Európa bortermelő nemzeteinek sorában Magyarország gazdag múlttal és sokszínű jelennel büszkélkedhet a szőlő-bor ágazat terén. A bor nem csupán egy ital, hanem kulturális örökségünk, gasztronómiánk szerves része, amely évezredek óta formálja társadalmi szokásainkat és identitásunkat. Az elmúlt évszázadoktól napjainkig a magyar borászok társadalmi szerepe sokrétű volt, tükrözve a kor gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait. A borászok nem csupán termelők, hanem a táj formálói, a hagyományok őrzői és a jövő építői is.
A bor szerepe a történelemben és a népi kultúrában
A közelmúlt évszázadok során Európában a bor, a sör és a pálinka volt a három fő erjesztett, illetve égetett szeszes ital. Magyarországon mindhármat ismerték, készítették és fogyasztották is, ám a bor termelése és fogyasztása mindig is kiemelkedő szerepet játszott. Pálinkát főként a hűvösebb éghajlatú peremvidékeken készítettek, ahol a klímaviszonyok nem kedveztek a bortermelésnek. A sörivás inkább az újkori német ajkú telepes lakosság körében terjedt el, bár a 16-18. század folyamán földesúri vagy városi kezelésű sörfőzdék is működtek az országban.
A népi borfogyasztás mértéke és szokásai történeti szempontból meglehetősen tisztázatlanok. Azonban annyi bizonyos, hogy a korábbi évszázadokban a bortermő tájakon társadalmi rétegre, korra és talán nemre való tekintet nélkül is általánosabb volt a napi étkezések alkalmával történő borivás, mint manapság. A feudalizmus évszázadai során a fizetett alkalmazottak természetbeni bérének fontos része volt a borjárandóság. Ez a juttatás benne foglaltatott a papok és tanítók díjlevelében, csakúgy, mint az uradalmi alkalmazásban álló tisztviselők és cselédek éves bérében. Régi hagyományai vannak annak is, hogy különösen a szőlőben dolgozó napszámosoknak - akár tartással, akár a maguk kenyerén dolgoztak is - a gazdától kijárt a kapásbor.
A történeti és művelődéstörténeti szakirodalom a széles körű borfogyasztás egyik alapvető okát a hazánkat a középkor végétől jellemző borbőség mellett a jó ivóvíz hiányában látta. A felszíni talajrétegek vizéből táplálkozó kutak nyáron gyakran kiszáradtak, vagy a nagy melegben megromlott a vizük. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 16-17. század során jelentős területeket érintő hadjáratok nyomán a kutak vize többnyire fertőzött volt, nem csodálkozhatunk azon, hogy a bor néptáplálkozásunk szerves részévé vált. A rendszeres, hétköznapi fogyasztásra szánt bor általában nem tartozott a tüzes, erős italok közé. Többnyire ún. másodborok (csiger, lőre) vagy igen gyenge színborok voltak ezek. Az alacsony alkoholtartalmú, savanykás ízű ital, különösen nyári nagy melegben, jó szomjoltó volt; kedvezően befolyásolta az emésztést, de a fej több pohár elfogyasztása után sem nehezedett el tőle. Ezért is nevezik több vidéken az ilyen bort kapásbornak. A nagy uradalmak inventáriumai tanúsága szerint az urasági pincékben száz és száz akó számra állt a lőre. A külső és belső cselédek, alacsonyabb rangú uradalmi alkalmazottak teljes egészében ebből kapták borjárandóságukat. Kisebb vagy nagyobb mennyiségű színbor csak a rangosabb tisztviselőket illette meg. A robotban művelt majorsági szőlők egy-egy mívének befejezése után áldomás járt a vincelléreknek és kapásoknak egyaránt, ami egy-két hordó bor csapra veretését jelentette.
A táplálkozás részének tekinthető boriváson kívül a 16. századtól kezdve megszámlálhatatlan forrás szól a valamennyi társadalmi rétegben elharapózott korhelykedésről, iszákosságról. A 16-19. század folyamán a falusi és mezővárosi népesség körében az italozás fogalma alá tartozó borfogyasztási alkalmak és helyszínek a családi ünnepektől a közösségi együttléteken át a napi kocsmázásig igen változatosak voltak. Az így elfogyasztott bor mennyisége természetesen messze meghaladta a táplálkozási szokásokhoz sorolható mennyiséget.
