A tokaji aszúk 1945 előtti termelőiről fájdalmasan kevés feldolgozás született, és egyetlen bortermeléssel foglalkozó hegyaljai cég önálló monográfiával vagy szaktanulmány nélkül maradt. Nem tudjuk, hogy 1945 előtt hányféle tokaji boroscímke létezett, és hogy az egyes címkék mögött mekkora mennyiségek és milyen árú borok álltak, illetve honnan származott a szőlő.
Palackozás és címkék összefüggése
A tokaji borospalackok történetében a palackozás és a címke kérdése sokáig elkülönült egymástól, miközben a címkék egységes megjelenését még nem tudták mindenütt biztosítani. Vélelmezhető azonban, hogy a tokaji palackok zöme a 19. század első feléig helyben készülhetett. Az 1945 előtti bontatlan borospalackok száma a magyar közgyűjteményekben nagyon alacsony, például a tokaji világörökségi Bormúzeumban is csak egy olyan üveg található egyetlen példányban. Ebből a palackból 1920-as tokaji aszú van. A palackozásra és a címkézésre vonatkozó adatok hiányossága miatt sok esetben a címke és a palack korát külön kell vizsgálni.
Az 1600-as évek és a korai példák
Az 1606-os évjárathoz köthető első olyan palackok, amelyeket tokaji bor huzamosabb ideig tárolására szántak, azonban ezek az üvegek 1939 óta nem lelhetők fel. A varsói Fukier borház 1938 körüli árlapján ez az évjárat 450 zlotyért szerepelt, és 1939-ben a rendelkezésre álló mennyiség 326 palack volt. Hasonló korú aszúk Magyarországon is léteztek: az abaújszántói Teitelbaum-családnál 1783-tól minden évből voltak félretett palackok, azonban ezekhez címke még nem társult. A 18. század végéig az üveggyártás és a palackelrendezés még nem volt gyakori a mindennapi életben, bár az üveg drága volt, és a középkori relikviák között is felbukkantak. Az aranyforintért négyszert üveget készítettek, ami mai árakon 5-10 ezer forintos palackárat jelentene.
Pincetok és palackozás elterjedése
A század második felében a zempléni huták termékei között megjelenik a pincetok-üveg, mely egy rekeszes faláda volt szögletes üvegekkel. A regéci uradalom leltáraiban 1842-ben bukkannak fel első sablonok az öblösüveggyártásra, bár korábban is készülhettek palackok, az ezzel kapcsolatos források feltárásra várnak. Az 1827-es év a palackozott bor mennyiségét is feltünteti: a sárospataki uradalmi pincében 1953 palack bort tároltak összesen, miközben a betárolt teljes mennyiség 175 ezer liter körül volt. A palackozott bor aránya ugyan alacsony maradt, de a korszakban az értékesítés részben külföldre is történt, így a palackokkal találkozni lehetett. A hordós bor és a mai értelemben vett palackozott bor közötti különbség hangsúlyos volt: a nagyobb édes borokat jellemzően kisebb hordókban tárolták és forgalmazták, például 90 icces (kb. 70 literes) hordókban.
Érlelés és palackozási időzítés
Az érlelési idő kérdése a tokaji borkülönlegességek esetében hosszú viták tárgya volt. A szocialista hagyomány szerint a puttonyszám és a két év közötti érési idő volt a norma, de a forrásokkal ezt a nézetet megkérdőjelezték. Az 1945 előtti árlisták alapján a címke és a bor kapcsolata másképp festett: a legtöbb megmaradt címke az essencia kategóriába tartozott, míg a modern ízlést szolgálta a pasztőrözés bevezetése és a külföldi piac törekvései. A magyar borok palackozását a 19. század végéig főként a hordós értékesítés dominálta, és a címke nélküli palackozás gyakorlatilag elterjedt volt. A tokaji borkülönlegességek címkéinek megőrzött példányai között ritkán találunk a 19. század elején készült darabokat, és az ismert címkék között több esetben évjáratot és szüretet is jeleznek, de ezek gyakran későbbi címkékhez kötődnek.
