A rajnai rizling talán a legkevésbé populáris világfajta, nem véletlen, hogy nem arat széles közönségsikert, ugyanis fiatal korában metszően élesek lehetnek a savai, idővel, pedig aromatikája ölthet magára egy petrolosságig fajuló vonalat. Ezen két tulajdonsággal pedig a rajnai biztosan nem illik bele a kerek, könnyed, gyümölcsös borok sorába.
Hogy akkor mégis miért szeretik rajongói? Minden rajnai rizlingről szóló összefoglaló elején fontos tisztázni egy alapvető kérdést. Amikor mi itthon a rizling szót használjuk, azon általában olaszrizlinget értünk. Ezzel szemben a világ többi részén a riesling alatt az általunk rajnainak nevezett fajtát értik.
Egy nemzetközi viszonylatban tipikus rajnai rizling magas savakkal és relatív alacsony alkoholtartalommal bír. A rajnainak már fiatalon is intenzív illata van, a szakirodalom legtöbbször zöldalmához, grapefruithoz, őszibarackhoz, mézhez, rózsához és frissen vágott fűhöz hasonlítja. Pár év palackos érlelést követően azonban a bor sokszor petrolos jegyeket ölt magára.
A rajnai rizling - köszönhetően jelentős savtartalmának - szinte minden édességi fokon elkészíthető, megfelelő körülmények esetén még a viszonylag magas cukortartalmat is kiegyensúlyozottan kezeli. A szőlőfajta otthonának Németországot tekintjük, és egyéb klasszikus példáit is általában hűvös klímájú borvidékeken állítják elő, mert jól bírja a hideget. Persze ez esetben is figyelni kell a megfelelő dűlő megválasztására.
A szőlőfajtát általában nem házasítják, legtöbbször fajtaborként kerül palackba. Egy rajnai rizlinget, legyen bár száraz vagy bírjon néhány gramm maradék cukorral, gyakran illesztik halhoz vagy sertésfogásokhoz, intenzív, gazdag aromái miatt azonban megállja a helyét a thai vagy a kínai konyha remekei mellett is.
Az 1960-70-es években rizling néven gyakorlatilag nagyon sokféle, más fehér szőlőfajtából készült bor került piacra. Olyan is volt, hogy egyszerűen a maradék cukortartalmú fehérbor szinonimájaként kezelték. Így nem véletlen, hogy a kilencvenes években felbukkanó bormánia közepette nem számított épp a legkeresettebb fajtáknak.
Névét származási helyéről, a Rajna-mellékéről kapta, és csak névrokonságot mutat az olaszrizlinggel. Gyakran találkozhatunk rövidített elnevezésével, a rizlinggel is. Hazánkban a Badacsonyban és a móri borvidéken hozza legjobb formáját, de megtalálható még a Hajós-Bajai, Etyek-Budai, Balatonfüred-Csopaki és Somlói borvidékeken is.
A rajnai rizling a világ legnemesebb szőlőfajtáinak egyike. Kényes a környezeti hatásokra, ám az ideálisan hűvös németországi éghajlaton hallatlanul intenzív, mégis mesésen könnyed, elegáns és gyümölcsös bort ad, amelynek magas savtartalma hosszan tartó frissességet és komoly érlelési potenciált garantál. A rizling alkoholtartalma tekintetében is sokoldalú fajta. A klasszikus, félédes kategóriákban palackozott német borok (Kabinert, Spütlese, Auslese stb.) alkoholtartalma sokszor a 8%-ot sem éri el, míg az újabb keletű száraz stílus jegyében fogant rizlingek akár 12%-nyi alkohollal is rendelkezhetnek. A száraz elzászi és osztrák rizlingek alkoholtartalma ugyancsak 12% körül mozog. Belőle készült egyes ausztrál borok a 14% alkoholt is elérik, bár a szokásos koncentráció ennél alacsonyabb, főleg a legszebb rizlingeket adó borvidékeken, mint pl.
A német riesling klasszikus jellemzői között említhetők a virágos jegyek, a ropogós zöld alma, a pala, az őszibarack és más érettebb gyümölcsös ízek, illetve a rheingaui rieslingek citromos, ásványi jellege. Az édes iskolázás gyakori velejárója a mézes aroma, míg fejlődése csúcsán a német riesling - furcsa, de igaz - összetéveszthetetlen benzinillatot vesz fel. Az elzászi rizlingre általában almás, acélos, ásványos ízvilág jellemző. Az ausztrál rizling ínycsiklandó lime-illatú, és idővel pörkölési aromák is megjelennek benne (holott a bor sosem látott tölgyfahordót). Ausztráliában - csakúgy mint Új-Zélandon - jó minőségű, mézes ízvilágú. Botrytises édes borok is készülnek rajnai rizlingből.
Somló, Sopron és Tokaj-Hegyalja kivételével összes borvidékünkön megtalálható. Termőterülete közel 1700 ha, melynek nagyobbik része az alföldi borvidékeken található. A múlt század ötvenes éveitől a rajnai rizling dicstelen átlényegülése történt meg, amikor is az alföldi borvidékekre homokra telepítették, leginkább jó fagytűrése miatt. A fajta sajátos képességeiből adódóan még ezen a tájon is képes volt értékelhető savmennyiséget produkálni. Ezzel szemben a fajtától jó körülmények között elvárható ízbeli mélységet, eleganciát és tartósságot nem mutatta. Néhány borvidékünkön, megfelelő talaj- és klimatikus adottságok mellett, értékeit is felfedezhetjük. Mivel savai csak teljes érésben finomodnak le, nyers szőlőből készült változata nem a borfogyasztók kedvence.
Hazai kínálatunkban évek óta Szeremley Huba (Badacsony) bora az, amely a fajta értékeit a legszebben mutatja be. Gerinces savai, telt, de visszafogott ízei jó évjáratban élményszámba mennek. A világ második, bár elsősorban Európában elterjedt, ismert fehérborszőlő fajtája a Rajnai Rizling, és mint neve is mutatja, a Rajna vidékéről származik. Mivel a termőtáj vagy termőhely neve nem szerepelhet a fajta nevében, ezért White riesling, Weiss-riesling néven ismert a világban. Eredetének megfelelően az északibb hűvöbb éghajlaton legjobb a minősége. Ennek ellenére szinte bárhol jól termeszthető, és az igen különböző borászati eljárások között is kitűnő bor, illetve pezsgő-alapbor készíthető belőle.
Hazai leírások szerint a Rajnai Rizling klasszikus illat jellemzői közé tartozik a hárs és mezei virágos jegyek, ízben pedig a friss, ropogós alma és enyhén érett kajszibarack jelentkezik, a Chardonnaynál lágyabb, citromos savassággal. Friss, reduktív technológiával készült bor, amit a szüret utáni évben érdemes fogyasztani. Hosszabb érlelés után vagy kései szüret esetén kifejezett dízel illat jelenkezik, ami a rizling természetes velejárója. Párosítás szempontjából aperitifnek, hideg előétekhez, például pármai sonka sárgadinnyével vagy füstölt lazac falatok, illetve gomba leves mellé tökéletes párosítást ígér.
