A Szekszárdi borvidék Dél-Magyarországon, Tolna megyében található, Szekszárd városa körül. Területe kb. 2.500 hektár, dombvidéki jellegű, lankás dombokkal és völgyekkel.
Földrajzi jellemzők és talaj
A Szekszárdi-dombság vastag lösztakarója kitűnő alapot biztosít a kékszőlők termesztésének kedvező talajok képződésére. A löszön 10 ezer évvel ezelőtt, a holocénben löszvályog, homokos-kőzettörmelékes vályogtalaj, kisebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. A talajok kémhatása általában semleges, ritkábban enyhén savas.
Talaja löszös, barna erdőtalaj, helyenként agyagos és homokos, ami jó víz- és tápanyag-ellátottságot biztosít a szőlőnek. A Geresdi-dombvidékhez tartozó területen agyagbemosódásos barna erdőtalajok is megjelennek. Ennek, a vas oxidációjától vörös színben pompázó, talajosodott változata az a híres szekszárdi „vörös föld”, amelybe a vályogos lösztalajt áttörve a szőlőtőkék gyökerei lekúsznak.
Éghajlat és mikroklíma
A klíma mérsékelten kontinentális, meleg nyarakkal és enyhe telekkel, ami ideális a teljes éréshez és a testes vörösborok kialakulásához. Éghajlata mérsékelten kontinentális, ritkán vannak tavaszi és őszi fagyok, viszont helyenként aszályos időszakokkal kell számolni. A napfényben gazdag nyár és a meleg ősz viszont lehetővé teszi a kései érésű szőlőfajták bogyóinak megfelelő beérését is.
A folyó vízfelszíne visszatükrözi a napsugárzást, illetve a víztömeg csökkenti a szélsőséges hőmérsékletváltozások hatásait. Klímájának alakulására azonban az atlanti és a mediterrán éghajlat valamint a Duna is befolyással bír. Nagy a hőösszeg és a napbesugárzás, ezzel szemben kevés a csapadék.
Dűlők és termőhelyi különbségek
A dűlők közti különbségekre már évszázadokkal ezelőtt felfigyeltek a szekszárdi borkészítők, a Bakta, a Bartina, a Csatár, az Iván-völgy, a Nagymihályi, a Parászta, a Porkoláb-völgy, vagy a Remete évszázados múltú, középkori gyökerű nevek. A tapasztalatok szerint a jó dűlő délkeleti-keleti vagy délnyugati, jó száraz, mégis kiváló a vízháztartása, mert a lösz és az agyag sokkal jobban eltárolja a vizet, mint a kő vagy a homok.
Észak felé haladva az egyik legismertebb és legjelesebb dűlő a 178 méter magas Szeleshát, amely egy kis fennsík vörösföldes-löszös erdőtalajjal. A vörösagyag és az állandóan fújdogáló alföldi és sárközi szél remek savszerkezetet tud kölcsönözni az innen fakadó boroknak. A délkeleti fekvésű Görögszó a borvidék egyik legjobb dűlője, ahonnan mindig kicsit lágyabb, bársonyos, mediterrán karakterű borok fakadnak. A Görögszóhoz közeli Gurovica dűlő tisztán déli fekvésű, az Alföld felé nyitott, jár benne a meleg levegő.
A Baranya-völgy a borvidék talán legnagyobb méretű dűlője, kitettsége is rendkívül változatos, legfelül, a Kerék-hegyhez kapcsolódva 260 méter fölé megy, legalul, a völgy bejáratánál pedig 140 méter alá esik. A délnyugati kitettségű Bodzás karakteresebb dűlő, melynek laza lösztalajában vörösagyag-telérek húzódnak, valamint jó a vízháztartása, eszményi kékfrankos-dűlőnek mondják.
A Kerék-hegy szellős, benapozott tető, a talaj tele vörösagyaggal, amely bizonyos minerális jelleget is átad a bornak. A Porkoláb-völgy a legjobb mikroklímájú, markánsabb szekszárdi termőhelyek közé tartozik, ahol még a völgyön belül is változik a talaj: hol a löszbabákkal terhes lösz, hol a vörösagyag dominál. Az Iván-völgy ismert és reprezentatív dűlő, ahol meredek út vezet a 212 magas hegytetőre.
Szőlőfajták és borstílusok
A Szekszárdi borvidék főként vörösbor-terület, de kisebb mennyiségben fehérbor is készül. A borvidék vezető szőlőfajtája ma minden szempontból a kékfrankos. A borvidék, illetve a fajtaválaszték különlegessége és az összefogás legkiválóbb példája lett a 2015-ben útjára indított közös szekszárdi palack.
- Kékfrankos - a borvidék zászlós fajtája.
- Kadarka - tradicionális magyar vörös.
- Cabernet Sauvignon, Merlot, Pinot Noir (kisebb területen).
Fehérszőlők (kisebb területen): Olaszrizling, Chardonnay, Királyleányka, Sauvignon Blanc. A borvidéken komoly hagyományai vannak a világfajtáknak, a legtöbb pince ezekből készíti a csúcsborát.
Bortípusok és jellemzők
A Szekszárdi borvidék borai testes, fűszeres, gyümölcsös vörösborok, gazdag tanninnal és érlelési potenciállal. A Kékfrankos borok karakteresek, fűszeres-gyümölcsös jegyekkel. A Kadarka borok könnyedebbek, friss, piros bogyós gyümölcsös stílusúak.
