Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (1936-ig: SzSZKSZ) röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ volt Eurázsiában államszocialista és államkapitalista berendezkedésű szövetségi állam, amely 1922. december 30-ától 1991. december 26-áig állt fönn. Az emberiség történetének egyik legnagyobb területű országa volt, és több mint 22 millió km²-es területe a föld szárazföldjének csaknem egyhatodát fedte le. A Szovjetunió kettős államszövetség volt: nemcsak a Szovjetunió mint keret volt föderatív, azon belül egyes tagállamok is föderációként működtek.
Az ország fővárosa Moszkva volt, és gazdasági, közlekedési, oktatási valamint politikai központja is itt összpontosult. A II. világháború után az USA mellett szuperhatalom lett, társalapítója volt az ENSZ-nek, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó vétójoggal rendelkező tagja. Alapító tagja volt továbbá a KGST-nek is. A Szovjetunió területe rendkívül változatos volt: a nyugati rész Európa felét elfoglalta, a keleti rész pedig Ázsiához tartozott. A Kaszpi-tenger partvidéke és a Bajkál-tó is ennek a nagy földrajzi képnek részét képezte.
Az ország földrajzi adottságai meghatározták éghajlatát: északi területek sarkvidéki és szubarktikus éghajlattal, középső területek mérsékelten kontinentálisakkal, míg a Fekete-tenger partvidéke szubtrópusi vagy enyhébb éghajlatú volt. A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával, és partjainak egy jelentős része a Jeges- vagy sarki területekre esett. A Volga volt az európai kontinens leghosszabb folyója, és több nagy folyó, például a Dnyeper, a Don és a Nyeman szintén hozzájárult a gazdaság és közlekedés jellegéhez. A tajtékos és gleccserekben gazdag hegységek között megtalálhatók voltak az Urál és a Kaukázus legmagasabb csúcsai, mint az Elbrusz.
Az 1917-es forradalom után az októberi forradalomban a bolsevikok Vlagyimir Lenin vezetésével kezdték kiépíteni a szocialista államot. A NEP bevezetésével (1921) vegyítették a szocialista és kapitalista elemeket, ami lehetővé tette a magánkereskedelmet és a paraszti termelést, hogy helyreállítsák a háború után összeomlott gazdaságot. A Szovjetunió 1922-ben hivatalosan Oroszországi SZSZSZK, Belorusz SZSZK, Ukrán SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK uniójaként jött létre, Lenin volt az első vezető. A Szovjetunió ezeket a tagköztársaságokat saját alkotmánnyal, kormánnyal, igazságszolgáltatással és kommunista párttal látta el.
A kultúra és a közélet erőteljesen a kommunizmus elveire épült, miközben a népesség rendkívül heterogén volt: 15 tagköztársaság, számos nyelv és etnikum. A szovjet állam ateista doktrínát vallott és ezt az intézmények támogatták. A legjelentősebb gazdasági fordulópont a földművelés és nehézipar kiépítése volt az első ötéves terv alatt, miközben a gulyag-adminisztráció és a belső elnyomás részeként Sztálin alatt több millió ember került a Gulag táborokba.
Az 1945-től kezdődő második világháború során a Szovjetunió kiemelkedő szerepet játszott a kelet-európai országok felszabadításában és később szuperhatalmi státuszát kovácsolta meg a hidegháború idején. 1949-től a KGST gazdasági együttműködési szervezetként működött, 1953-ban Sztálin halála után Nyikita Hruscsov került hatalomra. A hruscsovi időszakban a desztalinizáció és a gazdasági reformok görcsös kísérletei fémjelzték a korszakot, különösen a kukorica-kampány és az Új Földek program kapcsán. A magyar 1956-os forradalom leverésével, valamint a kubai rakétaválsággal is összefüggésbe hozható befolyásról beszélhetünk ebben az időszakban.
Az 1960-as évektől a Szovjetunió a Hold- és űrversenyben kiemelkedő sikereket ért el: az első műhold, a Szputnyik-1 1957-ben, az első ember a világűrben, Jurij Gagarin 1961-ben, valamint a Vosztok-Vozdzs és Szojuz programok a 60-as évek közepétől. Brezsnyev 1964-ben vette át a hatalmat, és belső konszolidációt, valamint a nyugati kapcsolatok enyhítését tűzte ki célul, miközben a kultúra és a tudomány szigorú ideológiai ellenőrzés alatt maradt, és a gazdaság lassuló fejlődése mellett erős korrupciós és bürokratikus rendszerek alakultak ki. A prágai tavasz eseményeinek befolyása, 1968, a Varsói Szerződés beavatkozása, és a kubai rakétaválság mind olyan pontok, amelyek a hidegháború feszültségeit és a Szovjetunió befolyását mutatják. A 1970-es években a SALT megállapodások enyhítették a blokk közötti feszültséget, a katonai költségek azonban továbbra is jelentősek maradtak.
