A kor ismerői szerint a legendára nincs írásos bizonyíték, az semmilyen történeti forrásban nem jelenik meg. Hermann Róbert történész szerint a szóbeszéd abból az időszakból származhat, amikor Magyarországon megjelent a tömeges sörfogyasztás. Szívós legenda a sörrel koccintás. Elképzelhető, hogy a borkereskedők találták ki, hogy hazafias színben tüntessék fel a bor fogyasztását szemben a sör fogyasztásával - nyilatkozta a történész egy 1999-es, Tv2-nek adott interjújában.
Katona Tamás történész szerint a németek nem is igazán koccintottak sörrel, inkább az asztalhoz csapták korsójukat. Ábrázolás is csak egy van az osztrákokról, ahogy a győzelemre koccintanak, de akkor is hosszú pezsgőspoharakkal. A kép egyébként nem is reális, hiszen valamennyi tábornok felfelé néz a fejük felett lebegő sasra. A történet tehát mese, de az sem véletlen persze, hogy miről születnek legendák - mondta Katona a Hajdú-Bihari Naplónak nyilatkozva 2000-ben.
Hermann Róbert szerint a legenda szívóssága azt mutatja, milyen mélyen rögzült a magyar társadalmi tudatban a megtorlás emléke. A trauma azért is volt olyan erős, mert az emberek többsége a szabadságharcot jogos küzdelemnek tartotta, és nem megtorlást, hanem amnesztiát várt 1849 őszén. Az 1867-es kiegyezés után a lelki megbékélés egyik legnagyobb akadálya éppen október 6. emléke volt - nyilatkozta a történész a Kisalföld Online-nak.
A megőrzött emlékek és az emlékezés sokaknál még ma is tart. A Marketing Centrum közvélemény-kutató 2005 júniusi felmérése szerint a sörivók 45 százaléka már nem törődik a koccintási tilalommal. A hagyományhoz leginkább az idősebbek tartják magukat: a 60 év feletti sörivók csupán 28, a 18-29 éveseknek viszont 61 százaléka szokott sörrel koccintani. A magyarok között egyébként közel azonos a „sörösök” és „borosok” aránya. A válaszadók 27 százaléka a sört, és 24 százalékuk pedig a bort szereti jobban, 14 százalékuk mindkét alkoholfajtát egyformán kedveli, 35 százalékuk pedig egyiket sem szereti.
Ui: mivel a fent idézett interjúk nagyrészt a 150 éves határidő lejárta, azaz 1999 körül készültek, én is megkérdeztem Hermann Róbertet, sikerült-e azóta új forrásokat találni a témában. Nem sikerült.
- A legenda megjelenésének történeti háttere
- A koccintás és a sör viszonyának kulturális megítélése
- A vizsgálatok és vélemények összevetése a magyar emlékezetben
- A közvélemény és a társadalmi memória szerepe a történeti narratívákban
Kapcsolódó anyagok: A sörrel koccintós legenda megjelenése Darvasi László Virágzabálók című könyvében. Viseljük helyesen a kokárdát! De mi a helyes? További 49-es legendák és tévhitek. Támogasd az Urbanlegend.hu-t a Patreonon, a Revoluton vagy banki átutalással!
Az érvek összevetése alapján a legenda tartalmi összefüggései a társadalmi emlékezet torzításait és a nemzeti identitás alakítását is tükrözik. A koccintás hagyománya nem csupán szertartás, hanem energiaforrás is lehet a közös identitás megerősítésében és a múlt feldolgozásában. A vizsgált források szerint pedig a történet mítoszszerűsége a közösség megerősítésére szolgálhat, miközben a valós történelmi kontextus árnyalatait finomhangolja.
A legenda megértéséhez tehát fontos megkülönböztetni a valós történeti eseményekhez kapcsolódó szigorú forrásokat és azokat a szöveges-kulturális konstrukciókat, amelyek a közösségi emlékezetben élnek tovább. Ugyanakkor az időbeli távolság és a források hiánya miatt a legenda megkérdőjelezése mellett sem érdemes teljesen kizárni a társadalmi emlékezet hatását a történelmi megértésből.