Vajda László - vagy ahogyan a világ más részein ismerik őt, Ladislao Vajda - a több európai országot és four évtizedet átívelő pályája során nem feltétlenül eredetiségével vagy egyéni stílusával tűnt ki a kollégái közül. Mégsem a véletlennek köszönhető, hogy ma Spanyolországban az egyik legjelentősebb spanyol (és nem magyar!) filmkészítőként tartják őt számon. Minden szempontból nemzetközinek mondható életművet hagyott hátra.
A mozgóképkészítés rejtelmeibe Németországban kóstolt bele, a hazájában, Magyarországon vált a munkáiért már teljes felelősséget vállaló, önállóan dolgozó filmrendezővé, majd kényszerből a mediterrán térség két hírhedt diktatúrája felé vette az irányt. A rövidebb olaszországi és a hosszabb spanyolországi emigrációja is ellentmondásokon alapult: annak érdekében, hogy az 1930-as évek végén maga mögött hagyhassa a roskadozó demokráciává vált szülőföldjét, két olyan országba érkezett, ahol a kormányzati rendszer szintén távol állt az ideális formától.
Akik Spanyolországban ismerik a munkásságát és esetleg tisztában vannak a származásával is, azt mondják: a futballista Kubala László mellett ő az a magyar, aki a legfontosabb örökséget hagyta maga után Hispániában. Filmjei lenyomatát adják a korabeli európai társadalom- és kultúrtörténeti változásoknak, ezzel napjaink nézői számára is fontos adalékokat nyújtanak a múltunk és értékeink pontosabb megismeréséhez.
Vajda László 1906-1965 (forrás: Getty Images)
Életút és korai pálya
Vajda László azonos nevet viselő édesapja is a kultúra világában tette le a névjegyét. A karrierjét színpadi színészként kezdte, majd színházi rendezőként, művészeti igazgatóként, kulturális újságíróként és kritikusként is tevékenykedett. Az első világháború éveiben lépett a filmkészítés terepére Budapesten; a Tanácsköztársaság idején részt vett a filmügyi tanács munkájában, majd ki kellett vándorolnia.
Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában szerzett tapasztalatokat forgatókönyvíróként és rendezőként. Georg Wilhelm Pabst több filmjének is forgatókönyvírója volt; például a Bertolt Brecht Koldusoperájának feldolgozásához írta a szkriptet Balázs Bélával közösen. Az ifjú Vajda Berlinben bontogatta filmes karrierjét, és a brit filmiparban is fontos szerepeket vállalt.
Az első világháború után Budapesten született Vajda László, de a család tiltó hangulata ellenére is hamar idegen terepen talált otthonra. A brit és német feladatokon keresztül szerzett tapasztalatok később spanyol és olasz munkáiban is visszaköszöntek.
Magyarországi korszak és a korszak társadalmi tónusai
A magyar korszakának főbb művei a 1930-as években készültek, és jelentősek a magyar filmtörténelem szempontjából. Ezek a filmek nem mindig kiemelkedő művészi értékükről vagy filmnyelvi újításukról váltak ismertté, hanem arról a prototípusról adnak képet, amely a kor magyar filmkészítésének irányát meghatározta. Vajda olyan témákat is beemelt, amely addig ritkán volt jelen a magyar filmben: a munkanélküliség, a társadalmi feszültségek, illetve az eddigiektől eltérő női ábrázolás.
Tíz magyar filmje közül legismertebbek közé tartozik az Ember a híd alatt (1936), A kölcsönkért kastély (1937), Az én lányom nem olyan (1937), a Magdát kicsapják (1938) és a Péntek Rézi (1938). Ezek között az első a legfontosabbnak tekinthető a komor hangulat és a nosztalgikus társadalmi sors-szál miatt, amely az amerikai noirokhoz hasonlóan hatott a korabeli közönségre. Geor Wilhelm Pabst hatása már ezekben a művekben is megfigyelhető, és ez a külföldi hatás a Vajda-filmekben később is visszatér.
