A "Koktél" című film 1988-as bemutatója óta eltelt több mint három évtized, ám a Tom Cruise főszereplésével készült alkotás mind a mai napig élénken él a köztudatban, különösen Magyarországon, ahol a mai napig sokan merítenek belőle inspirációt koktélkeveréshez. A film, amely 20 millió dolláros költségvetésből készült és világszerte több mint 170 millió dollárt hozott, nem csupán Tom Cruise karrierjében jelentett mérföldkövet, hanem a 80-as évek popkultúrájának egyik meghatározó darabjává vált. Azonban a film mára már elavultnak tűnő elemei, mint az erőteljes szexizmus, a banális életbölcsességek és a filmtörténet egyik legmegkérdőjelezhetőbb öngyilkossága, mára már komoly vitákat váltanak ki.
A sztár születése és a "jó film" fogalma
Bár a "Koktél" vitán felül imádnivaló film, nehéz lenne jó filmként aposztrofálni. Ez azonban nem akadályozta meg a közönséget abban, hogy a szívébe zárja. A film sikere nagymértékben Tom Cruise sztárrá válásának köszönhető. Az ifjúsági filmekkel (például a "Kockázatos üzlet" és a "Legenda") már befutott színész a "Top Gun" című filmmel érte el az igazi áttörést. A "Koktél" esetében a producerek okosan Paul Newman mellé helyezték a fiatal sztárt, hogy az idősebb generációt is megszólítsák, ami be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Elgondolkodtató, hogyan alakult volna a film fogadtatása, ha a főszerepet nem Cruise, hanem a vele egyidős, a nyolcvanas évek második felében feltűnő színészek, mint Matthew Broderick, Jim Carrey vagy Emilio Estevez játszották volna.
Magyarországon a film bemutatásakor még nem mindenki volt kibékülve Tom Cruise-zal. Bozai József például a film főcímének felmondásakor a "Tom Kruiz" hibás kiejtéssel ejti ki a főszereplő nevét, ami jól mutatja a korabeli hazai ismeretségi szintet. Kautzky Armand neve összeforrt Pierce Brosnan és a James Bond-filmek magyar hangjával, sőt, néha maga is "magyar James Bondként" aposztrofálta magát különböző tévéműsorokban és reklámokban. Azonban 25 évesen még Tom Cruise-t szinkronizálta, sokkal kölykösebb hangon. Később a hanghordozásában rejlő magabiztos csibészség már az ifjú Brian Flanagannél is jól jött, James Bond esetében pedig még inkább hasznát vette a színész.
Brian Flanagan útkeresése: A diploma nélküli hős
A film egyik legaktuálisabb és legtanulságosabb jelenete Brian Flanagan álláskeresése. Amikor Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a szakképzett munkások fontosságát hangsúlyozza a diplomásokkal szemben, eszembe jut a "Koktél" ezen jelenete, amit szívesen levetítenék neki. Brian Flanagan bármit elvállalna, és gyorsan tanul, ám mégis ugyanazokkal a szólamokkal utasítják el őt a Wall Streeten és a Madison Avenue-n is: "diplomája van?", "előbb tanuljon tovább", "a szakmai önéletrajza egyenlő a nullával", "nálunk a képzettség számít". Ez a helyzet rávilágít arra a problémára, hogy a formális végzettség hiánya sok esetben akadályt jelenthet a fiatalok elhelyezkedésében, még akkor is, ha rendelkeznek a szükséges készségekkel és ambícióval.
Nem csoda, hogy a mindenhonnan elhajtott Flanagan frusztrálttá válik. A megfelelő pillanatban magabiztosan bedobott harmadosztályú szentenciákhoz Briannek és kocsmáros bácsikájának is vitathatatlan tehetsége van. A műfaj legnagyobb alakja azonban Douglas Coughlin, a filozófus bármixer, vagy ahogy magát definiálja, "logikai negativista". Mondanivalójánál sokkal meggyőzőbb a kikezdhetetlen önbizalomtól telt előadásmódja, hiszen mekkora arc kell ahhoz, hogy valaki saját magáról elnevezett törvényeket alkosson, és rögtön a bemutatkozás után azokkal traktáljon más embereket.
