázs viszont épp gyűjtögetett róla. (Kis kitérő: az egyesületi tavon délutánonként már megjelentek a szúnyogok, és nem csak zümmögtek, hanem csíptek is!)
A nyír hegyi ellenőrző ponton is megkapták a kiselőadást a Magos-kő létrejöttéről. Kisgyerekes család is "pihent" a ponton, azaz a szülők pihentek, a gyerekek pedig a sziklán másztak. Tovább haladva további kaptató következett, majd egy jó kis lejtő a lovasberényi út keresztezéséig. Meglepő módon ezen a szakaszon sok-sok kétlevelű csillagvirágot látott, apró, de nagyon szép virágot, ami nagyjából a megszokott idejében nyílik. Az útkeresztezéstől újabb hosszú kaptató következett a Likas-kő felé. A 10 kilométeres táv becsatlakozásától kezdve hirtelen sokan lettek, köztük rengeteg gyerek. Az ösvény itt közel visz a hegy pereméhez, ahol még láthatók a II. világháborús Margit-vonal egy valószínűleg tüzérségi, vagy tüzérségi figyelőállásának maradványai.
Az ellenőrző ponton újabb kiselőadás, illetve most az igazoláshoz müzliszelet is járt. Ez a pont is kitérővel járt, tehát vissza, majd végre hosszan lefelé. A következő ellenőrző ponthoz kivételesen nem kellett kitérőt tenni. Utolérte a Likas-kő előtt vele szembejövő nagy csoportot. Meghallgatták, miért ellenjavallt a Velencei-hegység forrásaiból inni. Mivel semmi gond nem volt a sarkával, ezért úgy döntött, ha már ott van, akkor végigmegy az itteni kedvenc helyén, a Bodza- és a Hurka-völgyön, hiszen csodálatosak a vulkanikus szikláik. A szokásosnál is kellemesebb az ösvény, szép a napfényben fürdő völgy. Már a Bodza-völgyben látott egy-két bogláros szellőrózsát. A Barlang-kút közelében viszont tömegesen nyílott a szellőrózsa, sőt, még egy-két eltévedt hóvirág is nyílt. A P▲ jelzés Csúcsos-hegyén újabb fekete kökörcsinek. Most még a folyamatos le-fel is jólesett. Az viszont már kevésbé, hogy csak másfél liter vizet töltött otthon az ivózacskóba, s a P+ jelzés elérése előtt az utolsót hörögte. Ebben az évben eddig gyakran még egy liter sem kellett, ennyivel melegebb volt. P▲ jelzésen találkozott pár montissal is.
A P+ jelzésen visszatért a kiírás szerinti útvonalra, s ettől kezdve ismét előtte és mögötte is sok túrázó volt. Egy helyen két nagy sziklakupac határolta a völgyet. A 20 méter körüli magasságú sziklakasok összes sziklacsúcsán volt egy-egy gyerek, fiúk, lányok vegyesen. A kísérők szerint az addigra már "nagyon fáradt" gyerekek fel-le mászkáltak a sziklákon, mint a zergék, és nem lesz egyszerű tovább indulásra bírni őket. Sukoró szélén vidáman éneklő óvodásokat előzött meg. Az időjárás a túrázókkal és a túra szervezőivel volt; márciushoz képest ritka szép időben túrázhattak. Mindenütt látszott a természet ébredése. A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló volt: 1100 forintért színes térképet, kitűzőt és minden ellenőrző ponton kiselőadást kaptak. A túra szalagozása két pontot leszámítva (ahol egy előző túráról kint maradt szalagozás és táblázás volt félrevezető) kiváló volt. A parkolótól az útbaigazítás a rajthoz szintén kiváló volt. A Likas-kőnél müzliszelet, a célban pedig zsíros-, margarinos- és többféle lekváros kenyér, vöröshagyma, csípős paprika, fűszerpaprika, alma tea és kétféle fél literes ásványvíz volt az ellátmány. Lehetőség volt kávévásárlásra is. A GPS-szel mért távolság 22,75 km volt, a barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés pedig 665 méter. Egy szándékos és két elcseszés típusú kitérőt tett a túrán, így az adatok nem pontosak. Térképi mérés alapján az összes hosszabbítás 1,47 km volt. Az általa összeszedett többletszintet pedig csak saccolni tudja, 80-90 méterre.
