A Somló-hegy, mely közigazgatásilag Veszprém megyében, Devecsertől hat kilométerre fekszik, Magyarország legkisebb, ám annál gazdagabb történelmi borvidéke. A Kisalföld síkságából egyedülállóan kiemelkedő, 435 méter magas vulkanikus tanúhegy a Bakony nyugati lábánál található, és bár területe alig 600 hektár, méltán kapta a mondást: "kicsi a bors, de erős". A hegy jellegzetes alakja, melyet sokan "Jóisten elhagyott kalapjának" is neveznek, már messziről magával ragadja a tekintetet.
Természeti adottságok és egyedi klíma
A Somló időjárási viszonyai nagymértékben megegyeznek a régió általános klímájával, azonban a hegy sajátos fekvése és domborzata egyedi mikroklímát eredményez. Az uralkodó szélirány északnyugati, a Kisalföld felé való nyitottság révén gyakori a szeles idő. Ez az őszi időszakban, különösen a csapadékosabb napokon, rendkívül előnyös, mivel a szél gyorsan megszárítja a fürtöket, megelőzve a gombás megbetegedéseket.
A borvidék szempontjából kiemelkedő jelentőségű, hogy a jégeső aránylag ritkán éri a Somlót. A legtöbb esetben a jégesőfelhők a hegy lábáig vonulnak, majd a hegy hatására kétfelé ágaznak, így a szőlőültetvények csekély kárral, vagy akár kármentesen megússzák a jégverést. Kivételt jelentett ez alól a 2008-as év, amikor a jég az 1972-es pusztító jégveréshez mérhető károkat okozott.
A szőlő érleléséhez a viszonylag meleg éghajlat mellett a hegyet alkotó fekete bazalt hőelnyelő tulajdonsága is jelentősen hozzájárul. A bazalt a nappali napsütés során elnyeli a hőt, majd éjszaka egyenletesen visszasugározza azt. Ez a folyamatosan meleg mikroklíma kedvezően befolyásolja a szőlőszemek érését, lehetővé téve a magas minőségű alapanyagok előállítását.
Talajviszonyok és a bazaltmálladék titka
A Somló borvidék ültetvényeinek talaja rendkívül összetett és változatos. A felszínen és a mélyebb rétegekben egyaránt jelentős eltérések tapasztalhatók, akár néhány méteres távolságon belül is. A talaj a földtörténeti kor harmad- és negyedidőszakából származó pannon üledékre - agyag, kavics, homok - épül, mely bazalttal, bazalt- és mésztufával keveredik. Ez a bazaltmálladék, mely ásványi összetételében rendkívül gazdag, különösen a magnetitből (vasércásvány), augitból, olivinból és földpátból áll (utóbbiak a földkéreg kőzeteinek mintegy 60 térfogatszázalékát alkotják), adja a somlói borok egyedi karakterét. Ezt a bazaltmálladékot néha "kukoricabazaltnak" is nevezik.
A teljesen kifejlett szőlőnövény gyökérzete akár 10-15 méteres mélységig is lehatolhat, áttörve több vízzáró rétegen is. Az egyes talajrétegek ásványi összetétele és tápanyagellátottsága igen eltérő lehet. Bár megoszlanak a vélemények, sokan a somlói borokban érezhető jellegzetes ásványos, olykor szinte sós ízt éppen ennek a vulkanikus eredetű talajnak tulajdonítják. A bazaltos talajból fakadó minerális jelleg a bor szerkezetében gyakran felülírja az adott szőlőfajtákra jellemző ízjegyeket, hozzájárulva a borok egyediségéhez.
Történelmi gyökerek és a borvidék fejlődése
A Somló bortermelő hagyományai egészen a római korig nyúlnak vissza, ekkor kezdődött meg a gazdaságilag is jelentős szőlőtermesztés. A borvidék regionális és országos jelentőségét tovább növelte, hogy I. Szent István király a Torna patak mellé bencés apácamonostort alapított, és a monostornak királyi uradalomból adományozott szőlőterületeket a hegy vásárhelyi és dobai oldalán.
