Nem csak olcsó marketingfogás, ha egy palackról az a kifejezés köszön vissza, hogy „öreg tőke”.
A szőlő korának meghatározó szerepe van a borkészítésben, sőt, egyes vélekedések szerint még a bor ízében is.
A filoxéravész következményeként kevés igazán öreg szőlőtőke maradt fenn Európa-szerte; idehaza pedig a kilencvenes évek minőségorientált újratelepítései miatt megfiatalodott a 20. századi ültetvények jelentős része.
A szőlőt az ember nem 10-15 évre ültet - hallhatjuk sokszor a borászoktól.
A szőlő csodálatos növény, hiszen megfelelő gondoskodás mellett akár több száz évig is elélhet: a Guinness Rekordok Könyve szerint a legidősebb szőlőtőke Mariborban található, és a kutatók úgy gondolják, hogy mostanra 450 éves is elmúlt.
Ez már önmagában is megsüvegelendő teljesítmény, ha pedig hozzávesszük, hogy még mindig terem, végképp eláll az ember szava.
A szőlő esetében a kor meghatározó adat.
A növény ugyanis nemcsak felfelé, hanem lefelé is növekszik: ha a szőlő gyökere nem kap meg minden földi jót a talaj felső rétegeiben, felfedezőútra indul - lefelé.
Minél idősebb egy növény, annál több ideje van mélyebbre ásni, és egészen addig furakodik, amíg nem talál magának vizet, valamint számára értékes tápanyagokat.
Ennek következményeként az olyan aszályos években, mint amilyen például a 2024-es is volt, egy idősebb tőke jelentősen nagyobb eséllyel indul a bogyó megfelelő érettségi szintjének elérése felé.
A talaj feletti részben egy öreg tőke „végrehajtja” a saját hozamkorlátozását: egy bizonyos idő elteltével már kevesebb fürtöt érlel, azoknak viszont ugyanannyi „figyelmet” szán, mint korábban a bővebb termésnek.
Vagyis a kevesebb fürt nagyobb gyümölcskoncentrációt jelent - és még a fürtválogatás terhét is leveszi a szőlőműves válláról.
Ebben a kérdésben a szőlő koráról nincs egyetemesen elfogadott álláspont.
Számos helyen - vonatkozó jogszabály híján - van, aki már a 35 éve telepített szőlőjét is öreg tőkéknek hívja, míg az e tekintetben alighanem az egyik legszigorúbb, priorati eredetvédelmi szabályozás csak 75 év felett engedi ezt meg.
Európában ilyen idős ültetvényeket a filoxéravész-biztosnak mondható homokos talajnak köszönhetően elsősorban Spanyolországban lehet nagyobb számban találni; illetve az elzárt szigetek - Kanári-szigetek, Szantorini - tőkéi között.
Persze érdemes idehaza is körbenézni, ugyanis szerencsére - és néhány szorgos szőlősgazdának köszönhetően - itthon is találhatunk néhány girbegurba, öreg tőkés ültetvényt.
A szekszárdi Márkvárt János azt vallja, hogy ereiben 50% kadarka buzog - területeinek legnagyobb részét ugyanis a borvidékkel összefonódott őshonos szőlőfajtánk foglalja el.
A telepítések között találni 1935-öst, illetve egy vélhetően ennél is idősebb ültetvényt, amelynek a borát a feljegyzések tanúsága szerint már a második világháborúban is itták.
Tőle nem messze dolgozik Vida Péter és családja, ők 1920-asnak saccolják régi, szintén bakművelésű, és ugyanúgy kadarkaültetvényük korát.
Régen Öreg Tőkék Kadarkája néven lehetett megtalálni az innen szűrt bort a polcokon; a 2019-es arculatváltást követően azonban Bonsaira keresztelték át a terméket.
Mondhatjuk, hogy mára már ennek az elnevezésnek is legendás a története: annak idején egy dűlőtúra alkalmával Péterék japán kereskedője a szelíden kanyargó kadarkatőkéket meglátván kiáltott fel úgy, hogy „bonszai, bonszai!”.
