Az egyetlen régió, amely egyetlen borvidék is egyben, és ez nem is véletlen. Tokaj Magyarország legfontosabb borvidéke, amelyet megénekel a nemzet himnusza is, és ez nem csak egyszerű szentimentalizmus, hanem a minőség magas fokú elismerése is egyben. Tokaj történelmileg is világ egyik legnagyszerűbb borvidéke, már 1737-ben, a világon másodikként fogalmazott meg eredetvédelmi rendszert. Mai területe 5000 hektár, amelyen olyan ikonikus szőlőfajtákat termelnek, mint a furmint vagy a hárslevelű és olyan ikonikus borfajtákat készítenek belőlük, mint a Tokaji Aszú és a Tokaji Szamorodni. A Tokaji borvidék a Zempléni-hegység 26 településének szőlőterületein fekszik, legdélibb pontja a névadó település, ugyanakkor felnyúlik észak-kelet felé mintegy 40-50 kilométer hosszan Sátoraljaújhelyig, a szlovák határig. Sőt: a borvidék történelmi területei Szlovákiába is átnyúlnak, ez hosszú évek óta disputa tárgya a két ország között.
Klímája alapvetően kontinentális és hűvös, ugyanakkor van egy kivételes tulajdonsága, amely létrehozza a teljesen egyedi minőséget. Ez a tulajdonság a két folyó, a Tisza és Bodrog, amelyek párája és hőháztartása kedvez a botritisz kialakulásának, létrehozva az aszúsodást. Mindehhez a különleges mikroklímához társul a kivételes talajszerkezet. A borvidék 400 korabeli vulkánon fekszik, amelyek különböző korokban, különböző anyagrétegeket halmoztak fel, ilyen módon a talaj szinte méterről méterre változik, kivételes mátrixot hozva létre. Ezen adottságok mentén a borvidék évszázadok óta a minőség szinonimája, és igaz ez még akkor is, ha a kommunizmus évtizedei alatt a tömegtermelés vált általánossá - ezzel együtt a hagyományos borkészítési eljárások betartása sem maradt általános.
A rendszerváltás után több hullámban külföldi és magyar befektetők hada érezte úgy, hogy ezt a kincset meg kell ragadni, illetve a helyi kistermelők is egyre komolyabban jelentkeztek. Mára a borvidék rendkívül színes képet mutat termelői háttér tekintetében, a borminőség átlaga folyamatosa fejlődik, már „csak” az üzleti sikerre, a fenntarthatóságra kell várni. A Tokaji borvidék nemcsak Magyarország egyik legismertebb, hanem a világ egyik legkülönlegesebb borvidéke is. A 18. század óta világhírű aszúborai révén a magyar borászat jelképe lett. A térség 2002 óta az UNESCO Világörökség része, mint a „Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj”.
E terület a világ első hivatalosan zárt borvidéke: 1737-ben III. A borvidék hírnevét elsősorban a Tokaji Aszú alapozta meg, amelyet a nemespenésszel borított pincékben, egyedi eljárással és többszöri szüretből készült, túlérett szőlőből készítenek. A borvidék éghajlata kontinentális: hosszú, meleg, párás ősz jellemzi, amely tökéletes feltételeket teremt a nemes rothadás kialakulásához (Botrytis cinerea). A vulkanikus eredetű talaj, elsősorban tufa és azon kialakult fekete nyiroktalaj, különleges ásványosságot kölcsönöz a boroknak, amit a tokaji borok eleganciája és hosszan tartó savai is tükröznek.
A három fő szőlőfajta a Furmint, a Hárslevelű és a Sárgamuskotály, de jelentős szerepe van a Zéta, Kövérszőlő és Kabar fajtáknak is, különösen az aszúk és késői szüretelésű borok házasításaiban. Tokaj különlegessége, hogy a bort nemcsak ízében, hanem történelmi jelentőségében is hordozza a világban. A pincék, ahol a borok érlelődnek, akár több száz évesek is lehetnek, a vulkanikus kőzet pedig állandó páratartalmat biztosít. Tokaj-Hegyaljáról, a tokaji borokról nem lehet megindultság nélkül beszélni. Ez a terület számunkra nem egyszerűen borrégió, hanem annál sokkal több: nemzeti identitásunk része.
A tokaji szőlők első írásos említése 1252-ből való, és ha szőlő volt itt, bizonyára volt bor is, még ha nem is olyan, amilyennek ma ismerjük. Tokaj ma is zárt borvidék, hat engedélyezett szőlőfajtájából a két legfontosabb a furmint és a hárslevelű. Ezekből a kétezres évek eleje óta kiváló minőségű, nagy formátumú száraz borok is készülnek, hűen tükrözve a vulkanikus termőtáj jellegzetes ízkarakterét. A tokaji aszút először 1571-ben említik a források, a régió legnagyobb kincse tehát csaknem fél évezrede biztosan létezik. Különlegességét már akkor is felismerték és nagyra értékelték, a hagyomány szerint XIV. Lajos a borok királyának és a királyok borának nevezte, de úgy mondják, hogy Mozart és Goethe is nagy rajongója volt.
