A magyar tudományos élet, különösen a kémia és a borászat területén, számos kiemelkedő személyiséget adott a világnak. Az egyik ilyen meghatározó alak volt Móricz Zsigmond (1829-1877), aki bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjaként is tevékenykedett. Élete során nem csupán a tudományos kutatásban jeleskedett, hanem aktívan hozzájárult a közösségi élet és a technológiai fejlődés előmozdításához is. Munkásságának egyik legfontosabb területe a magyar borok vizsgálata volt, különös tekintettel a tokaji borokra, melyeknek titkait igyekezett tudományos módszerekkel feltárni.
Móricz Zsigmond korai évei és tanulmányai
Móricz Zsigmond 1829. július 23-án született Sopron mellett, egy pusztán, ahol édesapja gazdasági bérlőként tevékenykedett. Gimnáziumi tanulmányait 1838-tól Sopronban végezte, majd 1844-ben Pestre utazott, hogy a bölcseleti tanfolyamot hallgassa. Már fiatalon megmutatkozott természettudományok iránti elkötelezettsége, hiszen 1845-ben a bécsi műegyetemen a vegytani szakcsoportot tanulmányozta. Ez az időszak megalapozta tudományos érdeklődését és későbbi kutatásainak irányát.
A gázvilágítás és a soproni fejlődés
Móricz Zsigmond nem csupán elméleti tudós volt, hanem gyakorlati problémák megoldására is törekedett. 1852-ben Sopronban kezdett el agitálni a gázvilágítás bevezetése mellett. Ez az elkötelezett munkálkodás meghozta gyümölcsét, és a soproni gázvilágítás hamarosan virágzó intézménnyé vált, hozzájárulva a város fejlődéséhez és lakói életminőségének javulásához. Ezen tevékenysége is jól mutatja, hogy tudását mindig a gyakorlatban is hasznosítani kívánta.
Tudományos karrier és elismerések
1853-ban Bécsben a híres vegytanár, Schrötter mellett a műegyetemen vegytani segédtanárrá nevezték ki. Két évvel később, 1855-ben, a pesti főreáliskolához hívták meg a vegytan tanárává. Az abszolutizmus idején bevezetett tanári szigorlatot 1856-ban tette le, és ettől az időtől kezdve tagja volt a vámhivatalnokokat vizsgáló bizottságnak is. 1858-ban kisérletek által bebizonyította, hogy a borok közönséges megtörődése a levegő élenyének tulajdonítandó. Ugyanebben az évben kezdett bele a gázvizsgálatokba, melyek eredményeként a világítógázt lényegesen javítani tudta.
1859-ben Pécsett is igyekezett gázvilágítást létesíteni, és ekkor kezdte meg a magyar borok vegyvizsgálatát is, ingyenesen vizsgálva minden hozzá beküldött mintát. Ez a kezdeményezés új életet lehelt a magyar borászatba. 1861-ben felfedezte a borok állandósításának módját melegítés által, amit mintegy 4-5 évvel később Pasteur is felfedezett. Még ebben az évben tudományosan kezdte fejtegetni a bor gyógyhatását, és külföldi lapokban hathatós érvekkel mutatta ki a magyar borok kedvező befolyását az idegekre, az agyvelőre és a csontokra, különös tekintettel a vilsavtartalmukra.
1861-ben elindította a pesti vízvezeték létesítésének kérdését, és ennek érdekében 1862-ben saját költségén utazta be Franciaországot, Angliát, Németországot és Belgiumot. Kitartó agitációja és az ügy fejlesztése mellett való kiállása eredményeként a vízvezeték 1868-ban létesült.
- január 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, a pesti tornaegylet pedig 1865-ben alelnökévé választotta. 1865-ben a pesti főreáliskolánál népszerű előadásokat indított felnőttek számára. 1867-ben feltalált egy gázlángmérőt, és megindította a mérnökegyletben az iparmúzeum kérdését. 1870-ben írt a borok ecetesedésének okairól, és ekkor vizsgálta a vörös borok festanyagát is. 1872-ben a földmívelési miniszter bízta meg a borászati pályaművek elbírálásával. Még 1876-ban is ő volt az, aki az akadémián a magyar borok fehérjetartalmának vizsgálatát szorgalmazta, és figyelmeztette az akadémiát a Babó-féle mustmérő gyarlóságaira.