Borzavár - Szépalmapuszta - Kőris-hegy - Százhalom
Soproni-hegység: Egy kihívásokkal teli, de élvezetes túra
Egy újabb hétvégén két érdekes túra is megrendezésre került: a Bakonyi Mikulás és a Civitas Fidelissima túra. A túrázó a Soproni-hegység felé döntött, részben azért, mert ebben az évben még nem járt ott, részben pedig a várható esős időjárás miatt. Az Észak-nyugat felől érkező esőnek Sopronban rendszerint hamarabb vége van, mint a Bakonyban, és esőben nem szeretett volna bemenni az Ördög-árokba, mivel nem a legügyesebb túrázó.
Az odaúton egészen Szanyig olyan esőben vezetett, hogy csak folyamatos üzemben bírták az ablaktörlők. Utána azonban vége lett az esőnek, sőt Röjtökmuzsaj közelében már a köd is megjelent, szerencsére csak egy-két kilométeren. A parkoló hamar meglett, és hely is bőven volt, ami a túra szervezője szempontjából sajnos a túra végén is igaz volt. Gyors készülődés következett. Bár nem esett az eső, felcsatolta a derekára az eső elleni biciklis combvédőt ("rain legs"), a hátizsákra a vízálló kamáslit, és az esővédő huzatot is ráhúzta a hátizsákjára.
Irány nevezni. Kényelmes tempóban kezdte a túrát, ráadásul vízszintes, majd lejtős terepen, tehát könnyűre sikeredett a bemelegítés. Igen hamar elérte a katonai temetőt, ahol felírta az első jelszót az igazoló lapra. Még egy kis séta és már bent is volt Sopronban. A Karmelita templomnál már érezte, hogy túlöltözött. Várt egy helyet, ahol megszabadulhat egy hosszú ujjú meztől. Egy buszmegállónál ez sikerült is. Tudta, hogy innen a Hosszú-hegyre, stílszerűen, hosszú kaptató fogja felvinni. A vékonyabb ruhában jobban érezte magát. Ahogy ballagott a kék jelzésen, egy szinte forgalommentes utcában, természetesen az úttesten, nem pedig a járdán, gyanús lett, hogy elfogyott az addig igen korrekt jelzés. A GPS-re ránézve kiderült, valahol elhagyott egy mellékutcát, amibe lekanyarodott. Visszafelé menet is volt még akár öt méterre is, amikor észrevette: egy kettős villanykaró takarta el az alig két méter széles utcácskát. Most már sínen volt!
A bánfalvai elágazástól a szokott útvonalon ballagott ki a városból. Látszott, hogy nagyon tiszta a levegő, érdemes lesz felmenni a kilátókba. Egyelőre azonban még csak a fák között kikandikálva lehetett ezt-azt látni. Az út jobb volt, mint vártam, igaz az Ágfalvára levezető lejtő nagyon csúszott. A faluban a térkép és a GPS alapján meglett a következő ellenőrző pont is. Felírta a jelszót, és irány a helyi ittasellátó. Rendszerint ott szokott frissíteni a "Cats-esek" túráján, de most nem sikerült, mivel nem volt semmilyen cukormentes üdítőjük. A kék jelzés ezen a szakaszán még nem járt.
A Ház-hegyen jött a szándékos eltérés az útvonaltól. Ilyen remek látástávolságnál csak nem hagyhatta ki a kilátót! Nem is. Nem egy magas alkotmány, de a kilátás így is gyönyörű volt. A szél már kevésbé volt kellemes, nagyon fújt. Fotózás után gyorsan leereszkedett. Visszatért a kiírás szerinti nyomvonalra, és kellemes, hangulatos erdőben közelítette meg Görbehalmot. Nem sokkal előtte ért utol egy kutyás társulat. Először természetesen a kutyák, s csak jóval utánuk a gazdik. Kiderült, a három kutya közül csak kettő az övéké, a harmadik, egy megtermett labrador Sopronbánfalván csatlakozott hozzájuk, és nem lehetett visszazavarni. A továbbiakban egészen a Várhely-kilátóig együtt mentek.
A túrázó nem ír "ballagásról", mert ez neki nem volt az. Messze nem sikerült még helyreállítania az állóképességét, így a Muckig vezető, helyenként 10% fölötti meredekségű kaptatókon majd kiköpte a tüdejét. Egy-egy szakaszon nagyon is közel lehetett az anaerob pulzustartományhoz a 186-os maximális pulzussal. Már nem ment folyamatosan a beszéd. Sajnos ezen a részen több erdőirtással is találkozott. A kutyákat nem túlzottan hatották meg az emelkedők, vidáman futkároztak. Ezt a 22 kilométeres túrát úgy 25-30 kilométerből teljesítették. Egymás között, bár játékos formában, de próbálták újratárgyalni a rangsor kérdését. Csak ritkán kellett ezért rájuk szólni, mondjuk akkor, amikor a magyar vizsla egy váratlan oldaltámadással felborította a labradort, s az felháborodott egy kicsit. De látszott, hogy nem akarnak sérülést okozni a másiknak, tehát az úgynevezett "gátolt harapás" nagyon is működött.
