Tomori Pál (?, 1475 körül - Mohács, 1526. augusztus 29.) kalocsai érsek (1523-1526). A családja boszniai eredete vitatott, de tény, hogy a család IV. László királytól 1279-ben kapott Abaúj megyei birtokadományokat. Az egyik adományfalu Tomor után nevezte a családot Tomorinak. Tomori Pál folyékony latin nyelvtudással rendelkezett, és hajlama a katonai pálya felé vonzotta. A kor szokása szerint serdülő ifjúként Bornemissza Jánoshoz szolgálatába állt, hogy a katonai mesterséget elsajátítsa, és később is Bornemissza familiárisa lett.
Bornemissza mellett nemcsak a hadi mesterséget sajátította el, hanem a gazdasági és pénzügyek intézésében is jártasságot szerzett, ezért 1501-ben Erdély sóbányáinak kamarásává nevezték ki, és többször megbízták a szászok és a székelyek adójának behajtásával. A szászokkal jó viszonyt alakított ki: 1503-ban fegyverrel védte őket a rájuk támadó székelyek ellen, majd 1515-ben az erdélyi szászok és Eperjes városa közti viszályt mindkét fél megelégedésére zárta le.
A székelyekkel való kapcsolata ellentmondásos volt: több fegyveres összetűzésük volt velük, és 1506-ban a székelyek ismét visszavágtak a szászok fegyveres ostromára. Az egyébként adómentes székelyeknek trónörökös születésekor minden székely férfinak egy ökre volt kötelező ajándékozva (ökörsütés). II. Lajos születésekor a székelyek vonakodtak az ökrök átadásáról, ezt Tomori kényszerítette ki fegyveresen. 1505-ben Fogaras várát II. Ulászló Bornemissza Jánosnak adományozta, aki Tomorit nevezte ki a vár kapitányának. Erdélyben Tomori szolgáltatásait Szapolyai János erdélyi vajda többször is igénybe vette.
Híre a királyi udvarba is eljutott: 1512 tavaszán diplomáciai küldetést bízott rá a király a török portához a fegyverszünet körüli zavar elhárítására. A küldetés Bajazid szultán halála miatt nem járt teljes sikerrel, de a király elégedett volt teljesítményével. 1514-ben a parasztháború leverésében jelentős szerepe volt. Bornemissza János először a Száleresi Ambrus vezette parasztsereg leverésével bíztatta meg, majd a bihari paraszthadak ellen Szapolyai János erdélyi vajda küldte.
Az 1519-es országgyűlésen, amely a nádori választás fő feladata volt, a köznemesség Szapolyai Jánost szerette volna megválasztani. A kemény fellépés hatására a köznemesek meghátráltak, és az országgyűlés végül Báthory Istvánt választotta nádornak. Tomori 1500-as évek eleje óta megszerzett tekintélyes vagyont gyűjtött a királyi szolgálatban töltött idő alatt, részben rokonaidtól, részben más birtokosoktól szerzett adományokat, és 1517-ben II. Lajostól pallosjogot kapott két unokatestvérével együtt.
A házassági törekvései sikertelenek maradtak: kétszer is megkísérelte házasságkötést Putnoki Sárával, illetve egy özvegyasszonnyal, de mindkét menyasszony esküvő előtt elhunyt. A kettős gyász megrendítette Tomorit, és elhatározta, hogy egyházi pályára lép. Ekkor az üresedésben lévő várnai perjelséget szeretné megkapni, ám ezt a koronás udvar nem neki ítélte. II. Lajos király a pápától kért segítséget, hogy a pápa rávegye Tomorit az érseki szék elfoglalására. VI. Hadrian pápa 1523. február 4-én kalocsai érsekké nevezte ki Tomorit, és kötelezte az érseki szék elfoglalására. Tomori engedett a pápai parancsnak, miközben Törökországból egyre fenyegető hírek érkeztek a hatalmas török hadsereg összpontosításáról.
II. Lajos áprilisban országgyűlést hívott össze a védelem megszervezésére, ahol Tomorit a délvidéki főkapitánnyá és a zsoldos hadsereg fővezérévé nevezték ki. A hadsereg szervezéséhez és az érseki katonaság felkészítéséhez kezdett, közben tovább folytatta a várerősítéseket Kalocsán. Május végére 10 ezres sereget gyűjtött, amely augusztus elején Nagyolaszi közelében három csatában verte le Ferhád ruméliai pasa és Bali nándorfehárvári bég seregeit, valamint a segítségükre siető szávai török flottát.
Szeptemberben hozzáfogott a végvári rendszer újjáépítéséhez és a dunai naszádos flotta megerősítéséhez. A finanszírozás problémái miatt 1525-ben és 1526 elején kétszer is lemondott főkapitányi tisztségéről, de később újabb ígéretek után maradt a poszton. Április végén a török hadsereg elindult Isztambulból Magyarország ellen. II. Lajos a királyi hadsereg fővezérévé nevezte ki Tomorit, és júliusban elindult a délvidéken tartózkodó Tomorihoz.
A Mohácsi csata előtti haditanács megosztott volt: a többség a törökökkel való ütközést támogatta, Tomori viszont a sereg gyengeségére és tapasztalatlanságára hivatkozva ellenzett. A csatára 1526. augusztus 29-én Mohács mellett került sor. A 25 ezer fős magyar hadsereg végül 75-80 ezer török ellen vereséget szenvedett, és Tomori Pál bátran harcolva elesett. A hadakozás során sok főpap, főúr és katonai vezető esett el, a magyar vezetés menekülés közben a Csele patakban fulladt.
Kalocsa több emléket őriz Tomori Pál nevéről. 1900. november 17-én a képviselőtestület Tomori Pál utcára változtatta a Szent János utca nevét; az utca ma is ezt a nevet viseli. A Csajda fürdő neve 1933. június 26-án Tomori fürdőre változott, majd 1945-ben visszakapta eredeti nevét. Tomori Pál bronzszobrát 1938. június 12-én avatta fel Füredi Richárd szobrászművész a nagyszeminárium előtt; később áthelyezték, majd visszahelyezték eredeti helyére 1998-ban. 2004-ben Kalocsa‑n új főiskola alakult, amely Tomori nevét vette fel, Tomori Pál Főiskola néven. A városi önkormányzat és a főiskola közös döntésével a városi könyvtár Tomori Pál Városi és Főiskolai Könyvtárrá alakult 2006. március 1-jével.
- Tomori Pál életútjai jegyzéke a hadsereg felépítésétől a mohácsi csatáig.
- A földbirtokok és a pallosjog megszerzése, hivatali előmenetel.
- A mohácsi csata és Tomori halála következményei Kalocsa számára.
Fontos mérföldkövek
- 1501: Erdélyi sóbányák kamarása a gazdasági feladatok ellátására.
- 1512: diplomáciai küldetés a török portához.
- 1514: parasztháború leverésében jelentős szerep.
- 1523: kalocsai érsekké nevezése.
- 1525-1526: zsoldos hadsereg felállítása a délvidéken.
- 1526: Mohács, Tomori halála.
Tomori Pál személyes és közösségi öröksége Kalocsán ma is él, a város történeti kronológiájában és közgyűjteményeiben megjelenik. A hatalmi politikai játszmák közepette hűen szolgálta az ország védelmét, miközben vallási és világi feladatait is ellátta, és halála után is példakép maradt a vallási és katonai hagyományok összekapcsolásában.