Hogy mi is a tokaji aszú? Tokaj múltjáról könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre, ezek zöme megalapozott ismeretekkel és tényekkel lát el bennünket a borvidék elmúlt 400 évére vonatkozóan. Ha kizárólag a bor oldaláról közelítünk, egy dolgot feltétlen le kell szögeznünk: Tokaj egészen a 2000-es évek elejéig az édes borokról szólt. A hegyaljai szőlők első említését IV. Béla egyik 1252-ben adományozott oklevelében találhatjuk, méghozzá Olaszliszka környékén. Ez egyben arra is utal, hogy a tatárjárás után elnéptelenedett tájat latinos nyelvet beszélő szőlőművesekkel népesítették be, amint azt Olaszliszka és Bodrogolaszi neve is jelzi. 1502-ből származik a legrégebben ismert tokaji szőlőbirtok, a Hétszőlő első említése. A XVI. század eleje fordulópontot jelentett a borvidék életében. Nemcsak azért, mert az újabb kutatások fényében bizonyítottnak látszik, hogy ebben az időben már foglalkoztak aszú borok termelésével, hanem azért is, mert a török által egyre jobban veszélyeztetett Szerémségből, amely akkoriban Magyarország elsőszámú borvidékének számított, ekkor kezdték a szőlőhöz, borhoz értő embereket és a felszerelést szervezetten áttelepíteni Tokaj-Hegyaljára azok a nagybirtokosok, akiknek módjában állt Tokajban birtokot szerezni és azt szőlővel betelepíteni. Tokaj-Hegyalja igazi jelentőségre a XVI. század második felétől tett szert, mint a Rákócziak mintabirtoka. A tokaji aszú első írásos említése 1571-ből származik. Az 1600-as években egyre több aszúval foglalkozó törvényi szabályozás lépett életbe, sőt 1655-ben az országgyűlés is foglalkozott az aszúborral. A XVIII. században a tokaji bor legfontosabb vásárlói a lengyelek és az oroszok voltak. Száz év múlva a többi borvidékhez hasonlóan a filoxéra pusztította el Hegyalja ültetvényeinek nagy részét, 150 év elteltével pedig a Trianoni békediktátum. Az újratelepítés jelentős fajtaszám csökkenéssel járt. Hasonló „csapást” jelentett a térség minőségi borászatára nézve a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. A minőségromlást a korlátlan, de igénytelen szovjet felvevőpiac dominanciája eredményezte. A rendszerváltás óta eltelt harminc év alatt Hegyalja borászatába rengeteg tőke áramlott (és a befektetési kedv ma sem lankad). Tokaj zárt borvidék, összesen huszonhét település határrészei tartoznak a borvidékhez. Névadó települése Tokaj városa.
Magyarország észak-keleti részén, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy által kijelölt háromszögben helyezkedik el. A borvidékhez tartozó települések: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu. Szárazföldi klíma, a nagy felszíni tagoltság és a vízfelület (Tisza, Bodrog) jelenléte miatt jól elkülönülő mikroklímával rendelkező területek. A borvidék területe a Kárpátok lábánál fekvő, alapvetően hűvös éghajlatú vidék. A hegység lábánál átlagosan +9-10ºC éves középhőmérsékletet, +21ºC júliusi és -3ºC januári középhőmérsékletet mérnek. Hegyalja számára különleges védettséget jelent, amely a szőlőtermő területeken az igen kedvező mikroklíma kialakulásához is hozzájárul. Az évi átlagos hőmérséklet-ingadozás 13ºC. Hegyalja átlagos évi csapadékösszege 500-700 mm közé esik, jelentős kora-nyári maximummal. Az őszi párás időjárás kedvező a szőlő nemesrothadására, aszúsodására. A párásságot elősegíti a Bodrog és a Tisza adta mikroklíma és az a tény, hogy Hegyalja viszonylag szélárnyékos terület.
