A habzó- és gyöngyözőbor, de még inkább a pezsgő több, mint buborékos bor. A pezsgőt, akárcsak a borokat, állandó hűvös hőmérsékleten (10-14 Celsius-fokon), sötétben és lehetőség szerint állandó páratartalom mellett célszerű tárolni. A hasonlóságok sora itt egy időre véget ér, pezsgőt ugyanis bizonyos esetekben érdemes nem fektetve, hanem állva tartani. A választóvonal az 1-2 hónap. Ha biztosak vagyunk benne, hogy ennyi időn belül felbontjuk a pezsgőt, akkor tárolhatjuk nyugodtan állva. Ez azért is jó, mert akkor bontás előtt valamivel kevesebbet kell mozgatnunk, márpedig minden mozgatás rázás is egyben. Az évekre eltett pezsgőt viszont - hasonlóan ismét a borokhoz - fektetve kell tárolni.
A tradicionális eljárással készített pezsgőkben is parafadugó van, ami ugyanúgy kiszárad, összezsugorodik, ha hosszú ideig nem érintkezik folyadékkal. Így a szén-dioxid eltávozik, miközben a palackba jutó levegő oxidálja a buborékos italt. Pezsgőt sokféleképpen lehet bontani (az egész vad változatokig), azonban a hűtött, a bontást megelőzően jó pár órán át nyugalomban, állítva tárolt palackot a legkönnyebb kinyitni. Első lépésként távolítsuk el a fóliát és a drótkosarat a palackról. Ezután úgy fogjuk meg az üveg nyakát, hogy a hüvelykujjunk a dugó tetejét támassza. Ideális, ha a függőlegesből kissé eltérő szögben tartjuk a palackot. Úgy irányítsuk a nyakat, hogy senki ne álljon szemben. (Ha véletlenül kilőne a dugó.)
Ha mindez megvan, lassan kezdjük el forgatni az üveget. Nem tévedés: nem a dugót kell tekergetni, hanem az üveget a dugóhoz képest. Haladóknak rendelkezésre áll az úgynevezett sabrage (ejtsd: szabrázs) technika, ami a pezsgőbontás leglátványosabb formája. Ehhez azonban a tudás és tapasztalat mellett egy éles tárgyra is szükségünk lesz - ha igazán stílusosak akarunk lenni, akkor egy szablyára. A fáma szerint ugyanis a sabrage-t Bonaparte Napóleon francia császár „találta fel”. Nagy pezsgőimádó volt, egyszer állítólag annyira megkívánta, hogy a nyeregben ülve fogta magát és a kardjával lecsapta a palack nyakát. A módszer titka, hogy a palackot a leggyengébb ponton „támadjuk meg”, vagyis a varrásnál, ahol a két fél üveget összeforrasztották, vibrációt hozunk létre.
A sabrage előtt is távolítsuk el a fóliát és a drótkosarat, illetve fordítsuk el mindenkitől a palack száját. Tartsuk a palackot a függőlegeshez képest 45 fokos szögben. A már említett varrat, ami függőlegesen fut végig a palackon, nézzen felénk. Helyezzük a varratra a penge tompábbik felét úgy, hogy az majdnem ráfeküdjön az üvegre. Kicsit nyomjuk is neki. Egy határozott mozdulattal húzzuk végig a pengét a nyak alsó felétől indulva. A mozdulat érje el az üveg száját, vagyis azt a pontot, ahol a nyak a dugónál elkezd kiszélesedni. A pezsgőnyitás Jedi lovagjai mindezt egyébként egy borospohár talpával, kanállal és golfütővel is képesek megcsinálni.
Egészen a legutóbbi időkig határozott nem lett volna a válasz a fenti kérdésre. A nagyobb felületen csak hamarabb elillannak a buborékok - hangzott hozzá a magyarázat. Pár éve azonban a szakemberek és maguk a Champagne-i termelők is felülbírálták álláspontjukat. Úgy vélik, bizonyos esetekben kifejezetten ajánlatos egy gyors (15-30 perces) és kímélő szellőztetés. A zárkózottabb fiatal tételeknél, különösen az évjáratosaknál, a dekantálás kihozhatja az illatokat és elegánssá teheti a felhabzást.
