Az 1978-ban bemutatott olasz-amerikai bűnügyi filmvígjáték, az …és megint dühbe jövünk (eredeti olasz címe: Pari e dispari, melynek jelentése „Páros és páratlan”) Sergio Corbucci rendezésében a mai napig az egyik legkedveltebb és legemlékezetesebb alkotás Bud Spencer és Terence Hill párosának filmográfiájában. A Columbia Pictures által forgalmazott, Vittorio Galiano produceri munkájával, Mario Amendola és Bruno Corbucci forgatókönyve alapján készült film, Guido és Maurizio de Angelis zenéjével, Charlie és Johnny Firpo megformálóiként, Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével, a Derby Cinematografica gyártásában valósult meg. Olaszországban 1978. október 28-án debütált, Magyarországon pedig három évvel később, 1981. október 1-jén, feliratos változatban került a mozikba. A szinkronizált verzió 1986. július 13-án debütált az MTV1 csatornán, és ez a változat jelent meg újra a mozikban 2016-ban.
A film cselekménye Miamiban bontakozik ki, ahol egy hírhedt hamiskártyás, „Paragoulis, a Görög” (eredetileg Parapolis) és emberei tartják rettegésben a város kaszinóit és fogadóirodáit. Csalással, rongálással, fenyegetéssel és lefizetéssel manipulálják a sportesemények eredményeit, ami sorozatos vereségekhez juttatja a „Flotta” sportolóit a „Hadsereg” ellen. O'Connor admirális, megelégelve az alvilág garázdálkodását, hadat üzen nekik. A feladatot Johnny Firpo hadnagyra bízza, akihez azonban szükség van Johnny gyerekkori testvérére, Charlie-ra. Charlie korábban a Görög alkalmazottjaként szerencsejátékosként dolgozott, de megelégelve a hamiskártyázást, eltávolodott a bűnözői élettől, és azóta kamionsofőrként él.
Johnny feladata, hogy felkutassa Charlie-t, és rávegye, hogy segítsen a Görög elleni akcióban. Charlie, aki éppen szokásos ebédjét fogyasztja a Green Frog (Zöld Béka) nevű országúti kocsmában - egy tripla hamburger, egy habostorta és három sör -, nem is sejti, hogy a sarokban egy automatán játszó fiatalember, Johnny, figyeli. A nyugalmát a Görög emberei zavarják meg, akik egy pénznyerő automatát akarnak telepíteni a kocsmába. A tulajdonos, Charlie régi ismerőse, tiltakozik, hiszen már van egy játékszerkezetük. A vita balul sül el: a flippert, amivel Johnny játszik, szétverik, és Charlie tortájába nyomják a tulajdonos fejét. Ez végső lökést ad Charlie-nak, és Johnnyval együtt szembeszállnak a bandával, akik fejvesztve menekülnek.
Johnny nem árulja el azonnal valódi kilétét, és próbál barátságot kötni Charlie-val, aki kezdetben idegenkedik a társaságtól. Végül Johnny trükkös módon eléri, hogy Charlie stopposként magával vigye a kamionjában. Egy országúti csehónál állnak meg, ahol Charlie a kamionban alszik, Johnny pedig bemegy a fogadóba. Ott megismerkedik egy csinos lánnyal, aki elviszi egy baráti pókerpartira Nynfus és Bugsy, a Görög két emberének társaságában. Johnny először csak tíz dollárt nyer, majd szándékosan több mint tízezer dollárt veszít. Tartozása fejében felajánlja Charlie kamionját, és azt állítja, hogy a fülkében alvó „hobó” kidobható. Charlie azonban nem tűri, ha ébresztik, és egymaga szétveri Nynfus embereit.
Másnap Johnny felhívja Charlie-t, aki egy kocsmában szomorkodik, és találkozót javasol a roncsderbyn. Itt, némi bonyodalom után, Johnny felfedi kilétét. Charlie beszervezése érdekében azt hazudja, hogy eladta a kamiont, és a pénzre sürgősen szüksége van apja, Papi szemműtétére. Állítása szerint közös apjukat a Görög úgy összeverette Charlie miatt, hogy megvakult. A kamion ára azonban nem fedezi a műtétet, mert Papi ragaszkodik a kék szemhez, ami tovább drágítja a beavatkozást. A valóságban Papi egyáltalán nem vak, és maga is részt vesz kisebb stiklikben és fogadásokban.
Az akció kezdetét veszi: Charlie kioktatja az amúgy kiváló fejszámoló és matematikus Johnnyt a póker rejtelmeiről. Johnny egy vesztésre kijelölt és megzsarolt zsoké helyébe lépve győz az ügetőn, Charlie pedig a kiöregedő és vesztésre álló barátja, Jamon Serrano helyére áll be, és nyer egy baszk pelotaversenyen. Mindkét esetben Johnny hatalmas tétekben fogad a Görög embereinél, és félmillió dollárt nyer.
A valódi célpont azonban maga a Görög. Johnny felajánlja Nynfusnak, hogy az egész nyereményét felteszi egy pókerjátszmára, ha a Görög lesz az ellenfele. Nynfus és Bugsy, a múltbéli eset után, úgy gondolják, Johnny nem tud kártyázni, így biztosak benne, hogy a Görög azonnal visszanyeri a pénzt. Johnny azonban, egyetlen rulettkerék-pörgetés után, máris nagy összeget nyer. A Görög eleinte fölényes, de hiába minden hamiskártyás trükkje, a Charlie által kiokosított és a valószínűségszámításban is verhetetlen Johnny folyamatosan nyer. Hamarosan már a Görög nadrágja és a hajója is tétként forog.
