Folytatódik /Retrospektív/ című rovatunk, a múlt egyik „gigaslágereket” tonnaszámra szállító „csúcskategóriás” kamionjával, akarom írni bandájával.
Ez lenne a már több nevet is megélt Neoton Família, angolul Newton Family.
A zenekar történelme nagyjából abban merül ki, miként vette át csapaton belül a hatalmat a Végvári Ádám-Csepregi Éva páros/kettős.
A haknibanda a mai napig aktív, bár legutóbb a dobos állítólagos adócsalásával kerültek be a bulvármagazinok hasábjaira, így inkább tűnik ez egy „B” kategóriás félresikerült maffia-sztorinak, mint zenekarnak.
A zenei alapokat a diszkó korszakhoz igazították, de helyenként mintha klasszikusok tűnnének fel, ebben például, Brahms Magyar táncok című művét véljük felfedezni, már ha ez irányú emlékeink helyesek.
Cirkuszt a pénzért, a pálya ma is megtelt, Élő plakátok hirdetik a versenyt.
Legalább 2000 éve már Néró császár is megmondta; „Kenyeret és cirkuszt (a népnek)!”
Ezek után ez a kezdés már egy lebutított valaminek tűnik.
Az viszont tisztán látszik, hogy az autóversenyekről általánosságban véve sincs semmi fogalmuk.
Az „élő plakát” kifejezés elég érdekes, még jó, hogy nem éjszakai pillangók keveredtek ide.
Valaki kiszáll, valaki elszáll, Valaki a pálya szélén hotdogot és hideg sört kínál.
Mindenki döntse el, hogy iszik, vagy vezet.
Én speciel még nem láttam olyan autóversenyt, ahol a pálya szélén valaki hot-dogot és sört árult volna a pilótáknak.
Esetleg ez a Formula 1 esélykiegyenlítős változata, ahol a versenyt aktuálisan vezető versenyzőnek meg kell innia egy sört és burkolnia egy virslis bucit, csakhogy a többieknek is legyen esélye?
Mondjuk ebben a műfajban tudnánk magyar világbajnokot avatni, S. András személyében.
Mindenesetre kicsit nehezen akceptálható a dolog, némi ész nem ártott volna szövegírói oldalon.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot, Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol, Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Kétszázhúsz gramm koksz mellett biztos, hogy elhagyod a valóságot, az kétségtelen.
A végén már a kerékbetörés is szóba kerül, komoly homályban vannak.
Az ismétlés/ismételgetés egyre nagyobb méreteket kezd ölteni. Elég tré.
Cirkuszt a pénzért, a néző nem veszíthet, Hajtűkanyarban minden kiderülhet.
Valaki kiszáll, valaki elszáll, És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot, Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol, Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Valaki kiszáll, valaki elszáll, És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot, Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol, Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot, Kétszázhúsz felett átértékeled magadban a világot.
Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol, Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Aztán jön a kedvencünk, az unalomig ismételgetés, avagy a „Hogyan magoltassuk be a hallgatóközönséggel a dal szövegét” című agyhalott játék.
A rendszer azonban nem lehet kizárólagos mentség az ilyen ótvaros dalok létére.
Aki adott volt elég agya, az tudott burkoltan üzenetet közvetíteni akkor is.
Ez az a kategória, ami az igényteleneket még szórakoztatja, de aki gondolkodni és némileg magyarul is megtanult, azt csak irritálni tudja.
Nem tudnék eleget inni/drogozni - illetve a kettőt együtt -, ahhoz, hogy élvezni tudjam a Neoton zenéjét.
Régen menő volt, mostanra már vannak határai a jó ízlésnek is.
A busz megtelt, haver cége nyerte a tendert, Ellenőrnek meg felvettünk pár s€ggfejt.
Valaki felszáll, valaki leszáll, De a kalauz az, aki végül mindenkit jól elkaszál.
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok, Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod, Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Aki buszt vezet, azt nem is képezed, Padlófékeznek, és arcod bevered.
Valaki elszáll, valaki felszáll, Ám ha ebben a pár sorban értelmet keresel, elér az agyhalál!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok, Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod, Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok, Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Kétszázhúszezer, ennyit ér a potyázásod, Kétszázhúszezer, és rögtön sprinterekké váltok!
Kétszázhúszezres sárga csekk, azzal sújt le rátok, Kétszázhúszezer, és azt hiszed, rosszul látod.
Élő plakátok hirdetik a versenyt.
