A szikes tavak olyan különleges vizes élőhelyek, amelyek egyedi kémiai összetételük és a hozzájuk kapcsolódó élőviláguk révén kiemelkedő természeti értékeket képviselnek. A Kárpát-medence szikes tavai, bár alacsonyabb sótartalommal rendelkeznek, mint a világ más sós vizei, erős lúgosságukkal tűnnek ki, ami eltéríti őket a hagyományos édesvízi állóvizektől. Ezek a vizek elsősorban nátrium- és hidrokarbonát-ionokban gazdagok, de a környezeti tényezők hatására kémiai összetételük jelentős egyedi és szezonális változatosságot mutathat. A sótartalom ingadozása a gramm/liter értékektől egészen a nyári bepárlódás során elérhető akár 70 gramm/literig terjedhet.
A Szikes Vizek Két Fő Típusa
A szikes vizeket két fő típusba sorolják a víz színe alapján. Az egyik a "fehér szikes vizek" csoportja, ahol a sziksós vizek jellemzői érvényesülnek, és az aljzaton szürkésfehér karbonát-mésziszap rakódik le. Ezen tavak kiszáradásakor "kivirágzik" a sziksó, vagyis a szóda, amelyet régen háztartási mosószerként is felhasználtak. Amennyiben a talajvíz kalciumtartalma magas, a fehér szikes vizek aljzatán tavi mészkő is képződhet. Ez a képződmény, bár a Duna-Tisza közi homokbuckák mélyebb szélbarázdáiban megtalálható, világszerte ritkaságnak számít.
A másik típus a "fekete szikes vizek". Ezek a tavak akkor jönnek létre, amikor a biológiai produkció következtében szerves üledék jelenik meg a szikes aljzaton. A víz sötét színét a kémhatásra feloldódott szerves anyagok, azaz a huminsavak okozzák. A fekete szikes vízterek már nem feltétlenül nyílt vízfelületek, gyakran gazdag vízi- és mocsári növényzet borítja őket, ami átmenetet képez az édesvízi mocsarak kialakulása felé.
A Szikes Tavak Keletkezése és Történelme
A Duna-Tisza közének mélyártéri sávjában található szikes tavak kialakulása szorosan összefügg a folyamszabályozás előtti időszak természetes vízjárásával. Az árvizek alkalmával a Duna kisebb-nagyobb fattyúágai, erei és meanderei bőséges nedvességet biztosítottak a vidéknek. Az árvizek levonulása után a víz visszahúzódott az árteret behálózó erekbe, de a folyóhátak közötti laposokon pangó vizek maradtak vissza. Ezekből a lefolyástalan vízterekből fejlődtek ki a szikes tavak és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek.
Az I. katonai felmérés (1783-84) idején a mai szikes tavak területén kiterjedt mocsárvidék terült el, amelyet az erek bőséges felszíni édesvízzel és folyami hordalékkal láttak el. Az 1840-es évektől kezdődően azonban a Duna két partján kiépített gátakkal ármentesítették az árteret, így a jelenlegi védett területet is. Ennek következtében a terület legmélyebb részein már csak a csapadék- és talajvizek gyűltek össze, míg az elöntések átöblítő hatása megszűnt. A hajdani mocsarak szétszakadoztak, és a legmélyebb részeken állandósultak a fehér és fekete vizű tavak. Ma már e hajdani szikes tavak jó része kiszáradt, vagy csak kora tavasszal telítődik vízzel.
A Szépasszonyvölgy és Kapcsolata a Szikes Tavakkal
Bár a "Szépasszonyvölgy" név elsősorban az egri borvidékhez és annak hangulatos pincéihez kapcsolódik, a téma szempontjából fontos megemlíteni, hogy a "szépasszonyvölgy szikes tó" kifejezés egy egyedi táj természeti adottságaira utalhat. Az egri Szépasszonyvölgy, amely a bazilikától 25 perces sétára található, a borok kedvelőinek egyik kedvenc gasztro célpontja. A völgy első levéltári említése 1843-ból származik, és eredetileg Koháry-völgynek hívták. A völgy elnevezésének eredete nem tisztázott, több elmélet is létezik, melyek az ősi magyar hitvilágra, egy konkrét személyre vagy egy helyi úriasszonyra utalnak. Az első pincék az 1770-es években készültek riolittufa kőzetből, ideálisak voltak a borok tárolására. Ma mintegy 150 pince kínál kóstolási lehetőséget, köztük az ikonikus egri bikavér is.
Fontos megjegyezni, hogy a "szépasszonyvölgy szikes tó" megnevezés valószínűleg nem az egri Szépasszonyvölgyre utal, hanem egy olyan területre, ahol a szikes tavak és a helyi jellegzetességek, mint például a Szépasszonyvölgy borászati hagyományai, együttesen jelennek meg. A rendelkezésre álló információk alapján a "szépasszonyvölgy szikes tó" egy specifikus, talán kevésbé ismert természeti képződményre utalhat, amelynek pontos elhelyezkedése és jellemzői további kutatást igényelnek.
