Régen, még megboldogult legény koromban - ahogy az öregek mondanák - kipróbáltam a Ciucaş sört, ám akkor roppant rossznak ítéltem meg.
Fel is fogadtam, hogy nem iszom többet belőle.
Hát a sors keresztbe húzta az elhatározásomat, ám azóta sörblogot írok, és erről a brassói habos nedűről is kell szólni egypár szót.
De mondhatnám azt is, hogy ember tervez, rokon végez.
A nyáron kis családommal a Brassó megyei Kissinken (románul: Cincşor) voltunk látogatóban.
Ott a házigazda - nejem unokatestvére - Ciucaş és Neumarkt (erről egy későbbi bejegyzésben lesz szó) sörrel kínált, s el kell mondanom, hogy jól behűtve nagy hőségben mindkettő roppant jólesett.
Még júliusban vásároltam az új, 330 ml-es kiszerelésű Ciucaşból egy üveggel, de csak nemrégiben jutottam el oda, hogy tesztelés céljából górcső alá vegyem a sört.
Kiöntés után szép és tartós, továbbá fehér és lágy hab „köszönt vissza” a pohárból.
Színe aranysárga, aromájában felfedezhetjük a malátát és a komlót, utóízé pedig kesernyés.
Összességében ez egy nagyon átlagos és középszerű söröcske, amely nagyon hajaz a Timişoreanára, de azért nem üti annak színvonalát.
Egy szó, mint száz: ittam ennél sokkal rosszabb habos nedűt is, s alkalomadtán még ki lehet bírni.
Nem mondom azt, hogy nem lehetne megszokni, ám minek, ha úton-útfélen találunk jobb sört, söröket nála.
Gyártója, az Ursus Rt.
A párom erre a sörre azt mondta, hogy parasztosan egyszerű…
Ehhez nem sokat lehet hozzáfűzni, de azért megpróbálok.
A Skol sör nem pasztörizált változatának illata nagyon átlagos, semmi különlegességet nem rejt magában.
Színe halványsárga, masszív habja hófehér, de pillanatok alatt eltűnik.
Ha valaki már ivott a Timişoreana nem pasztörizált verziójából, akkor kijelenthettem, hogy a Skol ezen termékétől is ugyanazt kapja, igaz, valamelyest - 10-15 banival - drágábban.
A sör!
Most határozottan a lokálpatrióta beszél belőlem, de számomra tényleg a Harghita jelenti a sört!
Ez volt az első serital, amit valaha megkóstoltam, és ez volt az a habos nedű, amin felnőttem.
Biztos vagyok, hogy nem ez a világ legjobb söre, de évekkel (15-20 esztendő) ezelőtt, amikor nem lehetett mást kapni, a Hargita volt számomra a hazai (romániai) sörök non plus ultrája.
Bár a Heineken állítja elő, a Harghita székelyföldi sör (hiszen csíkszeredai gyökerei vannak), amit mindenki annak és olyannak szeret, mint amilyen.
Kissé vizesnek tűnik, de ettől még nem rossz; íze egy picit kesernyés, kiöntéskor a habja fehér és tartós.
Összetevői között ott van a kukoricadara is, s talán ez az egyetlen negatívum, amit felírhatunk a számlájára.
A Silva új teremékei közül a Romanian Pale Ale után a „tökéletes szőke”, azaz Premium Blonde Lager a második legjobb sör, és nyugodtan kijelenthetem, hogy bár parasztosan egyszerűnek tűnik, egészen okés ez a nedű.
Színe arany, kiöntés után kevés és vékony a habja, ami gyorsan el is tűnik.
Illata kellemes, kissé édesnek tűnik, de az utóíze kesernyés.
Mondanám rá, hogy átlagos és unalmas, de nem az, és úgy tűnik, egyre népszerűbb a sepsiszentgyörgyi kocsmázók körében.
A Strong Dark Lagerrel ellentétben a Silva Romanian Pale Ale-je sokkal, de sokkal jobbra sikeredett.
Azt kell mondjam, hogy az új keletű romániai sörök közül az egyik legjobbja lett az RPA.
Az India Pale Ale (IPA) stílusú habos nedű már az üveg megnyitásakor felhívja magára a figyelmet, hiszen az illata nagyon kellemes.
