Palackba zárt élményekSzenvedélyünk a szőlő titkainak, a bor lelkének megértése, megmutatása
Egyediség, fiatalos külső szakmához illő komolysággal
Családi borászat vagyunk, alapítóink Torma Zoltán és Torma Zsolt, testvérek.
Fő tevékenységünk a szőlőtermesztés és a borkészítés, melyet magas szintű borbemutatókkal, rendezvényekkel is színesítünk.
Célunk egy olyan pincészet működtetése, ahol az egyediség fontos és nem a tömeggyártás.
Arra törekszünk, hogy megőrizzük egyéniségünket úgy, hogy közben minőségi borokat készítsünk egy modern, fiatalos külsővel, de a szakmához illő komolysággal és elköteleződéssel.
Számunkra a Torma Pince egy olyan lehetőség, melyben a borvidék adottságait kihasználva mind fehér- mind pedig vörösborban képesek vagyunk világszinten is kiemelkedő minőséget adni.
Úgy gondoljuk, hogy nagy potenciál rejlik az itt készült borokban, mert olyan izgalmas tételeket lehet alkotni, melyben tisztelhetjük a hagyományokat, de hozzáadhatjuk a mi kreativitásunkat az ízek és illatok iránti odaadásunk kifejezéseképpen.
Kedveljük a letisztult, minimalista stílust
Jelenlegi szortimentünk főként száraz borokból áll, de igyekszünk kiszolgálni az édesebb ízek iránt érdeklődőket is, nekik késői szüretelésű fehér borokat ajánlunk, amelyeket kizárólag hagyományos eljárással készítünk.
Fő fajtáink: Merlot, Syrah, Pinot Noir, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Zengő, Olaszrizling, Hárslevelű, Sárgamuskotály.
Kis palackszámmal dolgozunk: 10-12 ezer palack/év.
Ügyelünk a környezet védelmére: parafa dugó helyett cukornád polimerből készült dugót használunk.
Torma Zoltán és Torma Zsolt (testvérek) vagyunk, a családi pincészetünket 2015-ben alapítottuk, de természet szeretete és a borok iránti érdeklődés már gyerekkorunkban gyökerezik.
Nagyapánk is bort készített, csodálattal figyeltük minden mozdulatát.
Szüleink megtanították, hogy mindig törekedjünk a minőségi ételek-italok fogyasztására, minőségi életre.
Amit lehet saját magunk készítünk el: bor, pálinka, hurka-kolbász, gyümölcstermesztés, lekvárok, szörpök.
Saját kedvünkre kezdtünk bort készíteni, 2004-ben vásároltunk egy kisebb Zengő ültetvényt, ezzel kezdődött minden.
Sokáig nem is fordult meg a fejünkben saját borászat alapítása, a családnak és a barátoknak készítettük a borokat.
Évek múltával újabb és újabb ültetvényeket vettünk, majd egy pincét és újabb pincéket.
Egy idő után ez már több lett, mint hobbi.
Mivel imádunk a szőlőben, pincében órákat tölteni, elvonulni, alkotni, úgy döntöttünk, a hobbink ezentúl a hivatásunk, életmódunk lesz és megalapítjuk saját borászatunk.
2018-ban meghalt az édesapánk.
Vannak olyan élményeink, melyeket éveken, évtizedeken át viszünk magunkkal, mégis nehéz róluk írni, vagy akár beszélni is.
Ilyen élményben volt nekem részem még az ősszel Diószegen.
A Wine a’More Travel két üdvöskéjével, Koltai Piroskával és Jánosi Csillával tartottunk Nagyváradra, az aktuális winelover kóstolóra és utazásra, de előtte Csilla javaslatára elhatároztuk, hogy megállunk egy órácskára Heit Lórándnál.
Szalacs kapcsán érdemes tudni, hogy a XII. századi német községet az Aranybulla a Tiszántúl sólerakodóhelyévé rendelte.
Bihardiószegen az első utunk a részleges felújításon átesett Zichy kastélyba vezetett.
Innen mentünk tovább a Padalja pincesoron található présházhoz, ami előtt már várt ránk Heit Lóri prímás, az ország egyik legjobb tormatermesztője, a bakator apostola.
A szarvassült amivel megvendégelt, ugyan nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis tény, hogy pusztán azért érdemes lett volna Diószegre zarándokolni.
Hát még a Heit tormákért!
Az ebédet követően a szőlőhegyre is kisétáltunk, ahol az egykori ezer hektárból mára csupán nyolcvanon zöldell szőlő, amiből négy hektárt a Heit család művel.
A legfontosabb szőlőfajta, az érmelléki identitás őrzője a bakator, ami úgy eltűnt a filoxérát követően, mintha sosem lett volna.
Ehhez képest Lóriék 1.5 hektárja hatalmas előrelépésnek számít, ahogy a 2017-ben életre hívott Bakator Szövetség is.
Perceken belül lemegy a nap a bihardiószegi hegy mögött, ahonnan ellátni a létavértesi templomtoronyig és így Lóriék kertjéig is, ami azzal szomszédos.
A percekből órák, az órákból pedig majd fél nap lett, hiszen még előttünk állt a kóstolás, no meg egy ízes beszélgetés az értelmetlen határokról (Bihardiószeg és Létavértes mindig is összekapcsolódtak, de immáron száz éve egy határ két oldaláról tekintgetnek egymásra), a debreceni egyetem néprajz szakáról, a népzenéről, a hitről és Istenről, a véletlenekről és az eleve elrendelt dolgokról.
