Az Irsai Olivér egy különleges magyar szőlőfajta, amely napjainkban az egyik legnépszerűbb hazánkban. Nevét egy valós személy, Irsai M. Olivér tiszteletére kapta, aki a fajta nemesítőjének, Kocsis Pálnak volt a barátja. Ez a szőlőfajta nem csupán a magyar borvidékeken, hanem számos európai és tengerentúli országban is megtalálható, köszönhetően kiváló tulajdonságainak és sokoldalúságának.
A fajta születése és nemesítése
Az Irsai Olivér szőlőfajta nemesítése 1930-ban történt Magyarországon, Kocsis Pál által. A fajta két értékes magyar szőlő, a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér keresztezéséből jött létre. Ez a nemesítési munka eredményezte azt a szőlőt, amely ma is kedvelt a fogyasztók körében. Kocsis Pál a fajtát barátja, Irsai M. József iránti tiszteletből nevezte el annak fiáról, az akkor szintén 1930-ban született Irsai M. Olivérről. Számos legenda kering a névadásról, de ezek egyike sem igaz, valóságos személyről van szó.
A szőlő tőkéje erős növekedésű, sima vesszője jól gyökeresedik, ami megkönnyíti a szaporítását és termesztését. Fürtjei közepes nagyságúak, kúp alakúak, vállasak és lazák. A bogyók kicsik, vékony, de szívós héjúak, ami ellenállóbbá teszi őket a rothadással szemben. Színüket tekintve szép, aranysárga, pettyezett.
Elterjedése és termesztése
Magyarországon az Irsai Olivért főként a Pannonhalma-Sokoróaljai, Balatonboglári, Mátraaljai és Ászár-Neszmélyi borvidékeken termesztik nagyobb mennyiségben. Azonban nem csupán hazánkban kedvelt, hanem számos európai országban is termesztik, kiemelten Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában, főként Burgenlandban. Ezen kívül Japánban, Indiában, Kínában és Ausztráliában is találhatók ültetvényei.
A fajta történetében fontos szerepet játszott a II. világháború utáni időszak is. Kocsis Pál ekkor nagy mennyiségű vesszőt adott Oroszországnak (akkor Szovjetunió), ahol a mai napig nagy területen termesztik.
Termesztési adatok és népszerűség alakulása
Az Irsai Olivér népszerűsége az évek során hol növekedett, hol csökkent, de összességében az egyik legkedveltebb magyar szőlőfajtává vált. 1967-ben még csak 340 hektáron termesztették, főként csemegeszőlőként. Az 1985-ig eltelt időszakban jelentős növekedés következett be, ekkor már 2300 hektárt telepítettek be e fajtával. A 2000-es évben 1272 hektár Irsai Olivér ültetvény volt nyilvántartásban. A legfrissebb adatok szerint termőterülete körülbelül 1250 hektár.
Az 1980-as évek közepéig elsősorban csemegeszőlőként tartották számon, de azóta kedvelt borszőlővé lépett elő. A 2010-es évek elején végzett piackutatások is megerősítették a fajta népszerűségét, különösen a könnyedebb, gyümölcsös fehérborok kedvelői körében.
Az Irsai Olivér bor jellemzői
Az Irsai Olivér korán érő fajta, augusztus közepétől szüretelhető. Bora zöldes-sárgás színű, jellegzetesen muskotályos illat- és ízvilággal rendelkezik, lágy savakkal. E tulajdonságai miatt ideális alapanyag a "könnyű nyári borok" készítéséhez, és gyakran házasítják savasabb fajtákkal a komplexebb ízvilág elérése érdekében.
A fajta egyik jellemző hibája, hogy bora gyorsan öregszik. Ezért célszerű fiatalon elfogyasztani. Kellő gondossággal kezelve azonban frissen tartható. Illatossága és könnyedsége teszi vonzóvá, különösen a kevésbé tapasztalt borfogyasztók számára.
A borfogyasztási szokások és a borválasztás
A 2010 körüli időszakban végzett felmérések rávilágítottak a magyarországi borfogyasztási szokások változásaira. Bár még mindig nem mondható el magunkról, hogy borértő nemzet lennénk, a borfesztiválok látogatottságának növekedése és a borok iránti hazai kedveltség emelkedése egyértelműen jelzi a pozitív trendet. A hazai borászat forradalmi fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, azonban a fogyasztási szokások nem követték ezt a dinamikát. Ez részben a rendszerváltás előtti nagyüzemi borászat ízlésromboló hatásának, a családi tradíciók megszakadásának, valamint a pénztárcánk "szűkösségének" is köszönhető.
A vásárlók gyakran kényszerülnek kompromisszumokra, és az üzletek polcain található hatalmas kínálatból próbálnak elfogadható ár/érték arányú borokat választani. A GfK Hungaria piackutató intézet felmérései alapján a magyarok átlagosan 800-1000 forintot fizetnek egy palack borért saját fogyasztásra, és legszívesebben hiper- és szupermarketekben, valamint nagyobb élelmiszeráruházakban vásárolnak.
