A Tokaji borvidék, melyet gyakran Tokaj-Hegyaljaként is emlegetnek, nem csupán Magyarország legfontosabb borvidéke, hanem egy olyan különleges táj, amelynek történelme, természeti adottságai és borászati hagyományai egyedülállóvá teszik a világ borászati térképén. A vidék 2002-ben az UNESCO „Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj” névvel került fel a világörökségi listára, melynek célja a történelmi épített környezet és a természeti környezet megóvása. Ez a kitüntetés is jelzi a terület globális jelentőségét, amely évezredes szőlészeti-borászati hagyományt testesít meg, szinte változatlan formában fennmaradva.
A Tokaji Borvidék Egyediségének Gyökerei: Geológia és Klíma
A Tokaji borvidék világviszonylatban is egyedülállóan változatos termőhelyi adottságai, domborzati, kőzettani és talajtani sokszínűsége mélyen gyökerezik a vidék rendkívül mozgalmas újidejű geológiai múltjában. A terület a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál terül el, mintegy 40-50 kilométer hosszan nyúlva észak-kelet felé Sátoraljaújhelyig, egészen a szlovák határig. A borvidék legdélibb pontja a névadó Tokaj város. A történelmi területek Szlovákiába is átnyúlnak, ami hosszú évek óta vita tárgyát képezi a két ország között.
A borvidék éghajlata alapvetően kontinentális és hűvös, ugyanakkor rendelkezik egy kivételes tulajdonsággal, amely létrehozza a teljesen egyedi minőséget. Ez a tulajdonság a két folyó, a Tisza és a Bodrog, amelyek párája és hőháztartása kedvez a botritisz kialakulásának, létrehozva az aszúsodást. Ehhez a különleges mikroklímához társul a kivételes talajszerkezet. A borvidék 400 korabeli vulkánon fekszik, amelyek különböző korokban, különböző anyagrétegeket halmoztak fel. Így a talaj szinte méterről méterre változik, kivételes mátrixot hozva létre. A vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, és ezek tufái), valamint az ezen kialakult nyiroktalaj ásványi anyagokban gazdag, ami testes, erős savgerinccel bíró, minerális jegyekkel rendelkező borok készítését teszi lehetővé. A löszösebb talajú részeken, mint például a Kopasz-hegy, az alacsonyabb savtartalom miatt lágyabb karakterű borok születnek, és ezek a dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére.
Történelmi Gyökerek és Az Aszú Születése
A Tokaj-Hegyalja a történelem előtti időktől fogva lakott terület volt. A honfoglaló magyarok is szívesen táboroztak itt, valószínűleg már ekkor is voltak szőlőterületek a vidéken. Ahol a Bodrog a Tiszába ömlik, ott emelték a Hímesudvar nevű földvárat, amely ma Tokaj város helyén található. A Tokaj-hegyaljai szőlők első hiteles említése 1251-ből származik, a Turóczi prépostság alapítólevelében található utalás. A tatárjárás teljesen elpusztította a meglévő ültetvényeket, az újratelepítésre IV. Béla király olasz és vallon telepeseket hozatott az országba, akiknek érkezésére olyan községnevek emlékeztetnek, mint Olaszliszka vagy Bodrogolaszi.
A legenda szerint 1631 húsvétján ajánlotta fel az első aszút Sepsi Lackó Máté pap Lórántfy Zsuzsannának Sátoraljaújhelyben, a szőlő az Orémusz dűlőből származott. Azonban újabb kutatások szerint ez az esemény 10-20 évvel korábban történt, és valószínűleg ennél is hamarabb készítettek már aszúbort Hegyalján. Garai Máté 1571-ben kelt örökösödési levelében már említést tesz több hordónyi „Asszú Szőlő Bor”-ról, ami arra utal, hogy az aszúbor készítése már jóval korábban ismert volt. A borvidék világhírét megalapozó aszúszőlőbor neve írásos forrásokban 1570 körül bukkant fel először. Készítése az ezt megelőző évtizedekben már meghatározó jelentőségű lehetett a borvidék arculatában.
