Sokszor megfigyelhető, hogy a hétköznapi vásárlók egyre tudatosabban választanak élelmiszereket. Figyelnek az E-számokra, az adalékanyagokra, minőségi húst, sajtot vagy bio zöldséget tesznek a kosarukba. Ugyanakkor a gondosan válogatott élelmiszerek mellé gyakran egy olcsó dobozos sör is bekerül, arra a téves meggyőződésre alapozva, hogy a világos sörök mind egyformák, így a választás lényegtelen. A Beerporn portállal közösen egy embert próbáló tesztben vállalkoztunk, hogy bebizonyítsuk: mennyire nem mindegy, milyen sört választunk. Öveket bekapcsolni, a sörgyártás legmélyebb bugyraiba, a közérti pultok térdmagasságába kalauzoljuk a tisztelt Olvasót.
Az Irgumburger-koncepció és a nagyüzemi sörfőzés rejtelmei
Az alaptervünk az volt, hogy a nagy élelmiszerláncok boltjaiban a legolcsóbb sörök közül válogatva vizsgáljuk meg, megéri-e a minőségi helyett az olcsó sört vásárolni. A tesztre meghívtuk az Etyeki Sörmanufaktúra sörfőzőjét, Miksa Kendét, és a Unity Brewing söröző és főzde tulajdonos sörmesterét, Mátyus Tamást, aki a kóstoló helyszínét is biztosította.
A kóstolás előtt egy gyors gyártástechnológiai gyorstalpalóban vettünk részt. A nagy sörgyárak a gazdaságosság jegyében az ún. HGB (High Gravity Brewing) eljárással készítik a söreiket. Ez az eljárás azt jelenti, hogy először egy alap, magas szárazanyagtartalmú sörsűrítményt főznek, amit aztán megfelelően felhigítva állítanak elő a különböző alkoholfokú és minőségű tucatsöröket. Az alapanyagok minősége is kulcsfontosságú. Bár a kukoricát, mint pótanyagot sok termékből már elhagyták, Mátyus Tamás világosított fel minket, hogy a drága árpamaláta helyett gyakran az ugyancsak takarmánygabona és a tengerihez hasonlóan olcsó sima árpa kerül a sörbe, ami szintén a jóárasítást erősíti. Az erjesztési folyamat is gyorsított eljárás a hagyományosan készülő lágerek esetében. Akárcsak a gyorsan piacra kerülő kénezett boroknál, a gyorserjesztett söröknél is okozhatnak a nem megfelelően lebomlott vegyületek gyomorégést, fejfájást és másnapos érzetet. Az élelmiszerláncok saját márkái, vagy a németesen csengő sörnevek a legtöbbször valamilyen lengyel, német, esetleg délszláv óriásüzem egyentermékei, amelyek szinte csak a csomagolás tekintetében térnek el egymástól.
Újraéledhet a sörfőzés hagyománya Gömörben
Három százalékon: A leggyengébb láncszemek
A vakteszt során alkoholfok szerint emelkedő sorrendbe tettük a söröket, és elrejtettünk két licenc sört (Löwenbräu, Steffl), egy újabban nagy hype-nak örvendő hazait (Kőbányai), valamint egy minőségibb cseh sört is a sorban (Primator Premium 12). Kíváncsian vártuk, hogy a két avatott szakember mit szól a felhozatalhoz, miközben mi is próbára tettük az ízlelőbimbóinkat. Négyünk pontjait átlagoltuk a vakteszten. A maximum 10 pont lett volna, a nagy szükségben még iható kategória alsó határát 4,5-5 pontban húztuk meg.
A leggyengébb kategóriában, a három százalék alatti alkoholtartalmú sörök között két termék bizonyult a borzalmak netovábbjának: a - nomen est omen - DEEP (gyártó: Pivovar Daruvar - forgalmazza: Lidl - 1,4 pont) és a zöld Arany Korsó (gyártó: Van Pur - forgalmazza: Penny Market - 1,7 pont). A Deep egy rothadó kukoricaszagú, színes víz, ami a bátor kóstolót búcsúzóul még jól hátba vágja egy dupla adag kalmopirines, kellemetlen keserűséggel. Se habja, se igazi színe. Az Arany Korsó még mutat valami mosószeres habot, de megkóstolva olybá tűnik, mintha avitt pincekulcsot nyalogatna az ember, annyira vasas a vize.