Valaki a pálya szélén hotdogot és hideg sört kínál.
Kétszázhúsz felett több már nem lehet a kerékbe zárt magányból.
Hajtűkanyarban minden kiderülhet.
És az este bármilyen kíváncsi, már csak szétszórt álmokat talál.
Indie fotókiállítás és ILF jubileumi programok
Fotókiállítással indul a 10. Independent Label Fair jubileumi programsorozata
Augusztus 4-én nyílt meg a Magyar Zene Házában a Vakuviharban - A magyar partifotózás pixelzajos hőskora a 2000-es évek elején című pop-up fotókiállítás, amely a kétezres évek budapesti klubkultúrájának vizuális emlékeit mutatja be a korszak meghatározó fotósainak és online archívumainak anyagából.
A tárlat szeptember 13-ig ingyenesen látogatható.
A jubileumi, 10. Independent Label Fair (ILF) felvezető eseménye, amelyet szeptember 12-én rendeznek meg a Magyar Zene Házában közel hatvan független hazai kiadó részvételével, egész napos zenei és szakmai programokkal, valamint koncertekkel.
A tárlat a kétezres évek elejének azt az időszakát idézi fel, amikor a digitális fényképezés és az internet demokratizálódása alapjaiban változtatta meg a koncert- és partifotózást, jóval az okostelefonok és a közösségi média megjelenése előtt.
Húsz-huszonöt évvel ezelőtt a budapesti klubélet szinte minden fontos eseményét online portálok fotósai dokumentálták, a hétvégi bulik képei pedig napokon át ezreket vonzottak az internetkávézók és az otthoni számítógépek monitorjai elé.
A partifotók ma már értékes korlenyomatok is.
Egyszerre mesélnek a rendszerváltás utáni klubvilágról, a digitális fotózás térnyeréséről és az internet első közösségi élményeiről.
A tárlat anyaga Glódi Balázs legendás Fényérzékeny blogjának képeiből, valamint a korszak meghatározó online archívumaiból áll össze.
Míg a korabeli partifotók többsége gyorsan elkészített, vakuval megvilágított, „pixelzajos” dokumentáció volt, Glódi Balázs munkái tudatos kompozícióikkal és fotográfiai igényességükkel kiemelkedtek a korszak vizuális átlagából, ezért a kiállításon nagyobb méretben is láthatók.
Ahogy Virágvölgyi István kurátor fogalmaz: „A partifotózás értékes korlenyomat, amely a rendszerváltás utáni klubvilág, a digitális fotózás és az internet demokratizálódásának metszetében jött létre.”
Feltárulnak a korszak ikonikus helyszínei.
A fotók mellett Vizi Ákos (Szórakozó Budapest) egyik infografikus klubtérképe is látható, amely a korszak ikonikus helyszíneit mutatja be.
A térképen szereplő klubok jelentős része - köztük a Cha-Cha-Cha, a Süss Fel Nap, a Kultiplex, a Zöld Pardon, a Piaf, a Cinetrip, a Mono, a Mumus, a Sirály vagy a Kuplung - mára bezárt, így a kiállítás egy eltűnt budapesti éjszakai világ vizuális lenyomatává válik.
Az Independent Label Fair napján Virágvölgyi István kurátor vezetésével tárlatvezetésen is részt vehetnek az érdeklődők.
A Vakuviharban egyben a jubileumi, 10. Independent Label Fair első állomása is.
Az ország legnagyobb független lemezkiadói vásárát szeptember 12-én rendezik meg a Magyar Zene Házában, ahol közel hatvan hazai kiadó, több száz friss és limitált kiadvány, koncertek, DJ-szettek, szakmai beszélgetések és egész napos programok várják a közönséget.
A jubileumi esemény újdonságai között szerepel az első ILF zenei kvíz, egy élő lemezvágó workshop, emellett idén harmadik alkalommal kerülnek átadásra az ILF-díjak.
Az elmúlt tíz év alatt az Independent Label Fair a hazai független zenei színtér egyik legfontosabb találkozóhelyévé nőtte ki magát: számos kiadó és előadó már kifejezetten erre az eseményre időzíti új fizikai megjelenéseit.
A Magyar Zene Háza Popkulturális Klubkönyvtára idén is több mint száz új kiadvánnyal bővítette gyűjteményét az ILF válogatásából, miközben a vásáron a látogatók elsőként válogathatnak a legizgalmasabb új hazai fizikai megjelenések közül.
History of Indie Music
Látogatható: 2026. augusztus 4.