Brian eleinte kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy egy cseppet is dolgozzon a bárban. Sokkal ambiciózusabb tervei vannak, a csaposkodásra csak átmeneti kényszermegoldásként tekint, és kezdetben úgy tűnik, egyáltalan nem is való neki ez a munka. Minden igyekezete ellenére a dühös vendégek és pincérnők majdnem ráborítják a pultot, amiért nem kapják meg a rendelésüket. Gőze sincs még a legegyszerűbb italok elkészítéséről sem, a nap végén pedig szó szerint facsarni lehet a zoknijából valami löttyöt, amiről nem derül ki, hogy izzadság vagy az este folyamán lecsorgott alkohol, de mindenképpen undorító. Brian tehát eleve nem akar mixer lenni, az első munkanapja pedig valósággal traumatizálja. Mégis, a jelek szerint olyan őstehetség szunnyad benne, hogy a következő alkalommal már vigyorogva zsonglőrködik a shakerrel, a pincérnők a tenyeréből esznek, a női vendégek pedig epekedve lesik a kiszolgálást színesítő táncmozdulatait.
A saját nekrológ megírása: Az önmegvalósítás mítosza
Nem leszek középiskolai tanár, de ha az lennék, a "Koktélból" adnék fel leckét a diákoknak. Nem azt, hogy nézzék meg a "Koktél"-t - bár az sem volna haszontalan -, hanem a feladatot, amit Brian is megkap: meg kell írnia a saját nekrológját. Ez persze az önmegvalósításról és a self-made manről szőtt amerikai mítosz leghatékonyabb továbbörökítése: hogyan emlékezzen rád a balga emberiség, amely nem vette észre időben kétségbevonhatatlan zsenialitásodat?
Mikor Brian beiratkozik az üzleti iskolába, rengeteg unalmas dolgot kell tanulnia. A tanár úr olyan bunkón osztja ki a dolgozatokat, hogy a legkegyetlenebb magyar pedagógusok is tanulhatnának tőle. Minden szavából süt, hogy mélységesen lenézi és megveti diákjait, akiket válogatott eszközökkel szégyenít meg a tanórán - tinédzsereket vagy kisgyerekes anyukákat, neki teljesen mindegy. Walt Whitman? Allen Ginsberg? Bob Dylan? Francokat, a legnagyobb amerikai költő Brian Flanagan. A divatos Cellblock bárban improvizált költeményét remélhetőleg a slam poetry bajnokai is buzgón tanulmányozzák. Ugyanabban a buliban, amelyben Brian elszavalja a világ legjobb versét, egy öltönyös, szemüveges yuppie is fellép. Egy nímand, aki hirtelen gazdagodott meg a Wall Streeten vagy valami hasonlóan gyanús helyen, és most a világ urának érzi magát. Olyasvalakinek, aki tudja és el is mondja az élet értelmét. „A pénz még nem minden, mondják. Jól van, akkor hát mi? A szex!” - mondja ki a végkövetkeztetést az aktatáskás ember. Majd felteszi a közönségnek a furcsán nyugtalanító kérdést: „Szeretkeztél már koldussal? Fúj, de ocsmány!”.
A kosárlabda, mint Brian titkos fegyvere
Miben a legjobb Brian Flanagan? A koktélkeverésben? A csajozásban? A görénységek kimagyarázásában? Egyik sem. A válasz a kosárlabda. A hagyományos "walk-and-talk" jelenet kosárpályára helyezett változataiban Flanagan egyszerűen minden szögből és pozícióból betalál, még horogdobással és a palánknak háttal is. Ügyesebben dob palánkra, mint ahogy Leia hercegnő sugárvetővel lő a Star Warsban.
Szexizmus és a női szereplők ábrázolása
A "Koktél" hőseinek világképét alapvetően meghatározza a sejtszinten beépült szexizmus. Cseppet sem menti őket, hogy Jordan kivételével a szembejövő nők sem sokkal jobbak náluk, bár az egyikük, Coral, mondjuk eleve nem is tűnik normálisnak (ő azért csalja meg Briant, mert a fiú "nem tudta befogni a száját a szexuális életükről"). Coughlin olyan sokszor mondja el különböző jelenetekben, hogy mindenre ő tanította Briant, hogy egy idő után már mi kezdjük magunkat kínosan érezni tőle. Ám azt meg kell hagyni, hogy az utolsó lecke, azaz Coral elcsábítása valóban hatásosra sikerül. „Hogyan érezhetnél bármit egy kefélőgép iránt, aki első szóra hanyatt dobja magát?” - teszi fel a költői kérdést a mentor csúnyán megalázott tanítványának. Más kérdés, hogy ez voltaképpen a film összes női szereplőjéről elmondható lenne.