Azonban a Sárvíz-völgy szikes tavai, amelyek az "Alföld" részeként is emlegethetők, kiemelkedő természeti értékeket képviselnek. A hajdani Sós-tó és más, mára már benövesedett tavak a múltban olyan madárfajoknak adtak otthont, amelyek ma már fokozottan védettek és eltűnőben vannak, mint például a széki lile és a székicsér. A légi fotók jól szemléltetik a szikes tavak problémáit: a túlzott vízellátás (horgásztóvá alakított részek), a kiszáradás és a benövesedés egyaránt fenyegeti ezeket az élőhelyeket.
A Szikes Tavak Gazdag Élővilága
A szikes tavak különlegességük révén mindig is a kutatók érdeklődésének középpontjában álltak, így sokszínű állatviláguk jól feltárt. A vizekben élő egysejtűekkel táplálkozó zooplanktont elsősorban az evezőlábú rákok és az ágascsápú rákok fajai alkotják. A fenéklakó faunát főként gyűrűsférgek, fonalférgek, kétszárnyú rovarok lárvái, valamint tegzes lárvák képviselik. A növényzettel borított parti zónában a vöröshasú unka él nagyobb számban.
A szikes tavak tengerpartokra emlékeztető, nagy felületű, sekély és táplálékgazdag nyílt vizei ideális élőhelyet biztosítanak a vízimadarak tömegeinek. Ezért a tavak a vízimadarak nemzetközi jelentőségű vonuló, pihenő, valamint magyar vonatkozásban jelentős fészkelőhelyeként a Ramsari Egyezmény hazai listájának egyik első tagja lett.
Madarak a Szikes Tavakon
Ősztől tavaszig a vadludak nagy tömegekben éjszakáznak és pihennek a tavakon. A tízezres tömegeket is meghaladó átvonuló úszórécék között olyan fajok jelennek meg, mint a csörgő réce, a fütyülő réce, a nyílfarkú réce, a kanalasréce és a böjti réce. A gémfélék közül gyakorlatilag az összes hazai jellemző faj előfordul a területen.
A tavaszi és őszi vonulási időszakban, megfelelő vízállás esetén, nagyszámú partimadár figyelhető meg. A tipikus sziki fészkelők közül a gulipán és a gólyatöcs állománya kedvező években meghaladhatja a 100 párat. Gyakori fészkelő a bíbic és a piroslábú cankó is. A Kelemen-széken egy 100 párból álló dankasirály-telep található. Ezen kívül előfordul szerecsensirály, küszvágó csér, és a vizesebb években szerkők is fészkelnek.
A ragadozó madarak közül a Kis-rét és a Fehér-szék nádasaiban a barna rétihéja fészkel jelentősebb számban. Időnként távolabbi költőhelyekről kígyászölyv és rétisas is érkezik táplálékért a szikes tavak környékére. A rétisasok és parlagi sasok telelő állománya tavanként általában 2-6 példány. Rendszeres telelő vendég a kis sólyom, a kékes rétihéja, valamint a vonuláskor is gyakran felbukkanó, partimadarakra vadászó vándorsólyom.
Szikesek madarai
Természetvédelmi Célkitűzések és Kezelési Stratégiák
A Natura 2000 területek természetvédelmi célja a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi állapotának megőrzése, fenntartása és helyreállítása. Ezen belül kiemelt feladat a kedvezőtlen környezeti hatások, mint a kiszáradás, természeti katasztrófák, vagy a kedvezőtlen szukcessziós folyamatok mérséklése.
A negatív antropogén hatások csökkentése érdekében a gyepek, szántók és erdők esetében is specifikus intézkedések szükségesek. A gyepek vonatkozásában ez magában foglalja a feltörés, felülvetés, műtrágyázás, túl- vagy alullegeltetés, kedvezőtlen időpontban és módon végzett kaszálás, engedély nélküli égetés, csatornázás és tájidegen növényfajok terjedésének megakadályozását. A szántókon az intenzív kemizálás, a kedvezőtlen vetésszerkezet és a tarlóégetés kerülendő. Erdők esetében a nem őshonos fajok telepítése és az erdők véghasználata szorul szabályozásra.
Kezelési Stratégiák
A kezelési stratégiák magukban foglalják az élőhelyek megőrzését és rehabilitációját, valamint a fajok védelmét. A vízi- és vizes élőhelyek mozaikjainak megőrzése és fejlesztése, a vizes élőhelyek védőövezetének kialakítása, valamint az infrastruktúra és ipari fejlesztések, vonalas létesítmények terjedésének megakadályozása kiemelt cél. A szántóterületek arányának csökkentése, a nem őshonos faültetvények természetszerű átalakítása, a pusztai és vizes élőhelyek rehabilitációja, valamint a tájsebek felszámolása is a stratégiák részét képezi.
