Linzer-Orosz Borászat és Kékfrankos a Soproni borvidéken: történet, fajta és ízprofilok

A Gellért Hotelben tartott Winelovers Wednesday - Soproni Borok Kóstolója hosszú időre várt esemény volt, amely a soproni borvidék megújulását és lendületét igyekezett bemutatni. Magyarországon a 2000-es évek vége, a 2010-es évek eleje a Soproni borvidék sikereiről és az itt zajló megújulásról szólt. Jól emlékszem, hogy a borértők olyan izgalommal várták Franz Weninger pinot-ját, syrah-ját, mint előtte jó pár évvel például Gál Tibor borait. A soproni kékfrankos kétségtelenül az egyik legkeresettebb vörösbor volt.

Az pedig, hogy volt három fiatal és tehetséges borász hölgy - Birgit és Katrin Pfneiszl, illetve Luka Enikő - akik a férfiak uralta világban akartak érvényesülni, egyenesen csodaszámba ment. Emellett pedig folytak a határon átnyúló közös munkák. Sokan kapták fel a fejüket, amikor a soproni Lukács Szabolcs sommelier bajnok lett 2007-ben.

Aztán megszűnt az állami bormarketing támogatás, bezárt a Soproni Bormarketing Műhely, és szépen elcsendesedtek a nagy hullámok, egyre kevesebb szó esett Sopronról. A pénzügyi befektetők elkerülték a borvidéket, és szakmai támogatás sem érkezett a meglévők mellé. A soproniak, ahogyan Taschner Kurt mondta, kicsit későn ébredős népek. Nem is volt rá szükségük, hogy a borászatban keressék megélhetésüket, hiszen a közeli Ausztria, illetve a régió mindig nyújtott egyéb lehetőséget. Náluk most kezdődik az a generációváltás, ami máshol az országban már lezajlott.

A soproni borvidékről illik tudni, hogy a Fertő-tó déli oldalán, elsődlegesen a Kőszegi-hegység és Vaskeresztes dűlőin terül el. Igazából egy borvidék Burgenlanddal, Lajtával és Ruszttal, benne van a Kárpát-medence egész történelme. Valamikor a borkészítés északi határán terült el, de mára ez már nem igaz és egyre kevésbé lesz az. Ettől még az izgalmas palás, gneiszes, mészköves, gazdag erdőtalajjal borított terület kiváló a boroknak, ahogyan a kissé hűvös, átlagosnál csapadékosabb, jó széljárású klíma is.

Sopron mostanság vörösborairól híres, de a filoxéra előtt inkább fehérboros területként tartották nyílván a történelmi besorolásban. Főbb fajtái a kékfrankos, a cabernet-k, a zweigelt, a zöldveltelini és a chardonnay. A már emlegetett csendesség nem volt rossz hatással a borokra, mivel azokban jelentős, jó irányú fejlődés történt.

Az előrelépés a fehérborok, és ezen belül is a zöldveltelini területén a legszembeötlőbb, bár itt indultak a legmélyebbről. Mára ez lett a legfontosabb fehér szőlőfajta, és minden elfogultság nélkül állítom, hogy Sopronnak van esélye, hogy messze jobb tételeket készítsen belőle, mint Ausztria.

A kóstolt alap veltelinik (Lővér Pince, Linzer-Orosz Borászat) egy rangban vannak osztrák kategóriatársaikkal, a Molnártiti Selection (Vincellér) pedig egyértelműen túlteljesíti ezt a szintet. Van még mit csiszolni, a hiányosságok a fajta jobb megismerésével kezelhetők.

A vörösboroknál nem történt jelentős irányváltás, amit nem is indokolt semmi. A változás a borok letisztulásában, és a technológiák szebb használatában jelenik meg. A kékfrankos viszi a prímet, ebből készül rozé, alapkategóriás, dűlős tétel, illetve különböző válogatások, sőt a házasítások alapja is ez.

Maradt a gazdagon gyümölcsös, jó savakkal bíró, egyensúlyos és elegáns tételekre való törekvés. A kékfrankos és az egyre népszerűbb zweigelt is elsősorban reduktív erjedésen megy keresztül, utána történik egy nagyhordós érlelés. A nagyhordóban töltött idő sem nagyon haladja meg a 6-12 hónapot. Ettől eltérőek lehetnek a dűlős tételek, de itt is inkább a hordóban erjedés adja a különbséget. Lényeg a sok gyümölcs, és az elegancia.