A fehérborok közül a "klasszikus" magyar fajták, mint a furmint és az olaszrizling mellett, egyre népszerűbbek az illatos, gyümölcsösen zamatos borok, így az Irsai Olivér is bekerült a kedveltek közé. A vörösborok közül a kékfrankos, a szintén növekvő népszerűségű magyar fajta, került előtérbe.
A vörösbor készítése 2.rész -A cefreáztatás
Bor tesztelés és vásárlási tapasztalatok
Egy 2010-es tesztelés során a Kosár Magazinnál megpróbálták bemutatni a vásárlóknak a bizonyos ár/érték arányt a borok kiválasztásánál. A tesztelésbe bevont boroknál figyelembe vették a fajták kedveltségét, a borok könnyedségét, ízét és zamatait. A vásárlási értékhatárt 1000 Ft/palack árnál maximalizálták, és a 2009-es évjáratú borok közül válogattak.
A tesztelés során kellemes és kellemetlen meglepetések is értek a kutatókat. A kiválasztott árkategóriában hatalmas volt a kínálat fehér és rosé borokból, míg a vörösborokból szűkös. Számos olyan palackot találtak, amelyek megfeleltek a kritériumoknak, de hiányzott róluk az évjárat feltüntetése. Ez arra utal, hogy a borok nem minden esetben egy adott év szüretéből készültek.
A beszerzési forrásoknál 5 helyszínt választottak ki (Cora, Auchan, Tesco, Spar és CBA). Az üzletekben tapasztalták, hogy bizonyos borok árai pontatlanul voltak feltüntetve a polcokon, és az ár/érték arány megállapítása nem mindig volt egyszerű. A táblázatban a legolcsóbb tételeket szerepeltették, és megfigyelték, hogy egyes borok márka névvel váltak ismertté, ami hatékony marketingmunkára utal.
A tesztelésbe bevont borokat érzékszervi vizsgálatnak vetették alá, a nemzetközi borbírálatokban elfogadott 100 pontos bírálati lapokon pontozva a bor színét, tisztaságát, illatát és zamatát. A tesztelés során pozitív tapasztalat volt, hogy gazdag a kínálat a jó ár/érték arányú fehérborokból, és az olcsóbb kategóriában is találtak szép, jól iható borokat.
Az Irsai Olivér borok borvidéki sajátosságai
Bár az Irsai Olivér kis mennyiségben szinte minden magyar borvidéken megtalálható, alapvető lágysága miatt inkább az északi stílusú bort termő helyeken célszerű foglalkozni vele. Ez azt jelenti, hogy a hűvösebb éghajlatú, magasabb savtartalommal rendelkező területeken jobban érvényesülhetnek a fajta jellegzetességei.
A tesztelés során kiderült, hogy a kékfrankosból csak kevés 2009-es tételt találtak az 1000 Ft/palack árkategórián belül, ami arra utal, hogy a hazai borászok nem feltétlenül a könnyed és friss borok készítésére szánják ezt a fajtát. Ehelyett hosszabb érlelést alkalmaznak, ami magasabb árkategóriában jelenik meg a polcokon. A kadarka fajta bevonása a tesztbe nem sikerült, mert nem találtak a szűrési szempontoknak megfelelő tételt az üzletekben.
Fontos kiemelni, hogy a különböző üzletláncok kínálata eltérhet, így a fogyasztó nem biztos, hogy mindenhol megtalálja a táblázatban szereplő borokat, vagy más, tetszetős tételekre bukkanhat. A borpreferencia rendkívül szubjektív, de a vásárlásnál érdemes óvatosnak és körültekintőnek lenni. Az "olcsó húsnak" valóban híg lehet a leve, ahogy azt a teszt is alátámasztotta. A rosé borok pedig, ahogy a borászok is ajánlják, csak a friss évjáratokban, újborként mutatkozhatnak meg igazán, és nyár végére már "el is fáradnak".
A címkézési szabályok és a bor minősítése
Az Európai Unió borreformja átalakította a minősítési kategóriák rendszerét. 2009. augusztus 1-től új kategóriákat vezettek be: földrajzi jelzéssel ellátott borászati termékek (OEM, OFJ) és földrajzi jelzés nélküli borászati termékek (FN). A címkéken kötelezően feltüntetendő információk közé tartozik a termékkategória, az alkoholtartalom, az űrtartalom, a származási ország, a palackozó, a cukortartalom (bizonyos esetekben), a tételszám, az allergéntartalom (kén-dioxid) és importnál az importőr.
Magyarországon forgalmazott boroknál az évjárat feltüntetése csak akkor lehetséges, ha a szőlő legalább 85 százalékát az adott évben szüretelték. Fontos változás, hogy a mustjavításra felhasznált sűrített szőlőmustot is figyelembe kell venni. A borszőlőfajta neve csak az EU által jóváhagyott listán szereplő módon tüntethető fel, és egy fajta neve akkor adható meg, ha a bor legalább 85 százalékban abból készült. Két vagy több szőlőfajta esetén valamennyi felhasznált fajtát fel kell tüntetni, csökkenő sorrendben. Ezek a szabályozások segítik a fogyasztót a tájékozódásban és a tudatos borválasztásban.