A szintén szekszárdi Eszterbauer Borászat portfóliójában „113 Éves” néven kell keresni az öreg tőkés kadarkát - az 1912-ben telepített ültetvény alig néhány évvel ezelőtt került a család tulajdonába.
Persze ha idősebb tőkék után kutakodunk itthon, nem csak Szekszárdon érdemes nézelődni.
Somlóról a juhfark juthat elsőként eszünkbe, azonban, mint Kis Tamás (Somlói Vándor) mondja, a hegyen található telepítések zöme rendszerváltás utáni.
Ungváry Krisztián a pincészetének nevet adó Vayi-dűlőben tudhat magáénak egy több mint 100 éves furmintültetvényt.
A hazai korelnököt pedig alighanem a Pécsi borvidék névadó településén találjuk: a Lyceum utcában, egy belvárosi családi ház udvarában bújik meg.
Az öreg tőkés ültetvényekben van még egy közös: bakművelésűek, vagyis állandó hajlongásra, tiszteletre kényszerítik az őket művelő szőlősgazdákat.
Fogyasztóként mi is tegyünk hasonlóképpen: ha olyan szerencsések vagyunk, hogy akár a fenti példákból, akár ezeken túl egy idősebb ültetvényről szüretelt bor kerül a poharunkba, tiszteljük meg - fogyasszuk apró kortyokban, odafigyeléssel, mértékkel!
Az idős szőlő sokkal megbízhatóbb - vallja Vida Péter.
Szepsy István szerint pedig 30 fölött nem öregszik, hanem megnyugszik egy tőke.
Miután a nagykönyvben megírtakat vesszük alapul, akkor a szőlő teljes termőképességének szakaszát 5-30 éves kora közé teszik.
Ami ezt követően következik, azt már a növény öregedési időszakának nevezi a szőlészeti irodalom.
Ahogy a tőke idősödik, csökken a termőképessége és a biológiai potenciálja is, tehát klasszikus értelemben egy 30-40 éves ültetvényt már öregnek nevezhetünk.
Ugyanakkor ezeket a szőlőket nem kell egyből „eltemetnünk”.
Szekszárd egyik neves borásza, Vida Péter is hasonlóan gondolkodik a témáról.
Kedvelt fajtájából, a kadarkából közel 1 hektár területű 90 éves ültetvényt művel.
Úgy gondolja az idős szőlő sokkal megbízhatóbb és szinte állandóan hozza a tőle elvárt minőséget.
Egy rosszabb évjáratban is képes kiemelkedően teljesíteni, amit egy fiatalabb tőke legtöbbször nem tud kivitelezni.
Szepsy István is kiemelt figyelmet fordít az idősebb tőkékre.
Szerinte egy 30 év feletti szőlő nem feltétlenül öregszik, inkább megnyugszik.
Ebben a korban már képes a növekedés helyett főként a termésre és annak minőségére koncentrálni.
Ezt a Birtok Szent Tamás néven forgalomba hozott dűlőszelektált bora is jól igazolja, melynek alapját, az ezen a területen 1950-ben telepített furmintok képezik.
Úgy gondolja, amelyik ültetvény már megért 50 évet, az könnyedén 100 évig is teremhet.
Sok minden kell azonban ahhoz, hogy egy szőlő ilyen idős korba léphessen.
Fontos, hogy milyen kezekben volt az ültetvény, hogy volt karbantartva és hogy milyen gyakorisággal váltakoztak művelésmódjai a hosszú évek során.
A Tokaj-Hegyalján fellelhető Breitenbach borászatnál sincs ez másképp.
B. Kiss János két olyan területtel is büszkélkedhet ( Cirókás-dűlő, Alsógát), amelyen közel 100 éves tőkék teremnek.
Ő szintén az idős szőlők megbízhatóságát tartja az egyik legfontosabb erénynek, valamint hogy gyakorlatilag saját magukat korlátozzák.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ha kicsit jobban utánajárunk a témának, akkor az előbb említett tőkék már nem is számítanak annyira idősnek.
