Kékfrankos rosé vélemények – sokoldalú közép-európai rosé

Illata érett, piros gyümölcsöket idéz, mint a málna vagy a ribizli. Feszes szerkezet, remek ropogós savak, kis játékos szénsavaival üde, friss benyomást kelt. A kékfrankos rosé egyik legismertebb otthona a Duna Borrégió. Ez a fajta a régióban nagyon sokféle megjelenést mutat, és a rosé-készítésben kiemelkedő szerephez jut.

A kékfrankos az 1990-es években itthon még lenézett szőlőfajta volt, amit sokan szívesen lecseréltek volna divatosabb fajtákra, az utóbbi években azonban népszerűsége egyre emelkedett. Sőt, most már vannak borászok, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a kékfrankos termesztéséhez Magyarország adottságai egyedülállóak. A kékfrankos rosé a magyar borvidékek egyik leginkább meghatározó stílusává vált, és a régiók közötti sokszínűsége kiemeli a borvidéki identitást.

A Mátrai borvidék és Gyöngyös történeti hagyományai

A Mátrai borvidék Magyarország második legnagyobb borvidéke területét tekintve, és a hegyvidéki borvidékek között a legnagyobb. A szőlőültetvények területe mintegy 7.815 hektár. A régióban hosszú múltra tekint vissza a szőlészeti-borászati tevékenység, melynek ősi hagyományai már a honfoglalást megelőző időkben is jelen voltak, különösen Gyöngyösön. Az első írásos adatok 1301-ből származnak, a gyöngyösi bortermelők jogai és kiváltságai pedig történelmi dokumentumokban is megerősítést nyernek.

A gyöngyösi bortermelők kiváltságait később is védelmezték, János király 1536-ban kiadott védelmi levelével, mely biztosította a bortermelőket a zavartalan kereskedelemhez. 1608-ban II. Mátyás is engedélyt adott a gyöngyösi bortermelőknek vám- és adómentes értékesítésre az ország minden részén. A 18. század előtt a gyöngyösi bortermelők főleg fehér szőlőfajtákat termesztettek, köztük a rajnai fajtákat is. A 19. század elején a kadarka terjedése kezdődött, de a filoxéravész 1886-ban elpusztította az összes szőlőt a vidéken. Az amerikai fajták oltásával sikerült helyreállítani a szőlőültetvényeket, és tíz évvel később a gyöngyösi borászok újra fellendültek. A gyöngyösi bortermelők nemcsak szőlővel foglalkoztak, hanem híres gyöngyösi babot is termeltek.

A kékfrankos rosé sokszínűsége és technológiai alapok

A kékfrankos rosé egyik legismertebb otthona a Duna Borrégió. Ebből a fajtából készül a legtöbb hazai rosébor, mivel a kékfrankos minden adottsága megvan ahhoz, hogy kiváló rosé borok készülhessenek belőle: szép savszerkezete, gyümölcsös karaktere mind-mind erényére válik. A rosé készítésénél a vörösbort adó szőlőfajtát fehérboros technológiával dolgozzuk fel, azaz a héjon áztatás időintervallumát minimalizáljuk, így a szőlőből kioldódik kevesebb színanyag, és a bor kirobbanóan gyümölcsös, rózsaszínű lesz, finom savakkal. Gyakori, hogy palackozás előtt még egy kis plusz széndioxid kerül a borba, hogy üde és vibráló legyen.

A kékfrankos rosék nagyon sokszínűek a régióban, ám abban mindenki egyetért, hogy Alföldi egyik kiemelkedő borstílusává nőtte ki magát, és sikere már nem csak itthon, hanem a nemzetközi borvilág porondján is megfigyelhető. A borok jellemzői közé tartozik a közép-elevenségű, érett gyümölcsösség, a ropogós savak és a könnyed, gyümölcsös ízvilág. Az ízjegyek között gyakran található málna, eper, meggy, sőt olykor barackos jegyek is.

Élmény és értékelés a hazai vakteszten

A vakteszt során a rosékat űrtartalomban és alkoholtartalomban is megvizsgálták, a palackok árszintje alapján is értékelték őket. A rosé illatait és ízeit a savak és a gyümölcsösség alapján értékelték, ahol a fiatalos harmóniát és a frissességet részesítették előnyben. A vizsgált borok között voltak olcsóbb és drágább palackok is, egyértelműen kimutatható volt, hogy a frissesség és a gyümölcsösség dominál a modern rosé-értékelésekben.

A táblázatban feltüntették, hogy milyen szőlő(k)ből készült a bor, ha az a címkére ráírták. A cuvée felirat sincs minden házasított rosén, de a fehérboros technológiával készült kékszőlő rosé különleges selymes savakkal és gyümölcsösséggel bír. A szakirodalom szerint a rosé lenyelése vagy kiköpése közötti döntés személyes preferencia kérdése, és a fogyasztói vélemények is ezt tükrözik. A borokat a pohárban forgatva és a kortyot hagyva érdemes kiértékelni, hogy a gyümölcsösség és a sav-balance valóban érvényesüljön.

Értékelő lista - példák a hazai rosé-k között

1. Ostoros Eger rozé - Friss, gyümölcsös illat, málna és epres-kékszőlő jegyek, enyhén szénsavas, jóleső kortyok.
2. Gróf Rhédey Rosé cuvée - Szamócás, friss illatú, nagyon kellemes savak, gyümölcsboros jelleg.
3. Danubiana Merlot Rosé - Friss epret éreztünk az illatában, harmonikus savmennyiség.
4. Garamvári RoséGold - Érett, gyümölcsös és málnás, barackos illat, friss gyümölcsösség.
5. Varga Pincészet Csendes rosé 2018 - Enyhe és kevésbé gyümölcsös illat, harmonikus korty.

A rosé legtrendibb nyári bor és nem véletlenül: könnyedsége, gyümölcsössége miatt egyre többen választják, és a magyar borvidékek közül is kiemelkedik a rosé-k között. A tapasztalatok alapján a kékfrankos rosé kiemelkedő savakkal, élénk gyümölcsösséggel és kellemes, üdítő karakterrel rendelkezik, ami ideálissá teszi a nyári fogyasztásra, fröccsökhöz és mérsékelt alkoholtartalma miatt mindennapi élvezethez is.

A borászok és fogyasztók egyaránt hangsúlyozzák, hogy a magyar adottságok kiválóak a kékfrankos rosé termesztésére, és ez a fajta hozzájárul ahhoz, hogy a magyar rosé-szegmens nemzetközileg is versenyképes legyen. A fehérboros technológiával készült kékfrankos rosé különleges karaktert adhat a borvidéki palettának, miközben megőrzik a bor irányban a tanácsadói és fogyasztói elvárásokat: frissesség, gyümölcsösség, élénk savak és élvezetes utóíz.

tags: #kekfrankos #rose #velemeny