A Tokaj-Eperjesi-hegység vulkáni koszorújában 15 millió éve kezdődött és 9 millió éve befejeződött változatos tűzhányó-tevékenység megannyi változatos kőzet- és formatípust hozott létre. A vulkáni kőzetek szinte teljes átmenete megtalálható itt, melyek elsősorban SiO2 tartalmukban különböznek: riolit, riolitablettel, dácittal, zeolittal és andezittel együtt, sőt bazalt is. Egyes területeken különféle szemcsenagyságú kvarckristályok is alkotják a legfelső rétegeket, melyek így nyirok, lösz vagy akár homoktalajok formájában is megjelennek a borvidéken. A borvidék legjobbnak tartott dűlőiben egy-egy kisebb parcella akár 35 különféle egyedi talajréteget is mutathat. A zárt borvidéken engedélyezett szőlőfajták: furmint (3573 ha), hárslevelű (1068 ha), sárgamuskotály (546 ha), zéta (oremus). Kis mennyiségben újra megjelent az őshonos kövérszőlő, de kabar is terem kis mennyiségben a borvidéken. Kizárólag fehérbort adó borvidék. Száraz borai magas savtartalommal, összetett, jellegzetes illatokkal és kitűnő szerkezettel születnek. Hűvösebb évjáratokban keményebbek lehetnek, de elegánsak. A nem túlérett, csak a teljes érésben, botritiszes bogyók nélkül szüretelt szőlő száraz bora nagy értékű, évtizedes potenciállal kerülhet palackba. Készülhet bármelyik engedélyezett tokaji fajtából, de leggyakrabban furmint vagy hárslevelű, esetleg sárgamuskotály az alapanyaga. Az édes borok a cukor- és extrakttartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát tudják nyújtani. Az egyes dűlőválogatott borok más és más jegyeket mutatnak, a talajösszetételnek megfelelően. A legásványosabb, a talajból adódó különbségeket leginkább kifejező borok a Tállya-Rátka- Mád környékhez köthetők. Ezeknek a boroknak több időre van szükségük ahhoz, hogy a legszebb oldalukat megmutathassák. Világszínvonalú borok készíthetők a dűlőknek egy részén, de általában ezek a nagyobb méretű dűlők nem teljes egészükben hoznak egyformán nagy borokat. Ezért találunk egyre gyakrabban ún. parcella-szelektált száraz borokat is. Ezek a termőhelyek az egyedi talajadottságokat képesek megmutatni egy-egy kicsiny mennyiségben palackozott borban.
A legkiemelkedőbb tételek általában hordóban erjednek és érlelődnek. Almasav bontásra ritkán van szükség, de erős hordós karaktert sem igényelnek a borok. Elegáns, finom tapintású és eleven az igazi száraz tokaji. Aromatikájában a körte, birs, fahéj-szegfőszeg-ánizs adta édeskés fűszeresség és jelentős ásványos-sós jegyek megjelenése gyakori. A késői szüretelésű édes borok megfelelő évjáratokban jó minőségű, de nem vagy csak nyomokban botritiszes alapanyagból készülhetnek. A botritisz jelenlétében a cukor és savtartalom is koncentrálódik a bogyókban, így a tokaji édes borok jó egyensúlyú és élénk, gyümölcsösségüket sokáig megtartó tételek. A részben már botritiszes bogyókból álló fürtöket leszedik és a szokásos szárazbor készítési eljárás szerint áztatják egy rövid ideig, majd erjesztik, érlelik és palackozzák. A szamorodninak minimálisan hat hónapot hordóban kell töltenie. Készül belőle néha száraz változat is, aminek maradékcukor tartalma csekély és oxidatív módszerrel készül. Ha ezt a bortípust a termelő nem szeretné hordóban érlelni, vagy csak rövidebb ideig, akkor ezt az édesbort cuvéeként hozhatja forgalomba. Az aszúkészítés ehhez képest más. Itt a nagyobb koncentráció és komplexitás elérése érdekében készítenek egy alapbort, ami a termelő szándéka és elképzelése szerint bármi lehet. A legjobb minőségű aszúk alapbora sokszor az édes szamorodni analitikai értékeit mutatja. Ehhez szemenként leszedett aszúszemeket adnak, ami újra erjedést indít el. Így a szemenkénti szelekció és a kétszeres erjedés a szamorodnihoz és más tokaji édesborokhoz képest teljesen eltérő karaktert fog adni. Az érlelt aszúboroknál ehhez a mikro-oxidációnak köszönhetően igazi mély ízjegyek és -érzetek is társulnak.
- 2002. június 24-29. között Budapesten tartotta ülését az UNESCO Világörökség Bizottsága, ami június 27-én elfogadta a két magyar világörökségi felterjesztést, így Tokaj-Hegyalja a világörökség része lett.
- A világörökségi címre kilenc település közigazgatási területének része (Tokaj, Mád, Tállya, Tarcal, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Bodrogkisfalud, Bodrogkeresztúr), továbbá a sátoraljaújhelyi Ungvári Pince, a sárospataki Rákóczi Pince, a hercegkúti pincesor, a tolcsvai történelmi pincesor, az Oremus Pincészet, és a Tokaji Kereskedőház Bormúzeuma került felterjesztésre. Ezek a területek, mint „magterület” szerepelnek a borvidék kezelési tervében.