Hosszú évtizedekig a keskeny, magas pezsgőspohár, az úgynevezett flőte számított egyeduralkodónak. Egyrészt ebben a leglátványosabbak a felszálló buborékok, melyek ráadásul így hosszú ideig érintkeznek az itallal, még frissebbé téve a kortyot. Ez főleg az egyszerűbb ízvilágú buborékos boroknál elsődleges szempont. A komplexebb tételeknek viszont kifejezetten jót tesz, ha nagyobb szájú pohárban kínálják. Több levegővel érintkezik a pezsgő felülete, ez segíti az aromák kibontakozását. Szakemberek ezért egyre gyakrabban mondogatják, hogy igazából a hagyományos borospoharak a legjobbak a pezsgőkhöz is. Kibontás után, mindenféle óvintézkedés nélkül a pezsgő hűtőben tartva is mindössze 3-5 napig marad élvezhető. Ezután már minden buborék elillan belőle, az illatok és aromák javával együtt.
Léteznek speciális lezárók, amelyek megakadályozzák a szén-dioxid eltávozását, ezek azonban nem olcsók. A legbiztosabb módszer persze az, ha bontás után azonnal elfogy az egész palack. Ami, lássuk be, nem egy lehetetlen küldetés. Hiszen az egykori angol miniszterelnök, Winston Churchill is megmondta már: „A magnum üveges Champagne a tökéletes két úriember számára egy étkezéshez.”
A sabrage (francia kiejtéssel: szábrázs) a pezsgősüveg nyitásának egy látványos módszere, amelynek lényege, hogy egy határozott szablyasuhintással leválasztjuk az üveg nyakát. A technika a 19. század elejére, a Napóleon lovasaihoz vezet vissza, akik bátorságukról és gyorsaságukról voltak híresek, és gyakran ünnepelték a győzelmeket helyben a csatatéren, ahol karddal pattintották le a pezsgősüveg tetejét. Idővel ez a technika gyorsan népszerűvé vált a francia nemesség körében, akik gyakran rendeztek fényűző ünnepségeket. A sabrage a nagyság, a bátorság és a találékonyság szimbólumává vált, és így lett aztán a pezsgőkultúra különleges show-eleme: ünnepségeken, esküvőkön felejthetetlen látványosság és emlék. Ha nem vagyunk elég körültekintőek és felkészültek, a mutatvány veszélyes műveletté is válhat. A sabrage során nem csupán a dugó robban ki a palackból, hanem az üveg nyakának egy része, és nem is a penge éle „metszi át” az üveget, ahogy sokan gondolják. A varázslat valójában fizikai jelenségek eredménye.
Az üvegben lévő körülbelül 6 bar nyomás már eleve feszíti a palackot. A palackon végigfutó öntési varrat az üveg leggyengébb pontja, a penge tompa oldalával ütést mérünk erre a varratra a vállnál, amitől az üveg nyaka tisztán letörik, és a nyomás kifújja az esetlegesen meglazult szilánkokat. Megfelelő technikával tehát a pezsgő szilánkmentesen és biztonságosan nyitható. Azonban a sabrage rendkívüli precizitást igényel, nem pusztán nyers erőről van szó. Mivel ez a technika éles penge használatát igényli, veszélyes lehet, ha nem ügyesen hajtják végre. Mindenkinek, aki ezt a technikát végzi, jól képzettnek kell lennie, és alaposan ismernie kell a palackon belüli nyomás fizikáját.