1985-ben Mihail Gorbacsov került a párt élére, az általa meghirdetett glasznoszty és peresztrojka program a politikai rendszert és gazdaságot próbálta megújítani. Ugyanakkor ezek a reformok nem állították meg a technológiai lemaradást és a Csernobili baleset nyomán erodálódó rendszert. Az INF szerződés aláírása 1987-ben a fegyverkezési versenyt mérsékelte, és 1989-ben a kelet-európai országok maguktól fordultak el a kommunizmustól, miközben a balti államok és más tagköztársaságok függetlenségi mozgalmai felerősödtek. A Szovjetunió 1991-ben szétesett, és Oroszország vált az egyetlen utódállam főszövetségi központtá, miközben a nemzetiségek és etnikumok aránya jelentősen átalakult.
Koroljov: az űrkutatás úttörője és a Buran története
Koroljov a Szovjetunió egyik legkiemelkedőbb űrkutatója volt, aki megtervezte az R-7 hordozórakétát és az első mesterséges égitestet, a Szputnyikot. Számos űrhajót és hosszú távú űrszondát irányított, közöttük a Vosztokot, a Voszhodot és a Szojuzt, valamint a Kozmosz sorozatot. A Gulág-időszak és a politikai nyomás ellenére Koroljov hozzájárult az űrkutatás fejlődéséhez: 1966-ban halt meg, de nevét és munkásságát a későbbi generációk is elismerik. A GULAG rendszerének létrejötte és működése szorosan összefüggött a sztálinista időszakkal, amely a politikai rendőrség irányításával és a tábori élet brutalitásával jellemezhető. A táborok több mint 500 körzetre oszlottak, és becslések szerint harmincezer tábor létezett, ahol a foglyokat kényszermunkára használták, különösen az építkezések és a nagy infrastrukturális projektek során.
A második világháború végén a német technológiát és kutatást is megszerzették, amely a későbbi rakéta- és űrprogram fejlődését gyorsította. A R-7 rakétától a Hold felé vezető Luna programokon át az űrhajók - Vosztok, Voszhod és Szojuz - megvalósították az űrhajózási infrastruktúrát. A Buran-program óriási ambíciókkal indult, és az Enyergija hordozórakéta hatalmas teherbírásával tette lehetővé a teljesen automatizált repülést. A Buran egyetlen próbarepülése 1988-ban történt, amelyet azonban a Szovjetunió felbomlása és a költségvetési korlátok megakadályozták a folytatást. A program végül 1993-ban Borisz Jelcin elnök által került leállításra, és a buranok közül a Bajkonurban rekedt példányok ma is emlékek maradnak.
A Buran technikai különbségei közé tartozik, hogy az Enyergija gyorsítórakétái folyékony üzemanyaggal működtek, míg az amerikai űrsiklók szilárd hajtóanyagúak voltak. A Buran képes volt teljesen automatizált repülésre az indítástól a leszállásig, és 8 fős legénység helyett 10 fő is katapultálhatott meghibásodás esetén. A buran nagy hasznos teherrel rendelkezett és a Föld körüli pályára állította a súlyos rakományt. A Vörös téren temették el Koroljovot, aki halála után már világszerte elismerést kapott, bár itthon csak később ismerték meg szerepét.
A történelem azonban sokkal több annál, mint űrkutatás: a Gulag-rendszer 1960-ban hivatalosan feloszlott, és a politikai foglyok száma jelentősen csökkent, bár a rendszer még sokáig fennállt a belső elnyomás formáiban. A Szovjetunió felbomlásával a nemzetiségek és etnikumok társadalmi szerkezete megváltozott, és az oroszok továbbra is fontos nemzetiség voltak a világban. A Szovjetunió állami doktrínája ateista volt, és ezt a párt és az állami intézmények is támogatták. A szovjet köztársaságok közös öröksége azonban megmaradt: a kulturális és történelmi értékek, a nagy léptékű beruházások és a technológiai áttörések, amelyek hatással voltak a mai napig is.