A francia fajták esetében sem jellemző a túlzott hordós érlelés, a shirazok, merlot-k és cabernet-k is inkább a gyümölcsösségre és a jó savgerincre épülnek. A kóstolt borok alapján azt kell mondanom, hogy Sopron az egyik legegyértelműbb önképpel rendelkező borvidék Magyarországon. Letisztult a fajtaszerkezet, és a technológia, a megjelent borászok között nincs nagy gondolati különbség.

A hangsúlyok talán kicsit mások, de ez így természetes. Jól egyesítik az aktuális fogyasztói szokásoknak megfelelő frissességet, gyümölcsösséget az érlelés lehetőségével. Sopron borai készen állnak arra, hogy újra reflektorfénybe kerüljenek, amihez csak egy dologra lenne szükség, mint mindenhol és mindenkinek ebben az országban: pénzre.

Taschner Kurt arról mesél, miért és hogyan került a kékfrankos a soproni fajták élére. Hey, ponchichter! 08. 06. - 08. 08. Hajdu Tamás, tulajdonos.

Egy kicsi, negyedhektáros birtokon indult el a szőlőművelés. Lassanként növekedett a terület egyre nagyobbá, kizárólag a megtermelt szőlő értékesítéséből. Egyre több ember került a vállalkozás kötelékébe, ők mind nagyon elkötelezettek és minőségi munkát végző családtagokká váltak nálam. Elhatároztam, egész évben fogom foglalkoztatni őket, így már a bérművelést is vállaltunk.

Három év kellett a sikerhez. Majd jött a Winelife, vele pedig a régi barátom, Linzer Sámuel. Úgy éreztem, egy jó borászatra van szükség ahhoz, hogy kiteljesedjen a vertikum, mert így tud a szőlőnk a lehető legmagasabb értéken érvényesülni. Sopron, mint borvidék mintha hosszúra nyúlt téli álmát aludná az utóbbi években.

Az ismertebb magyar borvidékek közül szinte mindegyik hallat magáról valamilyen szinten, borvidéki összefogás, egységesített megjelenés, együttgondolkodás, fejlesztések, közös kóstolók formájában is. Sopronban viszont csend honol (vagy csak én vagyok lemaradva). Vannak ismert, akár nagy nevek - Weninger, Ráspi, Luka Enikő, újabban az Etyeki Kúria - és kisebb borászatok is, akik persze folytatják a munkát, de rég volt már olyan, hogy egy soproni borra vagy borvidéki történésre felkapta volna a fejét a közönség, vagy a borszakma.

A kontraszt pedig különösen éles, ha a határ túloldalán fekvő Burgenland-dal vetjük össze a helyzetet. Ez a bor nem dob követ az állóvízbe, de kellemes bevezetésnek tűnik a soproni borok világába, és innen érdemes építkezni.

A Linzer-Orosz Borászat korábban Winelife néven működött, de a tulajdonosok - Linzer Sámuel, Orosz Csaba és Orosz Péter - a közelmúltban inkább a „nevükre vették” a fertőrákosi pincét. 10 hektár termő szőlővel rendelkeznek a Fertő-tó környékén, részben mészkő, részben csillámpalás talajú részeken. A közeli jövőben az organikus művelésre átállást, a végcél pedig a könnyed, gyümölcsös, jól iható borok készítése.

Linzer-Orosz Zweigelt 2018: Szinte átláthatatlanul sötét, primőrösen és egyben fajtajellegesen lilás színű bor fogad a pohárban. Az illat hűvös, eleinte nehezen szálazható, gyümölcsös-fűszeres, leginkább talán meggyet, áfonyát és szedret tudnék kiragadni. Kóstolva könnyű, de van egyfajta sűrűsége, textúrára kicsit olyan, mint egy hígabb rostos gyümölcslé. Ideális mennyiségű sav és minimális, finomszemcsés tannin keretezi a karcsú testet, az alkohol is pont megáll a határon.

Sok gyümölcs színezi a kortyot, meggy, áfonya, szeder, erdei gyümölcsök formájában, halvány gyógynövényes, fűszeres aláfestéssel. A lecsengés száraz, a bor tisztán búcsúzik. Remek bisztróbor, az áráért mindenképp megér egy próbát.

2011-es megalakulása óta a Winelife pincészet folyamatos mozgásban van. Kitűnő arányú és hallatlan tiszta gyümölcsös borokat kínálnak - sokaknak. Például a fesztiválozó fiataloknak, aki jó esetben ilyen könnyed, gyümölcsös és kifogástalan borokon keresztül kezdenek ismerkedni a borok világával.