Fontos, hogy erős, minőségi üvegből készült, látható varratú pezsgősüveget kell választanunk. A művelethez 6-8 °C-ra kell hűteni a palackot, és legalább 30 percre vízszintesen fektetni, hogy a hideg hő egyenletesen el tudjon oszolni. Egy alaposan lehűtött palack segít csökkenteni a nyomást és a túlzott habzást a pezsgő kinyitásakor, így megkönnyíti a folyamatot és minimalizálja a pezsgőveszteséget. A következő lépés, hogy levesszük a dugóról a fóliát és a drótkosarat (muselet). A kosarat teljesen le kell venni, nem szabad rajta hagyni! A palackot úgy forgatjuk be, hogy az egyik öntési varrat felfelé nézzen, és 30-45 fokos szögben tartjuk - nagyon távol mindenkitől! A palack nyaka a nézőktől elfelé mutasson, ügyelve arra, hogy senki és semmi - főleg ablak - ne legyen az útjában, ahonnan a dugó és az üveg pereme kirepülhet. A penge tompa élét körülbelül 45 fokos szögben kell tartani a varrathoz képest. A szablyát a varratvonal mentén, a palack testétől a perem felé egy gyors, határozott, lendületes, de egyenletesen csúsztatással kell elhúzni a palack nyakának pereméig (a palack tetején lévő gyűrűig). Minimális erő szükséges; inkább egy éles, pontos lendítésről van szó, mintsem egy erőteljes csapásról. Ahogy a penge a vállnál eléri a varratot - patt: a dugó az üveg nyakának felső részével együtt leválik.
Klasszikusan sabrage-olni szablyával lehet, de létezik már kifejezetten erre tervezett rövid, tompa pengéjű díszkard. A következő a sorban a sommelier-kés, a konyhakés tompa oldala, és innen elengedhetjük a fantáziánkat, megmutathatjuk, hogy a sabrage nem a késpengén múlik, hanem a technikán. Az eszköz lehet pálinkás üveg alja, bicikli pedálja vagy nyeregváz, kalapács nyele, vasrúd, acélhenger, golfütő, hokiütő, kulcs, kerti szerszámok, síléc vagy snowboard éle, kanál, sőt megesett már az is, hogy néhány borász látványos demonstrációkhoz drónra szerelt pengét használt. A fenti képen éppen fejszét használtak. A sabrage-workshopon megtanítja az elméletet és gyakorlatot, így élőben is részt vehetsz egy „sabrage-kiképzésen”.
Fontos! A pezsgőbontásnak is megvannak a maga szabályai - és ha betartja őket, az egész sokkal elegánsabban megy. Ha létezik elegáns ital az alkoholos nedűk között, akkor minden bizonnyal a pezsgő az, amelynek minden ünnepi koccintásnál ott a helye a csilingelő poharakban. A pezsgőnek tulajdonképpen minden olyan alkalomnál helye van, amikor valamit ünneplünk. Ha szeretné a különleges pillanatokat megünnepelni és emlékezetessé tenni, akkor nem maradhat el a „pezsgés”. Leggyakoribb előfordulása a szilveszteri buli. Az új év köszöntésekor sokan bontanak pezsgőt, hogy ünnepeljék az új évet és jó szerencsét kívánjanak egymásnak. Születésnapokon is sokszor pukkan a dugó, különösen a mérföldkőnek számító számoknál, mint például a 18, a 21, a 30, a 40 vagy az 50. Diplomaosztókon is előszeretettel fogyasztják ezt az italt.
A pezsgő tárolása és bontása követelményei - hőmérséklet, fényvédelem, fekvés és a buborék megőrzése - mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a végén a pohárba kerülő ital friss és aromás maradjon. Az ideális hőmérséklet általában 7-13 Celsius fok. A fekvő tárolás a nedves dugó megőrzését segíti, a közvetlen napfénytől pedig érdemes óvni. Bár a hagyományos poharak a legszebbek a pezsgőkhöz, a nagyobb szájú poharak jobban kihozzák az aromákat komplex tételeknél. A poharakat mindig tisztán és szárazon kell tartani, és az öntés során fokozatos legyen a buborékok megőrzése. A pohárkínálás során a buborékok megőrzése érdekében ne töltsünk túl, és hagyjunk helyet az aromáknak. A koccintáshoz mindig készen álló pezsgő pedig kiemeli az ünnepi pillanatokat.
Ha minőségi pezsgő után nézel, a Vitexim webshopban megtalálod a legjobb márkák széles választékát. Gyors szállítás, kedvező árak és megbízható minőség várja vásárlóinkat. Fogyassz felelősségteljesen.