1737-ben, a világon másodikként, itt fogalmazták meg az eredetvédelmi rendszert, ami tovább erősítette a tokaji borok presztízsét. A 18. század második felében az ország legsűrűbben lakott tájegysége volt, a szőlőművelés munkaerőigényét azonban a helyiek nem tudták kielégíteni, így nagyobb munkák idején messzi tájakról érkeztek kapások és szüretelők.
A Tokaji Borvidék Jellegzetességei: Szőlőfajták és Borok
A Tokaji borvidékre a mérsékelten meleg-száraz kontinentális éghajlat jellemző. A borvidék ma 5000 hektáron terül el, ahol olyan ikonikus szőlőfajtákat termelnek, mint a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály. Ezekből az alapanyagokból készülnek olyan ikonikus borfajták, mint a Tokaji Aszú és a Tokaji Szamorodni.
A Tokaji Aszú különleges, egyedi technológiával készül, amelynek két fő komponense van: az aszúszemek és a magas minőségű alapbor. Szüretkor az aszúszemeket egyenként szedik le a fürtökről, majd beáztatják az alapborba, és így érlelik tölgyfahordóban legalább három évig. Az aszú puttonyszámát az egy gönci hordó (136,6 liter) borban áztatott aszúszemek meghatározott mennyisége adja. A borvidék speciális mikroklímájának köszönhetően alakul ki a Botrytis cinerea nevű penészgomba, amely a szőlőszemek héját vonja be, szabályozva a sav és a cukor arányát, elősegítve ezzel az aszúsodást. Ez a nemes rothadás, vagyis aszúsodás, nem csak Tokaj-Hegyaljára jellemző, de itt a termőhely, az egyedi mikroklíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) párája és a megfelelő szőlőfajták (furmint, hárslevelű, sárga muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen évről évre bekövetkezik.
A szamorodni szó lengyel eredetű, jelentése „Úgy, ahogy termett”. Ez a bor a „élő” fürtök együtt feldolgozásával készül, ahol az aszúszemekkel kevert fürtöket dolgozzák fel. A hárslevelű ízig-vérig magyar szőlőfajta, elegáns és finom muskotályillattal, ehhez simuló ízekkel és zamatokkal. A sárgamuskotály az ókortól ismert, de nálunk német közvetítéssel vált ismertté, és bár az elmúlt kétszáz évben a furmint és a hárslevelű fokozatosan háttérbe szorította, továbbra is fontos szerepet tölt be.
A tokaji borok tárolására szolgáló hordókat a Hegyalján növekvő kocsánytalan tölgyekből készítik, melyek ideális csersavtartalmú, kopásálló, tartós faanyagot biztosítanak. A borok érlelése és tárolása is kiemelkedő fontosságú. A riolittufába vájt pincék optimális körülményeket biztosítanak, az évi 1-2 °C-os hőingadozásuk kedvez a bornak. Az állandó páratartalomért az úgynevezett Cladosporium cellare nevű pincepenész a felelős, ami vastagon borítja a falakat, és az üvegeket bársonyos takaróként őrzi olykor évtizedeken keresztül. Ez a pincepenész a Botrytis cinereával ellentétben a világon csak itt, és a Rajna-menti borpincékben fordul elő.
A Borvidék Települései és Kultúrtörténeti Értékei
A Tokaji borvidék 26 település szőlőterületein fekszik. Ezek között van olyan, amely történelmi építészeti emlékeket őriz, mások pedig a borászati hagyományokat ápolják.
- Abaújszántó: Évszázadokon keresztül Hegyalja jelentős mezővárosa volt. Római katolikus temploma 1480-ban épült késő gótikus stílusban.