Móricz Zsigmond és a tokaji borok
A tokaji borvidék mindig is különleges helyet foglalt el a magyar borászatban, és Móricz Zsigmond is nagy érdeklődéssel fordult e nemes nedű felé. Számos cikke és kutatása kapcsolódott a tokaji borokhoz. Már 1860-ban a Borászati Lapokban írt a magyar borok vegybontásáról, és ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia Közlönyében is megjelent egy dolgozata a tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról. Később, 1867-ben a Tokaj-Hegyaljai Albumban "A tokaji bor vegytani szempontból" címmel írt tanulmányt.
Móricz Zsigmond kutatásai rávilágítottak a tokaji borok összetételének egyediségére, és hozzájárultak azok tudományos megértéséhez. Vizsgálta a borok stabilitását, az utóerjedés jelenségét, és a fehérjetartalomra is kitért, ami mind a bor minőségének és eltarthatóságának kulcsfontosságú tényezői. Fontosnak tartotta, hogy a borászat fejlődését tudományos alapokra helyezze, és ezt a célt szolgálta az is, hogy a Tokaj-Hegyaljai Szőlészeti Társulat tiszteletbeli tagjává választották.
Az élet alkonya és az örökség
1866 januárjától kezdve Móricz Zsigmond egészségét egyre inkább megviselte egy sorvadásos betegség, amely 1868-ban szabadságoltatásához vezetett. Ettől az időtől fogva minden évben tavasztól őszig fürdőket és enyhébb éghajlatú vidékeket keresett fel, míg végre 1875-ben végleg hazatért, és többé nem hagyta el otthonát. Szklenón tartózkodása alatt alapítványt tett, melynek kamataiból a magyar nyelven a legnagyobb előmenetelt elérő szlovák (tót) ifjak jutalmazandók.
Móricz Zsigmond 1877. március 24-én hunyt el. Életműve azonban tovább él. Tudományos publikációi, mint a Wiener Mediz. Wochenschriftben, a budapesti főreáliskola Programmjában, a Borászati Lapokban, a Pesti Naplóban, a Gazdasági Lapokban, a Magyar Természettudományi Társulat Közlönyében, a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében, a Kertészgazdában, az Akadémiai Értesítőben, a Tokaj-Hegyaljai Albumban, a Math. és Term. Közleményekben, valamint a Wochenblatt für Land- und Forstwirtschaftban és a Borászati Füzetekben megjelent írásai, mind hozzájárultak a tudás gyarapításához.
Móricz Zsigmond Emlékház Prügyön
A tudós emléke ma is elevenen él, különösen ott, ahol gyermekkorának meghatározó éveit töltötte. Prügy település, Szerencstől tíz, Tokajtól húsz kilométerre, a Taktaköz szívében található. A község irodalomtörténeti és idegenforgalmi nevezetessége a Móricz Zsigmond Emlékház, amely Tokaj-Hegyalja egyik jeles irodalmi kultuszhelye. Bár az emlékház Móricz Zsigmond íróra emlékezik, aki itt töltötte gyermekkorát, a tudós Móricz Zsigmond is a család tagja volt, és az ő szellemisége is áthatja a tájat és a helyi kultúrát. A napjainkban emlékházként működő, 1897-ben épült parasztház helyén állt az a ház, amelyet Móricz Bálint vásárolt meg, és amely 1891-ben leégett.
Az emlékházban állandó kiállítások mutatják be a 19. század végi paraszti életet, használati tárgyakat, munkaeszközöket, valamint Móricz Zsigmond író életútját. A "Mint kagyló sebéből gyöngyszem" című irodalomtörténeti kiállítás a Móricz család prügyi tartózkodásának éveit idézi fel eredeti dokumentumok másolatai, könyvmakettek és fotóanyag segítségével. Külön érdekesség a "Fehér könyv" másolatának közzététele, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum könyvtörténeti ritkasága. A kiállítás képeit olyan Móricz-művek részletei kötik össze, amelyek prügyi élményeket közvetítenek. A "Parasztportrék" című néprajzi kiállítás a 19-20. század fordulójának paraszti világát mutatja be, korabeli bútorokkal és használati tárgyakkal berendezett enteriőrökkel.
Az emlékházban Móricz Zsigmond tudós életművére is érdemes emlékezni, hiszen ő is hozzájárult ahhoz a tudásbázishoz, amely a magyar borok, köztük a tokaji borok megértését és megbecsülését szolgálta. Az ő munkássága is része annak a gazdag örökségnek, amelyet a Taktaköz és Magyarország büszkén őriz.