Alplágerek klubja: Négy százalék környékén
A négy százalék körüli alkoholtartalmú kategória már népesebb csapatot vonultatott fel, bár a minőség itt sem ugrott meg drasztikusan. Az Arany Fácán (Heineken - 2,6 pont) nem tévesztendő össze a szintén a konszern tulajdonában álló, Ógyallán készülő Zlatý Bažant sörrel. Ez a magyaros fácán bizony törött szárnyú, gyengécske darab. A hiányos anyaghasználat miatt előtérbe kerülő nagyüzemi élesztő barackosan gyümölcsös észterei nem odavalóak egy lágerbe. A kellemes maláta-komló harmónia helyett egy szódával feltolt belga sör furcsa disszonáns „ízeit” kapjuk.
Az Arany Korsó 4,0%-os változata (2,5 pont) már mutat valami sörszerűt, de a kitöltéskor még lenyűgöző hab ellenére ízben itt is a gyógyszertári keserűség a domináns. A Rastinger (gyártó: Van Pur - lengyel, forgalmazza a Tesco - 2,6 pont) klasszikus példája az álnémet söröknek. A volt Tesco Lager helyett polcra kerülő Rastinger a minőségen sajnos nem lendített. Bontáskor a megfáradt pattogatott kukorica szaga lengi be a teret, a kellemes keserű helyett meg büntetőbe hajló macskagyökér utóíz böffen az arcunkba a dobozból.
A Löwenbräu (Borsodi - 2,9 pont) a látszólagos bajor külső ellenére messze nem ugyanaz, mint a müncheni eredeti. Gyorsan illanó hab, halovány maláta, semmitmondó, olcsó komlókeserű. A csomagoláson németül díszelgő „bajor sörmesterek által inspirált” reklámszlogen erősen kérdőjeles. Egy bajor sörmester szégyenkezve futna világgá, ha ilyet adott volna ki a kezéből. Az már csak hab a tortán, hogy az összetevők szerint kukoricadara is van benne, amit ugyebár, tilt a Reinheitsgebot.
A Steffl (Heineken - 4,4 pont) az osztrák zászló ellenére már 30 éve van Magyarországon jelen. Olyannyira, hogy az internet szerint osztrák üzletekben már nem is kapható, egy honosított labanc sör. A malátás édeshez keveredő kis kartonpapíros illat és a tisztesnek mondható egyenkeserűvel az egyik legihatóbb a sorban, de hát tudjuk jól: vakok között a félszemű a király. Ez a sör jócskán a 300 Ft fölötti kategória, 360-380 Ft között kapható. Ez már nem az alsó polc, kontroll darabként csempésztük a sorba.
A germánosan csengő neve ellenére a Karlskrone Schankbier (gyártó: Van Pur - lengyel, forgalmazza az Aldi - 3,4 pont) is csak álruhás „ritter”. A Schankbier egy jövedéki megnevezés, a 8-10 Balling-fokos szárazanyagtartalmú sörök tartoznak ide. (Lásd a cseheknél a výčepní söreiket; Schank = söntéspult). A sajátos kajszibarackleves mosogatórongy aroma nem a dobozon ígért „höchste Braukunst” (magasfokú sörfőzés) és végképp nem a „königlicher Biergenuss” (királyi sörélvezet).
A Kőbányai (Dreher - 3,9 pont) nem a legolcsóbb kategória. A Kádár-korszak nosztalgiáját is meglovagló márka 0,33-as dobozos változata egyfajta hype-nak örvend, mint egy időben a Lidl-lánc színeiben pompázó sportcipő. A habtartósság meggyőző, jéghidegen első blikkre egész élvezhető, vizes, laza sörnek tűnik. Aztán felmelegedve erősen ront az összképen egy sajátos szag, ami egy másik nosztalgikus terméket, az ULTRA mosogatóport juttatja az eszünkbe. Pont ilyen szag terjengett a katonai körletben, amikor az öreg katonák beultráztak (a padlót felszórták ultrával és rázúdítottak egy nagy vödör vizet) az újoncoknak.
A Karlskrone Lager (Aldi - 2,8 pont) izmosabbra feltuningolt 4,9%-os darabja habban még erős, de a kis édes malátára olyan büntető keserűvel riposztol, hogy az anyagtartalom ellenére erős pontokat nem érhetett el.