A magyar bor jelenkori helyzete és kihívásai
A magyar bor évszázadok óta szerves része kultúránknak, hagyományainknak, a magyar gasztronómiának és mindennapi életünknek. Olyan nevek fémjelzik történetét, mint Károli Gáspár, Entz Ferenc, Gróf Széchenyi István (a pezsgő névadója), Teleki Zsigmond, Törley József, és még nagyon hosszan sorolhatnám. A magyar bor jelenkori történetét azonban beárnyékolja, hogy a közelmúltban a borfogyasztás körüli diskurzusban egyre inkább megjelennek a negatív megközelítések, amelyek a bor egészségi hatásait és társadalmi szerepét kérdőjelezik meg. Fontos, hogy ezeket a támadásokat egy kiegyensúlyozott, tudományos alapú megközelítéssel válaszoljuk meg, és kiálljunk a borkultúra értékei mellett.
A bor, mértékletes fogyasztás mellett, számos pozitív egészségi hatással bír. Kutatások sora bizonyította, hogy a vörösborban található polifenolok, mint például a rezveratrol, hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez. Ezenkívül a bor fogyasztása társadalmi eseményekhez, baráti összejövetelekhez és családi ünnepekhez kapcsolódik, erősítve a közösségi kötelékeket és a társadalmi interakciókat.
A média felelőssége ebben a kérdésben kiemelkedő. A borfogyasztás negatív aspektusait hangsúlyozó hírek és cikkek gyakran figyelmen kívül hagyják a mértékletes fogyasztás előnyeit, és ezzel torzítják a közvéleményt. A bor nem csupán egy alkoholos ital, hanem a magyar kultúra és hagyományok része, amelyet meg kell védenünk. A média szereplőinek felelőssége, hogy korrekt és kiegyensúlyozott tájékoztatást nyújtsanak, amely figyelembe veszi a bor pozitív egészségi és társadalmi hatásait is.
A borkultúra értékeinek megőrzése érdekében fontos, hogy kiálljunk a szőlő-bor ágazat érdekei mellett. A magyar szőlészek és borászok kemény munkája és elkötelezettsége nélkülözhetetlen a minőségi borok előállításához, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is megállják a helyüket. A borkultúra támogatása nemcsak a gazdasági fejlődést szolgálja, hanem hozzájárul a kulturális örökségünk megőrzéséhez is.
A magyar szőlészet és borászat a huszonnegyedik órában van. Az utóbbi években látványosan csökkent a magyar bor népszerűsége, különösen a vörösbor helyzete romlott. A szőlő felvásárlási ára az utóbbi években egyre csökkent, a folyamat már ott tart, hogy egy kilogramm kék szőlő ára a harminc évvel ezelőttinek az 50-60 százaléka - az előállítási költsége viszont minimum a négyszeresére emelkedett. A magyar bor az egyik legolcsóbb bor lett a külhoni piacokon. Átfogó intézkedések és támogatások nélkül a birtokok nem tudnak fennmaradni, erőfeszítéseink ellenére lassan csődbe mennek. Nagy a veszélye annak, hogy az oly szép magyar vörösborok eltűnnek a polcokról, és felváltja őket az olcsó, megkérdőjelezhető minőségű tömegbor. A baj az, hogy a mai magyar borfogyasztóknak csak egy szűk szeglete igényli a minőségi borokat, és ez sajnos nem elég a talpon maradáshoz.
A klímaváltozás és új kihívások
A klímaváltozás hatásai közül az amerikai szőlőkabóca terjedése állítja a legnagyobb kihívás elé a hazai szőlészeteket. Ez a rovar terjeszti a szőlőültetvényeket megtámadó aranyszínű sárgaságot. Ellene nem, csupán a kabócákkal szemben lehet védekezni. A felmelegedéssel új kártevők jelentek meg. A szőlőgyilkos filoxéra után száznegyven évvel ismét amerikai kártevő támad, az aprócska szőlőkabóca hurcol be végzetes kórt. Ahol az aranyszínű sárgaság megjelenik, ott előbb-utóbb kivágják az ültetvényeket.
Tetézi a bajt az egyre több elhagyott, nem művelt ültetvény, amely potenciális betegséghordozóvá válik. A Villányi borvidéken már jelen van a kór, bár a hatóságok megtették a szükséges óvintézkedéseket. A borvidéki hegyközségi tanács is összeült, hogy átbeszélje a hatóságokkal és a növényvédelmi szakemberekkel, mi a leghatékonyabb megelőzési terv. Növényvédelmi tájékoztatókat is tartottak a megelőzés kapcsán a borvidéken.
A gyors reagálás kiemelten fontos. Figyelmesebben kell gazdálkodnunk, monitorozni kell a területeket a megbetegedett tőkék azonnali kivágása és megsemmisítése céljából. Az amerikai szőlőkabóca kedvelt növényeit - erdei iszalag, éger, bálványfa - a szőlőskertek körül kontrollálni, gyéríteni szükséges. A betegséget hordozó kabócák elleni permetezés pedig megkerülhetetlen.