A túrázó és a kutyás társulat utóvédként jókat beszélgettek, már amikor volt hozzá elég levegője. Meglepően hamar leértek a Bella-emlékhez. A két elől ballagó túrázó olyan határozottan ment, hogy csak ekkor lett gyanús, valami nem stimmel. A térképet megnézve rögtön beugrott, hogy nekik fel kellett volna menni a Várhely-kilátóhoz. Irány vissza. A kilátó tövében elköszönt a többiektől, s irány fel a kilátóba. Lentről is látszott, borult ugyan az idő, de a levegő tiszta volt. Ezt a kilátót eddig még mindig kihagyta, vagy azért mert le volt zárva, vagy azért mert az időjárás miatt lett volna értelmetlen. Most nagyon megérte! Gyönyörű volt a látvány! Soha ilyen tisztán nem látta még a Schneeberget és a Rax-ot. A jeges szél ellenére csinált jó pár fotót, mielőtt leereszkedett. A Bella-emléknél épp indulófélben volt egy túrázó csoport, szintén kutyákkal. A labrador átcsatlakozott hozzájuk. Ismét igazolódott, minél kisebb egy kutya, annál agresszívebb. Volt a társasággal egy 8-10 kilós kutya, amelyik elég harciasan támadta a…
Borzavár - Szépalmapuszta - Kőris-hegy - Százhalom
A hantik és az alkohol: Kultúratörténeti betekintés
A Szibéria nyugati részén élő vaszjugáni hantik és az alkohol viszonyát vizsgáló tanulmány mélyreható betekintést nyújt egy népcsoport kultúrájába és annak alkoholhoz fűződő komplex kapcsolatába. Az alkohol fogyasztása e hanti csoport kultúrájának olyan gócpontját képezi, amelynek egyben fontos gazdasági szerepe van, és jelentős hatással bír szokásaikra, amelyeket szabályoz, és amelyek által szabályozott. Az alkohol kikerülhetetlen jelenlétének nem csupán morális vonzatai vannak, hanem jelentősen befolyásolja életvezetésüket, életútjaikat is. Az alkohol igen nagy százalékát teszi ki életüknek, de a róla való beszéd is igen fontos témája mindennapi kommunikációjuknak, szerepet játszik önmaguk megfogalmazásában.
Erdélyi kaland: Tordai-sóbánya, Gyilkos-tó és a Madarasi Hargita
Egy erdélyi utazás során a résztvevők korán reggel indulnak Budapestről, hogy kihasználják a napot. Az út Nagyvárad és Kolozsvár irányába vezet a híres Tordai-sóbányáig, ahol kora délután a helyi idegenvezetővel egy rövid, "bemelegítő" túrát tesznek a föld alatt. A másfél órás, látványos bányatúra mindenkire jó hatással lesz. Európa leglátványosabb sóbányájának bejárását követően az út a Hargita lábához, Zetelakára vezet, a szállásra, ahol finom, meleg vacsorával várják a vendégeket.
A kellő jókedvet és vidámságot már az odautazás folyamán garantálják. Miután "jól bereggeliztek", elindulnak a Gyergyói-havasokba, ahol Erdély két leghíresebb látnivalóját ismerik meg. Ezt követően tovább folytatják útjukat, hogy ebédjüket Székelyföld egyik legromantikusabb tavának, a Gyilkos-tónak a partján fogyaszthassák el. Ebéd helyett érdemes egy kis túrára indulni a Kis-Cohárd 1345 méteres sziklafalára. Felérve aztán jöhetnek a "sültgalambok", de hamar elfogyasztják őket is. A látvány nem átlagos.
Következő megálló a méltán híres Békás-szoros, ahol egy hatalmas és mély völgy sziklaszorosában kanyarog az út. Végigjárják a szorost gyalog is, miközben sűrűn tekintenek fel a több száz méteres sziklafalak csúcsaira. A bátrabb csoporttagokkal kipróbálnak egy izgalmas függőhidat is, ami kissé eldugottabb helyen van. Ezt követően busszal térnek vissza a szállásra, ahol finom vacsora várja őket.
