Tokaj-Hegyalja a világ első zárt borvidéke, melyet 2002-ben az UNESCO világörökségi címmel ismert el. A borrégió 5700 hektárnyi területén főként furmintot, hárslevelűt és sárgamuskotályt termesztenek. A régió 26 települést foglal magában, természetes határai a Sátor-hegy, a Kopasz-hegy, a Tisza és a Bodrog. Egyedi jellemzői közé tartozik a Zempléni-hegység által biztosított védettség és a folyók mentén kialakult mocsaras területek, amelyek az aszúsodáshoz kedvező mikroklímát teremtenek. A dűlők vulkanikus eredetű talajon, 100-300 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkednek el.
Tokaj-Hegyaljáról, a tokaji borokról nem lehet megindultság nélkül beszélni. Ez a terület számunkra nem egyszerűen borrégió, hanem annál sokkal több: nemzeti identitásunk része. A tokaji szőlők első írásos említése 1252-ből való, és ha szőlő volt itt, bizonyára volt bor is, még ha nem is olyan, amilyennek ma ismerjük. Tokaj ma is zárt borvidék, hat engedélyezett szőlőfajtájából a két legfontosabb a furmint és a hárslevelű. Ezekből a kétezres évek eleje óta kiváló minőségű, nagy formátumú száraz borok is készülnek, hűen tükrözve a vulkanikus termőtáj jellegzetes ízkarakterét.
Az aszú 1571-ből említésre kerül először, a Tokaji borvidék világszerte ismert megkülönböztető tulajdonsága ezért korán megjelenik a történeti forrásokban. A régió legnagyobb kincse tehát csaknem fél évezrede biztosan létezik. A hagyomány szerint XIV. Lajos a borok királyának és a királyok borának nevezte, és úgy mondják, Mozart és Goethe is nagy rajongója volt. A tokaji aszú különleges, egyedi technológiával készül, amelynek két komponense van: az aszúbogyó és a magas minőségű alapbor. Szüretkor az aszúszemeket egyenként szedik le, majd beáztatják az alapborba és így érlelik tölgyfahordóban legalább három évig.
A Tokaj-Hegyalja területének kialakulását háromszögként írhatjuk le: Tokaj városát, a Sátor-hegyet és a Kopasz-hegyet övező vidék a Bodrog és a Tisza összefolyásánál fekszik, ahol a mikroklíma és a vulkáni talaj eredendően kedvez a nemesrothadásnak és az aszúsodásnak. A vulkáni kőzetek szinte teljes átmenete megtalálható itt, melyek elsősorban SiO2 tartalmukban különböznek: riolit, riolittufától a dácitig. A borvidék legjobb dűlőiben egy-egy kisebb parcella akár 35 különféle egyedi talajréteget is mutathat.
A zárt borvidéken engedélyezett szőlőfajták közül a furmint (3573 ha), a hárslevelű (1068 ha), a sárgamuskotály (546 ha) a legfontosabbak, kis mennyiségben pedig őshonos kövérszőlő és kabar is terem kis mennyiségben. Kizárólag fehérbort adó borvidék, ahol száraz borai magas savtartalommal és jellegzetes illatokkal születnek; a nem túlérett szőlőből készült száraz borok értékesek lehetnek és hosszú évtizedekre adnak palackozható minőséget. E borok készíthetők bármely engedélyezett tokaji fajtából, de leggyakrabban furmint vagy hárslevelű, illetve sárgamuskotály az alapanyag. Az édes borok a cukor- és extrakttartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát tudják nyújtani.
A legkiemelkedőbb tételek általában hordóban erjednek és érlelődnek. Aromatikájukban gyakori a körte, birs, fahéj-szegfűszeg-ánizs, amelyhez jelentős ásványos-sós jegyek társulnak. A késői szüretelésű édes borok megfelelő évjáratokban jó minőségűek lehetnek; a botritisz jelenlétében a cukor és savtartalom koncentrálódik, ami a tokaji édes borokra jellemző gyümölcsösséget és érett harmóniát ad. A részben már botritiszes bogyókból álló fürtöket leszedik, majd szárazbor készítési eljárás szerint áztatják, erjesztik, érlelik és palackozzák. A szamorodninak minimálisan hat hónapot hordóban kell töltenie. Készül belőle néha száraz változat is, amelynél maradékcukor csekély, és oxidatív módszerrel készül. Az aszúkészítés eltér: itt nagyobb koncentráció és komplexitás érdekében egy alapbort készítenek, majd a szemenként leszedett aszúszemeket adják hozzá. Így a kétszeres erjedés a tokaji édesborokra jellemző egyedi karaktert kölcsönöz.
Az UNESCO 2002-es döntése a világörökség ünnepélyes elismerése volt, melyet a Bizottság június 27-én fogadott el Budapesten. A felterjesztés magterülete 9 település közigazgatási területét és több pincesort tartalmaz, ezzel összhangban a terület és a környező települések kezelési terve is jelöli a magterületet. Tokaj-Hegyalja története és bora nem csupán történeti érdekesség: a terület kultúrtájként és borvidékként él tovább, ahol a hagyomány, a mesterség és a kiválóság egyesül.
Ha szeretné felfedezni a régiót, érdemes a Tokaj Magic Tokaj Guide útmutatását követni, amely részletes információkat tartalmaz a régió történetéről, borászatairól, szállásairól és boraikról. Tokaj-hegyalja a Kárpátmedence területén megőrizte ízletes, hűvös éghajlatú és mediterrán mikroklímával gazdag táját, amely az aszúsodás speciális feltételeit és a nemesrothadás évszázados hagyományát képezi.
Az utazás során megismerhető a Tokaji borvidék nevezetességeinek gazdag öröksége: a bodrogkeresztúri és bodrogkisfaludi szőlőültetvények, Mád zsinagógája, Tarcal Szent Teréz-kápolnája, Monokon a Kossuth Lajos szülőháza, Tolcsván a Szirmay-Waldbott Kastély és látogatóközpont, és a Sárospataki Vár, amely a régió történelmi kötelékeit idézi. A borvidék középpontjában Tokaj város áll, amely a történelmi borvidék fővárosa, és ahol a szőlő- és pincekultúra élő tradíciója tovább él. A Tokaji aszú megalkotása és tárolása a hagyományos módszereket összekapcsolja a modern technológiával, hogy minden évben a legmagasabb minőségű bor születhessen.
Riolit- és tufaalapú talajok, vulkáni eredetű kőzetek és a 14 millió évvel ezelőtti geológiai háttér adja a régió ízletes és egyedi borainak karakterét.
Az édes tokaji borok készítésének alapelvei: a szemenként szedett aszúszemek és az alapbor összekapcsolódása, a puttony-szám meghatározása és az érlelés tölgyfahordókban. A tokaji aszú tanúsított eredetvédelmet élvez, és a „C’est le roi des vins, et le vin des rois” hagyományos mondás a bor páratlan hírességére utal.
Tokaji Aszú és Essencia készítés
Az 1700-as évektől kezdve a borvidék dűlőinek osztályozása és a kiemelt területek kiválasztása fontos volt, előrevetítve a mai világhírű tokaji borok minőségi standardjait. A területet körülvevő városok és községek évszázadok óta a kulturális örökség részei: Tokaj, Mád, Tállya, Tarcal, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr; ezek a települések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a régió kultúrtájként legyen értelmezhető és élő borászati közösség maradjon.
| Települések magterülete | Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj |
|---|---|
| Főbb szőlőfajták | furmint, hárslevelű, sárgamuskotály |
| Aszú készítés alapelve | szemenkénti aszúszemek + alapbor, hordós érlelés |