Az egyértékű, telített, nyílt szénláncú alkoholok általános összegképlete a származtatásuk alapján könnyen megalkotható: CnH2n+2O, illetve CnH2n+1OH. Az alkoholok szisztematikus elnevezésénél szabály, hogy a hidroxilcsoportot is tartalmazó leghosszabb szénláncot kell alapvegyületként tekinteni, és a számozásánál a hidroxilcsoport helyzete a szénhidrogéncsoportoknál, sőt még a többszörös kötésnél is magasabbrendű szempont. A nagyobb szénatomszámú alkoholoknál a hidroxilcsoport láncközi (másod- vagy harmadrendű) szénatomhoz is kapcsolódhat. Ez alapján az alkoholoktrendetűség szerint is csoportosíthatók. A butanol egyes izomerjeit többféleképpen is elnevezhetjük: bután-1-ol, bután-2-ol, 2-metilpropán-1-ol, 2-metilpropán-2-ol.
A telített, nyílt láncú, egyértékű alkoholok közül a kisebbek színtelen, jellegzetes szagú folyadékok, a hosszabb szénláncúak szagtalanok, szilárd halmazállapotúak. A butanoltól kezdődően a vízoldékonyság fokozatosan csökken, mivel az egyre hosszabb apoláris szénlánc zavarja a hidrogénkötések kialakulásának lehetőségét a vízmolekulák között.
Az izopropil-alkohol (szisztematikus neve: propán-2-ol) jellegzetes, kissé kellemetlen szagú folyadék. Fizikai és kémiai sajátságai a metanolhoz és az etanolhoz hasonlítanak. A vegyészek oldószerként, a biológusok pedig kisebb, lágy testű állatkák tartósítására használják. Izopropil-alkoholt tartalmaznak a különféle frissítő kendők, illetve az orvosi gyakorlatban használt bőrlemosó, fertőtlenítő kendők is.
A legegyszerűbb stabilis, kétértékű alkohol szerkezete: HO-CH2-CH2-OH. A vegyület szabályos neve etán-1,2-diol, de a köznyelv csak glikolként, illetve etiléndikomlként ismeri. A glikol színtelen, sűrűn folyó (viszkózus), a vízzel korlátlanul elegyedő (benzinben viszont nem oldódó) mérgező folyadék. Nagy viszkozitása és az azonos moláris tömegű, egyértékű alkoholokénál jóval magasabb forráspontja (198 °C) a két hidroxilcsoport miatt kialakuló hidrogénkötések nagy számával hozható összefüggésbe. Ezek akadályozzák meg a molekulák egymáson való elgördülését, illetve a molekulák kiszakadását a folyadék felszínéről. A glikol kitűnő oldószer. Vízzel elegyítve fagyálló folyadékként használják gépkocsik hűtőrendszerében. Fontos ipari alapanyag. Az egyik ismert műszál, a terilén egyik kiindulási vegyülete.
A legkisebb, stabilis háromértékű alkohol a glicerin. A glicerin a glikolhoz hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkezik. Színtelen, szagtalan, viszkózus, a glikolnál is magasabb forráspontú (290 °C), erősen higroszkópos, vízzel korlátlanul elegyedő, a víznél nagyobb sűrűségű folyadék. A természetben - kötött állapotban - nagy mennyiségben fordul elő a zsírokban és az olajokban. Ezekből szappanfőzéskor a szappan melléktermékeként keletkezik, és a szappan hasznos, bőrvédő, hidratáló adalékanyaga. A glicerint ma főként nem a zsírokból, hanem a kőolaj hőbontásakor keletkező propénből, több lépéses reakcióban állítják elő. Az iparban oldószerként használják, illetve sokféle szerves vegyületet (pl. nitroglicerint, dinamitot, színezékeket, magától száradó bevonatként használható műanyagokat) állítanak elő belőle.