A somlói bor különlegességére és minőségére utal, hogy a 11-14. század során főúri és udvari birtokok is alakultak a hegyen. Egy 1511-ben kelt urbárium szerint a szőlőt a város engedélye nélkül csak közvetlen családtagnak volt szabad eladni, ami a birtokvédelem fontosságát hangsúlyozza. A mai hegyközségi rendszer elődje, a hegybéli helység már a 14. században létezett szabályozó és ellenőrző hivatalként, élén a hegybíróval, a hegymesterekkel és a szőlőpásztorokkal. Már a középkorban szigorú szabályok biztosították a minőségi bortermelést, valamint az általános rendet és fegyelmet a szőlőben. A szüret időpontját például komoly büntetés terhe mellett szabályozta a szőlőtermelők közössége. Tilos volt káromkodni, egymást szidalmazni vagy szemérmetlenkedni a szőlőben.
A borvidék történelmében fordulópontot jelentett a 17. század elejétől a 18. század közepéig tartó pereskedés a vásárhelyi szőlőbirtokos parasztok és az apácakolostor között. Az apácák meg akarták növelni a földjeiket művelő parasztok robotkötelezettségeit, ami felháborította a több évszázados rendhez szokott parasztokat. A 18. században az osztrák vámpolitika változásai megnehezítették a magyar borok külföldi piacokra való eljutását, ami belföldi túlkínálatot eredményezett. Válaszul sokan lecserélték a költségesebb, alacsonyabb hozamú minőségi szőlőket bőtermő, gyengébb minőségű fajtákkal, és elterjedt a borhamisítás gyakorlata is.
Az 1868-as somlói rendszabályozás jelentős változást hozott, mely az 1848-as áprilisi törvények következményeként tekinthető, ekkor ugyanis véglegesen felszabadultak a szőlőföldek is. Ebben az időszakban számos olyan szabályozás született, amelyek a mai viszonyok alapjait is megteremtették.
- szeptember 10-én azonban a filoxéra-vész elérte a Somlót is, véget vetve a prosperitásnak. Sok kisbirtokos tönkrement, a birtokszerkezet teljesen átalakult. Sok egykori szőlőbirtokos napszámosként kényszerült dolgozni, mások megváltak szőlőiktől. A filoxéra után sok birtokos nem a régi, hanem bőtermő, ám gyenge minőségű fajtákat telepített.
A második világháború során, még az államosítás előtt is komoly szerkezeti változások mentek végbe a Somlón. A főúri és egyházi birtokokból először földet osztottak, majd 1946-ban szinte minden birtokot államosítottak. Az 1960-as évektől kezdődően a régió intenzív iparosodása következtében a Somló évszázados bortermelő szerepe háttérbe szorult, és a környékbeli munkások hétvégi kertjévé vált. A 2-3 ezer új szőlőbirtokos tapasztalat és háttér nélkül, ösztönösen művelte néhány száz négyzetméteres szőlőjét.
1987-ben, a rendszerváltást megelőzően született egy új hegytörvény, amely elsősorban a régi hegytörvényekhez nyúlt vissza, hangsúlyozva a hagyományok tiszteletét.
A Juhfark, a Somló büszkesége
A Somló meghatározó szőlőfajtája a Juhfark. Ez az ősi magyar szőlőfajta nevét hosszú, hengeres, tömött fürtjéről kapta, mely formájában a juh farkára emlékeztet. Bora egyedi illatú, mely különböző csonthéjas gyümölcsök aromáinak elegyére hasonlít. Karakteres, tüzes, határozott savú, és különleges illatjegyekkel bír. A bazaltos talajnak köszönhetően mandulás, ásványos jegyeket hordoz a bor. Erőteljes savát kellemesen kiegészíti a magas extrakttartalom, ami megszelídíti a savakat és kerekebbé teszi a bort. A Juhfark bora kiválóan alkalmas érlelésre; sokan úgy vélik, hogy 2-3 évesen, míg mások szerint 6-8 évesen éri el leginkább harmonikus állapotát.
A Landös ( Gyöngyvirág ) szőlőfajta bemutatása.
A somlói Juhfarkot a nászéjszakák boraként is emlegetik. Ennek hagyománya a 18. századra nyúlik vissza, amikor is a Habsburgok és más uralkodóházak, illetve nemesi családok friss házasai somlói juhfarkot fogyasztottak a nászéjszakán, abban a reményben, hogy ez garantálja a fiú utódok nemzését.
