A 17. századi magyar irodalomban kiemelkedő szerepet kaptak a tanító, erkölcsnemesítő célzatú költemények. Ezek a művek gyakran foglalkoztak az emberi élet alapvető kérdéseivel, mint a házasság, a józan életvitel, és az ezekkel kapcsolatos erények vagy bűnök. Az egyik legfontosabb hivatkozási pont a kor írásaiban Szent Ágoston, akinek gondolatai mélyen beivódtak a korabeli gondolkodásba, különösen az erkölcsi és teológiai kérdésekben. Bár a rendelkezésre álló szövegrészletek elsősorban a házasságról, a táncról és általános erkölcsi elvekről szólnak, Szent Ágostonnak a részegségről és a mértékletességről alkotott véleménye is tükröződik a korabeli irodalomban, és fontos kiegészítése a kor erkölcsi felfogásának.
A házasság és a józan élet alapjai
A 17. századi verselők gyakran hangsúlyozták a házasság szentségét és az ahhoz kapcsolódó felelősségeket. Egy tanító költemény így fogalmaz: „Házasságra jaj magam…”. A házasulandó embernek számot kellett vetnie a házasság tisztességével, amelyet "Isten szerzette". Fontos volt, hogy az ember jó tanácsot kérjen, mint ahogy az egyik versben olvashatjuk: „Azért jöttem, jó uram, Kérlek, hogy légy násznagyom, Tanácsod megtartom, Elmémbe béírom, Javallom, javallom”. A násznagy válasza is azt tükrözi, hogy a házasság Isten legnagyobb áldása, "mert nincs Istennek nagyobb áldása az eszes házastársnál".
A feleség ideális képe is részletesen körvonalazódik: "Arany, ezüst tisztesség, Atyátul szállt örökség, Istentül üdvösség, Értelmes feleség: Segítség, segítség". Fontos volt, hogy a feleség "hozzád illő; ne legyen vén, ne legyen meddő; ne legyen gazdag, de ne legyen nagyon szegény se; becsüljön téged, ne zsörtölődjék, ne legyen hazug; legyen jámbor és hű." Az esküvői szokások is kiemelten szerepelnek: "Országunk törvénye szerint gyűrűvel jegyezd el mátkádnak s a jámborok szokása szerint készülj menyegződ napjára." A vendéglátásnak is megvoltak a maga szabályai: "Vendégeid becsületes személyek legyenek, jó bort adj nekik, jó ételeket főzzenek számukra, a szűkölködő szegényeket ne rekesszétek ki a lakodalomból, a muzsikusok hegedüljenek."
A "Házassági ének" egy ifjú tanítja mátkáját a feleség kötelességeire, hangsúlyozva a jámborságot és a tiszta életet: "Te leszel ezen a világon minden koronám, ékességem; azért azt kívánom tőled, hogy a jámborságot és tiszta életet igen-igen szeressed." A pazarló asszony negatív példaként jelenik meg: "Légy takarékos, mert a tékozló asszony feneketlen kas: a férfi egy év alatt sem kereshet annyit, hogy az ilyen asszony egy hónap alatt el ne verje keresetét." Az "Intő és oktató ének az asszonyoknak tisztekrül" tovább erősíti ezeket az elvárásokat, kiemelve az urad engedelmességét és a háztartás rendben tartását: "Legyen az urad mindenben parancsolód, te úgy kövesd szavait, mint a kézen ülő sólyom."
A tánc és a részegség mint erkölcsi veszélyek
A korabeli erkölcsi felfogásban a tánc és a mértéktelen alkoholfogyasztás, azaz a részegség, súlyos bűnöknek számítottak. A "Szencsey-kódex" egyik részlete élesen elhatárolódik a tánctól: «Az tánc légyen tilalmas, Mely léleknek ártalmas, Dísztelen forgódás, Éktelen tapodás Tombolás, tombolás.» A vallásos emberek és a papság is ellenezték a "zajos mulatozást, hangos zeneszót", a táncot pedig "a bujálkodás iskolájának" tartották. A prédikátorok "az ugrándozás pestiséről" szóltak megvetéssel.
A tánc elleni versben a lelkiismeret furdalása és a nép bűnös életmódja jelenik meg: "Sír bennem a lélek - mondja a névtelen énekszerző - elepedek érted Krisztus nyája, látom haszontalan életedet. Ocsmány feslettség tűnik elém, gonosz szókat hallok, parázna a nép." A tánc és az ital összekapcsolódik: "A több rútság között Egy ugyan megrögzött Ez engedetlen népben, Melynek undokságát, Kárhozatos voltát Megmondom ez énekben: A tánc pediglen ez, Mely e rühes néphez Közel jár ital-közben."
Szent Ágoston véleménye is erős támaszt adt a tánc elleni fellépéshez. A szöveg említi, hogy "Izrael népe a táncolásért esett Isten átkába, Szent Ágoston fajtalan játéknak nevezi a táncot, Aranyszájú Szent János szerint a sátán a tánc atyja." A pogányok példája is felhozatik: "Ha már nem akartok tanulni az Úr Jézustól, tanuljatok a pogányoktól; a táncot azok is megvetették; Plátó és Ciceró tudatlan bolondoknak mondják a táncolókat; a római császárok megbüntették az ilyen erkölcstelen vétkeseket." A tánc kárhozatos jellegét drámai erővel fogalmazzák meg: "A tánc az ördög találmánya, kárhozatos ugrálás, hazugság, gazság, jó erkölcsök hóhéra, rusnya disznóság." A táncosok leírása erősen negatív, "mint a bécsi bolond."