A Koktél magyar változata: A "Kokomo" és a vasfüggöny árnyékai
Alighanem a legtöbb ember szokott gyönyörű, egzotikus helyekről álmodozni. Pár évtizeddel korábban ezelőtt azonban még sokkal inkább a saját fantáziánkra kellett hagyatkoznunk ehhez, mint napjainkban. Ne feledjük, hogy 1989-ben járunk, még a "Dallas"-t is csak egy évvel később kezdte vetíteni a Magyar Televízió. Ez idő tájt a magyar embernek leginkább a "Fekete-erdő Klinika" kulisszái álltak a rendelkezésére, ha valami "készen kapott" szép helyre akarta képzelni magát.
A "Koktél" magyar verziója minden szempontból verhetetlen, akár a "Filmslágerek" leghallgathatóbb dalát keressük, akár ironikusan közelítünk a műhöz, és az alkotók szándékától függetlenül viccesnek találjuk az adaptációt. Mert ugyan az eredeti Beach Boys szerzemény szövege sem éppen tengermély, a magyar szöveget viszont olyan szélsőségesen bárgyú és teljesen értelmetlen sorok színesítik, mint hogy „A tenger és az ég / Önmagától (!) tiszta kék”, nem beszélve a refrénbe csempészett - „És arra van Kuba, / Már nem »igyi szudá«!” - vasfüggönyön inneni hangulatról (más kérdés, hogy valószínűleg élő ember nem tudta kivenni, mit is énekelnek ebben a részben).
Cocktail 1988 részlet - Doug búcsúlevele
Jamaicai kalandok és divatikonok
Első jamaicai jelenetében Brian rögtön bizonyítja, hogy azért mást is tanult mentorától, mint az üvegekkel való zsonglőrködést, hiszen gyakorlatilag azonnal leveszi a lábáról Jordant egy igazi Coughlin-féle aranyköpéssel.
Tunikaszerűen bő, színes, mintás, leheletkönnyű anyagból készült rövid ujjú ing. Fehér, segghez tapadó nadrág. Homokszínű vászoncipő, Wayfarer vagy ahhoz hasonló fazonú napgép, hátranyalt haj. Így áll Brian Flanagan a jamaicai bárpult mögött, és amikor Doug Coughlin is felbukkan hasig kigombolt lenvászon ingében, már két divatikon pózol a napernyők alatt. A mintás, rövid ujjú ingek persze pár éve visszajöttek a nyári divatba, de olyan következetesen ma sem merünk gigerlinek öltözni, mint Brian.
Az öltözködésen kívül Briannek ahhoz is csalhatatlan érzéke van, hogy első ránézésre is biztos kézzel felskiccelje egy másik ember személyiségét. „Az az indián törzsfőnöknő, aki csak arra vár, hogy észrevegyék” - azonosítja Coughlin szerelmét, ami abban a pillanatban elég badar leírásnak tűnik, még ha Kerry bikinialsóját rojtok díszítik is. Az alábbi jelenetben azt figyelhetjük meg, hogy Jordan hiába támad fifikásan mindenféle helyzetből, végül mindig őt teríti le Brian, hiszen a bika az bika, és kakas nem tojik tojást, hogy egy másik klasszikus, nyolcvanas évekbeli filmből idézzünk.
A művészet és az egészséges életmód paródiája
Pont a művészetről ne lenne véleménye Brian Flanagannek? Mikor Bonnie galériába viszi, ő hamar lerészegedik az ingyen piától, majd jelzi a kiállító szobrásznak, hogy a művét pózoló svábbogárként tudja csak értelmezni, őt magát pedig ocsmánynak tartja (különös, de az „ocsmány” szó meglepően sűrűn elhangzik a Koktél szinkronizált változatában).