A fehérborok kis mennyiségben készülnek, friss, üde, aromás stílusban. A borvidék jellegzetessége a vörösbor dominancia és a magas minőség, különösen a Kékfrankos és Kadarka házasításokban. A többségében könnyed fehérborok mellett a rozék és a sillerek színesítik a portfóliót, és a helyi turizmus és gasztronómia szempontjából van jelentőségük.
Jellegzetes borok
- Kadarka - játékos könnyedsége, fűszeres, piros bogyós gyümölcsös aromái egyedi stílust alakítanak ki a Szekszárdi borvidéken.
- Bikavér - a szekszárdi vörösbor, így a bikavér nagyságát, ízgazdagságát az egymással összefüggő dombos területek különböző mikroklímája, a talajadottságok közötti eltérés adja.
- Kékfrankos - a borvidék gerincét adja, önállóan és házasítások alapjaként is fontos.
Történeti áttekintés
A szőlőművelés Szekszárd környékén a római korban kezdődött. A római korban Szekszárd helyén lévő római települést Alisca-nak hívták. Ezt egy márvány szarkofág bizonyítja, amin mitológiai jelenetek és egy szőlőtőke is látható.
A kelták szőlőtermesztése csak valószínűsíthető, a rómaiaké viszont bizonyítható ebben a régióban. A középkorban a borvidék elsősorban helyi fogyasztásra és a pécsi piacokra termelt. A középkorban még a fehérbortermelés dominált, később, az oszmán törökök hatására alakult ki a balkáni eredetű vörösborkultúra, amit a XVIII. században német telepesek fejlesztettek tovább.
A török hódoltság idején a fehér bor mellett meghonosították a vöröset is. A borvidék híres kadarkáját a törökök elől menekülő rácok hozták erre a vidékre. A török Üszküdarból eredeztethető kadarka nagy hírnévre tett szert és a szekszárdi borvidék jellegzetes fajtájaként ismert.
A Habsburg Birodalom idején Szekszárd jó hírneve miatt sokan törekedtek itteni szőlőterületek megszerzésére. A század közepére megjelenik a héjonerjesztés, a bor pincében való tárolása, a szőlő karózása és a trágyázás is. A 18-19. században a borvidék vált híressé testes, vörösborairól, különösen a kékfrankos és kadarka fajtákból.
Modern kor és szabályozás
A 20. században a borászat modernizálódott, és a rendszerváltás után a prémium vörösbor-termelés került előtérbe. Szekszárd az egyik olyan borvidéke az országnak, ahol már a 2012-es termékleírások kötelezővé tétele előtt is volt eredetvédelem. Az első ilyen anyag 2009-ben látott napvilágot, amely nem csak a bikavérre fókuszált, hanem a kékfrankosra és a kadarkára is.
A 2012-es termékleírásban megjelent a Prémium Bikavér fogalma is, amelyre szigorúbb feltételeket szabtak, míg klasszik bikavérek esetében a szabályozás nagyon hasonlatos a 2009-eshez. A 2012-es szabályozás a prémium borokat már kizárólag üvegpalackban engedte forgalomba hozni. A legnagyobb és legfontosabb részlet az, hogy megtörtént borvidéki szinten többtucat dűlő lehatárolása is.
Kulturális és turisztikai jelentőség
A borvidék központja Szekszárd városa, ahol több borút és pince található. A borvidék híres a Szekszárdi Kadarka Fesztiválról, amely a helyi vörösborokat népszerűsíti. A borászat szorosan kapcsolódik a helyi turizmushoz, borkóstolási lehetőségek, pincelátogatások és borút-programok várják az érdeklődőket.
Híres borászatok a borvidéken: Tüske Pincészet - Kékfrankos és Kadarka; Takler Borászat - Kékfrankos, Cabernet Franc és Kadarka; Királyudvar - prémium vörösborok; Frittmann Pincészet - családi borászat; Pata Borház - hagyományos és modern vörösborok.
Települések és történelmi emlékek
Alsónána, Alsónyék, Báta, Bátaszék, Decs, Harc, Medina, Mórágy, Őcsény, Sióagárd, Szálka, Szekszárd, Várdomb, Zomba településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. besorolásai vannak. Egykor híres volt cisztercita apátsága. A Sárköz legnagyobb községében sok népi építészeti emlék található.
A római korban már település volt itt Alisca néven. A Belvárosi templomot 1802 és 1805 között építették. Előtte áll az 1753-ból való Szentháromság-szobor. Babits Mihály szülőháza a róla elnevezett utcában található. A Balogh Ádám Múzeumban régészeti, néprajzi és népművészeti kiállítások láthatók.
További megjegyzések
Ma tehát Szekszárd elsősorban vörösbortermő terület. Bár kedveltségben a vörösborok mögött marad, de jó évjáratokban szép fehérbornak valót is szüretelnek Szekszárdon. A borvidék területe: 6000 Ha (ebből 3800 Ha I. A szőlővel betelepített terület: kb. Éghajlata mérsékelten kontinentális, ritkán vannak tavaszi és őszi fagyok, viszont helyenként aszályos időszakokkal kell számolni.
A Vinopédia elkötelezett a kulturált és felelősségteljes alkoholfogyasztás mellett, ezért szeszesital fogyasztását 18 éven aluliak számára nem ajánljuk. A Vinopédia egy bárki által hozzáférhető és szerkeszthető webes borászati tudástár. Legyél Te is a Vinopédiát építő közösség tagja, és járulj hozzá, hogy minél több hasznos információ legyen az oldalon!
tags: #szekszardi #borvidek #helyesirasa