A részegség, bár nem kap olyan hangsúlyos önálló fejezetet, mint a tánc, szervesen kapcsolódik a tánccal és az általános erkölcsi zülléssel. A "Krisztus urunknak Szent Péterrel való beszélgetése" című műben Szent Péter a korcsmákban tapasztaltakat is elmondja, ami magában foglalja a mértéktelen alkoholfogyasztást is. A korabeli erkölcsi irók, köztük Szent Ágoston, a mértékletességet alapvető keresztény erénynek tartották. A "De civitate Dei" (Isten városáról) című művében Ágoston részletesen foglalkozik a bűnökkel és erényekkel, és a mértéktelenséget, beleértve a túlzott ivást, a bűnök egyik formájának tekinti, amely eltávolít Istentől és a belső békétől. Ágoston szerint az emberi természet az ősszülők bűne, az eredendő bűn miatt megromlott, és alapvetően a bűnre hajlik. A gondolatban való vétkezés is bűnnek számít nála. Ezért a mértékletesség és az önkontroll különösen fontosak a kárhozat elkerülése és az üdvösség elnyerése érdekében.
Szent Ágoston és a predestináció
A rendelkezésre álló szövegrészletek kitérnek Szent Ágostonnak a predestinációról alkotott nézeteire is, ami egy rendkívül komplex teológiai és filozófiai kérdés. Dr. Hamvas Endre Ádám előadása szerint a predestináció azt jelenti, hogy "Isten cselekedeteinktől függetlenül eleve elrendeli, tehát függetlenül attól, hogy mi jót cselekszünk, még mielőtt megszülettünk, Isten eleve elrendelte, hogy ki az aki üdvözülni fog. Aki nem üdvözül, annak el kell kárhoznia." Ez a koncepció mélyen gyökerezik Ágoston gondolkodásában, aki az eredendő bűn következtében az emberiség nagy részének kárhozatra ítéltettségét vallotta, ugyanakkor Isten irgalmából néhány embert kiválaszt az üdvösségre.
Ez a teológiai tétel ellentmondásos lehet az ember szabad akaratával és felelősségével kapcsolatban. Ágoston maga is folyamatosan vitázott és védte álláspontját, ahogy azt a szöveg is kiemeli: "Ágoston latin nyelven írta értekezéseit. Kiváló író volt, aki szerette a hosszú, nehéz mondatokat, amikbe hosszú, nehéz gondolatokat zsúfolt bele." A fordítás nehézségeit is említik, különösen a fogalmak pontos átadásában, mint például a "predestináció" szó fordítása "eleve elrendelés"-nek.
Bár a predestináció közvetlenül nem kapcsolódik a részegséghez vagy a tánchoz, a kor erkölcsi felfogásában fontos szerepet játszott. Ha az ember sorsa eleve elrendeltetett, akkor az erkölcsi kötelességek betartása még hangsúlyosabbá válik, hiszen ez az egyetlen út a kiválasztottak közé kerüléshez. A mértékletesség és a bűnök kerülése így nem csupán társadalmi, hanem egzisztenciális kérdés is volt.
A 17. századi magyar irodalom sokszínűsége
A rendelkezésre álló szövegrészletek bemutatják a 17. századi magyar irodalom gazdagságát és sokszínűségét. A tanító célzatú versek mellett megemlítik a "Nyúl éneke" című népszerű művet, amely eredetileg latinból készült fordítás, és amely a maga szerény humorával is szórakoztatta a kor embereit. Emellett szó esik a német irodalomból fordított munkákról, mint például a "Krisztus urunknak Szent Péterrel való beszélgetése", amely szatirikus hangvételével és társadalombíráló jellegével tűnik ki.
A kiadások felsorolása is jól illusztrálja a kor irodalmi termését: egészségtan versekben (Felvinczi György), hivatalismertetés (Felvinczi György), árulók, nyergesek, hegedűk dicsérete (Felvinczi György), az asszonyi nem nemességéről írt ritmusok (Kolosi Török István), a házasélet hasznairól szóló versek (Kolosi Török István), verses számtan (Ónodi János), a fenyőfa hasznáról szóló história (Oroszhegyi Mihály), a só dicsérete (Szentmártoni Bodó János), kereskedők dicsérete (Szentmártoni Bodó János), a "Nyúl éneke" (Szentmártoni Bodó János), Verbőczy István művének versbe foglalása (Szentpáli Nagy Ferenc).
Ezek a művek, bár eltérő témákat dolgoznak fel, mind a korabeli olvasóközönség igényeit és érdeklődését tükrözik. A hangsúly a tanításon, az erkölcsnemesítésen és a gyakorlati tudás átadásán volt. Szent Ágoston gondolatai, különösen a bűnökkel és az erényekkel kapcsolatban, mélyen beágyazódtak ebbe a kulturális és irodalmi közegbe, és formálták a kor embereinek világnézetét és életmódját.
tags: #szent #agoston #a #reszegsegrol