Jártál már csillagdában? Tudod, miért hívta Kosztolányi „kávévárosnak" Budapestet? Hallottál már a Városmajor véres múltjáról? A Hosszúlépés sétáival olyan helyekre juthatunk el és olyan sztorikat hallhatunk, amikről az iskolai tananyag hallgat, holott a főváros történetének legizgalmasabb szegleteit mutatják be. Jól működő városokban egy urbanista az építészekkel együttműködve tervez, és az a feladata, hogy érvényesítse az emberi szempontokat. Olyan kérdésekre keresi a választ − ideális esetben az ott élők bevonásával −, hogy egy városrésznek új uszodára vagy bevásárlóközpontra van-e inkább szüksége, megéri-e hosszú távon nemzetközi sporteseményeket szervezni vagy egy új közterület mennyire felhasználóbarát.
Érettségi után, 18 évesen nem tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, de jó voltam nyelvekben, úgyhogy elmentem az ELTE-re nemzetközi tanulmányok szakra. Itt az volt a jó, hogy rengeteg mindent tanultunk a társadalomtudományok területén belül, így volt egy kötelező urbanisztika kurzus is. Biztos voltam benne, hogy ez egy érdekes előadás, aztán az egyik héten körbenéztem, és láttam, hogy csak tízen ülünk a hatalmas előadóban. Akkor jöttem rá, hogy ez nem mindenkit érdekel, de abban is biztos voltam, hogy ezt a témát meg lehet közelíteni izgalmasan is. Sikerült egy teljes évet ösztöndíjjal a párizsi Sciences Po-n tanulnom, ahol már célzottan urbanisztika kurzusokat vettem fel, és kiderült, hogy ez valóban egy sokrétű, izgalmas tudományterület, rengeteg lehetőséggel. Angliában mélyültél el az urbanisztikában, mégis Budapest lett a fókuszterületed. Hogyhogy így alakult? A UCL-en is Budapest volt a kutatási területem. Ez elsőre furcsának tűnhet, de a UCL egy nemzetközi egyetem, és a szakomon mindenki a saját városával foglalkozott. Izgalmas volt ugyanazoknak az urbanisztikai trendeknek a különböző lokális vetületeit együtt megvizsgálni. Ezenfelül az egyetemen volt egy fantasztikus Kelet-Európa Tanulmányok Intézet, óriási könyvtárral, így teljesen más perspektívából tudtam Budapestet kutatni, mint itthonról.
Szerencsés vagyok, mert a munkámból fakadóan rengeteg olyan helyre eljutok, ahova még a sétákon sem tudunk bevinni résztvevőket, mert túl szűk, túl magasan van, túl veszélyes stb. A férjeddel két hét ismeretség után vágtatok bele a Hosszúlépés. Járunk?-ba. Szerettük volna sétákon elmesélni azokat a történeteket, amiket nem jelölnek emléktáblák Budapesten. Ezek tipikusan a város történetének legkonfliktusosabb, számunkra legizgalmasabb korszakai, mint a II. világháború utáni időszak. Aztán a közönségünk igényei szerint bővítettünk, alakítottunk a programjainkon, és rengeteg olyan dolgot is csináltunk, amiket az elején el sem tudtunk volna képzelni. Szerveztünk Kádár-kori csapatépítőt a régi Club Aliga üdülőben Balatonon, írtunk chatbot tartalmat Szabó Magda Debrecenben játszódó művei alapján és szerveztünk filmvetítést a budaörsi Bauhaus reptéren.
Érdekes módon nyolc évvel a Hosszúlépés. Járunk? alapítása után visszatértem a kezdetekhez, és megint foglalkozom emlékezetpolitikával: idén történelmi emlékparkká alakul a Széna tér, én pedig tagja vagyok a szoborbizottságnak. Itt azon dolgozunk, hogy olyan szobrok kerüljenek a térre, amelyek illeszkednek a nemzetközi kortárs trendekhez, elgondolkodtatnak, mégis sok ember számára hozzáférhetők.
- A tegnap virágai című sétánk a budapesti szecessziót mutatja be, a témához keressük a legizgalmasabb épületeket.
- A Modern érzések és jómódú liliputik egy sétaszínház Pasarét legszebb utcáin: Pelsőczy Rékával közösen tervezett hibrid műfaj, ahol irodalmi szövegek és személyes gondolatok kerülnek párhuzamba.
- A Fahrenheit2020 előadás Ray Bradbury regényéből merít, a Virág Benedek-ház zegzugos termeit járva, ahol a nézők a saját kedvenceiket olvashatják színészekkel találkozva.
- A szoborbizottsági tevékenységek és a Wonder Woman-kampány keretében a köztéri szobrokat beemelik transzparens figyelemfelhívó elemekkel, hogy Budapest történelmének női alakjai is visszatérjenek a köztérre.
A Hosszúlépés. Járunk? tematikus séta-, gasztro- és kultúrtörténeti programokat kínál Budapesten és környékén. Építészeti, gasztrotörténeti, irodalmi és történelmi témákat ölel fel, mindig három fő elemben: helyszín, téma, élmény. Mindegy, hogy az építészet, az ókori római emlékek, a sör, a színház, az ételek vagy a városi botrányok érdekelnek, minden sétánál egy teljes élménycsomag vár.
Amikor két és fél órás sétát vállalsz, a pesti sör világába is belekóstolhatsz: a Két Pisztoly és más történelmi kocsmák sztorijai mellett megismered a 19. századi sörkultúrát, a reformkortól a századfordulóig tartó időszakokat és a város társadalmi élettérét. A program végén szomszédos helyszínek lehetőséget adnak sörkóstolóval záruló élményekre, egyúttal betekintést nyújtva a városi vendéglő- és kocsma-kultúra sokrétűségébe.
Ha felkeltettük az érdeklődésed, jó böngészést kívánunk a Hosszúlépés. Járunk? programjai között, és fedezd fel, hogyan írja Budapest újra meg újra történetét a séta és a közösségi élmény összefonódásával.
Képek és vizuális elemek a témáról
Az alábbi illusztrációk segíthetnek megérteni a séták hangulatát és témáit:
Gyakorlati részletek a részvételről
A Hosszúlépés. Járunk? sétái három fő terület köré cundulnak: várostörténet, gasztro- és kultúrtörténet. A részvételi lehetőségek között szerepelnek nyilvános események és csapatépítő programok is, amelyek során a résztvevők közelebb kerülhetnek a város rejtett történeteihez és a kultúra különleges megközelítéséhez.
Ha szeretnéd mélyíteni a városról szerzett ismereteidet vagy különleges helyszíneket felfedezni, válaszd a sétákat és a programokat a budapesti belvárosban és a külvárosi övezetekben, ahol a régi épületek és a kortárs interakciók találkoznak.
tags: #hosszulepes #a #pesti #sor