A pezsgő, mint az ünnepek és az exkluzivitás szimbóluma, világszerte népszerű ital. Német nyelvterületen is gazdag a pezsgőhöz kapcsolódó szókincs, melynek megértése elengedhetetlen a német kultúra és a borászat iránt érdeklődők számára. Emellett érdemes egy pillantást vetnünk a magyarországi pezsgőgyártás egyik meghatározó családjának, a Schiffer családnak a történetére, amely szorosan összefonódott a modern iparosodás és kereskedelem fejlődésével.
A pezsgő németül: Szókinccsel és jelentéssel
A legáltalánosabb és legismertebb német szó a pezsgőre a Sekt. Ez a főnév, melynek többes száma "die Sekte", a német nyelvben a legelterjedtebb kifejezés. Ezen kívül létezik egy informálisabb, hétköznapi változat is: a Schampus. Ez utóbbi a "champagne" szóból eredeztethető, és gyakran használják baráti társaságban, lazább kontextusban.
A pezsgőhöz kapcsolódó melléknevek közül a schäumend jelenti a "pezsgő" tulajdonságot, utalva az ital buborékos természetére. Ha kifejezetten francia pezsgőről van szó, akkor a Champagner szót használjuk, melynek többes száma "die Champagner". Ez a szó nem csak a francia pezsgőitalt jelöli, hanem a francia pezsgőbort is, mint a Champagnerwein.
A pezsgővel kapcsolatos egyéb kifejezések is gazdagítják a német szókincset:
- die Sprudelquelle: pezsgőforrás
- das Sprudelbad: pezsgőfürdő
- der Sektkübel: pezsgőhűtő
- Brause: pezsgőital (általánosabb értelemben, nem feltétlenül alkoholos)
- das Kracherl: pezsgőlimonádé (gyakran gyermekitalra utal)
- der Whirlpool: pezsgőmedence
- das Brausepulver: pezsgőpor
- die Sektkellerei: pezsgős pince (gyártóüzem)
- das Sektfrühstück: pezsgős reggeli
- die Sektflasche: pezsgős üveg
- der Sektkorken: pezsgős dugó
- das Sektglas: pezsgős pohár
- die Champagnerschale: pezsgős pohár (egy speciális, szélesebb fajtája)
- das Champagnerfarben: pezsgőszín
- champagnerfarben: pezsgőszínű (melléknév)
- die Brausetablette: pezsgőtabletta
- das Brausetablett: pezsgőtálca (ritkább használatú kifejezés)
- die Bowle: édes, gyümölcsös, alkoholos (gyakran pezsgővel vagy szódával dúsított) ital
- spritzig: frissen pezsgő, élénk (borokra, italokra is használható)
- der Pikkolo: kis üveg pezsgő
Egy jellegzetes mondat, amely a dugó kilövésére utal, a következő: Der Sektkorken knallte. (Pukkant a pezsgős dugó.)
A Schiffer család és a magyarországi bőripar, cipőgyártás
A pezsgőhöz kapcsolódó német szókincs megismerése mellett érdemes kitérni a magyarországi ipartörténet egyik érdekes fejezetére, mely a Schiffer család vállalkozásaihoz kapcsolódik. A család története egészen 1871-ig nyúlik vissza, amikor Schiffer Adolf, egy tótprónai kereskedő fia Kecskemétre telepedett le.
Kecskemét városa a 19. században a bőrgyártással foglalkozó szakmák, mint a tímárok és a vargák központja volt. Ezek a mesterek nyersbőr-kikészítéssel és egyszerűbb lábbelik, mint a bocskor és saru készítésével foglalkoztak. A kikészített bőröket a csizmadiák és cipészek szerezték be, akik évszázadokon át céhrendszerben működtek. A céhrendszer ugyan fokozatosan megszűnt az 1851-es ideiglenes utasítást követően, majd az 1872-es és 1884-es ipartörvények véglegesítették ezt, helyette ipartársulatok, ipartestületek és szövetkezetek jöttek létre. A Kecskeméti Csizmadia Ipartársulat 1874-ben jött létre, jelezve az új szervezeti formák megjelenését.
A 19. században a gazdaság modernizálódásával megjelentek a gyárak, amelyek gépesítettségük és tömegtermelésük révén versenytársakká váltak a kis műhelyek számára. Kecskeméten a lakosság növekedésével egyre nagyobb igény mutatkozott a nyugati típusú, modernebb lábbelik iránt. Kezdetben a kereskedők osztrák és cseh gyárakból szerezték be termékeiket, majd egyre több külföldi és hazai cipőgyár nyitott fióküzletet a városban. A Moskovits Farkas és Társa Cipő- és Csizmagyár Rt. (később Hungária Cipőgyár Rt.) 1911-ben nyitott üzletet a Piactéren, ami az első magyar cipőgyár volt, amely nem csak a saját településén létesített fióküzletet.
A Schiffer család a bőripari kereskedelemben alapozta meg üzleti sikereit. Schiffer Adolf 1871-ben alapította egyéni cégét Kecskeméten, kezdetben bőr- és fűszerkereskedésként. A cég 1899-ben alakult át Schiffer Adolf és Fia közkereseti társasággá, melynek vezetője fia, Székely (Schiffer) Ignác lett. A vállalkozás fő profilja a helyi cipészek és csizmadiák nyersanyaggal való ellátása volt. A cég 1900-ban fióktelepet is nyitott Kiskunfélegyházán.
A családi kapitalizmus igazi fénypontja azonban a 20. század elejére tehető, amikor a Schiffer család, felismerve a növekvő igényt, elindította saját cipőgyárát. Az új gyár létrehozása hosszú folyamat volt, amely tőkeerősítést, telekvásárlást és egy új cég, a Schiffer Adolf Fiai közkereseti társaság megalapítását igényelte 1911-ben. A gyár épületei a Folyóka (mai László Károly) utca 16. szám alatt épültek fel. A tulajdonosi hányadok 1910 és 1912 között alakultak ki, és egészen az 1948-as államosításokig fennmaradtak. A gyár alapításában Schiffer Adolf már nem vett aktívan részt előrehaladott kora miatt, de fiai, Székely Gyula és Ignác, a család harmadik generációja, sikeresen vitték tovább a vállalkozást. Idős Schiffer Adolf 1917-ben tért vissza az üzleti életbe, egy újabb bőrkereskedelmi vállalkozásba fogva, amely valószínűleg a cipőgyár nyersanyagellátásában játszott szerepet.
Katona Csaba A cipő története ::: Elképesztő történelem :::
A Schiffer család története jól példázza a 19. századi Magyarországon zajló asszimilációs folyamatot is. A család német nyelvűből fokozatosan magyar anyanyelvűvé vált, amit a nevek magyarosítása is tükröz: Schiffer Adolf 1899-ben kérte fiai nevének Schifferről Székelyre magyarosítását. Ez a kettős identitás, a német gyökerek és a magyarországi életbe való beilleszkedés a kor sok más polgári családjára is jellemző volt. A Schiffer család vállalkozásai, a szatócsüzlettől a cipőgyárig, a magyar ipar és kereskedelem fejlődésének fontos állomásait jelentik.