A szokásosnál is kiadósabb reggeli után a szomszédos Ivó nevű települést veszik célba, ahonnan csodás fenyőerdőkön keresztül traktoros szekérrel vagy terepjárókkal viszik fel őket a Madarasi Hargita Menedékházig (1600 m). Onnan természetesen legelőször a székelyek szent hegyére, a Madarasi-Hargitára (1801 m) sétálnak fel, ahol a lelkesedéssel biztosan nem lesz gond. A csúcsnak abszolút egyedi hangulatot kölcsönöznek az ott felállított kopjafák és keresztek, amit tovább erősít a feledhetetlen panoráma. Tiszta időben az egész Székelyföld a lábuk előtt hever, és belátható a Hargita-hegység vulkanikus vonulata. Aki bátor és van kedve, az elmehet medvelesre is, de fontos tudni, hogy a medve nem játék.
Visszaérve a szállásra, lesz idő pihenésre és készülődésre az év utolsó estéjére. A kora esti hangulatfokozó pálinkák elfogyasztását követően 19:00 órakor megkezdődik az erdélyi specialitásokból összeállított, finom ünnepi vacsora az ebédlőben, ahol az esti buli is lesz. Tele hassal és némi jókedv megszerzése után indulhat a végkifejlet.
A késői reggeli után elgurulnak a Hargita-hegység legdélibb részére, a Csomád-hegységbe, hogy megcsodálják a híres Szent Anna-tavat és Mohos-lápot. A meglehetősen vicces mohos-lápi idegenvezetés után némi kürtőskalácsot is magukhoz vehetnek. Délután továbbutaznak a torjai Büdös-barlanghoz, ami Európa legnagyobb működő mofettája. Nevét a kiáramló gáz jellegzetes szagáról kapta, ami a vulkáni utóműködés eredményeként tör a felszínre. Az 5. napon felkelés, reggelizés és rendrakás után könnyes búcsút vesznek vendéglátóiktól, jópár órával később Erdélytől is. Hazaérkezést követően a csapat szétröppen, és remélhetőleg még sok évig beszélgetnek a Hargitán eltöltött néhány nap felejthetetlen élményeiről. A szervezők találkozót ígérnek Erdélyben, a Hargitán, hogy együtt mulassanak aktívan az év utolsó napjaiban. Az árak nagyjából az itthoni árak 90%-a vagy valamivel olcsóbb. Útikönyvet érdemes hozni, esetleg kölcsönözni. Meleg ruházattal, réteges öltözködéssel és esőkabáttal vagy esernyővel érdemes készülni. A túra Budapest Planetárium főbejárata közeléből indul kedd reggel 6:00 órakor.
Probiotikumok és prebiotikumok: Az egészséges bélflóra kulcsai
A probiotikumok a szervezet számára hasznos funkciót betöltő mikroorganizmusok, amelyek helyreállítják és fenntartják a bélflóra egyensúlyát a hasznos mikroorganizmusok támogatásával és a kórokozók visszaszorításával. A prebiotikumok olyan természetes, nem emészthető élelmiszer-összetevők, melyekre nem hatnak a gyomor és a bélrendszer emésztőenzimei, így változatlan formában jutnak el a vastagbélbe, ahol serkentik a jótékony baktériumok szaporodását. A szervezetünket a barátságos, probiotikus baktériumok milliárdjai védik. A segítő baktériumok lecsökkenése a sejtes immunválasz meggyengülését és a humorális immunválasz túlzott aktivitását eredményezheti.
Nem mindegy viszont, hogy milyen probiotikumos készítményt választunk. Legyen benne minél többféle, humán eredetű, élő baktérium! Ezek egymás hatását erősítik, illetve kiegészítik. A bevitt baktériumok sok termék esetében napok alatt kiürülnek a bélből. A probiotikumokkal végzett klinikai vizsgálatok sorra támasztják alá, hogy az egészségre gyakorolt pozitív hatás eléréséhez kúraszerűen, hosszabb ideig kell szedni az ilyen jellegű készítményeket (4-6 hétig). A humán eredetű törzsek képesek tartósan megtelepedni az emberi bélrendszerben; a hatásuk is tartós. A Protexin termékekben található hasznos baktériumok savvédettek. Ún. savvédő köpeny segítségével sikeresen jutnak át a gyomor savas közegén, ezért a bevitt baktériumok kiemelkedő arányban, élve jutnak el a vastagbélbe. Csak a gyomorsavnak, epesavaknak és emésztő enzimeknek ellenálló forma garantálja, hogy a segítő baktériumok élve jussanak el a bélbe. A Protexin termékek adagolásának pontosságát, biztonságát a magas színvonalú gyártási technológia adja. A Protexin termékekben a hasznos baktériumok korszerű tartósítási eljárással (ún. Dr. A Vitaminkosár Kft. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Karácsonyi ragyogás vagy ünnepi kajakóma? 2025-ben 14. Évezredek óta szimbiózisban élünk a testünk különböző területein megtalálható hasznos baktériumokkal, gombákkal és vírusokkal, amelyeket összefoglalóan mikrobiótának nevezünk. Amikor egyensúly van ezek arányában, akkor az ember is egészséges. De számtalan külső hatás megváltoztathatja ezek összetételét. A legismertebb és a legtöbbet vizsgált tagja a mikrobiótának a bélflóra.
