A magyarországi szőlőtermelés az évszakok ritmusát követi, és a szüret időzítése mindig is nagyban függött az időjárástól. A 2025-ös évjárat szüretelése Magyarországon már megkezdődött, a legkorábban érő szőlőfajták betakarítása több borvidéken javában zajlik. Ez az időszak a szőlősgazdák számára a legintenzívebb munkát jelenti, ahol a termés minősége és mennyisége egyaránt nagyban függ az adott év időjárási és növényvédelmi körülményeitől.
A Szüret Kezdete és a Korai Fajták
A szüreti szezon Magyarországon hagyományosan a korai fajtákkal indul. A Dél-Balatonon például már július végén megkezdődött a Csabagyöngye szőlő szedése. Hasonlóan korai kezdésről számoltak be a Szekszárdi borvidéken is, ahol augusztus elejére már az illatos Irsai Olivér szőlő betakarítása is zajlott, sőt, egyes üzemekben már a mustja erjedt a tartályokban. Ezek a korai fajták gyorsan feldolgozandók, hogy megőrizzék frissességüket és aromáikat, amelyek meghatározzák a belőlük készült borok jellegét.
Ugyanakkor nem mindenhol ilyen korai a kezdés. Vannak olyan térségek, ahol a tavaszi lassabb fejlődés miatt a szüret a tavalyinál akár két héttel később is elindulhat. Tokaj-Hegyalján például, ahol nincsenek jellemzően korai fajták, a munka általában csak augusztus végén vagy szeptemberben kezdődik a dűlőkön. Ez a fajta különbség jól mutatja, hogy a szőlő érése milyen sok tényezőtől függ, beleértve a fajtát, a termőhelyet és az adott év mikroklímáját.
Az Időjárás Szerepe az Idei Évjáratban
Az idei év időjárása ismét komoly kihívások elé állította a szőlőtermelőket. Nyár elején sok helyen súlyos csapadékhiány volt tapasztalható. Június végéig alig esett az eső, ami negatívan befolyásolta a fürtök kötődését és a bogyók növekedését, elmaradva az ideálistól. Bár július végén érkezett némi csapadék (helyenként 30-40 mm), egyes szakértők szerint további 40-50 mm esőre lenne szükség a szüretig a bogyók megfelelő fejlődéséhez.
A nyári hőhullámok hatására a szőlőszemek sok helyen elkezdték zsugorodni, ami elkerülhetetlenül a termés csökkenéséhez vezetett. Országos szinten így idén sem számíthatunk rekordtermésre - a gazdák legfeljebb közepes hozamra készülnek. Összehasonlításképpen, tavaly mindössze 3,73 millió mázsa szőlőt takarítottak be országosan, ami az elmúlt tíz év leggyengébb eredménye volt, mintegy 11%-kal elmaradva a hosszú távú átlagtól. A legnagyobb borvidéknek számító Kunságban például 19%-kal kevesebb szőlő termett 2024-ben, mint egy évvel korábban.
Bár az idei termésbecslések óvatosak, bizakodásra ad okot, hogy a mostani nyár valamivel kedvezőbben alakult a tavalyinál. Egy árnyalatnyival több eső hullott, és az augusztusi forróság sem tartott annyira hosszan, mint 2022-ben vagy 2021-ben. Ez a mérsékeltebb meleg és a némi csapadék hozzájárulhatott a szőlő minőségének javulásához.
A Minőség Ígérete a Mennyiség Helyett
A mennyiségi korlátok mellett a szakemberek jó minőségű termésre számítanak. A szőlőfürtök egészségi állapota jónak mondható, a termelők többsége sikeresen megóvta az ültetvényeket a betegségektől. Idén a legnagyobb kihívást a lisztharmat jelentette, mivel a csapadékos tavasz és a meleg nyár kedvezett a terjedésének. Ahol azonban a gazdák szigorúan betartották a növényvédelmi technológiát, ott sikerült megfékezni a betegséget, így sok ültetvény teljesen tünetmentes maradt.