Ugyanis Pécs belvárosában egy ház udvarán található a legidősebb szőlőtőke, melyet feljegyzések szerint 1550-ben ültettek.
A mai napig jó kondíciónak örvend és minden évben terem.
Sokan használják marketingfogásként az öreg tőkék értékeit.
Teljesen érthető okokból, mivel egyértelműen különlegességnek számítanak.
Hisz ne felejtsük el, hogy az esetek nagy részében valóban többlettartalom bújik meg a palackokban.
Az ilyen időt megélt szőlők dús és mély gyökérzettel büszkélkedhetnek, amely számtalan talajréteget érinthet, ezzel fokozva a bor ásványosságát és komplexitását.
Önmagában az, hogy egy 100 éves tőkéről szüreteltük a gyümölcsöt nem biztosíték arra, hogy egy különleges, értékes és jó bort kapunk.
Ne hagyd veszni az őszi hétvégéket!
08. 13. - 08. 08. 08. - 08. Már nem a minél nagyobb termés elérése a cél a soltvadkerti szőlőtermelők körében.
Hagyományosan talajtakarással védik a nagyobb téli fagyoktól a szőlőket az Alföldi termesztők.
Régen lóval takarták be, aztán ugyan így nyitották ki, ezért igazából csak egy nagyon vékony kis csíkot kellet kapával kibontani, de ez is komoly munka volt.
Napjainkban ezt már a traktoros a fújógéppel végzi el.
Mint láthatjuk ezek az alföldi hagyományos fajták, mint ez az ezerjó is, elég komoly mennyiségű talajjal borítottak a fagy védelmében - mutatja a szőlő metszéséhez készülve, Lantos Szabolcs.
A tőkefejen lévő 4-5 vessző közül mindössze egy hosszabbat és egy rövidre vágottat hagy meg Szabolcs, a többit a metszőollójával levágja.
Kiválasztom azt a vesszőt, amit meg fogok hagyni karnak.
Nem jó hogyha túl vastag, de az sem, ha túl vékony.
A túl vastag könnyebben el tud fagyni, a vékony pedig nem olyan termékeny.
Az öreg részeket is eltávolítom, és itt lesz egy két világosrügyes biztosítócsap.
Ha ezt itt lent kialakítottuk, már csak az a dolgunk, hogy azt a vesszőt, amit meghagytunk, le ne vágjuk közben, míg a fönti részt is megtisztítjuk.
A nagyon fárasztóan művelhető fejművelésű szőlőt - fagytűrőbb fajtákkal - magasművelésűre váltották többségében már itt Soltvadkert környékén is a szőlősgazdák.
Ezeknek a szőlőknek a metszése már jóval könnyebben, karmagasságban végezhető.
Ennek lényege, hogy az első évében az egyéves vesszőt visszametsszük rövid csapra.
A következő évben az előző évi csapok közül az egészségesebbet, jobb állású csapot hagyjuk meg, a másikat pedig távolítsuk el!
A meghagyott csapon 2 vesszőt hagyunk, egyiket rövid a másikat pedig hosszú csapra.
Amikor a csap elöregszik, a csapot el lehet távolítani, mert a szőlő alvó rügyről meg tudja ifjítani a csapot.
Ez a művelésmód, és metszésmód, kitűnően alkalmas bármely szőlőfajta sikeres termesztéséhez.
2, a hónaljhajtások eltávolítása: A szőlő hajlamos rengeteg ún. hónaljhajtást nevelni, melyeket érdemes minél hamarabb eltávolítani, mivel rengeteg energiát el tudnak vonni a növénytől.
3, tetejezés: Ennél a folyamatnál csupán a friss hajtások hosszának (magasságának) visszametszéséről van szó.
A védekezés idénybeli első lépése a tavaszi lemosó permetezés.
Személyes véleményem, hogy segítségével rengeteg felesleges munkától óvhatjuk meg magunkat.
Ez a munkafolyamat a megelőző védekezés egyik legfontosabb eleme.
