A cseh kisváros sörfőzdéje körül az élet a megszokott mederben folyik. Francin, a sörfőzde visszafogott és rendszerető, de pozícióját féltő igazgatója igyekszik mindent kézben tartani, sőt fejleszteni, míg életrevaló felesége, Maryska, szinte gyermeki örömmel habzsolja az örömöket. Egy napon Francin bátyja, Pepin bácsi érkezik látogatóba, amitől a szürke hétköznapok új élettel telnek meg. A cipész ugyanis öblös, lelkendező és cseppet sem visszafogott hangján - szinkronhangja Kern András - mesél különféle furcsa történeteket.
Az egyik ilyen történet Metud bácsiról szól, akinek nem volt gyermeke és búskomorságban szenvedett. Míg egy nap azt nem olvasta az újságban, hogy „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” Metud bácsi pedig megvette és a mosómedve mindent kimosott a patakban, azt is, amit nem kellett volna, például egy vekkert, amit azután már megjavíttatni sem lehetett. A mosómedve Metud bácsi szétszedett biciklijét is széthordta, mig végül egy apróhirdetést adott fel: „Unatkozik? Mikor Maryska és Pepin „katonaiskolásdit játszik” és hangoskodásukkal zavarják a sörfőzde munkáját, Francin azt javasolja nekik játsszanak máshol, akár másszanak fel a kéményre, csak csöndben legyenek.”
Nem is kell nekik több, felmásznak hát a sörfőzde magas kéményére, nem kis feltűnést és kavarodást keltve a kisvárosban - még a tűzoltóegylet is kivonul a helyszínre. A történetet át- meg átszövik az új kor különféle vívmányai - városi áram a petróleumlámpa helyett, motor a kerékpár helyett, automobil a lovak helyett, illetve expander, porlasztós ózoninhalátor, rádió és gramofon. Ahogy pedig a rádió közelebb hozza a távoli eseményeket, úgy a kisvárosban is megrövidülnek a dolgok: levágják a kutyák farkát, Francin a gyártásjavítás érdekében lerövidíti a söröshordók pincébe vezető útját és a munkások munkaidejét, Maryska és Pepin megrövidíti az asztalok és székek lábát, és Maryska levágatja nem csak szoknyáját, hanem mindenki által csodált hosszú haját is - Josefin Baker-frizurára.
Magyar hang (1. Varga T.). A regényben, melyet Hap Béla fordított, az eredeti címek és fordítások jegyében a történet az idő rövidítéséről, a modernizációról és a sörgyár körüli életről szól. A film ugyanitt játszódik, a sörgyár és a kisváros mindennapjait összekötő humorral és nosztalgiával teremtve meg a hangulatot. A nyugati modernizáció vívmányai, a gyár, a lovas közlekedés felváltása autókkal és a mindennapi tevékenységek gyorsítása mind-mind a történet részei.
A Sörgyári capriccio Bohumil Hrabal novellafüzére, amelyet Jirí Menzel vitt vászonra 1981-ben, a cseh kisváros és a sörgyár élete középpontjába helyezi Maryskát, Francint és Pepin bácsit. A regény első személyben íródott, Maryska mesélő jelenlétében bontakozik ki a történet, amelyben a disznótor, a magas kéményre felmászás és a mindennapok apró csodái együtt adják a hangulatot. A film a hazai keresztségben Sörgyári capriccio, eredeti címe Postřižiny, amelynek jelentése „megrövidítettek, megvágottak” - a huszas évek polgárságának modernizációját működteti közelről.
A történet atmoszférája és a karakterek dinamikája
Maryška életszeretete és naiv öröme a cseh kisvárosi élet megnyugtató, mégis feszült dinamikát ad az eseményeknek. Francin pedig a rendet és a fegyelmet képviseli, miközben Maryska életszeretete és szabadságvágy beépíti a történetbe a szimpatikus és érzelmileg árnyalt ellentétet. Pepin bácsi érkezése hozza a történetbe az anekdota-dömpinget, amely a mesélés hordozó erejével működik és megbolygatja a sörgyár és a város nyugalmát.
Az adaptáció vizuálisan is dinamikus: a forgószínpadra épített díszlet és a magasba nyúló emelkedői színes keretet adnak a történetnek, ahol Maryska és Francin lakása, a sörgyár területei, a fodrászműhely, a cukrászda és a tűzoltóság is megjelenik. A fix helyek közötti mozgás a történet tempóját adja, és a fallikus jelképcsomagolásban a torony megmászása a város és a sörgyár felemelkedését is jelképezi.
A rendezés részletei közül kiemelkedik Fridrik Noémi Maryskaként, aki képes a szépséget és az erős jelenlétet egyaránt megjeleníteni. A színészi potenciál és a karakterek árnyalt megformálása adja a darab belső erejét, ahol a humor és a nosztalgia összefonódik a társadalmi változásokkal.
Filmes és könyvi örökség
1981-ben a Sörgyári capriccio a Velencei Filmfesztivál nyitófilmje lett, és a rendező Jiří Menzel különdíjat kapott. A csehszlovák filmművészet is elismerte az alkotást, amely 1975 és 1985 között a nézettségi lista élén állt. A film megmutatja, hogyan lehet a kisvárosi életet és a modernizációt könnyed humorral és meleg nosztalgiával megjeleníteni. Az adaptáció különös hangulatát a novella belső melankóliája és a hétköznapok ritka szépsége adja, amely Hrabal írásában és Menzel rendezésében egyaránt hangsúlyos marad.
Az 1. személy narrációban Maryska történetmesélése és Pepin bácsi fantasztikus meséi együttesen teremtik meg a mű egyedi tónusát: egy sörgyár mindennapjainak életteli és zabolátlan színekkel való feltárását. A film címe és a fordítás is kifejezi a történet lényeget: a „megrövidítettek, megvágottak” a korabeli gyorsítás és a nosztalgia kettősségét hordozza magában.