A náchodi sörgyár a kisebb regionális cseh gyárak közé tartozik. Gondoltuk, becsempészünk egy öregebb, de még a szavatossági időn belül lévő sört. A Primator Premium (3,5 pont) a 12-es cseh sörök ligájából jóval drágább kategória, legalábbis itthon. A sörfőzőknek az aranyló színt látva fel is csillant a szemük, hogy végre egy jó cseh pilsnert is kapnak. Aztán kóstolva a kellemetlen karamellszirup jutott eszükbe. Habja szinte nem volt, és nem álltak össze az ízek. A várt eufória helyett nagy csalódás volt az eredmény.
Utolsóként az Argus Lager (lengyel vagy német gyártás - Lidl - 4,4 pont) következett. Egész sörszerű megjelenéssel indított, és jéghidegen még itta is volna az ember, de a nagy meglepetés azért elmaradt, melegedve megkeseredett a szánk íze ettől is.
Tanulságok a mélyből
Ha három százalékos nagyüzemi sörrel kínálnak, menekülj! A Deep-nél mélyebben nincs sok minden. A nosztalgia megszépíthet dolgokat, de csodákat nem tesz. Nem minden németnek tűnő sör minőségi, akár van benne kukorica, akár nincs. Löwenbräut igyunk inkább Münchenben! A lejárat közeli akciós cseh sörökkel is meg lehet járni.
A 400 Ft alatti kategóriában Magyarországon ma elvétve és inkább akciósan lehet csak kapni olyan sört, amit igazán jó szívvel meginna az ember. Ilyenkor álmodozva gondolunk a cseh vagy a német boltok 1 euró alatti kínálatára, ahol azért akad tisztességes sör is az olcsóbbak között.
A sörimádóknak bármikor jöhet a folyékony arany, de nyáron különösen megnövekszik a sörfogyasztás, még azok is megkívánnak egy-egy dobozzal, akik amúgy nem nagyon söröznek. Az alacsony alkoholtartalom, a jéghideg ital, a frissítő íz mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ezzel csillapítsuk alkalomadtán a szomjunkat. A pilseni sörök Európában a legkedveltebbek, ezért úgy gondoltuk, hogy nekünk is érdemes vele foglalkoznunk. Szerencsére, a vaktesztet végző csapatunk is kedveli a sört, így hát 13 márkát kóstoltunk végig.
A pilseni sörök jellemzője a friss ízérzet és a fokozott ihatóság, mely az egyes alkotórészek jó kiegyensúlyozottságának köszönhető. A maláta jelen van, de nem tolakodó, és a komló keserűsége is erős, de nem túl harsány. Nem találkozunk vizességgel vagy gyümölcsös aromával, maximum egy kis fűszeres bukéval. A sör színe arany vagy mély arany. Érezhető a sör testessége, kellemesen tartós az utóízérzet. A sörhab kemény és tartós.
Csehországban a pilseni kifejezést csak és kizárólag a Pilsner Urquellre használják. A Pilseni sör 1842-ben született a csehországi Pilsenben. A dolog előzménye, hogy megunták a 13. század óta városukban főzött felsőerjesztésű, sötét, zavaros sört, ezért megbízták Josef Groll főzőmestert, készítsen nekik lagert, mert az tisztább és tovább eltartható. A kísérlet olyan jól sikerült, hogy műfajt teremtettek vele. Mai minőségének elérésében nagy szerepet kaptak a bajor serfőző mesterek is. A Pils 1872-ben lett divatos sör Berlinben, és így lett előbb a németek, majd egész Európa egyik legkedveltebb söre. Az eredeti pilseni fő alapanyagai a lágy pilseni víz, a zateki komló, a pilseni maláta és a sörélesztő. A főzés ideje hagyományosan 12 óráig tart, amelyet 6 hetes érlelés követ, addig hűvös helyen tárolták a sört. Ebből ered a pilseni söröket is magába foglaló lager név, ugyanis a Lager németül tárolást, raktárt jelent.
A söröket 11 fős tesztcsapatunk kóstolta vakon. Illat: a hagyományos pilseni söröknek véleményünk szerint nincs erőteljes illata, viszont ami van, az édeskés-komlós jellegű. A teszten csak a kellemetlen vagy abszolút jellegtelen illatokat pontoztuk le. Állag: az első, amit nézünk egy sörön, az a habja, és leginkább az, hogy tartós-e vagy hamar összeeső. Nagy habot könnyű csinálni, csak meredeken kell töltenünk a sört a pohárba. Viszont a tartósságát csak a valós beltartalma befolyásolja. A szénsavasságnál nekünk az volt a fontos, hogy érezhető legyen, mert a szénsav kellemes mértékétől frissebbnek érezzük a sört. Íz: a pilseni söröket a letisztultság jellemzi és a frissesség. Az édes, a keserű ízek harmóniája hozza létre, amiért a minőségi árpa és komló felel, meg persze a komplett technológia.