Lényege, hogy kontakt hatóanyagú szerrel direkt módon a kártevőt, kórokozót támadjuk.
Év közben nem minden esetben érdemes, kontakt hatású szereket használni.
Ennek egyszerű oka a rövidebb hatásidő.
Theseektől segítik a vegyszer felületen való megkötődését.
Na persze ennek is van kötődési ideje, de közel se annyi, mint normál esetben.
A szőlő év közbeni munkáit a permetezés mellett a kötözés és a zöldmetszés teszik ki.
Itt főleg a Vitis labruska fajtáiról van szó, gondolok itt az Izabellára és az Otellóra.
Igen igénytelenek.
Ajánlom minden kiskertbe ahol egy kis különleges ízű szőlőt szeretnének.
A szőlőt számos kártevő és kórokozó támadhatja meg.
Esős, nedves és meleg időben akár az egész termést is megtámadhatja a szőlő szürkepenészes (botritiszes) rothadása.
A gomba sok tápnövényű, sőt az elhalt növényi részeken is megél.
Bármelyik zöld növényi részt meg tudja támadni, A szél és jég okozta sebeken nagyon gyorsan el tud terjedni.
A szőlőperonoszpóra tavasszal kezd fertőzni, amikor a napi középhőmérséklet elérte a 10-12°C-ot, és emellé legalább 1-2 napig 10 mm csapadék hull.
A szőlő minden zöld részét képes megfertőzni.
Különösen érzékenyek a fiatal, zsenge levelek, fürt kezdemények.
Nedves, párás időben 1-2 cm átmérőjű, olajfoltra hasonlító foltok jelennek meg.
A foltokkal átellenesen, a fonáki oldalon szürkésfehér színű penészgyep jelenik meg.
Száraz időben a beteg részek leszáradnak, nedves időben pedig rothadni kezdenek.
A szőlőlisztharmat egy, a növény minden zöld részét megtámadó gombabetegség.
Szinte minden évben jelentős kárt okoz országszerte, főleg, ha az időjárás meleg és párás.
A legsúlyosabb kárt a bogyók fertőzésével okozza.
A károsodás annál jelentősebb, minél korábban fertőzi meg a bogyókat.
A fertőzött bogyó bőrszövetének növekedése megszűnik, a héj elparásodik.
Ezt követően a bogyó héja nem tudja követni a bogyó méretének növekedését, így a bogyó felreped.
Gyakori kártevők még a különböző atkafajok.
Leggyakrabban a szőlő levélatka és a szőlő gubacsatka okoz jelentős károkat, a takácsatkák kártétele szórványosan fordul elő.
A szőlő levélatka a fiatal leveleket és hajtásokat károsítja.
A szívogatás nyomán a hajtások gyengén fejlődnek, rövid szártagúak lesznek.
A levelek visszamaradnak a fejlődésben, torzulnak, súlyos esetben a hajtás és a levél is leszárad.
Évente akár 7-10 nemzedéke is lehet, így hosszantartó, komoly veszélyt jelent a szőlőben.
A gubacsatkák a rügyekben telelnek.
Tavasszal, a rügyfakadás előtt már a rügyek belsejében megkezdődik a táplálkozásuk, ilyenkor deformált levelek, hajtások fejlődnek.
Súlyos fertőzéskor a hajtás növekedése leáll, és a levelek elpusztulnak.
A szőlőmolyok két faja ismert Magyarországon.
A domináns faj a 3 nemzedékes tarka szőlőmoly.
A hűvösebb klímájú borvidékeken a 2 nemzedékes nyerges szőlőmoly is jelentős.
Báb alakban telelnek az elszáradt bogyók között, esetleg a szőlőtőke kérge alatt vagy a karók, támberendezések repedéseiben.
Hasznosnak találta bejegyzésem?
Aki sűrűn böngészi a borok címkéit, tudja, az öreg tőkék felirat időnként felbukkan rajtuk, több borászat is forgalmaz ilyen megjelöléssel bort.
Az idős kor legtöbbször egyfajta minőséget jelez, mintegy tiszteletet parancsol.