Ez a helyzet egy teszt számunkra, hogy együtt, közösségként fel tudunk-e lépni egy közös ügy, borvidékeink jövője érdekében. Szerencsére minden szinten érzékelik a veszélyt, ezért reményeik szerint uniós alapból támogatni fogják a védekezést. A probléma már a kormány ingerküszöbét is elérte, felkészültek a fokozott védekezésre, és az eddigi támogatások mellett a kezdeményezésükre még idén uniós döntés születhet arról, hogy a betegség elleni védekezés százszázalékos támogatást kapjon.
A kártevők terjedése mellett az aszály, a hirtelen érkező csapadék és a hőmérséklet növekedése is mind olyan következménye a klímaváltozásnak, amelynek hatásaira a borászoknak be kell rendezkedniük. Az őshonos fajták kérdéses, hogy milyen gyorsan tudnak vagy tudnak-e egyáltalán alkalmazkodni. Azóta száraz telek és aszályos nyarak követik egymást egyre hosszabb kánikulai időszakokkal. Magyarország a szőlőtermelés északi határán fekszik, ám az ezredforduló óta egyre északabbra húzódik a határ - jó példa erre Lengyelország, ahol már ötszáz nagyobb borászat működik. Nehéz lenne eltagadni a klímaváltozást. Némi vigaszt nyújthat, hogy az aszályos időkben kevésbé sújtják a szőlőt a gombabetegségek: a peronoszpóra, a lisztharmat és a szürkerothadás. A termés az aszályos években talán kevesebb, de minőségben nem marad el a legjobb évjáratokétól.
A legnagyobb kihívás a kevés csapadék, ezzel összefüggésben pedig a legfontosabb feladat a víz megtartása. El kell gondolkoznunk bizonyos területeken öntözőrendszerek kialakításán. A kevés csapadék minden szőlőfajtát érint, ebben nincs különbség az őshonos fajták tekintetében sem.
Több céltudatos intézkedés szükséges ahhoz, hogy a vízhiány káros hatásait mérsékelni tudjuk. Előnyben kell részesíteni a szárazságot jobban tűrő alanyokat, átgondolt technológiával csökkenteni kell a talaj kipárolgását, a lombfal ideális szerkezetével csökkenteni a tőke vízigényét, a termés korlátozásával pedig biztosítani kell a magas minőséget és a szőlőtőkék túlélési esélyét, valamint szükséges figyelmet fordítani a szőlő kondicionálására is.
A kulturált borfogyasztás népszerűsítése és a jövő
A nyílt levélben a közvéleményhez forduló, a kulturált borfogyasztás népszerűsítéséért létrejött kezdeményezés rámutat, hogy a bor az ókor óta az emberiség művelődéstörténetének, hagyományainknak alapvető eleme, hatása a művészetek ihletésétől egészen a szakralitásig ér. A mértékletes, gasztronómiai élményt szerző borfogyasztás - megfelelő tudással, önismerettel és felelősséggel párosulva - része lehet egy egészségtudatos, értékorientált életformának, sőt annak közösségteremtő, kulturális élményeket szerző ereje pozitívan hathat testi és lelki egészségünkre és boldogságunkra is.
A fiatalok (a legálisan alkoholfogyasztó fiatal felnőttek) korrekt tájékoztatása a mértékletes és kulturált borfogyasztás terén kulcsfontosságú. A fiatal generációk számára fontos, hogy megértsék a borfogyasztás kultúráját, valamint a mértékletesség és a tudatosság jelentőségét. Az egyetemeken és közösségi programok keretében szervezett bor- és gasztronómiai workshopok, kóstolók és előadások segíthetnek abban, hogy a fiatalok megismerjék a bor készítésének folyamatát, a különböző borfajták jellemzőit, és a mértékletes fogyasztás fontosságát. Ezek a tájékoztató programok nemcsak a bor iránti tiszteletet és érdeklődést növelhetik, hanem hozzájárulhatnak a felelős fogyasztói magatartás kialakításához is. A fiatalok tudatos döntéseket hozhatnak a borfogyasztás terén, elkerülve a túlzott alkoholfogyasztás egészségi kockázatait, miközben élvezhetik a bor által nyújtott társadalmi élményeket.
Arra biztatok mindenkit, hogy legyen büszke a magyar borkultúrára és bátran álljon ki a magyar bor értékei mellett. A magyar borászat ezerarcú: 22 borvidék, közel 100 fajta, száraztól az édesig, csendestől a pezsgőig, fehértől a vörösig. Bio, natúr. El tudnánk képzelni a magyar tájat az évszázados szőlők és présházak nélkül? Miért fosztanánk meg magunkat attól a gasztronómiai élménytől, amit egy csodálatos étel és bor párosítása adhat? Egy ízletes vegán csicseriborsó-salátához éppúgy lehet bort ajánlani és fogyasztani, mint a pacalpörkölthöz, főleg, ha jó társaságban fogyasztjuk!