A peronoszpóra csak szórványosan bukkant fel, köszönhetően az aszályos periódusoknak, így ez a gombabetegség idén kevésbé károsított. A fürtök többségét ép, egészséges állapotban tudták a szőlészek megőrizni a szüretig. A cukortartalom az érésidő végére sok fajtánál megfelelően magasnak bizonyult. Például a korai Irsai Olivér mustfoka 16 körül alakult, míg egy rezisztens fajta, a Solaris cukra elérte a 22 mustfokot is a Szekszárdi borvidéken.
A nagy nyári meleg viszont felgyorsította a savak lebomlását, ezért a borászok igyekeztek időben szüretelni, hogy megőrizzék a must savtartalmát. Összességében az idei évjárat ígéretesnek tűnik: több borász is arról számolt be, hogy aromagazdag, koncentrált szőlőt szüretelhetett. A Balaton déli partján a termelők például azt várják, hogy az idei borok a tavalyinál is gyümölcsösebbek és illatosabbak lesznek, részben a szüret előtt érkezett csapadék és a hűvös éjszakák jótékony hatása miatt. Hasonló véleményen vannak a Szekszárdi és Kunsági borvidéken dolgozó szakemberek is: szerintük a kisebb mennyiségű termés jó beltartalmi értékekkel párosulhat, ha a szőlőt időben és kíméletesen takarítják be.
Kékfrankos: A Nemzeti Szőlőfajta Évjárata
A kékfrankos a legnagyobb felületen termesztett vörösbort adó szőlőfajtánk Magyarországon, és bár nem ősi helyi fajta, a Kárpát-medencében igazi otthonra lelt. Az idei évjárat a kékfrankos szempontjából is tartogat kihívásokat és ígéreteket. A Szentesi Pincénél például augusztus 25-én indult a szüret Nadapon, a korai érésű zengő fajtával. A kékfrankos szüretelése szeptember 28-án következett be, a sukorói területről 100, míg a pázmándi táblából 250 kilogramm termett, 21 mustfokos cukortartalommal.
A Soproni Borvidéken a kékfrankos szürete is megkezdődött, ahol az időjárási körülmények, mint a tavaszi és nyári csapadékmennyiség, valamint az elmúlt évek melegebb időjárása, mind befolyásolták a fajta minőségét és érését. A Soproni Borút Egyesület kiemelt célja a térség borainak népszerűsítése, különös tekintettel a kékfrankosra, amely a legenda szerint Napóleon császár katonáival is fizettett a városban. A soproni dűlőkben a kékfrankos, bár nem egy ősi fajta, igazi otthonra lelt, és a nyugati végeken vetette meg leginkább a lábát. A filoxéravész óta szinte minden termőterületünkre eljutott.
A kékfrankos nem igényel hőséget, így a soproni területeken is képes érett szőlőt kínálni, jó esetben izgalmas ásványos jegyekkel. Az északi, Fertő-tó körüli, Balf-Sopron környéki dűlők legjava komoly csillámpalás kőzetre települt, ami a kékfrankos számára szinte ideális. Ezen a terroiron vibráló, mégis elegáns és szerethető borok teremnek, remek szerkezettel, sokszor szinte krémes textúrával. A sok piros bogyós gyümölcs, málna, ibolya az aromatikában, valamint a jó savak tökéletes párosítást tesznek lehetővé különféle ételekkel, mint például erdei gombák, kacsa vagy libasült.
A Mészáros Borház Kft vezetésével 2018-ban alakult konzorcium célul tűzte ki a kékfrankos szőlőfajta klónszelekcióját a Szekszárdi és a Hajós-Bajai Borvidéken, hogy olyan változatokat találjanak, amelyek megfelelnek a modern kor kihívásainak. A kutatás során 188 db kékfrankos klónváltozatot vizsgáltak meg, elemezve termésmennyiségüket, fürt- és bogyósúlyukat, cukor- és savtartalmukat. A vizsgálatok alapján a klónok közel 70-80%-a mindhárom évjáratban elvárhatóan teljesített, de csak mintegy 10%-uk képvisel magas minőséget. A kutatás célja, hogy a minőségi borkészítés szempontjából leszűkítsék a boncolgatott kékfrankos klónok körét, és elősegítsék a fajta jövőbeni fejlesztését.
