Tokaji szüret. Borvidékeinken nincs fontosabb ünnep a szüretnél, amikor megkezdődik a szőlő hosszú átalakulása borrá. A szüret mindig elengedhetetlen része volt bortermelő vidékeinknek, amely szinte a teljes lakosságot megmozgatta, igazi közösségépítő eseményként.
A borvidéki városokban szüret idején a törvénykezést, az iskolákban pedig a tanítást is szüneteltették, hogy a lehető legtöbben ki tudják venni részüket a munkából. Azt mindenki tudja, hogy szüret a szőlő érésének időpontja miatt őszi tevékenység, ami azonban érdekes, hogy tájegységenként eltérő a pontos kezdési dátum, amit általában valamilyen nevezetes naphoz kötöttek.
A kezdőnap hagyományai és a mélyebb jelentés
A legkorábbi hagyományos kezdőnap szeptember 28., azaz Szent Mihály napja, máshol Terézia napján, Orsolya napján, Gál napján kezdték meg a szüretet. A legenda szerint azért esik éppen Simon-Júda napjára a szüret kezdete, mert a törökkel vívott harcok során egyik évben a lakosság elmenekült, és csak október végén tért haza. A kezdőnap pontos meghatározásának más gyakorlati jelentősége is volt: hogy a hatóság könnyebben be tudja szedni az adót, a dézsmát, szigorúan szabályozták a szüret kezdésének időpontját - ez egészen a 19. század közepéig így működött.
Nagyobb birtokokon az edények tisztításával, kénezésével kezdődött a szüret. A szőlőmunkásokat a vincellér toborozta, aki a földesuraknak egy olyan cselédje volt, a szőlőművelés nagy szakértője, ő felügyelte a szőlőben zajló munkákat, ő irányította a borkészítést. Simon-Júda napján a vendégmunkásokon kívül megjelentek még szép számban a szőlőbirtokosok vendégei, és a cigányzenészek is. A munkásokat főleg az első napon volt fontos bőséges reggelivel és ebéddel kínálni. Érdekes szokás volt a kötözés: a szőlőbe kilátogató földesúr karjára szőlőlevelet és néhány bogyót tűztek.
A szüretnek az első és az utolsó napján voltak a nagyobb mulatságok. A szedést általában nők végezték, a férfiak a puttonyokat cipelték, illetve a szőlőt taposták. Mivel a présházak, pincék nem a szőlőben voltak, ezért szekereken kellett szállítani a szüretelt gyümölcsöt a településre. A szüret utolsó napját végzésnek hívták, amikor a földbirtokosok vendégül látták a szőlőmunkásokat. Amikor már meg tudták jósolni, várhatóan melyik nap lesz a végzés napja, az asszonyok szőlőkoszorút fontak, amit zenei kísérettel vittek a gazda házához, ahol köszöntőt mondtak.
Táncok, céhek és bacchusi hagyományok
Voltak „jó” és „rossz” gazdák, ami értelemszerűen attól függött, mennyire voltak szívélyes vendéglátók. Tokaj-Hegyalja kádárjainak egyik legfontosabb településén, Erdőbényén például bodnártáncot, vagy kádártáncot jártak a bodnárlegények. A táncot a pohárforgató vezeti, rajta kívül 5 táncos vesz részt az előadásban. Fő kelléke ennek a táncnak a hordóabroncs, melyet a táncosok olykor felemelnek, leengednek, kereszteznek, átugranak. A tánc záró mozzanata mutatványnak sem utolsó: A pohárforgató egy kengyel alakban összefogott abroncsra helyez egy teli borospoharat, amit nyolcas alakban forgat maga körül. A bor a centrifugális erő miatt nem löttyen ki a pohárból.
A városi kisiparos céhek egészen a 19. századig gyakoroltak hasonló céhtáncokat, melyek eredete egészen a germán pogány szertartásoktól ered, és avató szertartásokkor alkalmazták őket. A Tokaj-Hegyalján már a 18. században polgárosodott lakosság különböző egyesületeket, társulatokat hozott létre. A legfontosabb volt közülük a hegyaljai kapástársulat (mellette a fáklyás társulat és az iparos társulat). A kapástársulat a szőlőmunkásokat, kisebb gazdákat tömörítette. A kapástársulatok évente tartottak Bacchus-ünnepeket, amelyekről később még szót ejtünk. A kapásfelvonulások fontos szereplői voltak a vőfélyek és a koszorúslányok. Előbbiek adományokat gyűjtöttek, amiből a kapásbálokat finanszírozni tudták. A felvonuláson a gyerekek kereplővel zajongtak, többen különböző maszkokat, álruhákat vettek fel.
