A Kárpát-medence borászatát a magyarság magával hozott ősi, belső-ázsiai és Kaukázus-vidéki hagyományai, valamint a Pannóniában fennmaradt és átvett, római gyökerű gyakorlat befolyása formálta.
Az ország területén az első szőlőre, borra utaló régészeti leletek a Kr. e. I. századhoz, a keltákhoz vezetnek.
A római birodalom terjeszkedése a Kárpát-medencét is érintette, és a határtartomány Pannónia bortermelése versenyképes volt Itáliával szemben.
Domitianus császár Kr. u. 92-ben megtiltotta a bortermelést, elrendelte a szőlők kiirtását.
Probus Valerius császár Kr. U. 282-ben elrendelte, hogy a szerémségi Mons Almus lejtőit szőlővesszőkkel ültessék be, innen terjedt el újra a szomszédos Baranyába, a Balaton mellékére, majd más vidékekre.
A Balaton-felvidéken a szőlő- és bortermelést bizonyító régészeti leletek folyamatossága napjainkig nyomon követhető.
A Kárpát-medence borászatát a magyarság belső-ázsiai és Kaukázus-vidéki hagyományai, valamint a Pannóniában fennmaradt római gyökerű gyakorlat befolyásolta.
Mindezekre nagy hatással volt a térítő bencés, majd a később megtelepedő tanítórendek, valamint a bevándorló telepesek Itáliából, Burgundiából, Anjouból és a Rajna völgyéből hozott tudása.
A sajátos klíma és a változatos talajviszonyok mellett e hagyománykincs is fontos tényezője a jó minőségű magyar borok különlegességének.
A szőlőhegyi önkormányzatok, a promontoriumok első említése 1271-ből való.
A borok származásához kapcsolódó periratok - s főként az 1244-ig visszavezethető Budai Városi Jogkönyv - kiforrott szőlőhegyi rendről, borjoggyakorlatról tanúskodnak.
Ősi hagyománynak számított, hogy a szőlőhegyen „legyen egy törvénye a szőlők dolgában minden szőlőbirtokosnak, akár nemes, akár vitézlő, akár jobbágyi renden lévők lennének”.
Az Árpád-kor leghíresebb, legnagyobb becsben álló borvidékei a Szerémség, Balaton-vidék, Szekszárd, Somló, Ruszt-Sopron, Buda, Arad voltak.
Ősi hagyomány volt, hogy a bor eredetiségét szigorúan ügyelték, s az 1655. Évi XXXI. Törvényben írásba foglalták ezt először.
Az 1723. Évi CXVIII. Törvény a borhamisítókról szólva büntetést rendelt el a kiváló borok silányabb szőlőkből történő helyettesítéséért.
A középkorban a rómaiak előtti tájakon és Itáliában a bor a mindennapi élet alapja maradt, és a tölgyfa- illetve agyagedényekben tárolt bor szigorú minnőségkövetelményeivel találkozhatunk.
A rómaiak kiválasztották a talajtípusokat és a megfelelő szőlőfajtákat, s megfigyelték a nap és a szél irányát is az ültetvényeknél.
A szüret időpontja vidékenként változott, a munkásokat kádba öntötték és a mustot megtaposták.
Az i. e. I. században görög minta szerint borsajtoló prés terjedt el, a mustot pedig doliumba töltötték, amelyet vinum picatum mellékízzel látta el.
Az edényeket cella vinaria, azaz borospince tárolta, és az amphorák tetejét dugóval zárták, amelyet szurokkal vagy gipsz-szel szigeteltek.
Északi vidékeken fahordókban tárolták a bort, amelyet régen is szőlőültetvények szállítottak helyőrségek számára is.
A bor évjáratát a consul nevéhez kapcsolták, s az ital megítélésénél a bor minősége mellett évjárat is számított.
Domitianus rendelete hamarabb kiirtatta a törzsborokat, majd Probus később feloldotta ezt a tilalmat és elősegítette a szőlőtelepítést a birodalomban.
Probus katonáit is felhasználta szőlőtelepítésre, és ezzel járult hozzá a galliai, Rajna-vidéki és pannoniai szőlőskertek felvirágoztatásához.
A rómaiak a szőlőtermesztésben a talaj művelése mellett a megfelelő ültetési nyilvántartást és lugas- vagy karóításos technikákat is alkalmazták.
A bor kezelése során az északi vidékeken a gyantázott borok iránt nagy keletje volt, míg a bort idővel más adalékanyagokkal is ízesítették.
Az amphorákra felírták az évjáratot és a bortermelő nevét, így a consuli bor mellett a bortermelők neve is fennmaradt.
A rómaiak számára a borstermelés és a borfogyasztás mindennapi és közügy volt, amely a gazdaság és a kultúra összefonódását mutatja.
A római kor végéhez közeledve a szőlőtermelés és borászat fejlődése a birodalom egyes területein a törzsföldek és kereskedelmi utak kiépítésében is megnyilvánult, és a későbbi évszázadokban is hatást gyakorolt Európa bortermelésére.
Érdekességként Megjegyzendő, hogy a borkészítés tudománya a kora középkorban is fennmaradt a kolostorokban, amely a későbbiekben Európa nagy bortermő területeinek alapjává vált.
A középkorban a bor fogyasztását a liturgikus használat és a gazdasági szerep egyaránt meghatározta, és a kereskedelemben a folyami utak domináltak a szállításra alkalmas feltételek miatt.
A tokaji aszú, a falernusi bor, a caecubus és más híres borvidékek a római és későbbi római hatások eredményeként váltak ismertté és kedveltté.
A középkorban a kereskedelemben és a borkultúrában a kolostorok adták a szakértelmet és a termelési gyakorlatot, amit később a világi birtokok is átvettek.
A késő középkor és a korai újkor során a tokaji bor és a korszakban kiemelkedő borvidékek e hagyományokra építve maradtak fenn.
Őseink Tudománya A Rómaiak
Az ősiségről szóló történetben a latin betelepülő közösségek hozták a színvonalas szőlészeti ismereteket, különösen a latinus közösségek Hévízen vagy Sárospatakon keresztül terjedtek el.
A szőlő és bor egyaránt alapvető kulturális és gazdasági tényező volt a Kárpát-medencében a középkorban, amely megteremtette a későbbi magyar borászat alapjait.
Az 1655. Évi XXXI. törvény, a 1723. Évi CXVIII. törvény és a későbbi szabályozások a borhamisítás megelőzését és eredetvédelmet célozták, melyek megerősítették a minőséghez kötött kereskedelmet.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar bortermelés új lendületet kapott, a minőség és a specializáció azonban csak részben haladt párhuzamosan a termelés növekedésével, és a filoxéra után a területek regenerációja is évtizedeket vett igénybe.
A XX. század elején a világpiaci és belső piacok változásai, a háborúk és a politikai átrendeződések hatására a magyar borászat szerkezete, tulajdonviszonyai és technikai színvonala is átalakult.
Az európai uniós tagság és a minőségvédelem kialakulása hatására napjainkban Magyarország is része az egységes európai borterminológiának és minőségi szabályozásoknak.
tags: #szolotermesztes #es #borkeszites #tortenete #a #romai