A tesztelők értékelései alapján a következőképpen alakultak a pontok:
- 13. pont: Magas hab, de gyorsan leül. Sötétebb aranyos szín. Fémes illat.
- 12. pont: Nagyon magas hab. Sötét arany szín. Inkább sima lageres illat.
- 11. pont: Közepes hab. Élénk arany szín. Enyhébb, de jellegzetes illat.
- 9. pont: Jóleső, malátás illat. A hab magasra nő, de gyorsan leül.
- 9. pont: Magas hab, standard lager sör illat. Édeskés lágy először, aztán egy üres ízszünet, majd utóízben enyhén keserű. Jellegzetes, egyedi ízjegyet nem tapasztaltunk.
- 8. pont: Tört arany szín. Gyorsan leülő hab. Édeskés illat.
- 7. pont: Közepes habmagasság. Egyedi, zamatos illat.
- 6. pont: Magas habmennyiség. Enyhe, de jóleső illat.
- 5. pont: Közepes habmagasság. Sötétebb arany szín. Egyedi aromájú illat, gyümölcsösnek hat. Muskotályos, édeskés ízt éreztünk, finom, kesernyés lecsengéssel.
- 4. pont: Hatalmas habmennyiség. Világosabb szín. Jellegzetes édeskés illat. Enyhe ízeket éreztünk, viszont van egyedi, jellegzetes ízjegye, ami az édes mellé párosul.
- 2. pont: Szép habmennyiség. Világosabb szín. Kellemes, zamatos illat. Jó ivású, egyedi ízű sör, amiben az édeskés és kesernyés ízek harmonikus arányban állnak.
- 2. pont: Aranyszínű, tartós és magas habbal. Az illata jellegzetes, édeskés, malátás. Karakteresebb íz, az édes és a keserű ízjegyek mellett érezhető a karakteres és finom ízjegy.
- 1. pont: Tartós hab, a szűretlen jellegnek megfelelő aranyos, opálos szín. Az illata finom maláta és komlós keverék. Könnyed, friss édeskés ízt éreztünk először, azután egyedi és tartós, zamatos ízjegy következett, ami végül kellemes kesernyés utóízben ért véget.
A saját márkák birodalma és a lengyel import
Az egész magyar sörforgalomban szinte minden ötödik eladott sör valamely nagy áruházlánc sajátmárkás terméke. A dobozokat és címkéket vizsgálva azonban ritkán derül ki, honnan is származnak ezek a sörök. A sajátmárkás sörök forgalma 2019-ben Magyarországon meghaladta a 18 milliárd forintot, mennyiségben kifejezve pedig több mint 63 millió litert tett ki. A sajátmárkás sörök feltűnő árelőnyének okairól korábbi cikkünkben írtunk. Összefoglalva: Magyarországon az elsődleges forgalmazó, vagy gyártó kötelezett egy termék jövedéki adójának megfizetésére. Ha egy kereskedelmi lánc itthon gyártat saját márkás terméket, akkor azt jövedéki adóval terhelt áron tudja megvenni a magyarországi gyártótól. Ha viszont nemzetközi szereplőként, az Unión belülről hozza az országba, jövedéki adó nélküli, nettó beszerzési áron jut hozzá. Ez azt jelenti, hogy egy 4 százalékos sört a kereskedelmi lánc kb. 60 forintért vesz meg a cseh vagy lengyel gyártótól, a jövedéki adó pedig több mint 30 forint dobozonként. De a számolgatás végén az jön ki, hogy az uniós beszerzési ár, a Magyarországon gyártott sörének csupán a kétharmada, mert a multi már akkor is képzett nyereséget egy doboz sörön - tehát nem beszerzési ár alatt értékesíti, vagyis a törvény szerint jár el -, ha alig 130 forintért teszi ki a polcra, hiszen kimutatható, hogy a beszerzés csupán 0,17 euró - kb.