Ha van olyan része a "Koktél"-nak, ami aktuálisabb, mint valaha, akkor az az egészséges életmód parodisztikus ábrázolása.
Az irodalmi alapoktól a boldog végkifejletig
Érezhető azért, hogy a "Koktél" nem egy kizárólag romkomos klisékből összedobott limonádé, hanem egy irodalmi alkotás adaptációja. Heywood Gould a saját regényét dolgozta át forgatókönyvvé - veti oda Jordan Briannak, aki éppen a Canossát járni kereste fel a lányt, miután csúnyán megcsalta. Pedig hát dehogynem hat. Bár ez az a pont a filmben, amikor a szerelmesek a legtávolabb vannak egymástól - csupán pillanatok választanak el attól, hogy Tom Cruise ikonikus frizuráján landoljon a tejszínes csirke -, mégis érezni lehet, hogy a műfaji szabályoknak megfelelően máris megnyugtató bizonyossággal csónakázunk az egyelőre messzi, ám kétségtelenül boldog végkifejlet felé.
Találós kérdés: miért feküdt le Brian Flanagan az első arra járó gazdag turistával, miután épp szárba szökkent a szerelme Jordannel? Hát azért, mert megijedt. Később Flanagan az agresszíven szexista férfiak vehemenciájával magyarázza Jordannek, hogy „ha egy férfit megsértenek, arra felelni kell”, bár arra az ötödik újranézésnél sem jöttem rá, hogy a Coughlinnak adott választ miért Bonnie bugyijában kereste.
A népmesei sémák és a vállalkozói csőd
„Külön világban léteztek / A fiú a mélyből érkezett (…) / A lány egy öntelt világból / Hol gyűlölt szó a Rock n Roll / Hol pénz és érdek szabja meg / Mit tehetsz és hol a helyed” - énekli az Ossian örökzöld "Szenvedély" című dalában. Hasonlóan egyszerű ecsetvonásokkal ábrázolja ugyanezt a "Koktél" is, különösen ami Jordan családi fészkét illeti. A Park Avenue-i kulisszák között is tökéletesen hozzák a népmesék archetípusait a gőgös arisztokratával és a semmiből jött szegénylegénnyel, aki végül a személyzeten is átverekedve magát megszerzi a királylányt magának.
A vázolt népmesei sémához hozzátartozik néhány alaptulajdonság, amit üzembiztosan fel is vonultatnak a szereplők. Úgy én is tudok tőzsdézni, mint Doug Coughlin, aki csak a szalagcímet látta maga előtt: „bármixerből többszörös milliomos”. „Mihez értek a legjobban? Tudok olvasni a sorok közt, és a kötvénypiacnak ez a lényege” - szögezi le cáfolhatatlanul, ám kisvártatva kiderül, hogy vagy saját képességeit, vagy a kötvénypiac lényegét ismerte félre. Ráadásul fedezet nélkül, nyakra-főre vásárolta az árut, ezért a felesége pénzéből nyitott bárhajóját is a masszív csőd felé kormányozza. Az mondjuk elég meglepő, hogy ennyire fogalma sincsen, hogyan kell vállalkozást vezetni, és váratlanul érik olyan kiadások, mint a forgalmi adó, az energiaárak, a munkabérek és a biztosítás, hiszen korábban is bártulajdonosként dolgozott Manhattan egyik menő negyedében. De hát sosem állítottuk, hogy a kikezdhetetlen logikai felépítés lenne a film legnagyobb erénye.
A legindokolatlanabb öngyilkosság és a tragikus Jordan
Magyarázhatják hosszasan az anyakönyvvezetők a házasságkötő teremben, csűrhetik-csavarhatják a papok a templomban, a házasság lényegét a legpontosabban Brian Flanagan határozza meg egyetlen mondatban Kerry önkéntelen közreműködésével, amikor kibontakozik a kéjsóvár asszony öleléséből.