- Bodrogolaszi: Nevét a tatárjárás után ide telepített olasz és vallon telepesekről kapta.
- Hercegkút: A településen egymás mellett sorakozó, riolittufába vájt pincék csodálhatók meg.
- Mád: A zsinagóga a világ 100 legszebb zsidó imaházának egyike. A település a borvidék egyik legfontosabb központja, ahol a borászat mellett a zsidó kulturális örökség is kiemelkedő.
- Monok: Itt született Kossuth Lajos 1802-ben, copfstílusú szülőházában ma emlékmúzeum működik.
- Sárospatak: A reneszánsz stílusú várkastély, amely az 500 forintos bankjegy hátoldalán is látható, a város egyik legimpozánsabb épülete. A Rákóczi család birtokába került vár a XVII. század elején vált a magyar történelem egyik fontos színterévé. A Sárospataki Kollégium, melyet 1531-ben Perényi Péter alapított, fontos kulturális központ volt.
- Sátoraljaújhely: A szlovák határ mentén fekvő város fontos közigazgatási és kulturális központ. Itt kezdte közéleti pályafutását Kossuth Lajos, és itt dolgozott levéltárosként Kazinczy Ferenc is.
- Szegi: A településen található a XVI. századi Rákóczi-kúria és a XVIII. század elején épült kastély.
- Tállya: A település neve valószínűleg a francia "taille" szóból ered, ami "erdőirtás"-t jelent. A római katolikus templom XV. századi, 1720-ban kapott barokk homlokzatot.
- Tokaj: A történelmi borvidék fővárosa, a Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekszik. A város vára a XVI-XVII. században Európa-szerte ismert volt, innen ered a "tokaji bor" nemzetközi elnevezése.
- Tolcsva: Itt található a Szirmay-Waldbott Kastély és látogatóközpont, ahol az érdeklődők érdekességeket tudhatnak meg a vidékről.
A borvidék világörökségi helyszín és védőövezete 27 település közigazgatási területét fedi le, több mint 88 000 hektár kiterjedéssel. A magterület települései közé tartozik Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tállya és Tarcal.
A Tokaji Bor Híressége és Elismerése
A Tokaj történelmileg is a világ egyik legnagyszerűbb borvidéke. Már 1737-ben, a világon másodikként, lefektették az eredetvédelmi rendszer alapjait. A borvidék minőségét és egyediségét nem csupán a természeti adottságok, hanem az emberi tudás és a hagyományok is alakították. Az ország legmagasabb alkohol-, cukor- és savtartalmú borai születnek Tokaj-Hegyalján, melyek nemzetközi elismerést vívtak ki.
A tokaji borok hírét olyan hírességek is öregbítették, mint Mozart, akinek kedvelt itala volt a tokaji, vagy Goethe, aki a Faustba is beleszőtte a tokaji borának hírét. Az 1795 táján íródott „Lob des Tokayer” (A tokaji bor dicsérete) című bordal pedig zenei kompozíciót is ihletett. Gróf Fáy István zenetudós 1854-ben felkérte Rossini mestert is, hogy készítsen egy, a tokaji bor témájú művet, bár ez a felkérés nem teljesült.
A rendszerváltás után a borvidék új lendületet kapott. Külföldi és magyar befektetők hada érezte úgy, hogy ezt a kincset meg kell ragadni, miközben a helyi kistermelők is egyre komolyabban jelentkeztek. Mára a borvidék rendkívül színes képet mutat termelői háttér tekintetében, a borminőség átlaga folyamatosan fejlődik. Bár a múlt évtizedekben a tömegtermelés volt jellemző, és a hagyományos eljárások betartása sem maradt általános, a megújulás és a minőség iránti elkötelezettség egyre erősebb. A Tokaji borvidék ma is a világ egyik legkiemelkedőbb borászati régiója, amely továbbra is képes meglepni a borok szerelmeseit különleges és felejthetetlen élményekkel.