Borrégiók és borvidékek Magyarországon
A Szüret Nehézségei és a Jövő Perspektívái
A szüret elnyúlhat, mivel nagyon nehéz napszámosokat találni, ami a borászokat is nehéz helyzetbe hozhatja, mivel az érzékenyebb szőlőfajták, mint például a rajnai, megrohadhatnak a tőkén. A cukorfok ugyan nem mindig kiemelkedő, de a homokvidékhez képest a 17-18-as cukorfok is elfogadhatónak számít bizonyos területeken. A csapadékhiány is hatással lesz a hozamra, ugyanakkor a szakemberek szerint, ha most érkezik az eső, akkor a tavalyi évhez hasonlóan silány termést szüretelhetnek a később érő fajtákból, mert visszaesik a cukortartalom.
A cukortartalmat mérve 18-23 mustfokig terjed, ami alapján szedhető lenne a szőlő, de a mag érettsége még nem mindig megfelelő, függetlenül a cukortól. A hozamot illetően a gazdák kevesebb kilónyi termésre számítanak, mert a szőlő könnyű. Szerbiában kevés szőlő termett az idén, mert elvitte a betegség vagy jég verte el. Főleg a fehérszőlő után van kereslet, amiért kilónként 1 eurót fizetnek a felvásárlók.
A 2012-es évjárat szélsőséges jegyeit, mint az extrém meleg és aszály, minden magyar bor magán viseli majd. A korábbi években komótosan érő fajták most csúnyán egymásra csúsztak, ami sok pincénél nem tervezett kapkodást és futkosást eredményezett. Nagy kérdés, hogy ilyen viszonyok között sikerült-e mindenkinek az elegáns és kiegyensúlyozott borhoz szükséges szüreti időpontot eltalálni, lesznek-e szép savak, és nem lesznek-e magasak az alkoholok. A sok fajtánál jelentősen lerövidült tenyészidőszak vajon mennyire gazdag és friss borokat fog eredményezni? A dehidratált szőlők megvastagodott héja milyen csersavval fog a vörös- (és fehér-) borokhoz járulni? Mennyire lesznek majd a 2012-es borok jól érlelhetők?
A szőlőfajták és változataik közötti különbségek megfigyelése egyidős lehet magával a szőlőtermesztéssel. Az ember ösztönösen a küllemre szebb, édesebb, jobban beérő és finomabb bort adó fajtákat részesítette előnyben. Idővel a szelekciós kritériumok bővültek, csemegeszőlőknél például fontos lett a nagyobb fürtméret, a magnélküliség vagy a különleges bogyóforma, borszőlőknél pedig éppen a kisebb bogyók és fürt, az egyöntetű érés és a megfelelő színanyagtartalom került előtérbe. Utóbbiak különösen is fontosak a vörösbort adó szőlőfajták esetében, melyek borászati felhasználása igen széleskörű: a megfelelő technológiával kékszőlőből pezsgő, fehérbor, rozébor, siller, könnyed vörösbor és testes, hosszú érlelést lehetővé tevő vörösbor is készíthető.
Európa nagy bortermő vidékei szőlőfajtáikról ismertek. A kékfrankos esetében a klónszelekció elvégzése elengedhetetlenné vált az új évezred termesztési kihívásai és a fogyasztói igények megváltozása miatt. Világossá vált, hogy nagy beltartalmi értékekkel rendelkező vörösborokhoz a közelmúlt tömegtermelési igényeit kielégítő kékfrankos változatok nem alkalmasak, s más-más klónok szükségesek a modern rozék és a fűszeres sillerek vagy pezsgők készítéséhez is. A kutatások és a klónszelekciók révén a jövőben remélhetőleg még jobb minőségű és sokoldalúbb kékfrankos borok kerülhetnek a fogyasztók asztalára.
tags: #kekfrankos #szolofajta #szuretelese