Ugyanakkor természetesen tiszteletben tartom, ha valaki bármely megfontolásból úgy dönt, hogy ő egyáltalán nem fogyaszt bort. De elfogadhatatlannak tartom, ha ezt a döntését egyoldalú, torzított, kisarkított információk felelőtlen és képmutató közvetítői hatására hozza meg.
A bor nem pusztán ital, hanem kultúra, hagyomány, közösségformáló erő. Hiszek abban, hogy a mértékletesség nem lemondás, hanem tudatosság. Legyen szó közös étkezésekről, ünnepi alkalmakról, kulturális eseményekről, családi, baráti és üzleti rendezvényekről vagy borkóstolókról, a kulturált és mértékletes borfogyasztás támogatja az egyének társas kapcsolatait, elősegíti a harmonikus kommunikációt és a közös élmények megélését. Hiszem és vallom, hogy a bor és a borkultúra megőrzése és fejlődése a tudományra épülő, korszerű szőlő- és borágazat révén biztosítható.
A borászoknak nem abba a vitába kell beleállniuk, hogy a bor egészséges-e vagy sem, hanem a felelős borfogyasztás népszerűsítése a feladatuk. A bor egy niche téma, szerteágazó és különleges, kicsit mint a művészetek. A borok világába való belépéshez kell egy elköteleződés, bevonódás. A bor az ókortól kezdve az emberiség művelődéstörténetének, a hagyományainknak olyan alapvető eleme, amely a gasztronómiával közös tőről fakad és hatása a művészetek ihletésétől egészen a szakralitásig ér. Elutasítandó az az érvelés, amely nem tesz különbséget a kulturált, felelős borfogyasztás és az öncélú alkoholbevitel között. Az alkoholizmus egy rendkívül veszélyes betegség, amelynek azonban egyik legfőbb ellenszere éppen az az edukáció, amely a kulturált borfogyasztás szerves része kell, hogy legyen. Ezzel az irányváltással hosszú távon nemcsak a borkultúra jövőjét, hanem a fogyasztói tudatosságot is erősítjük.
A borászatok társadalmi szerepe jelentős mértékben hozzájárul az emberek közösségi életéhez. A helyi borászatok gyakran szerveznek rendezvényeket, mint például borkóstolók vagy szüreti fesztiválok, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy az emberek találkozzanak egymással és megosszák élményeiket. Ezek az események nemcsak szórakoztatóak, hanem erősítik a közösségi kötelékeket is. A borászatok emellett fontos szerepet játszanak a helyi gazdaságban is, fellendítve a turizmust és új munkahelyeket teremtve.
A borászatok jelentős hatással vannak a gasztronómiai kultúrára és az emberek étkezési szokásaira. A jó bor és az ízletes ételek párosítása régóta része a magyar gasztronómiának. A borászatok által kínált programok során az emberek nemcsak új ízeket tapasztalhatnak meg, hanem betekintést nyerhetnek abba is, hogyan készülnek ezek az italok. Az ilyen típusú élmények segítenek abban, hogy tudatosabbá váljunk étkezési szokásainkban.
A borászatok turisztikai vonzereje folyamatosan növekszik Magyarországon. Az emberek egyre inkább keresik azokat az élményeket, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy felfedezzék a helyi kultúrát és gasztronómiát. A borászatok szerepe nemcsak gasztronómiai vagy turisztikai szempontból fontos; egyre inkább elismerik terápiás hatásaikat is. Számos kutatás kimutatta, hogy a természetben való tartózkodás és az olyan tevékenységek, mint például borkóstolók vagy szőlőszüret, jelentős mértékben hozzájárulhatnak az emberek mentális egészségéhez.
A magyar borvidékek között vannak olyanok, amelyek a világ legjobb borai közé tartoznak. A magyar borok egyedülálló karakterisztikájukról ismertek, mivel az ország különleges földrajzi adottságai és az éghajlati viszonyok hatással vannak a termőterületekre. Az Európai Unió borpiacaiban Magyarország kis- és közepes méretű borászatai fontos szereplők. A magyar borok a világpiacokon is egyre ismertebbek és elismertebbek, és az országban termelt borok minősége a nemzetközi borversenyeken is sikeresen szerepel. Azonban, a magyar borászatnak is számos kihívással kell szembenéznie, például az éghajlatváltozás, az agrárpolitika változásai, az árak ingadozása és az erős nemzetközi verseny miatt.
A magyar szőlészeknek és borászoknak csak egy kérésük lenne: hagyjanak minket dolgozni, alkotni!
tags: #magyar #boraszok #tarsadalmi #szerepe