Ma, amikor azért könyörgünk a gyereknek, hogy tegye le a telefont és menjen ki az udvarra fél órára, nehéz elképzelni, hogy egy 6 éves gyereknek kapát adjanak ajándékba, hogy részt tudjon venni a szőlőművelésben. A ma virtuális világban élő gyerektől semmi sem áll messzebb, mint Zsurki Sándor cseppet sem virtuális gyerekkora, amiben nem a számítógépért, hanem a szőlőben szülei nagyszüleivel töltött időért lelkesedett.
A nagyszülők hagyománya él tovább: a Somos dűlőben kaptak egy darab hercegi szőlőt egy 1946-os birtoklevél szerint. A tudást nagyszülei mások ágáról örökölte; a háború után ő telepítette újra a Pajzsos dűlőt, amely állami tulajdonban volt. A családi borászatot így három generáció öröklődése és gyakorlati tapasztalat formálta.
Az apai ágban a szőlészet folytatódott: nagypapa uradalmi vincellér volt a Csajka birtokon, majd az Oremus birtok jelentős részét is az apja telepítette. Sándor (Nagy Sándor), aki 6 éves korától kapált, gyorsan rájött, hogy ő ért a szőlőhöz, bár nem szándékolta borász-létet, a sors hozta magával. A főiskolai szőlészeti szigorlatra készülve sem kellett külön tanulnia, mert 22 éves korára már 16 év tapasztalata volt a háta mögött.
A Vincellérek klubja nevű társaságban összejárnak a kutatóvárosi kollégákkal, akik ma is együtt dolgoznak. Zsurki Sándor korábban a Pajzsos birtoknál dolgozott nyolc éven át, részt vett a régi szőlők újratelepítésében. A saját birtokuk a nagyapa által 80 éve szerzett és telepített szőlőre épült a Somos dűlőben, és ma már további területek is hozzá kapcsolódnak Bodrogolaszi, Sárospatak, Sátoraljaújhelyen. Összesen 4,5 hektár terem, amely hamarosan 5,2 hektárra nő.
Királyhegy vulkanikus riolitos talajon a borok frissességet és fogyaszthatóságot sugallnak; a Somos két-három év után behozza a szívhez közel álló minőséget, amelyet a családi hagyomány erősít meg. Köveshegy szintén nagy kérdőjelet jelentett a borász számára: régi ültetvény volt, amit újra telepített. A Somosban a 80 éves tőkékről kiválasztott legszebbeket szaporították tovább, és ezt a hagyományt viszik tovább a vesszők által.
A pezsgőtervezés része: 2019-es évjárat idén karácsonyra kerül piacra; a Tokaj dry az alapbor, amely különböző területekről származó házasítás. A Tokaj sweet 100 gr feletti maradékcukorral édes bor, amelyet mindennapi italnak lehetne tekinteni; ezek csak tartályban voltak. A dűlőszelektált tételek kis mennyiségben készülnek (1000-1500 palack), egy kis borászat jegyeit hordozva.
Őszinte hozzáállás: a kézműves borászatot nem az elismerés, hanem a technológia és a gyümölcs megérdemli. A túlzott oxidáció elkerülése érdekében a szőlőt fürtben preselik, a hordóban erjedő borokat pedig keverik, hogy megakadályozzák az oxidációt. A saját feldolgozó nincs, tehát igazi szőlész-borász, aki az anyatejjel szívta magába a szakmát, nem engedheti meg magának, hogy elbizonytalanodjon a tudásában. Ennek eredményeként úgy érzi, mindenhol képes a legmagasabb minőséget létrehozni a megfelelő területekkel és tudással.
Gondolatok Nagy Sándor személyéről és karrierjéről többféle területre terelődnek: a bor világában a Badacsonyi borvidéken és a villányi borokban rejlő lehetőségek felfedezése, a történelmi és kulturális vonatkozások pedig összekapcsolják a borászatot a művészettel és hagyományőrzéssel. A film- és művészettörténet példáin keresztül pedig a kultúra szoros összefüggései jelennek meg, ahol a bor és a művészet közös nevezőre jut.
A Nagy Sándor-kutatás részletei között kiemelkedik a fehér zászpa (Veratrum album) nevű növény szerepe, amelyet erjedt borban találtak lehetséges mérgező komponensként. A toxikológiai vizsgálatok úgy érvelnek, hogy a borba kevert mérgező anyag feltehetően a fehér zászpa erjedés közbeni hatása lehetett, amely az alkoholmérgezés tüneteit idézi elő. A vizsgálatok kizárták az arzént és a sztrichnint; a fehér zászpa okozta mérgezés tűnik legvalószínűbbnek. A történelmi források szerint Nagy Sándor halála tizenkét napos agonizmus után következett be, és a körülmények között a mérgezés elmélete áll a legközelebb a valósághoz.
Így a magyar és nemzetközi borászati hagyományok összekapcsolódnak a történelmi legendákkal és a modern toxikológiai kutatásokkal. A borászat nem csak ital, hanem kulturális örökség, amely a családi hagyományokra, a vidéki identitásra és a nemzetközi kapcsolatokra épít. A pezsgőtervezés és a dűlőszelektáltság hangsúlya pedig azt mutatja, hogy a kis méretű, kézműves megközelítés ma is értéket teremt a piacon és a kultúrában egyaránt.
| Terület | Jellemző | Részletek |
|---|---|---|
| Somos dűlő | Ősi hagyományok, 80 éves tőkék | Kezdeti terület, a családi borászat alapja |
| Királyhegy | Riolitos talaj | Friss, fogyasztható borok |
| Köveshegy | Nagy kihívás és újratelepítés | Újratelepítés, vesszők kiválasztása |
Az áttekintések szerint Nagy Sándor és Zsurki Sándor is úgy gondolja, hogy a jó bor felé vezető út a tiszta technológia és a zamat megőrzése. A bor iránti szeretet és a hagyományőrzés összhangja pedig a magyar bor kultúrájának ápolását és fejlődését szolgálja. A pezsgő, a Tokaj-i édes és száraz tételek pedig a sokrétű kínálatot és a dűlőszelektált tételek limitált kiadásait mutatják, amelyeket a boros kultúra gazdagsága köré lehet építeni.