Érződik benne a gabona, némi karamell és a komló.
A pohárba való kiöntés után szembeötlik velünk a borostyánsárga színe, illetve a gyorsan felszívódó bézs habja.
Az első korty után feltűnik az is, hogy a karamell és a konló páros egy jellegzetes keserű ízzel ajándékozza meg a seritalt.
Az egészet a RPA közepes szén-dioxid-tartalma fogja össze, amitől egy tisztességes sört, kiegyensúlyozott és könnyű italt kapunk.
A romániai sörgyártás a reneszánszát éli az idén, hiszen minden hazai sörfőzde előrukkolt valami újjal.
Ki a csomagolás küllemét változtatta meg, ki pedig új habos nedűt vagy seritalokat mutatott be.
A Silva Strong Dark Lager, avagy a Legendás Fekete színe vöröses-barnás, a bézs habja viszont gyorsan eltűnik.
Az illata és az íze is édeskés, talán túlzottan is.
Ehhez még társul a kesernyés utóíz, amely miatt a sör egyszerre édes és keserű is.
Vajon ezt hogy lehetett összehozni?
Na mindegy, hisz ezt a „habos” nedűt csak azok isszák majd, akik igazán kedvelik az ilyenfajta söröket.
Én is szeretem a barna, a fekete seritalokat, ám ez nem jött be.
Lehet, hogy jó a Silva Strong Dark Lager, ám én semmi különlegeset, főleg semmi kézművességet nem találtam benne.
Már két üveggel is elfogyasztottam belőle, de azt hiszem, itt meghúzom a vonalat.
Már többször is ittam a német Arcobrau Brauerei által a román piacra előállított Nenea Iancu „különleges” világos sörből, de miután megittam az utolsó kortyot is belőle, mindig vegyes érzéseim támadtak.
Ezt a habos nedűt kézműves sörnek szánták, de kézművesnek gyenge és olcsó, míg ipari mennyiségben előállított seritalként csak középszerű.
A Nenea Iancu sörben csak a csomagolás jó, az íze szegényes és túlzottan gabonás.
A sört még 2012-ben dobták piacra Ion Luca Caragiale drámaíró születésének 160....
Egy igazi proli sör, amelyet minden kis kocsmában, asszonybosszantóban megvásárolhatunk, de bőven jut belőle a nagyobb üzletekbe is.
A Bucegi egy roppant olcsó habos nedű, ízében és illatában is a gyatrább minőségű seritalok kategóriáját képviseli.
Mindig idegenkedtem tőle, ám egy hónapja elfogyasztottam egy üveggel belőle, de nem tudok ódát zengeni róla.
Öcsém unszolására nemrégiben kipróbáltam a 2,5 literes flakonos (PET palack) seritalt, és komolyan meglepődtem.
A két sör köszönőviszonyban sem volt egymással, hiszen a nagyobb kiszerelésű habos nedű - bár az is csapnivaló - sokkal finomabb.
A forradalom előtt még túl kicsi voltam a sörözéshez - de ennek ellenére egy ízben berúgtam a meggypálinkából megmaradt meggyből, amelyet a szüleim egy befőttes üvegben a konyhaasztalon felejtettek - így nem tudtam megkóstolni a „kommunista” Gambrinust.
A 90-es évek végén piacra dobott és rövid életű Gambrinust már ittam, de nem sokra emlékszem vele kapcsolatosan.
A minap az öcsémmel az egyik sepsiszentgyörgyi Bertisben vásároltunk, és ott bukkantunk a vintage sör néven futó Gambrinusra.
Nem voltak különösebb elvárásaim ezzel a seritallal kapcsolatosan, így nem is csalódhattam benne.
Őszintén megvallva nem tudom, hogy ízben miben különbözik a pasztörizált és a nem pasztörizált sör.
Az új Timişoreana, jelen esetben a nem pasztörizált finomabbnak tűnt, mint a sima bánsági serital.
Zamata, illata valamivel jobb (letisztultabb volt), mint a normál Timişoreanának, de ennél több különbséget nem észleltem a két habos nedűnél.
