Pécs városa mindig is büszke volt gazdag történelmére és kulturális örökségére. Ennek szerves része a sörfőzés hagyománya, amely évszázadokra nyúlik vissza. A közelmúltban a pécsi sörgyár, a Pannónia Sörgyár (ma Pécsi Sörfőzde Zrt.) újra előrukkolt egy különleges itallal, amely nevében is tiszteleg az elődök előtt: a Pannónia Sör. Ez a lépés nemcsak a helyi sörtörténelem iránti elkötelezettséget mutatja, hanem egyben a modern sörfogyasztói elvárásokra is reflektál. Azonban, ahogy az a pécsi sörökkel oly gyakran megesik, ez az újítás is vegyes érzelmeket vált ki a fogyasztókból, miközben a sörgyár múltja és jelene izgalmas párhuzamokat kínál.
Egy új sör, régi emlékekkel: A Pannónia Sör
A pécsiek ismét megleptek minket egy váratlan húzással: egy olyan sört dobtak piacra, amely nevében a pécsi Pannónia Sörgyárra, a Pécsi Sörfőzde elődjére emlékezik. Ez a gesztus reményt ébreszt, hogy a sok aggasztó fejlemény után ezúttal valami kellemes meglepetésben lesz részünk. Bár a várakozásokat nem lehet könnyű felülmúlni, az új Pannónia Sör egy olyan ital, amely igyekszik megfelelni az alapvető sör-kritériumoknak: sárga színű, van habja és szénsavas. A kezdeti benyomások alapján az édeskés kukoricadara és a komló furcsa keveréke nem tűnik botrányosnak. Sőt, aki még nem kóstolt „normális” sört, akár el is hihetné róla, hogy az. Azonban közelebbről szemlélve, ez az ital inkább egy alkoholos üdítőre emlékeztet, rövid, enyhén furcsa utóízzel. Néhányan a soproni Buckler alkoholmentes sörhöz hasonlították, ami önmagában is jelzi, hogy a hagyományos értelemben vett sörélménytől eltérhet.
A sörgyártásban a kukorica használata nem új keletű, sok nagyüzemi sör alapanyagai között szerepel. Azonban a frissített Pannóniából állítólag eltávolították a kukoricát, miközben az alkoholfokot emelték. A gyártók igyekeztek minden lehetséges technológiai és kémiai eljárást bevetni, hogy a végeredmény megfeleljen a kor elvárásainak, különösen az infláció által sújtott időszakban. Az új Pannónia ára, amely a hazai nagyüzemi alapsörök árának nagyjából a fele, valóban vonzóvá teszi, különösen a pécsi egyetemisták számára, akiknek a közös sörözések jelentik az egyik legfontosabb szociális és közösségépítő programját.
A Pécsi Sörfőzés Története: Évszázadok Hagyománya
A pécsi sörfőzés története jóval messzebbre nyúlik vissza, mint a legújabb termék. Már a 14. század elejétől fogva működtek sörfőzdék a városban, és a sörkészítés fő alapanyaga a kiváló minőségű pécsi karsztvíz volt. A történetírás szerint az első pécsi sörfőzde a ferencesek nevéhez fűződik. A kolostorokban a sörkészítés és a sörfogyasztás nemcsak a mindennapi élet részét képezte, hanem gyakran gyógyászati célokat is szolgált. A pestisjárvány idején, amikor a tiszta ivóvíz nehezen volt hozzáférhető, a forralt vízből készült sör biztonságosabb alternatívát kínált. Éppen ezért nem véletlen, hogy az akkori sörfőzdét Szent Rókusról nevezték el, aki a pestisből gyógyulók védőszentje volt.
A 15. századtól kezdve a sörgyártás már a pécsi káptalan feladata lett. A Rókus-dombi sörfőzde, amely szintén Szent Rókusról kapta a nevét, és a hozzá kapcsolódó sörkultusz már a török hódoltság idején is virágzott. Érdekesség, hogy a mohamedán vallás ekkoriban sem tiltotta a sörfogyasztást, ami hozzájárult a sörfőzési eljárások és a minőség fejlesztéséhez. Még a híres török gyógyító mester, Idrisz Baba is dolgozott itt, akinek tudása tovább gazdagította a helyi sörfőzési ismereteket.
A 18. századra már két sörfőzde is működött Pécsett, jelentős jövedelmet biztosítva a városnak. A század végére számuk háromra emelkedett, és ekkoriban a házi készítésű sörök gyártása is népszerűvé vált. Azonban ennek a tevékenységnek a szabályozására bevezették a "sörgaras" nevű adót, amelyet a polgároknak kellett befizetniük a városházára, hogy megvédjék a nagyobb sörházak piaci pozícióit.