A kapástársulatok felvonulásainak állandó szereplője volt a Baksus Pajtás, akinek fából készült szobrát Erdőbényén is megtekinthetjük. A Baksus Pajtás Erdőbényén. Habár a Baksus-ünnepet ma már szüreti hagyományként ismerjük, a filoxérajárvány előtti időszakban ez az ünnep is farsang idején volt megtartva. Ez az ünnep Nyugat-Európában Bacchus-ünnepként, bacchanáliaként ismeretes, és eredete egészen az ókorig (i. e. 8. század) nyúlik vissza. A rómaiak által Bacchusként ismert isten a görög mitológiában Dionüszosz néven jelenik meg. Ő a termékenység, a vegetáció, és a bor istene, akit boros mámorban úszva kellett megünnepelni.
A bacchanáliák, saturnáliák résztvevői a római korban álarcos, állatjelmezes alakok voltak, és sokkal gátlástalanabb ünnepek voltak, mint a későbbi korok ünnepei. Később, középkori keresztény keretek között is továbbélt az ünnepi hagyomány, méghozzá a karneválok keretében, gyakorlatilag a böjt kezdeteként (farsang). A maszkos, állatjelmezes figurák itt is megjelentek. Magának Bacchusnak a kultusza a reneszánsz korban tért vissza, méghozzá a nemesek miatt, akik kedvelték a mitológiai témákon alapuló drámákat.
A Tokaj-Hegyaljára a Bacchus-ünnepek Nyugat-Európából érkeztek, nagyon hasonlítanak a 18. századi svájci vincellér-céh, illetve a cseh dorottyások által szervezett ünnepekre. A hegyaljai emberek nyelvjárásában is megmutatkoznak a szüreti szokások. „Megadta a módját, mint a lutheránus pap a szüretnek” - szokták mondani például Tállyán. Az általános bölcsesség azt mondja: „Aki szőlőt termel, annak két zsebe legyen”. Ennek kettős jelentése van. A szőlőmunkások gyakran megéheztek a szüret alkalmával, így gyakran ették is a szőlőt, ami a birtokosoknak természetesen nem tetszett.
A 20. század és a tokaji bor válsága-értéke
Tokajban 1932-ben szervezték meg az első szüreti hetet, amelyet Olaszliszka, Erdőbénye és Mád kapástársulatainak közreműködésével rendeztek. Az 1932. október 16-án elindult esemény nagyon nagyszabásúnak indult, Tokajon kívül Tállyán, Mádon és Tarcalon is programokat szerveztek. Az eseménysorozathoz országos szintű reklámkampányt szerveztek. Településenként felállított bizottságok voltak felelősek a fogadásért, elszállásolásért, étkeztetésért, vigalomért, borkiállításért és borvásárért. Nagyjából 30 ezer fős vendégszámot vártak, sátrak százait állították fel, azonban végül a rendezvény csak Tokajban került megrendezésre, a többi településen nem tarthatták meg.
Tokaj-Hegyaljáról, a tokaji borokról nem lehet megindultság nélkül beszélni. Ez a terület számunkra nem egyszerűen borrégió, hanem annál sokkal több: nemzeti identitásunk része. A tokaji szőlők első írásos említése 1252-ből való, és ha szőlő volt itt, bizonyára volt bor is, még ha nem is olyan, amilyennek ma ismerjük. Tokaj ma is zárt borvidék, hat engedélyezett szőlőfajtájából a két legfontosabb a furmint és a hárslevelű. Ezekből a kétezres évek eleje óta kiváló minőségű, nagy formátumú száraz borok is készülnek, hűen tükrözve a vulkanikus termőtáj jellegzetes ízkarakterét. A tokaji aszút először 1571-ben említik a források, a régió legnagyobb kincse tehát csaknem fél évezrede biztosan létezik.