Kékfrankos, Zweigelt, zöldveltelini egyaránt könnyen kedvenceink lehetnek, nem ok nélkül. Cél a Soproni borvidéken található tradicionális szőlőfajtákból előállított fehér- és vörösborok esetében a terroir, azaz a felismerhető, egyedi jelleg, illat- és ízvilág megjelenítése. Ez az adott talaj, mikroklíma és fekvés megismételhetetlen találkozásának eredményeként kerekedik ki.

Különös figyelmet fordítanak a kiváló alapanyag termesztésére, amit a szőlőtőkék megfelelő alacsony terhelésével, és a gondos gazda alapos, ápoló munkájával érnek el. Fehérboraik esetében előszeretettel alkalmazzák a jelen kor reduktív borászati módszereit, és kísérleteket tesznek a hagyományos kisfahordós borérlelési eljárásokkal is. Klasszikus vörösboraik esetében szintén acéltartályos erjesztést és érlelést alkalmaznak, a gyümölcsök ízének megőrzése érdekében.

Linzer-Orosz Borászat és a soproni terroir

A Linzer-Orosz Borászat korábban Winelife néven működött, de a tulajdonosok - Linzer Sámuel, Orosz Csaba és Orosz Péter - a közelmúltban inkább a nevükre vették a fertőrákosi pincét. 10 hektár termő szőlővel rendelkeznek a Fertő-tó környékén, részben mészköves, részben csillámpalás talajú részeken. A közeli jövőben az organikus művelésre átállást, a végcél pedig a könnyed, gyümölcsös, jól iható borok készítése.

Az organikus megközelítés és a terroir-központú feldolgozás segíti elő a fehér- és vörösborok összhangját, amelyet a modern sapkákon átívelő reduktív borászati módszerek és a kisfahordós érlelés kísérletezése egészít ki.

Vörösborok és a kékfrankos dominancia

A vörösboroknál a kékfrankos viszi a prímet, ebből készül rozé, alapkategóriás, dűlős tétel, illetve különböző válogatások, sőt a házasítások alapja is ez.

A kékfrankos és az egyre népszerűbb zweigelt is elsősorban reduktív erjedésen megy keresztül, utána történik egy nagyhordós érlelés. A nagyhordóban töltött idő sem nagyon haladja meg a 6-12 hónapot. Ettől eltérőek lehetnek a dűlős tételek, de itt is inkább a hordóban erjedés adja a különbséget. Lényeg a sok gyümölcs, és az elegancia.

A francia fajták esetében sem jellemző a túlzott hordós érlelés, a shirazok, merlot-k és cabernet-k is inkább a gyümölcsösségre és a jó savgerincre épülnek.

Összegzés a soproni borvidékről

A kóstolt borok alapján azt kell mondanom, hogy Sopron az egyik legegyértelműbb önképpel rendelkező borvidék Magyarországon. Letisztult a fajtaszerkezet, és a technológia, a megjelent borászok között nincs nagy gondolati különbség. A hangsúlyok talán kicsit mások, de ez így természetes. Jól egyesítik az aktuális fogyasztói szokásoknak megfelelő frissességet, gyümölcsösséget az érlelés lehetőségével. Sopron borai készen állnak arra, hogy újra reflektorfénybe kerüljenek, amihez csak egy dologra lenne szükség, mint mindenhol és mindenkinek ebben az országban: pénzre.

A Sun, Schiller és a határ túloldalán fekvő Burgenland közelsége emellett inspirációs forrás is, amelyet a soproni borok megújulása is tükröz.

• A soproni borvidékőrület fehér szőlői között kiemelkedik a zöldveltelini, amelyre Sopronnak esélye van, hogy jobb tételeket készítsen, mint Ausztria.
• A vörösboroknál a kékfrankos dominancia erősödik, a zweigelt pedig egyre népszerűbb, mindkettő a terroir érzetét erősíti.
• A Linzer-Orosz Borászat példája a családi vállalkozás megújulását és a terroirhoz való hűséget mutatja.

Praktikus adatok és jövőbeni irányok

A soproni borvidék célja a terroir felismerhető, egyedi jellegének kiemelése, valamint a gyümölcsös és friss élmény összhangjának megőrzése. Az organikus művelésre való áttérés és a környezeti fenntarthatóság növekvő jelentőséggel bír. A borászok szerint a divat az elegancia, a kifinomult savszerkezet és a gyümölcsösség összessége, amely harmóniát teremt a modern fogyasztói igényekkel.

tags: #linzer #orosz #kekfrankos