További közös ezen termékekben, hogy esetükben nem könnyű rájönni, pontosan ki is a gyártójuk. A sajátmárkás söröknél a fogyasztók egy részének visszatérő panasza, hogy nincs feltüntetve a csomagoláson a termék gyártója. Az, hogy nem írják rá a sörre a gyártóját, jó lehet az áruházláncnak és a beszállítónak is. Az áruházláncnak azért, mert könnyedén lecserélhetővé válik a gyártó partner, utóbbinak pedig azért előnyös, mert a sajátmárkás sör roncsolhatja az „igazi” márkát. Hiszen ha a sajátmárkás termék jó minőségű, a fogyasztó azt részesíti majd előnyben a gyártói márkával szemben, de a legnagyobb probléma akkor van, ha a két termék voltaképpen azonos, mert ilyenre is van példa - mutat rá az Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmánya. Mivel a fent említett okok miatt a gyártók bármikor változhatnak, cikkünk egy pillanatnyi állapotot rögzít, igaz, az áruházláncok és beszállítók számára is kényelmes, hogyha egy jól működő kapcsolat minél tovább tart.
A lánc legismertebb saját sörmárkája az Argus. Itthon jobbára a dobozosokkal találkozik a fogyasztó, de töltik ezeket mindenbe, műanyag palackba és üvegbe is - sokszor attól függően, hol készül, illetve milyen piacra szánják. A sima 12-es, a Maestic, a 10-es „Original” és az alkoholmentes mind-mind a dél-csehországi Protivínben működő Platan Sörgyárban készül. Csakúgy, mint az ugyancsak Lidl termék Deep sörcsalád tagjai. Szintén a Lidlben kapható az Edelmeister fantázianevű sör is, amelyet már Lengyelországban készít a Van Pur, ami egy igazi sajátmárka beszállító óriás, összesen öt jókora sörgyárral, évi 4 millió hektoliteres termeléssel. Június végi, felderítő utunkkor a Penny Marketben is feltűnt a fent már említett Edelmeister, amely ezek szerint nem saját márkaként fut az áruházakban. Hogy végképp „változatos” legyen a kínálat, a Pennyben lehet megvenni az Adelskronen márka néhány képviselőjét is. Egy „Premium Pils” és egy német búzasör verzió mellett egy grapefruitos radlert is láttunk tőlük. Az Aldi látszólag úgy van vele, hogyha lehet gyártatni egy cégnél, nagyon olcsón, minek variálni. Náluk a Berg König az, ami a Lidlnél az Argus. Létezik belőle 3,0 százalékos, 4,9-es, barna és Marzen is. Ugyanez a helyzet az ugyancsak Aldi termék Sixtusbrauval is.
A sör fogalma és a jogszabályi háttér
A sörökre a Magyar Élelmiszerkönyv 2-96 számú irányelve vonatkozik, amely világosan meghatározza, hogy alkoholtartalmuk 1,5-8% (V/V) között változhat. Az ettől eltérő sörök a következőképpen csoportosíthatók:
- Alkoholmentes: alkoholtartalma legfeljebb 0,5% (V/V).
- Alkoholszegény: alkoholtartalma 0,5 és 1,5% (V/V) közötti.
- Nagy alkoholtartalmú: alkoholtartalma több, mint 8,0% (V/V).
A sör alapanyagainál leírják, hogy az víz és maláta, vagyis árpa, búza és egyéb gabona csíráztatásával készült termék lehet. Ehhez kerülhetnek pótanyagok, melyek a sörlé szárazanyag-tartalmának legfeljebb harminc százalékát tehetik ki. Pótanyagok lehetnek a sörárpa, csírátlanított kukoricaőrlemény, rizs és szénhidráttartalmú termékek.
Az ízesítő- és színezőanyagok közül megengedett a komló és komlókészítmények, színezékek, karamellmaláta és színezőmaláta. A megengedett technológiai segédanyagok csoportja a következő: szén-dioxid, sörélesztő, szűrő- és derítőanyagok, enzimek.
A tíz sör után nyilvánvaló, hogy a 140 forint alatti árkategória Jolly Jokerei a lengyel sörök. Bármilyen hangzatos német neveket választanak a magyar gyártók, hiába dobják le a retróbombát, nincs detonáció, szégyenlősen pukkan el a szénsavbuborék. A sörfőzésnek csúfolt kukoricázás nem képes utolérni a külföldieket, pedig látjuk, ennyiért onnan is csak a kínálat alja érkezhet a hazai boltok polcaira. Aki tényleg sört akar, ötven-hatvan forintot tegyen hozzá, de ha nem jut rá több, figyeljünk, mit írnak a dobozon vagy a palackon: az összetevők listája és a származási hely sok mindent elárul.