Coughlin öngyilkossága a valaha volt legindokolatlanabb öngyilkosság az egyetemes filmtörténetben. Az egyetlen kézzelfogható magyarázat rá mindössze annyi, hogy a csilivili szórakozóhelye pénzügyi válságba sodorta. De hát mivel részben éppen azért vette el a feleségét, mert a családjáé fél Manhattan, valószínűleg emiatt még nem kellene koldusbotra jutnia. Látszólag szereti is az asszonyt, és nem tudja vagy nem érdekli, mekkora ribanc. Ráadásul éppen akkor tért vissza az életébe a legjobb barátja, akibe szintén kapaszkodhatna. Kedélyes búcsúlevele csak még értelmetlenebbé teszi az öngyilkosságát. Jó karban lévő negyvenesként olyanokat ír benne, hogy már „megcsapta a halál szele”, meg „tudja, mikor telik be a pohár”, mintha egy fájdalmas és gyógyíthatatlan betegségben szenvedő aggastyán panaszait hallanánk.
Mint korábban bizonyítottuk, a "Koktél" az „igaz szerelem minden legyőz” népmesei történetének vodkával és narancslével felütött verziója. Csakhogy érdemes Jordan szemszögéből is megvizsgálni a cselekményt, márpedig úgy a műfaj inkább tragédiának tűnik. A talpraesett lányt nem kényezteti el a gazdagsága, biztonságos családi háttere ellenére is munkát vállal, eközben festőművészként próbálja megvalósítani önmagát. Ekkor elköveti azt a hibát, hogy lefekszik Brian Flanagannel, a mihaszna mixerfiúval, akitől rögtön teherbe is esik. A történet vége: apja kitagadja, ő pedig ikrekkel megáldva azzal töltheti az életét, hogy üvöltöző férfiak között üldögél egy nikotinsárga falú kocsmában. Utoljára Brian nagybátyja mellett láthatjuk őt, aki ránézésre is nagyon büdösnek tűnik.
A film összefoglalása és háttere
Miután leszerelt, a jóképű, ifjú és ambiciózus Brian Flanagan (Tom Cruise) New Yorkba megy, hogy munkát találjon. De nem talál, diploma nélkül ugyanis nem megy. Beiratkozik tehát az egyetemre, és hogy fedezni tudja a költségeit, mixerkedik egy belvárosi bárban. Itt találkozik Doug Coughlinnal, aki a szakma legapróbb fortélyaira is megtanítja, míg végül a város leghíresebb mixerei lesznek. Brian immár egy saját, exkluzív koktélbárról álmodik, ám ehhez még több pénz kell, mint az egyetemhez. Jamaikába utazik, a mixerek paradicsomába, ahol szépek a nők és vastagok a "jattok".
A szépen kitervelt részleteket azonban meglehetősen összekuszálja egy váratlan fordulat: Brian fülig szerelmes lesz.
J. Robert W. Koktél (Cocktail)1988-as amerikai filmRendező: Roger DonaldsonProducer: Ted Field, Robert W. Zene: J. J. Cale, John Bender, Jackson BrowneJátékidő: 104 percKöltségvetés: 20 millió amerikai dollárForgalmazás: Buena Vista Pictures, IntercomBemutató: 1988. július 29. (USA), 1989. (Magyarország)
Cocktail Original SoundtrackFilmzene: Különböző előadókMegjelent: 1988
A "Koktél" 1988. július 29-én került a mozikba 1404 vásznon, ahol a nyitóhétvégén majdnem 11,8 millió dolláros bevételt ért el, és az első helyen végzett a jegypénztáraknál, megelőzve a hatodik hete műsoron lévő "Roger nyúl a pácban", az ötödik hete műsoron lévő "Amerikába jöttem" és a harmadik hete műsoron lévő "Drágán add az életed!" című filmeket. A kasszasiker ellenére a "Koktél" túlnyomórészt negatív kritikákat kapott a kritikusoktól.
Producer: Ted Field és Robert W.↑ Cocktail - Bevétel (angol nyelven). Boxofficemojo. (Hozzáférés: 2019. november 15.)↑ Koktél - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2021. február 10.)↑ 1988. évi filmek. In: Wikipédia. 2023. június 18.↑ Easton, Nina J. „Roger Rabbit' Hops to Box-Office Top; 'Coming to America' Hits 2nd”. The Los Angeles Times, 1989. január 5. [2016. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)Ez a szócikk részben vagy egészben a Cocktail (1988 film) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.