Címkék részletei és a legkorábbi példák
A boroscímke-kutatás első megjelenése a 19. század elejére tehető a litográfia térhódításával. Az első ismert tokaji címkék közé tartozik 1811-es, 1815-ös és 1824-es címke; ezek közül a 1811-es címkét 29 évvel később töltötték. Az 1815-ös esetében a címkén csak annyi szerepel, hogy „üvegre fejtették Prágában”, így vélhetően legalább öt évvel a szüret után történt a palackozás. Az 1824-es címkén pedig semmilyen adat sincs a palackozásról. Tóth Hajnalka szerint Heyduk Ambrus címkéjét lehet legkorábbi tokaji címkének, és az 1844-es évszámot adja meg, de a bianco címkén az évjárat helyét kézzel kellett volna kitölteni. A címkén látható érmék között egy 1876-os érme is feltűnik, ami a dátumozás bizonytalanságát mutatja. Heyduk életrajzáról annyit tudni, hogy 1833-ban született és 1891-ben halt meg; születése óta a tokaji borokra vonatkozó címkékre és a társadalmi kontextusra is hatott. A címkék jelöléseinek hiánya miatt a különböző minőségi kategóriák jelölése nem maradt meg a 19. század elején, és a 19. század végéig a borok többsége hordóban került forgalomba.
Értékelés és összehasonlítás
A tokaji borok árszínvonalát az emberi történet és a vásárlói történet hitelessége is formálta. A londoni aukciósházak elmúlt húsz évének átlagára alapján a 19. század második felének aszúi átlagára 1172 euró volt, a 20. század első felének átlagára 399 euró. A különbség nem csak a minőségből adódik, hanem a hozzájuk kötődő történetek hitelesíthetősége és a divat miatt is alakult. A tokaji borok egy része az utóerjedés miatt megőrzésre érdemes, ám az érleléshez szükséges volt a megfelelő üveg- és címke, amelyet a 19. század végéig nem mindig találtak meg.
Modern összefüggések és a címkék aktuális szerepe
A címkék szerepe ma már a korkülönbség és a történet hitelesítésének eszköze, melyek segítenek megkülönböztetni a különböző bortípusokat a kereskedelmi forgalomban. Számos példát találni, ahol a címkék egyedi textúrájúak, arany keretben, és a díszítéshez különféle grafikai elemeket használnak. A Tokaji Aszú címkék mellett a szamorodnit, a fordítást, az essencia és más tokaji termékek is megjelennek a palackokon, gyakran egyforma palackban töltve, de eltérő márkanévre vagy címkére utalva a termék típusát. A boroscímkék világa tehát nemcsak a vizuális megkülönböztetésről szól, hanem a borászok és kereskedők történeteit is magában hordozza.
Gyakori kulcsszavak és történeti összefüggések
- tokaji aszú, boroscímke, címke története
- 19. századi litográfia, palackozás előtti korszak
- pincetok-üveg, tokaji palackok története
- történeti értékképzés, árak és aukciók
- Essencia, szamorodni, fordítás, hordós értékesítés
- Preysz Móric, 1865 pasztőrözés és megvalósítás
- Harry Rodenstock, hamisítások és kóstolók
- Magyar Bormúzeum, Bormúzeumok története
Részletes idővonal - kulcsfontosságú adatok
- 1606-os palackok az első tárolásra szánt üvegek között.
- 1938 körüli árlap a tokaji palackokról Varsóban; 450 zloty, 326 palack maradt.
- 1783- tól az abaújszántói Teitelbaum-családnál félretett palackok.
- 1842-i leltárban 5675 palackról szóló említés és 175 ezer liter tárolt mennyiség.
- 1861-65 Pasztőrözés megjelenése és publikálása (Preysz Móric), a források magyarul és 1865-ben publikálva.
- 1862 Pasteur felmutatja a melegítéssel történő sterilizálást; a gyakorlat később szélesedik.
- 1870-es évek - a borok utóerjedésének ellenőrzése, palackozási technikák fejlesztése.
- 1950 után a három és hat puttonyos aszú; a korszak végére a címkézés és palackozás összetett rendszere alakul ki.
Mi teszi a magyar tokaji bort olyan különlegessé?
tags: #tokaji #aszu #borsocimke