A szakemberek többsége úgy véli, egy szőlőtőke 10-15 éves korára válik »felnőtté«, és - megfelelő ápolás esetén - ezután 30-40 évig képes kiegyensúlyozott termést hozni.
A 45-50 éves ültetvények a közvélekedés szerint már idősnek számítanak, egy jól vezetett gazdaságban ezeket már sokszor elkezdik lecserélni, megújítani.
Nemrég Vida Péter beszélt arról egy bemutatón, hogy bár a kor előrehaladtával csökken a szőlő növekedési ereje, a levelek és aFürtök is kisebbek lesznek, mindeközben a gyökerek már olyan mélyen vannak, hogy nem érzik meg annyira a környezeti viszontagságokat, a szárazságot vagy éppen a nyári 40 fokos meleget.
Persze mindez függ a fajtától, termőterülettől, egészségi állapottól és terheléstől is.
De mit mond erről a tudomány?
A tőkéknek, csakúgy mint minden élőlénynek, életciklusaik vannak.
A fiatal tőkéknél a lomb és a gyökérzet növekedése még nincs összhangban: a föld fölött buján növekednek, de ezt a gyökérzet fejlődése még nem képes követni.
Amikor egyensúlyba kerül a növény, akkor jön a »virágkor«.
Évtizedekig bőségesen terem, jó minőséget produkál.
Ezután a szőlő megállapodik, növekedése lelassul.
Kisebb bogyókat, kisebb fürtöket terem.
Mivel a szín- és aromaanyagok a héjban találhatóak, és az apróbb bogyók esetében a héj és a lé aránya az előbbi felé tolódik el, ezért számos esetben az ilyen öreg tőkék ízben gazdagabb, koncentráltabb bort adnak.
A fiatalabb és az öreg tőkék között a másik fő különbséget a gyökérzet mélysége jelenti.
A fiatal növény gyökerei még a talajfelszín közelében maradnak.
Ez azt hozza magával, hogy a csapadék elmaradása, vagy épp a túl sok csapadék sokkal közvetlenebbül hat ezekre a növényekre.
Nem árt ha tudjuk; önmagában az, hogy egy szőlőtőke akár száz éves kort is megér, nem természeti csoda.
A hivatalosan legidősebbnek elkönyvelt tőke 450 éves, és a szomszédos Szlovéniában, Mariborban található.
(Mások egy pécsi tőkét vélnek a legidősebbnek.)
Azonban amikor egy egész dűlő megéri ezt a kort, az bizony igenis jelent valamit.
Arra következtethetünk belőle, hogy ez az ültetvény egész életében olyan minőségű és mennyiségű szőlőt termett, hogy érdemes volt ilyen sokáig életben és termesztésben tartani.
Míg a velük egykorú ültetvények többségét már rég kivágták vagy átoltották, ezek a tőkék minden évjáratban bizonyították, hogy érdemes foglalkozni.
Aki öreg házba költözik, és annak a kertjében nincs egyetlen szőlőtőke sem, mert gyep zöldell, örökzöldek sötétlenek és egynyáriak virágos parkká átlényegült helyén - az olyan ember számítson rá, hogy egyszer csak, szinte a semmiből, kinyúlik a föld alól egy tétova inda, és az évekig, netán évtizedekig a mélyben alvó szőlőgyökérből sarjadt hajtás kóstolgatni kezdi a napot.
Pontosan így jártam én is.
Tavaly tavasszal azt vettem észre, hogy a talajmaróval legyalult rézsűből kihajt valami.
Hagytam, mint ahogyan hagytam az óvatosan próbáló galagonyákat, a kökényeket, a vérehulló fecskefüveket is.
Csak a vadkomlónak nem kegyelmeztem, az nem hiányzott, noha tudtam, hogy úgyis visszatér.
From: az apró hajtásból, ami elsőnek bújt ki, szőlő lett.
Vadszőlő talán, mert futott, tekeredett, ágazott szanaszét, és bár virágzott is, fürt végül nem maradt rajta egy sem.
Nekem a hajlított venyige éppen megfelel.
