A fényes lakk élénkké és mélyebbé teszi a színek kontrasztjait és teltségét, fokozza a vizuális élményt.
A tartós, vízálló felület létrehozásához magasfényű felület érhető el oldószeres lakkkal.
A sellak a hosszú élettartalmú felületképzés egyik legősibb formája, amelyet évszázadokon át használtak különböző célokra.
Mi a sellak és hogyan készül?
A sellak a pajzstetvek közé tartozó lakktetvek által előállított természetes gyanta.
A nyers, tisztítatlan sellak az áglak, amelyet vizes átmosással és szűréssel állítanak elő, majd a gyöngylak megolvasztásával és nyomás alatti átszűrésével finomítják, végül az oldószer elpárologtatásával válnak belőle lapkás sellakok.
A megolvasztott lak fémlemezekre kis adagokban öntve gomblakként is forgalomba kerül.
A sellak jellemző sárgásbarna színe az eritrolaccin nevű színanyagból származik, amelyet a vízben átmosott lakban található.
A lak több tulajdonságában a műanyagokra emlékeztető tulajdonságokat mutat, és hígításra alkoholos oldószert használnak.
Fő tulajdonságok és felhasználási területek
A lak fedőképessége teljesen átlátszó, fényes felületet ad, vízálló marad száradás után.
Száradási idő 2-3 óra a külső felületén, teljes száradás 24 óra szobahőmérsékleten.
A lakoldószerek közül az alkoholos oldószerek a használatban gyakoriak, így a száradási idő módosítható.
Alkalmazható fa, fém, kerámia és már festett, díszített felületekre ecsettel vagy szórással.
A felületkezeléshez 0,5 m2/100 ml kiadósság ajánlott, és egy-kettő rétegben alkalmazható.
Előnyök és korlátozások
A lak vízálló felületet ad, és a csiszolhatóság nem ajánlott.
A sellakkal kezelt felületek könnyen karbantarthatók, a magasfényű változatok kivételével felújíthatók.
A lak a beltéri bútorok és használati tárgyak sokoldalú felületkezelő anyaga.
Fontos megjegyezni, hogy a lakk 45-50 Celsius Celsius felett meglágyul, ezért forró tárgyakra való felhasználásnál óvatosan kell bánni vele.
Különleges felhasználási módok és kombinációk
A retuslakk ideiglenes réteg, amely lehetővé teszi a részben megszáradt festék felújítását, vagy izolálását, amikor a következő réteg kerül felhordásra.
A dammár lakk természetes gyantaalapú zárólakk, amely enyhén meleg, aranyló tónust ad a felületnek, és jó védelmet biztosít a por és nedvesség ellen; oldószere terpentin vagy fehérített petróleum.
A spray-kiszerelésű lakk gyors és egyenletes felületet biztosít, ezért nagyobb felületeknél vagy részletes munkánál előnyös.
A fényes lakkok kiemelik a színek teltségét és mélységét, míg a matt lakk a védelmet hangsúlyozza; a selyemfényű pedig a kettő közötti kompromisszumot jelenti.
Komponensek és típusok
A lak különböző gyantákból készülhet: lágy természetes gyantákból, kemény természetes gyantákból, szintetikus gyantákból és viaszból álló lakkokból.
A kemény gyanta lakkok főleg olajban oldódnak (olajlakkok), és gyakran forró olajban olvadnak, néha oldószert adva a száradáshoz.
A szintetikus gyanta lakkok stabilabbak és kevésbé hajlamosak sárgulásra, azonban nagyobb méretű molekuláik miatt erősebb benyomást keltenek a felületen.
A viaszlakkok selyemfényű bevonatot adhatnak, vagy vékony viaszréteget képezhetnek a festményen, amely könnyen eltávolítható terpentin segítségével.
Gyakorlati tippek és karbantartás
A retuslakk alkalmazása segíti a részben megszáradt felületek további javítását.
A kiemelkedő sárgulásra és krétásodásra való hajlam miatt lehetnek problémák a régebbi dammár vagy mastix lakkok esetében, amelyek idővel sötétednek és sárgulnak.
Az ideális festménylakk olyan, amely viszonylag gyorsan szárad, és nem hajlamos sárgulásra vagy krétásodásra; a damar gyanta közelíti ezt a tulajdonságot.
Beütés vagy beütött a kép jelensége esetén a lakk simítja ki a fény és matt területek közötti különbségeket az egységes fényvisszaverés érdekében.
A megfelelő oldószerek megválasztásával elkerülhető a beoldódás és a csíkosodás problémája a festményen.
Számos történeti megközelítés és technika mutatja, hogy a lakkok és fénymázak évszázadok óta alakítják a festmények felületét és megjelenését.