Johnny túlzásba viszi a nyerést, ami egy ilyen helyen veszélyes lehet. Ha nem érkezik erősítés, Johnny hamarosan a tengeri ragadozók eledele lehet. Egy váratlan és szerencsés fordulat azonban Johnny segítségére siet. Charlie egy kocsmában felfedezi a vaknak hitt Papit, amint éppen biliárdtrükköket mutat be a vendégeknek. Papi lebukik, a felháborodott Charlie dühében szétveri a kocsmaberendezést, majd motorcsónakkal, vontatott ejtőernyővel indul a hajóra - nem segíteni, hanem Johnnynak kiosztani néhány pofont. Éppen amikor Johnny torkát szorulni kezdi a hurok, Charlie a mennyezeten át érkezik. Néhány pofon után azonban rájönnek, hogy nem egymással kell harcolniuk, hanem a Görög ellen. Egy humoros tömegverekedés után a banda tagjai az asztalon hevernek.
A sikeres akcióért Johnny a haditengerészettől kitüntetést kap, Charlie pedig jutalma egy minden extrával felszerelt kamion. A Görögtől nyert pénzt fej vagy írás alapon akarják elosztani. Charlie kikötése, hogy ha sem fej, sem írás nem lesz az eredmény, akkor a pénz a Charlie által nagyon kedvelt Susan nővér árvaházát illeti.
A film zenei világát a Brotherly Love című főcímdal, valamint a Miss Robot, a Switch, a The Man on the Boat és az Angels and Beans című számok gazdagítják. A „betoncipős Joe De Miro” személye ismeretlen, nevét egy balladában örökítették meg, amely az 1920-as évek gengsztervilágában elterjedt leszámolási módszerre utal: az áldozatot betonba mártott cipővel a vízbe dobták, ahol a súly a fenekére húzta. A filmben Bugsy neve a híres amerikai gengszterre, Bugsy Siegelre utal, aki nagy szerepet játszott Las Vegas kaszinóvárossá válásában. O'Connor admirális megdöbbenése Johnny második helyezése miatt az összamerikai ökölvívó-bajnokságon, valamint Johnny válasza, miszerint Carlos Monzón nyert, rávilágít a bokszvilág ismeretére. Amikor Nynfus emberei először szólítják fel Charlie-t, hogy szálljon ki a kamionból, Charlie félálomban rendőröket vél bennük.
Classic TV Themes: Brotherly Love / The Crew (Stereo)
A film népszerűségét jól mutatja, hogy Magyarországon 1981. október 1-jei bemutatója után több mint 2 millió nézőt vonzott, ami a lakosság ötöde. Ezt a számot csak két másik Bud Spencer-Terence Hill film múlta felül hazánkban, ami napjainkban elképzelhetetlen nézettségi adat. A magyar cím, bár megtévesztő lehet, hiszen nem folytatása az "Különben dühbe jövünk" című filmnek, hozzájárult a film sikeréhez. A történet a sportfogadások világába kalauzol, ahol a maffia a versenyek megbundázásával próbálja maximalizálni a profitját. Johnny Firpo hadnagyot bízzák meg a hírhedt hamiskártyás Parapolis irányította hálózat leleplezésével.
A cselekmény fordulatos és csavaros, bár néha a logikai következetlenségek felmerülhetnek. Például Charlie viszonya a Görög embereivel az elején nem tűnik fel, később pedig felismerik őt. A filmből hiányzik a szokásos montázs, helyette minden állomást részletesen bemutatnak. Terence Hill, Johnny Firpo szerepében, ebben a filmben különösen elemében van, kiszámíthatatlansága pedig jótékonyan hat a filmre, amely klisékkel, mégis képes meglepni a nézőt. A film inspirációt merített Stan és Pan párosából is.
A film sikeréhez nagyban hozzájárult a zseniális magyar szinkron, különösen Újréti László és Bujtor István alakítása, noha az 1981-es bemutató még feliratos volt. A film rendezője, Sergio Corbucci, aki általában spagetti-westerneket rendezett, itt is bizonyította tehetségét, akárcsak a filmzenét szerző de Angelis testvérek. A történet helyszíne, Miami, az olasz emigránsok által lakott terület, tovább erősíti a film hangulatát. A filmben Charlie Firpo (Bud Spencer) egy híres pelota-játékost, Ramón Serranot alakít, ami utalás a baszk eredetű labdajátékra és a spanyol sonkafajtára, a jamón serranóra, ami szintén népszerű a latin közösségek körben.
Az …és megint dühbe jövünk a Bud Spencer és Terence Hill filmek egyik csúcspontja, amely nemcsak nosztalgiát ébreszt, hanem önmagában is egy szórakoztató és fordulatos alkotás. A film örökérvényű humora, a pofonok és a felejthetetlen párbeszédek miatt továbbra is képes lekötni a nézőket, legyen szó újranézésről vagy első találkozásról. A film igazi gyöngyszem a bűnügyi vígjátékok műfajában, amely méltán érdemelte ki a magyar közönség szeretetét.