Borászati hagyományok és a modernitás találkozása
Ma a Somló borvidéken számos kiváló borászat működik, amelyek évről évre rangos elismeréseket szereznek a nemzetközi borversenyeken. A Somlói Borúton ellátogathatunk a helyi pincékhez, megkóstolhatjuk a kiváló borokat, és részt vehetünk borkóstolókon, rendezvényeken, melyeket az év folyamán több alkalommal is tartanak a hegyen.
A borvidéken jellemzően száraz fehérborok készülnek, de az egysíkúnak tűnő kijelentés mögött végtelenül egyedülálló borok rejtőznek. A somlói borok illatában és ízében uralkodó minerális jelleg meghatározó, ez a bazaltos talajból fakadó illat- és ízvilág teszi őket különlegessé. A borvidéken 2008-tól készíthető védett eredetű somlói bor, amelynek meg kell felelnie bizonyos speciális követelményeknek.
A szőlőtermelés a 200-300 méteres tengerszint feletti régióban folyik. Hagyományosan a bakművelést alkalmazták, mely kézi munkát igényelt, és hozama elmaradt a korszerűbb művelésmódoktól. Manapság a meredekebb, nehezen gépesíthető területeken alkalmazzák ezt a módszert, mivel a bakművelésű szőlő minősége és várható cukorfoka rendszerint jobb. A 20. század második felében sok helyen a kordonos művelésre váltottak, ami lehetővé tette az intenzív gépesítést és a mennyiségi termelést.
Látnivalók és érdekességek a Somlón és környékén
A Somló nem csupán a borok kedvelőinek kínál élményeket, hanem a természetjáróknak és a történelem iránt érdeklődőknek is. A hegyen és közvetlen környezetében számos látnivaló található, többek között a Somlói vár, a Szent István-kilátó, három kápolna és két forrás. Számos túraútvonal és borút vezet el olyan érdekességekhez, mint a Kinizsi-szikla, a bazaltorgonák által körbeölelt Kőkonyha vagy éppenséggel a Taposó-kút. A Kitaibel Tanösvény egy 3 km-es, 2 órás körtúra, amely a Somlói Tájvédelmi Körzet nevezetességeit mutatja be.
A kicsit távolabbi környéken is rengeteg látnivalóval találkozhatunk. Érdemes ellátogatni a Kissomlyó-Sághegyi körzetbe, ahol olyan települések találhatók, mint Borgáta, Celldömölk, Kemeneskápolna, Kissomlyó és Mesteri. Mindegyik település gazdag történelemmel és kulturális örökséggel rendelkezik. Kissomlyó, a hasonló nevű hegy lábánál fekvő apró falu, első okleveles említése 1293-ból származik. Kemenesalja központja, Celldömölk, több mint 750 éves múltra tekint vissza, ősi bencés apátságának maradványai a 13-14. századból valók. Kemeneskápolna nevét egy korábban épült kápolnától kapta, első említése 1390-ből való. Mesteri település a Ság-hegy alatt fekszik, első okleveles említése 1293-ból származik, később Hernádmesteri vagy Erantfalva elnevezéssel is előfordult, utalva névadó tulajdonosára, Hernanth magisterre.
A Somló déli lábánál fekvő település, Somlójenő, melynek neve először 1321-ben tűnik fel Kisjenő alakban, a Somló-hegy nyugati részének egy kis darabjához tartozik, ahol kitűnő szőlő terem. Somlóvecse, egy kis falu a Somló-hegy lábánál, középkori eredetű temploma számos román stíluselemet őriz. Somló-Sághegyi körzetben található még Borgáta, melynek érdekessége a hegy oldalában található XIX. századi kápolna, valamint Mesteri, ahol a Zichy családnak voltak birtokai.
A Somló története egészen a földtörténeti harmadkorba nyúlik vissza, amikor hazánk területét tenger borította. A vulkánkitörések eredményeképpen jött létre a megszilárdult lávatömeg, a bazalt, amely a hegy legfelső harmadán látható. A Pannon-tó környékén felhalmozódó üledék lassú eróziójával alakult ki a hegy mai formája. A legelterjedtebb elmélet szerint a Somló neve onnan ered, hogy réges-rég főleg som borította, így a hegy messziről "somlott".
A hegyen és környékén számos érdekesség fedezhető fel, melyek gazdagítják a látogatók élményét. A somlói borvidék felfedezése egy utazás a múltba, a természet csodáihoz és a magyar borászat kiemelkedő hagyományaihoz.
tags: #somlo #gyorgykovacs #pincesze