A Söripar Felemelkedése és a Pannónia Sörgyár Története
A 19. század második felére a söripar a magyar élelmiszeripar egyik legfontosabb ágazatává nőtte ki magát, különösen Pécsett. Az 1850-es évektől kezdve lavinaszerűen terjedtek el a sörgyártásba irányuló befektetések, ami számos új sörgyár felépítését ösztönözte az országban. Egyes adatok szerint 1851-ben még 773 sörfőzde versengett a fogyasztókért, ám a századfordulóra ez a szám jelentősen, 89-re csökkent. Bár a kisebb sörfőző műhelyek kora leáldozni látszott, ez egyben a nagyobb sörgyárak építésének és működésének fellendülését is elősegítette Magyarországon.
Ebből a korszakból kiemelkedik a pécsi Rókus-dombi sörfőzde, amelyet Hirschfeld Leopold, egy izraelita vállalkozó alapított. Ő volt az első, aki 1848-tól ipari mennyiségben kezdte el készíteni a minőségi sört, és célul tűzte ki a sörfőzde gyárrá fejlesztését. A Rókus-dombi sörparadicsom rendkívüli sikereket ért el, és a régió vezető sörmárkájává vált. Leopold sikerét nagymértékben segítette tehetséges vegyésze, Emmanuel Kristian Scharbach, aki német mintára olyan innovatív fejlesztéseket honosított meg, mint a mesterséges hűtés és a műjég használata. Ezek az újítások nemcsak a termékek ízvilágát tették egyedivé, hanem a délkelet-dunántúli régió és Bosznia piacait is meghódították. A kitartó munka meghozta gyümölcsét: az 1848-as forradalom 40. évfordulójára rendezett Pécsi Általános Kiállításon a Hirschfeld-féle sört aranyéremmel jutalmazták. A sör népszerűsítésében a Zsolnay gyár is segített, egyedi készítésű söröskancsókat gyártva.
Leopold halála után fia, Hirschfeld Sámuel vette át a gyár irányítását, és apjához hasonló sikereket ért el. Az első világháború és az azt követő 20-30 év nagy részében a Hirschfeld-féle sörgyár volt az egyetlen, amelyet sikerült elkerülni a teljes felszámolástól. Ennek eredményeként az 1910-es évektől kezdve a gyár Hirschfeld S. Sörgyár Részvénytársaság néven működött, Füchst Arnold vezetésével.
A második világháború után is folytatódott a gyár sikertörténete. Az egységsörök gyártása, a "Komlólelke" fantázianévvel fémjelzett termék, a Pannónia Sörgyár egyik kuriózuma lett. A gyár működése töretlen sikert aratott egészen 1993-ig, amikor is a bécsi Ottakringer sörkonszern felvásárolta a Pannónia Sörgyárat. Ez az új tulajdonosi kör új márkák (például a Gold Fassl) bevezetését, technológiai fejlesztéseket, a Szalon márka megújítását (világos és barna sör egyidejű készítése) és a licenc sörgyártás meghonosítását hozta magával. Az új arculathoz új cégnevet is választottak: Pécsi Sörfőzde Zrt. lett a Rókus-dombon található gyár. A 2000-es években további fejlesztések történtek, amelyek a termékpaletta bővülésében, a minőségfejlesztésben és egy 2017-es tulajdonosváltásban nyilvánultak meg.
A Pécsi Sörfőzdében jártunk| Mindmegette.hu
A Sörfogyasztás Kultúrája és az Egyetemisták Élete
A pécsi egyetemisták számára a közös sörözések nem csupán kikapcsolódási lehetőséget jelentenek, hanem egyfajta szociális rítust is. Legyen szó a Csiniről, a Sörházról, a Szabadkikötőről, a Vödörről, a Vasutasról vagy bármely más, az egyetemisták által kedvelt helyről, a sörözés évtizedek óta a felszabadító beszélgetések, a sportközvetítések és egyéb fontos események kísérő "szemináriumaként" funkcionál. Ezek a közös alkalmak nemcsak a barátságokat erősítik, hanem emlékezetes történeteket is szülnek, amelyek generációkon át összekötik a pécsi diákokat.
A sörfogyasztás kultúrája Pécsett tehát mélyen gyökerezik, és szorosan összefonódik a város történelmével és társadalmi életével. A múlt értékeinek megőrzése mellett azonban a jelen kihívásaira is reagálni kell. A Pécsi Sörfőzde Zrt. által kínált új Pannónia Sör, bár talán nem minden szempontból felel meg a sörrajongók legmagasabb elvárásainak, kétségtelenül egy kísérlet arra, hogy a hagyományokat a modern igényekkel ötvözve, megfizethető áron kínáljanak egy élvezhető italt.
A sörfőzés iránt érdeklődők számára a PTE Sörfőző mester szakmérnök/szaktanácsadó képzése kínál lehetőséget a mélyebb ismeretek elsajátítására. Ez is jelzi, hogy a sörfőzés nem csupán egy iparág, hanem egy olyan hagyomány, amelyet érdemes ápolni és továbbfejleszteni. A múlt és a jelen összekapcsolása, valamint az innováció iránti elkötelezettség biztosítja, hogy Pécs sörtörténete tovább íródjon, új és izgalmas fejezetekkel gazdagodva.