Az Auchan sördömping déli versenyzőjét kissé ijedten méricskélem, hiszen a magyar mezőny nem olyan acélos, hogy ne lehessen jobbat alkotni és különösen kínos lenne, ha a románok oktatnának sör tekintetében minket.
Elsőre savanykás olcsó sör jelleg, aztán kissé javul a megítélés, az összetevők rendben volnának, hiába gagyisör kukoricadara nélkül nincsen :)..
A szárazanyagtartalom is megfelelő, a hab megmarad a korsó falán.
Olyan nagyon különleges íze nincs, semmi egyedi aroma, a teltséget se keresse benne senki!
Az utóíz nálam oké.
Tehát nincsen különös hibája, csak a karaktere semmilyen, leszámítva némi savanyúságot.
Na persze ebben a ‚semleges’ íz kategóriában a király a Carlsberg.
Árban is egy kategória a kettő.
Örök optimizmusom ismét szembetalálkozott a valósággal, jelen esetben a román prémium minőséggel.
Középkategóriás és az olcsó sörök a legkelendőbbek Romániában, ami nem is csoda, hiszen egy hazai munkavállalónak átlagban 24,3 percet kell dolgoznia, hogy megkeresse egy liter árát.
Az uniós átlag 5 perc, egy német kevesebb, mint 4 percet gürcöl egy liter sörért.
Örülhetnek a sörivók, hiszen kedvenc italukért Romániánál csak Bulgáriában kell kevesebbet fizetni.
Az Európai Sörgyártók Szövetségének adatai szerint déli szomszédunknál egy liter sör átlagosan 3,3 lejnek megfelelő levába kerül a kiskereskedőknél, m¬íg a vendéglátó-iparban 6,9 lejt kell fizetni érte.
Nálunk boltban átlagosan 3,6 lejt, kocsmában pedig 7,5 lejt kérnek el a forgalmazók a legnépszerűbb szeszes ital literjéért.
A harmadik legolcsóbb állam Magyarország, ahol a sör átlagos kiskereskedelmi ára 5,1, vendéglátó-ipari ára pedig 9 lej.
Legdrágább a sör Svájcban, Finnországban és Norvégiában, ám az illető országokban a bérek is magasak, a helybeliek tehát valószínűleg megengedhetik maguknak, hogy 13,9 és 29,5 lej közötti összeget pengessenek ki literjéért.
Az egy főre eső gyártásban és fogyasztásban is a világ vezető országai közé tartozó Németországban átlagosan 4,7 lejnyi euróba kerül egy liter, ami nagyon olcsónak számít, figyelembe véve az ottani bérszínvonalat.
A román Lidl árait a legfrissebb, január 27-i árlista alapján állapította meg a lap.
A vizsgálat első eleme a piros burgonya, amelynek kilóját 2,29 lejre árazta a romániai Lidl. Ez 80 forintos árfolyammal számolva mintegy 184 forint.
Ezzel szemben a kiválasztott Lidl üzletben egy kilogramm piros burgonya 299,5 forintba került.
Tetemes különbség látszik a romániai és a magyarországi banán ára között is. Egy kilogrammbanána román Lidlben 6,99 lej, vagyis 559 forint.
Olyan globális termékek is drágábbak itthon, mint a Coca Cola.
A 2,5 literes kiszerelés 8,49 lej, 715 forint Romániában.
A magyar Lidl üzletben kétliteres Coca Cola volt 609 forintért.
A kávéknál a Bellarom Gold 250 grammos csomagot vettük alapul, ami a román Lidlben 12,99 lej, 1039 forint, míg a magyar Lidlben 1199 forint.
Komoly különbséget mutat a szószok polcán a Kania ketchup. Romániában 560 gramm 4,99 lejbe, 400 forintba kerül. Magyarországon ebből a 700 grammos változat 779 forint.
Vagyis 100 gramm Kania ketchup a román Lidlben szűk 72 forint, a magyar Lidlben pedig már 111 forint.
A tejnél (az ársapka miatt direkt nem a 2,8 százalékosat néztük) viszont fordul a kocka. A Pilos 1,5 százalékos egy literes UHT teje 409 forint itthon, Romániában pedig 5,29 lej, ami 423 forint.
Decemberben az élelmiszerek drágulása éves alapon megközelítette az 50 százalékot.