A nagy dérrel-dúrral növekedésnek indult szőlőm szolgáltatott is ehhez jó pár méter vesszőt, aztán téli álomba merült.
Most meg azt látom, hogy nem csak ő maga hajtott ki, s hozott izgalmas, bár számomra még ismeretlen fajtájú fürtöket - melyekből az idén talán szőlő is lesz - hanem az egyik földbe szúrt ágyásszegély-venyige is kilevelesedett.
A jeges téli fagyokra rá se hederítve csak azért is kihajtott.
Noha azon kívül nem tudok róla semmit, hogy újjászületett, azért ennek a hatalmas életben maradási igyekezetnek a tiszteletére elolvastam ezt-azt az öreg szőlőkről.
Megtudtam például, hogy egy Petersen nevű kaliforniai borász az 50 éves tőkéket tartja öregnek, míg az ausztrál Yalumba borászat a 35 év felettieket definiálja így.
Bordeaux-ban a Léoville Las Cases csak akkor használja fel a bort a legmagasabb minőségű borában, ha legalább 25 éves tőkékről származik.
Kiderült az is, hogy kevés olyan hely van a világban, mint a franciaországi Banyuls, ahol szabályozás írja elő, hogy a Banyuls AOC nevet csak azok a borok viselhetik a címkéjükön, melyek szőlője minimum 8 éves tőkéről származik.
De vajon az életkor valóban képes meghatározni a minőséget? - tette fel a kérdést a neves bormagazin, és mindjárt meg is válaszolta: a kaliforniai Stags’ Leap Wine Cellar 1976-os híres párizsi győzelme megcáfolni látszik a tételt.
A versenyen a legnevesebb francia és kaliforniai borászatok legfinomabb borai versenyeztek - a győztes pedig nem más volt, mint a már említett pincészet 3 éves tőkékről származó bora.
Ezt az elméletet támasztja alá egy szintén kaliforniai kísérlet a 10, 50 és 100 éves tőkékről származó zinfandelekkel.
Minőségben lényegében semmi különbséget nem találtak, csak a borok stílusában voltak eltérések.
Úgy tűnik tehát, hogy a minőség fogalmát nem lehet elválasztani a bor stílusától, hiszen mást várunk el egy elegáns champagne-tól, egy érett sherrytől, egy gyümölcsös dolcettótól vagy éppen egy robusztus ausztrál shiraztól - vonták le a következtetést végül.
Mégis, az öreg tőkék némelyikét valahogy mindentől függetlenül szeretjük.
A nálunk élő, Pécsett található, még a török időkben ültetett, mindmáig termő szőlőtőkéért is kiállt az egész város, majd az ország közvéleménye is, hogy egy építkezés miatt nehogy kivágják.
És végül megmaradt.
Talán ennek az öreg tőkének a sorsa ihletett egy fiatalembert a kérdésre az egyik internetes fórumon: hogyan tarthatná életben az öreg szőlőtőkéjét ő is?
Jött is a válasz mindjárt: „ Apósom valahogy a következők szerint csinálta: áss körülbelül egy-másfél méter távolságra az eredeti tőtől egy kb. 50 cm mély, hosszúkás gödröt. A legaljába terítsd el egy lapátnyi tehéntrágyát, majd arra egy sor homokot. Ebbe fektess bele egy, az eredeti tőről kiválasztott, életerős vesszőt úgy, hogy a legvége maradjon kint a friss levegőn, a többi részét pedig takard be a korábban kiásott földdel. Most még ne vágd le az anyatőről, hadd szedje az erőt onnét, télire úgyis elalszik. Ha száraz az idő, locsold is meg. Majd ott gyökeret ereszt, tavasszal pedig metszéskor leválasztod, és akkor már a saját gyökéréből fog táplálkozni, és kihajtani. Ha minden igaz.”
Talán az a vén szőlő is életben maradt.
Látunk hasonló példákat a Strázsahegyen is, igazolva a tételt, hogy jó az öreg a háznál.
És azt is, hogy öreg tőke nem vén tőke.