Elhunyt Pusztai Sándor nyíregyházi fotóriporter, utolsó napjaiban a nyíregyházi kórházban ápolták. Mély fájdalommal tudatjuk olvasóinkkal, hogy lapunk nyugalmazott munkatársa, Pusztai Sándor, fotóriporter, életének 66. életévében vasárnap elhunyt. Pusztai Sándor több évtizeden keresztül volt hűséges tagja szerkesztőségünknek. Fényképeivel nemcsak híreket, hanem történeteket, emberi sorsokat és pillanatokat örökített meg. Munkásságát szakmai igényesség, alázat és az emberek iránti figyelem jellemezte. Kollégaként mindig számíthattunk rá: szorgalma és embersége sokunk számára példát mutatott. Képein keresztül városunk és vármegyénk történelmének fontos fejezetei maradnak meg az utókor számára. Emlékét megőrizzük.
Élete és pályája minél teljesebb képe
Pusztai Sándor (1958-2025) nyíregyházi fotóriporter hivatását hosszú úton érte el. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára. Nem végezte el, de műszaki érdeklődése töretlen maradt. Nyíregyháázára visszatérve elektronikai műszerész lett, majd Nyírteleken dolgozott a honvédség bázisán, és sorkatonai szolgálatra vonult Szombathelyre és Zalaegerszegre. Leszerelése évében a Nyíregyházi Taurus gumigyárban helyezkedett el műszerészként. Folyamatosan tanulva a meglévő hivatásos sofőr és műszerész végzettség mellé a számítógép műszerész, műszergyártó technikus, számítógépes szoftver üzemeltető, szerkesztett videófelvétel készítő végzettséget szerzett. A gumigyár kamerájával az akkoriban indult helyi televíziónak készített anyagokat (sport és bűnügyi témában).
1994-ben elvégezte az Oktáv stúdió újságíró akadémiáját, majd Kalenda Zoltánnal közösen útjára indították a Junior - című megyei ifjúsági havilapot. Emellett a Mezsgye, a Panel című lapokba, valamint a Farmer expo című alkalmi lapokba dolgozott. 1995. szeptembertől a Nyíregyházi Városi Televízió külsős szerkesztő-operatőre. 1997-ben belsős státuszt kapott, dolgozott a híradónak, és önálló műsora volt a Kék hírek. 2001. szeptembertől a televíziótól a Kelet-Magyarország megyei napilaphoz szerződött, külsős újságíró-fotóriporternek. 2006-tól belsős státuszban dolgozott tovább, s még a televíziónak is dolgozott, a Járőr című bűnügyi magazint készítette.
Pusztai Sándor 1899. november 30-án született Nyíregyházán, Pelach Sándor néven, a család hét gyermeke közül elsőként. Édesapja ennek nem örült, mondván, ő nem nevel urakat! Mivel szülei ebben az időben különböző fürdőket és strandokat béreltek, üzemeltettek (Pünkösdfürdő, Csillaghegy) végül az úszómesteri pálya mellett kötött ki. Az 1930-as években a Gellért-fürdőben volt úszómester, az akkori társadalmi elit kedvelt helyén. Ezekkel a hírességekkel szinte naponta találkozott, többségükkel beszélő és köszönő viszonyban volt. Mivel hobbija a fotózás volt, így adta magát a lehetőség, hogy folyamatosan, éveken keresztül fényképezze ezeket az embereket. A gyűjtemény képein található írások, dedikációk tanúsága szerint ajándékba is adott ezekből a modelleknek. Valószínűleg látta, hogy érdemes foglalkoznia ezekkel a fotókkal, ezért albumba gyűjtötte a képeket. Azután a második világháború háborút és az 56-os forradalmat néhány dobozban vészelték át ezek a kincsek. A második világháborút Budapesten töltötte, és amíg csak lehetett dolgozott. Életvidám, családszerető ember volt, testvéreit ő iskoláztatta. A velük való folyamatos törődés, a háború, és bohém életvitele miatt későn nősült. Egy 14 évvel fiatalabb lányt vett feleségül, aki szintén a fürdőben dolgozott. Fia, édesapám születésekor már 45 éves volt.
Borversenyek keltezései és a helyi kultúra
A borversenyek Székelyhídon és környékén hagyományos események, ahol a helyi termelők bemutatják nedűiket. A fenti anyagból kitűnik, hogy Sándor Pusztai elődei között a borászati kultúra is megjelenik a születésükkor. 2024-ben és 2025-ben is hangsúlyosak voltak az események: a helyi borlovagok és a borászok részvétele, emléktáblák megáldása, a minták pontozása, és az eredmények kihirdetése. 188 bora vett részt, és az összetartó közösség az eredmények felett is örömmel töltötte el a résztvevőket. A zsűri elnöke, Dr. Dorin Popa, a magyarországi szaktekintélyek között is elismerésre talált. A bakator szőlőfajta visszahonosításán dolgoznak, és az Érmellék helyi borászai közössége fiatalokat is bevon a kultúra ápolásába.
Az idei eseményen Czapp Árpád főszervező értékelte a díjazottakat: a legmagasabb pontszámot elérő bor a élesen Pusztai Sándor chardonnay itóka lett, amely egyedüliként nagyaranydíjat kapott. A 24. Mihály Gábor javaslatára a vándordíjat három évig nem ítélték ki ugyanarra a borászatra. A verseny célja a minőség és a professzionalizmus hangsúlyozása, valamint a gazdák figyelmének felkeltése a folyamatos fejlődés érdekében. A helyi kultúra megőrzését és a gazdálkodók közösségi összetartását is erősítették az ilyen események.
Együttműködések és hangulat
A rendezvény fejlesztése során minden szervező kitűzőt kapott, a belső tér miliője és az étkezés minősége hozzájárult ahhoz, hogy az esemény elegánssá és barátságossá váljon. A Buliszerviz együttes zenéje, a tánc és a jó hangulat hozzájárul a közösségi élményhez. A résztvevők közötti beszélgetések és a normális hétköznapi csörték is hozzájárultak a kiváló hangulathoz. A borverseny utáni elemezések és beszámolók hangsúlyozzák a szakmai minőséget, a hozzáértést és az országos elismerést egyaránt.
Az emlékezésben elhangzott mondatok és visszaemlékezések összegzik Pusztai Sándor munkásságát: a kezdőktől a veteránig terjedő példája, az élethosszig tartó szakmai kíváncsiság, a képeken keresztüli történetmesélés, és az emberek iránti figyelem. A közösség és a barátok hálája minden soraikban ott van, miközben rá emlékeznek a megannyi történetre, amelyet a fényképezőgépével megörökített. Nyugodj békében, Sanyi!
Nyomot hagyott a világban: a Kelet-Magyarország volt főszerkesztője, Nyéki Zsolt, és más kollégák is megemlékeztek. Sanyi humora, lelkesedése és szakmai elhivatottsága hosszú időn át motiváló példakép volt sokak számára. A kollégák és barátok személyes beszámolói arról tanúskodnak, hogy a nehéz feladatokat is képes volthumorral, empátiával és rendkívüli szakmai tudással megoldani. Nyugodj békében, barátunk!