Az izopropil-alkohol (CAS-szám [67-63-0]) (vagy izo-propilalkohol, izopropanol, 2-propanol, propán-2-ol) a legegyszerűbb szekunder alkohol. Az 1-propanol konstitúciós izomerje. Színtelen, jellegzetes szagú, gyúlékony folyadék. Jól oldódik alkoholban és éterben. Az izopropil-alkoholt mint szekunder alkohol, enyhe oxidáció hatására ketonná alakul. Az izopropanol oxidációjakor aceton képződik. Az izopropil-alkoholt propilénből állítják elő vízaddícióval. A Meerwein-Ponndorf-Verley redukció redukálószere és oldószere egyben. Elfogyasztva, bőrön át felszívódva, belélegezve is mérgezést okozhat. Kevésbé mérgező, mint a metanol, vagy az etilénglikol. Átlagos testsúlyú embernél (kb. 70 kg) a toxikus hatása 15 g-nál jelentkezik. A májban acetonná alakul át. Megjegyzések: Viselkedés: Megváltozott alvási idő (beleértve a felegyenedési reflexet). Lehetséges egészségügyi hatások: Belélegezve ártalmas lehet. Izgatja a légutakat. A gőzök belégzése álmosságot vagy szédülést okozhat. Lenyelve ártalmas lehet. Bőrön keresztül felszívódva ártalmas lehet. Izgathatja a bőrt. Az érintkezés jelei és tünetei: Központi idegrendszeri depresszió, hosszabb expozíció után émelygés, fejfájás, hányás, narkózis. A kézfertőtlenítő termékek hatóanyaga általában alkohol. A leggyakrabban használt hatóanyagok közé tartozik az etanol, az 1-propanol és a 2-propanol (izopropanol). Az egyéni preferenciáktól és a felhasználási céltól függően választhatunk propanol vagy etanol alapú kézfertőtlenítő terméket. Az etanol egy vízoldékony alkohol, amely két szénatomot tartalmaz. Molekulaképlete C2H5OH. Az etanolt általában „borszesznek” nevezik, mivel az alkoholtartalmú italok hatóanyaga. A propanol két formájával ellentétben, amelyek csak bizonyos burok nélküli vírusok ellen hatásosak, az etanol az egyetlen olyan hatóanyag, amely a legtöbb burok nélküli vírus ellen hatásos. A hatásossággal kapcsolatos általános kijelentések esetén mindig szem előtt kell tartani a következőket: a kézfertőtlenítőszerek, például a különféle Sterillium termékek az alkoholos hatóanyagok mellett egyéb összetevőket is tartalmaznak (például a bőrtolerancia javítása érdekében). A hatásosságot ezek is befolyásolják. A németországi Robert Koch Intézet KRINKO bizottsága etanol alapú termékek alkalmazását javasolja érzékeny páciensek kezelésénél. Ennek egyik oka, hogy a vizsgálatok szerint az etanolt (80%) jobban tolerálja a bőr, mint a 2-propanolt (60%).
A két propanol vegyületet és az etanolt csak kis mennyiségben szívja fel az ép bőr, ezért nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Több országban a propanol alapú kézfertőtlenítő szereket részesítik előnyben. Ennek oka: Sok felhasználó úgy érzi, hogy ezek a termékek „puhábbá” teszik a bőrüket. Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg. Lexikon der Chemie. WHO Guidelines on Hand Hygiene in Health Care. First Global Patient Safety Challenge Clean is Safer Care. A mai időkben az autósok is szeretnék tudni, mitől megy a kocsijuk.
Az alkoholok antimikrobiális hatása azon alapul, hogy általában képesek megváltoztatni a fehérjék szerkezetét. Az alkoholmolekulák károsítják a külső sejtmembránt, behatolnak a citoplazmába és tönkreteszik a sejtmolekulák és a citoplazmafehérjék belső szerkezetét. A propanolok három szénatomot tartalmazó, vízoldékony alifás alkoholok. Kétféle molekuláris formában fordulnak elő (izomerek). Mindkét forma molekulaképlete C3H7OH. Az egyik propanol-vegyületben (2-propanol) az OH-csoport a középső szénatomhoz kapcsolódik, míg a másikban (1-propanol) a láncvégi szénatomhoz kapcsolódik. Ez a szerkezeti különbség okozza a két propanol eltérő fizikai-kémiai tulajdonságait, amelyek színtelenek, erősen illékonyak és gyúlékonyak. A rezidens bőrflóra elleni baktericid hatás az alkohol koncentrációjának növekedésével nő. EU megállapította, hogy a 2-propanolt tartalmazó kézfertőtlenítőket biocidként kell besorolni, néhány ilyen terméket már korábban is engedélyeztek gyógyszerként Németországban. A két propanol vegyületet és az etanolt csak kis mennyiségben szívja fel az ép bőr, ezért nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Több országban a propanol alapú kézfertőtlenítő szereket részesítik előnyben.
A Propanol vagy etanol összefüggő témáin túl az izomar manapság sok szó esik az alkoholk felhasználásáról a motor- és üzemanyagok terén, és nem csak tisztán beszélve. A benzin összetevőinek tervezése, keverése és az alkoholtartalmú összetevők szerepe egy komplex tudományág. A szabványok korlátozzák a komponenseket, hogy a motorok biztonságosan működjenek. Az üzemanyagok karbantartási és üzemeltetési költségei, valamint a motor tartóssága is fontos szempont.
A tervezett cikkek az alábbi témákat érintik: különböző benzinjellemzők és paraméterek, amelyek közül sok kapcsolódik az alkoholokra és az ether-k észterek arányához. Az egyértékű, telített, nyílt szénláncú alkoholok esetében a legfontosabb összegképlet továbbra is CnH2n+2O, illetve CnH2n+1OH. A glikol és glicerin részletes tulajdonságai mind hozzájárulnak a vegyipar sokrétű felhasználásához.
Az izopropil-alkohol technikai és ipari alkalmazásokban marad fontos, legyen szó fertőtlenítésről vagy oldószerekről. A glikol és glicerin példája mutatja, hogy a hidroxilcsoport elhelyezkedése és a molekula tömege befolyásolja a forráspontot és az oldhatóságot. Ezen tulajdonságok alapján lehet meghatározni, melyik alkohol mire alkalmas a gyakorlatban.