A fajok megőrzése elsősorban az élőhelyek megőrzésén és rehabilitációján keresztül valósul meg, de speciális intézkedések kidolgozása is szükséges a veszélyeztetett fajok védelmére. Különleges madárvédelmi intézkedések keretében a túzokkíméleti területek kialakítása, a madárpopulációk szaporodási és táplálkozási lehetőségeinek fejlesztése, valamint a zavartalanságuk biztosítása tartozik a célkitűzések közé.
A vidékfejlesztés célja az ökológiai feltételekhez alkalmazkodó fenntartható földhasználati struktúra kialakítása, a természeti erőforrások környezettudatos használatának fejlesztése, valamint a hagyományos gazdálkodási formák megőrzése. Az agrárgazdaság fenntartható fejlesztése hozzájárul a népességmegtartó képesség javításához és a tájgazdálkodás hosszú távú biztosításához.
A kutatás és monitoring elengedhetetlen a szikes tavak ökológiai állapotának nyomon követéséhez. A legfontosabb élőhely-típusokhoz köthető célkitűzések közé tartozik a prioritásként megjelölt madárfajok populációméretének és élőhelyük minőségének meghatározása. A hidrológiai feltételek helyreállítása, az területhasználat intenzitásának mérséklése, valamint a természetes vagy természetközeli állapotú területek kiterjedésének növelése további kiemelt célok.
A vizes élőhelyek esetében a természetes vízkészletek megőrzése és a kedvező vízállapotok kialakítása az elsődleges cél. A mesterséges vizes élőhelyek számának növelése helyett a meglévők fenntartása és állapotuk javítása a cél. A szántó- és gyepterületek esetében a gyep művelési ágának fenntartása, a hagyományos, extenzív használatnak megfelelő legeltetés vagy kaszálás, valamint a gyepterületek kíméletes kezelése szükséges.
A mezőgazdasági környezethez kötődő madárfajok populációinak megőrzése érdekében az élőhelyek átalakításának megakadályozása, a szántóföldi művelés racionalizálása, a gyepterületek általános védelme és a fészkelő madárfajok költési sikerének növelése szükséges. Az erdők esetében a természetvédelmi célt nem szolgáló erdőtelepítések kerülendők.
A Csólyospálosi Földtani Feltárás és a "Darázskő"
A Duna-Tisza közi hátság DK-i lejtőjén, Csólyospálos község határában található a darázskő, egy világviszonylatban is jelentős, nagy kiterjedésű természetes előfordulás. Ez a vasoxidtól barnásfehér kőzet a Homokhátság népének "darázskő", amely a darázsfészekre emlékeztető lyukacsos szerkezetéről kapta nevét. A terület 1978-ban kapott természetvédelmi oltalmat, és egy felhagyott kőfejtőként funkcionál. A helyszín egyedisége abban rejlik, hogy bár a Duna-Tisza közén jellemző ez a képződmény, világviszonylatban csak néhány helyről (Kalifornia, Belső-Anatólia, Irán, Dél-Ausztrália) ismerünk hasonlót.
A darázskő a Kiskunság egyetlen jó minőségű, ugyanakkor könnyen megmunkálható szilárd építőanyaga volt, amely ma már szinte teljesen elfeledett. Az Árpád-kortól kezdve folyamatosan bányászták, és számos középkori templom alapozása és falazata épült belőle, mint például a soltszentimrei Csonka-torony, a kecskeméti Szent Miklós templom támpillérei, vagy az ócsai premontrei prépostság temploma. A 20. század elején is használták borospincék, tanyák épület alapjai és melléképületek falazatában. Csólyospálos környékén a kővágás 1970 táján szűnt meg.
A réti mészkő, amelyből a darázskő is képződik, a Duna-Tisza közi Homokhátság mélyedéseiben, időszakos vízállásokban alakult ki. A képződéshez kedvező viszonyokat a nyári csapadékszegénység, a sekély, ingadozó vízszint, a jelentős párolgás és a tavak kémiai összetétele adja. Ahol a talajvízszint tartósan és nagymértékben csökken, ott már nem marad fenn állandó tó, csak rövidebb ideig tartó tavaszi vízborítottság alakul ki, ezeket nevezik semlyéknek.
A Csólyospálosi földtani feltárás építményei a Duna-Tisza Közi pásztorépítmények hagyományait mutatják be, stilizált kapuoszlopokat, madárfigyelő helyeket és kontyos kunyhókat. A látófa, egy 5-7 méter magas, lecsonkolt ágas fa, melyet az alföldi pásztorok őr- vagy állófájaként használtak, szintén a helyszín kultúrtörténeti értékeit gazdagítja.
tags: #sike #pinceszet #szepasszonyvolgy