A koktélok világa: Tendenciák, tippek és hagyományok
A koktélkészítés művészete folyamatosan fejlődik, és a 2024-es év trendjei új ízeket, technológiákat és az alkoholmentes koktélok forradalmát hozták el. A koktéltrendek gyorsan változnak, és ez a dinamika tükrözi az italpiac innovációit és a fogyasztók ízlésének fejlődését. A profi mixerek számára a koktélkészítés komoly szakma, amely precizitást, kreativitást és rengeteg gyakorlást igényel.
A Pisco Sour Dél-Amerika egyik legfontosabb ajándéka a nemzetközi bárszcénának, amely Peru és Chile nemzeti italaival, a pisco párlatokkal készül. A B-52 koktél nemcsak ízletes, hanem látványos ital is, amely népszerűvé vált a bárkultúrában szerte a világon. Ez a háromrétegű koktél nemcsak összetevőiben, hanem készítési módjában is különleges. A Hugo koktél egy pezsgő olaszos spricc, amely bodza likőrrel és Prosecco-val készül, tökéletes frissítő ital. Az Americano egy gyengéd bevezetés a Campari egyedi és keserű ízébe, lenyűgöző ital, hosszú és gazdag történelemmel, és ez volt az első koktél, amelyet a James Bond-regények említenek. A Cuba Libre, az Egyesült Államokban klasszikus rum és kóla néven ismert, az egyik legnépszerűbb ital, frissítő, finom és egyszerűen elkészíthető.
A bartender (mixer) olyan szakember, aki italokat készít és szolgál fel az embereknek. Az italok készítése magában foglalja a különböző összetevők kombinálását, a technikák alkalmazását és a báreszközök használatát. A bartenderek munkája nemcsak az italok előkészítésére és szervírozására korlátozódik, hanem az ügyfelek szórakoztatására is. Egy mixer tanfolyam elvégzése karrierlehetőségeket kínál a vendéglátásban, ahol a jól képzett mixer kulcsszerepet játszik a vendégélmény javításában.
2025-től hagyományteremtő céllal megrendezésre kerül a „Magyarország itala® 2025” koktélverseny, amelynek célja, hogy új és innovatív receptúrákkal gazdagítsa és ezzel együtt népszerűsítse a hazai koktélfogyasztást. A verseny során a résztvevők bemutathatják Magyarország kiemelkedő alapanyagait és gasztronómiai értékeit, azok sokszínűségét.
A téli időszakban a forró italoké a főszerep: legyen szó klasszikus forró csokoládéról, fűszeres chai latte-ról, vagy akár különleges forró koktélról, ezek az italok nemcsak testünket, hanem lelkünket is felmelegítik.
A Mojito Mixeriskola és a Barista Akadémia rendszeresen indít mixer és barista tanfolyamokat, ajándék mixer és barista tanfolyamokat, valamint ingyenes tréningeket és csapatépítő koktél tréningeket cégek és nagyobb csapatok részére. Ezek a képzések lehetőséget nyújtanak az érdeklődőknek, hogy bővítsék ismereteiket, elsajátítsák az italok készítésének fortélyait, és akár új karrierutat is elindítsanak a vendéglátásban.
A koktélok története, receptjei és elkészítési módjai is rendkívül változatosak. A Swimming Poolt Charles Schumann, a modern bartending atyja hívta életre. Az eredeti Pina Colada elkészítéséhez frissen préselt ananászlé szükséges. Az Aperol Spritz az olaszok fröccse, melynek eredete nem teljesen tisztázott. Az Ír Kávé elkészítése is különleges odafigyelést igényel, különösen hideg időben. A Bloody Mary is egy olyan koktél, mint például a Martini-k, minden bartendernek megvan a saját receptje. A Milk Shake egy kevésbé definiált italcsoport, sokszor nehéz megkülönböztetni a különböző shake-eket. A csokoládé a bárokban is egyre népszerűbb alapanyag, amely különleges ízélményt nyújt a koktélokban.