Különlegességét már akkor is felismerték és nagyra értékelték, a hagyomány szerint XIV. Lajos a borok királyának és a királyok borának nevezte, de úgy mondják, hogy Mozart és Goethe is nagy rajongója volt. Hogy mi is a tokaji aszú? Tokaj múltjáról könyvtárnyi irodalom áll rendelkezésünkre, ezek zöme megalapozott ismeretekkel és tényekkel lát el bennünket a borvidék elmúlt 400 éve. Ha kizárólag a bor oldaláról közelítünk, egy dolgot feltétlen le kell szögeznünk: Tokaj egészen a 2000-es évek elejéig az édes borokról szólt.
A modern tokaji borok felépítése és jellemzői
A hegyaljai szőlők első említését IV. Béla 1252-ben adományozott oklevelében találhatjuk, méghozzá Olaszliszka környékén. Ez egyben arra is utal, hogy a tatárjárás után elnéptelenedett tájat latinos nyelvet beszélő szőlőművesekkel népesítették be. A borvidékigazgatás szerint a zárt borvidék huszonhét település határrészei tartoznak a borvidékhez, névadó települése Tokaj városa. A terület jellemzője a száraz borokra vonatkozóan a kiváló savtartalom, összetett illatvilág és a remek szerkezet. A legfontosabb engedélyezett fehér fajták a furmint (3573 ha) és a hárslevelű (1068 ha), továbbá sárgamuskotály (546 ha) és zéta (oremus). Kis mennyiségben újra megjelent az őshonos kövérszőlő, de kabar is terem kis mennyiségben a borvidéken. A zárt borvidék fehérborokat ad, és a tokaji száraz borok jellemzője a magas savtartalom és a mineralitás. A kora- és középkori hagyományokból származó megértések szerint a borvidék a vulkanikus talajok és a változatos mikroklíma kombinációjából nyeri különleges karakterét.
Az édes borok készítésének alapelvei szerint a botritisz és a szőlőszemek szelektálása után történik az aszúsítás, a késői szüret és a szamorodni-prozess különbözik. A szamorodninak minimálisan hat hónapot hordóban kell töltenie. Készül belőle néha száraz változat is, aminek maradékcukor tartalma csekély és oxidatív módszerrel készül. Az aszúkészítésnél nagyobb koncentráció és komplexitás érhető el; a legjobb minőségű aszúk alapbora gyakran a száraz tokajianalitikai értékeit mutatja, majd a szemenként leszedett aszúszemek adják meg az egyedi karaktert. Az érlelt aszúboroknál a mikro-oxidáció mély ízjegyeket és érzeteket ad.
A UNESCO Világörökség részeként 2002-ben Tokaj-Hegyalja felkerült a világörökségi listára. A felterjesztéshez kapcsolódó területek magterületnek számítanak, és a borvidék kezelési terve részét képezik. A szüretek szeptember második felében kezdődnek, és a rendezvények holisztikusan a térség gasztronómiáját és borait ünneplik.
Rendezvények, fesztiválok és turisztikai vonzerő
A vidéken mádtiól Tolcsvaig és Erdőbényén át Sárospatakiig folyamatosak a boros fesztiválok, a sétálóutak mentén a borászok boraik kínálatával és kézműves vásárokkal várják a látogatókat. 1932 óta minden év októberének első hétvégéjén Tokajban ünnepli meg Tokaj-Hegyalja közössége a szüret kezdetét. A Szüreti Felvonulás a rendezvények csúcspontja, amelyet fúvószenekarok, borlovagrendek és jelmezes csoportok színesítenek. A felvonulás után a polgármesterek boraiból összeállítják a Polgármesterek Bora nevű limitált kiadást, amely kereskedelmi forgalomba nem kerül, csak reprezentatív célokat szolgál. A főtér fesztiválszínpaddal, nóta karaoke programmal és boros élményekkel várja a közönséget. A Tokaji Vár Napja és a Tokaji Ősz programsorozat tovább gazdagítja a kínálatot, megmutatva a régió régészeti és gasztronómiai értékeit is. Tállyán Szent Vencel-napi Búcsúra és Őszi Fesztiválra már készülnek, hogy a hagyományokat megőrizve vonzzák a látogatókat.