“Lassítani akarjuk az életet, nem pedig felgyorsítani azt, ami amúgyis be fog következni”- mondta Lóri, én pedig arra gondoltam Nagyvárad felé tartva a kivilágítatlan érmelléki közutakon, hogy Heit Lórit gyógyszerként írnám fel a bizonytalanok, a kishitűek számára.
Élénk illat mézzel, virágporral, citrusokkal.
Közepesnél nagyobb test, élénk savak, érett barack, méz és szegfűszeg az ízben.
Néhány gramm maradékcukor kerekíti az összképet és egy kis tannin támasztja a kortyot.
Illatában széna, gyógynövények és édes fűszerek.
Kóstolva szuper savak, ropogós tanninok, mandarin, alma.
Hosszú lecsengés.
Petrolos, rajnai rizlingre emlékeztető illat.
Kóstolva közepesnél nagyobb test, elegáns savszerkezet, alma, dió, méz, szegfűszeg.
Nagyon jól iható, az a minimális oxidáltság még jól is áll neki!
Illatában citrusok, gyurma.
Közepes test, kerek savak, az ízben fehér virágok, egres, zöldalma.
A korty vége is kerek.
Illatában mandarin és megintcsak gyurma.
Közepes test, vibrálóan élénk savak, pici tannin, sok citrus.
Feszes, friss.
Illatában méhviasz, kókusz, zöld dió, pemetefű cukorka.
Közepesnél nagyobb test, kerek savak, az ízképben pici édes érzet, vanília, füstös jegyek.
Családi borászat vagyunk, alapítóink Torma Zoltán és Torma Zsolt, testvérek.
Fő tevékenységünk a szőlőtermesztés és a borkészítés, melyet magas szintű borbemutatókkal, rendezvényekkel is színesítünk.
Célunk egy olyan pincészet működtetése, ahol az egyediség a fontos, és nem a tömeggyártás.
Arra törekszünk, hogy megőrizzük egyéniségünket úgy, hogy közben minőségi borokat készítsünk modern, fiatalos külsővel, de a szakmához illő komolysággal és elköteleződéssel.
Számunkra a Torma Pince egy olyan lehetőség, melyben a borvidék adottságait kihasználva mind fehér-, mind pedig vörösborban kiemelkedő minőséget adni.
Első küzdősport edzésem 1978 szeptemberében történt.
A küzdősport azóta az életem szerves része.
Mára már ezzel azonosítanak szinte mindenhol.
Pedig sok mást is csináltam, ám mégis ez a fő csapás életem vonalán.
Minden élethelyzetben minden szituációban a harcművészet szellemiségét érzem magamban szétáradni.
„Ez az út egy véget nem érő hegyre tart” mélységek és magasságok át és megélése vezetett idáig.
Vannak dolgok amiket másképp csinálnék, de ezt az utat semmiért sem cserélném el.
Rengeteget versenyeztem 25 év aktívan és azóta is néha-néha kipróbálom magam versenyszituációkban.
Veszítettem és nyertem, mint ahogyan a legtöbben.
Legfontosabbnak és legnagyobb sikernek mégis azt érzem, hogy még mindig megtalálom a belső motivációmat a folytatásra és arra, hogy fejlődjek, tanuljak!
Mára a fontossági sorrend, egy „picikét” megváltozott.
Bár 1992 óta tartok edzéseket, az utóbbi 10-15 évben lett az oktatás az első a prioritási létrán.
Szerencsére mindig vannak tanulni vágyók, így számomra is megvan a megfelelő motiváció.
Mivel én nagyon sokáig és sokat versenyeztem, így tisztában vagyok a versenysport árnyoldalaival is.
Pontosan ezek miatt nem szoktam erőltetni a versenyzést.
Van olyan tanítványom aki 10 éve jár hozzám, és csupán 2 éve indult az első megMérettetésen.
A versenysport több szimpla bajnokságoknál.
Ez egy olyan életforma ami nem is való mindenkinek.
Sok áldozattal jár, elsősorban a versenyző részéről, de a közvetlen környezete, családja szintén mellé teszi a saját oldaláról ami szükséges ahhoz, hogy sikerülhessen a legjobb formát kihozni.
Természetesen büszke vagyok az elért eredményeimre (és ezt már soha senki nem veheti el), de ami még nagyobb büszkeség, hogy vannak olyan tanítványaim, akik követnek!!!
Természetesen a büszkeség mértékét még növeli az is, hogy saját gyermekeim is jönnek utánam és ők is sikereket érnek el a versenyeken.
Így a családban már 3 világbajnok van és 1 akinek „csak” 2.
2019. A közel múltban, Noszvajon töltöttünk egy hétvégét.
Ebből az alkalomból éltem Torma Zsolt korábbi meghívásával és ellátogattunk a Torma Pincébe v. Zsolttal tavaly év végén ismerkedtem meg egy bor-csoki kóstolón.
Itt a Torma Pince borait együtt, pontosabban összekóstoltam My Choccy Csokoládémanufaktúra bonbonjaival.
Ekkor kaptam tőle a megtisztelő meghívást.
A Torma Pincészetet egy testvérpár Torma Zoltán és Torma Zsolt hívta életre.
Nyíregyházán nevelkedtek.
Nagypapájuk révén már ekkor kapcsolatba kerültek szőlővel és a borral.
A szabolcsi Ajakon kb. 7-8 ha szőlőt művelt és úgy 100-150 hl bort készített.
Ezek az idők a „nem szeretem” zöldmunkák emlékeit idézik.
Most már tudják, ez az időszak meghatározó volt életükben.
Mindketten „pályaelhagyók”, akik a borkészítésben teljesedtek ki és találták meg életcéljukat.
A fogyasztók nagy szerencséjére.