A 1930-as évek második felében a zsidóság sorsa súlyosbodott Magyarországon: antiszemitizmus, zsidótörvények, nyilas rezsim. Ezek a körülmények jelezték Vajda László számára, hogy külföldön folytassa pályáját. 1939-ben Franciaországba utazott, hogy ott egy első világháborúban játszódó filmet rendezzen, amely a Szevasztopol munkacímen futott, de a háború kirobbanása miatt előkészületei meghiúsultak. A következő években Olaszországba ment, majd a frontvonalak és a politika közelsége új utakat nyitottak számára.
Az én lányom nem olyan (1937) forgatásán Vajda már Olaszországban dolgozott; Mussolini alatt megengedőbb volt a diktatúra a filmipar számára, de politikai elköteleződéseket igyekezett kerülni. Itáliában a magyar rendező olyan projektjein dolgozott, amelyek a helyi filmkészítési hagyományhoz kapcsolódtak, és a magyar-olasz kapcsolatok is szorosak voltak.
Spanyolországi érvényesülés és a végleges hazára találás
1942-ben elhagyta Olaszországot, és Spanyolországba költözött, ahol huszonkét filmet forgatott, különböző koprodukciókban. Kezdetben vígjátékokat és könnyed melodrámákat készített, majd változatosabb műfajok felé nyitott: bűnügyi történetek és more komplex témák következtek. A spanyol filmek között a Marcelino, kenyér és bor (Marcelino pan y vino, 1955) a legismertebb, amely a vallási témát ötvözi a gyermekcentrikus történetmeséléssel, és a katolikus identitás közelében álló rezsim alatt is népszerű maradt.
A spanyolországi rendezői tevékenység során Vajda odafigyelt arra, hogy politikai üzeneteket kevésbé legyen ráérzetes, és inkább olyan témákat válasszon, amelyek helyi közönség számára is elfogadhatóak voltak. Ennek köszönhetően a spanyol filmiparban is nagy múltra tett szert, gyakorta dolgozott más országokkal koprodukcióban, és széles skálán mozogott a műfajok között. A rezsim ideológiai igényei mellett a vallási és familiáris tartalmak kiemelt szerephez jutottak a képi megvalósításokon belül.
Vajda László az 1950-s évek elejéig folyamatosan termelte a műveket, és a kortárs spanyol filmművészet meghatározó alakjaként tartják számon. A Spanyol Turné című műve (1951) a Franco-nacionalista propaganda keretein belül elkülönült; a zenés darab a Spanyolországon belüli kulturális identitás és a diaszpóra kapcsolatait is sejteti. A gyermekekre és vallási témákra építő filmek hozzájárultak ahhoz, hogy Vajda végül kiesés nélkül, hosszú pályafutást tudhatott magáénak a katolikus-spanyol államokhoz köthető filmiparban.
Marcelino, kenyér és bor után számos spanyol produkció készült, amely a katalán és madridi kulturális összefüggéseket is tükrözi. A spanyolországi érvényesülés és a magyarországi gyökerek között Vajda úgy lehetett a leginkább sikeres, hogy a személyes politikai elköteleződéseket elutasítva olyan témákat választott, amelyek a helyi közönség számára is közvetlen élményt nyújtottak. Így vált Spanyolország egyik jelentős hazai és nemzetközi filmkészítőjévé, akinek öröksége a korabeli társadalom- és kultúrtörténeti változások lenyomataként ismerhető meg.
További adat és fontos összefüggések
Vajda László több országban dolgozott, és az élete során soha nem zárkózott el a külföldi együttműködésektől. Szemléletében és filmes megközelítésében az olasz neorealizmus, a spanyol és német filmes hagyományok nyomai fedezhetők fel. Szoros hatás volt rá a Pabst-Mussolini-Franco háromszög a korabeli közép-európai filmek kontextusában. Ugyanakkor nem ragadt le egyetlen stílusnál sem, és a pályája bizonyította, hogy a politikai körülmények ellenére is lehetőségeket találhatott a művészi kifejezésre.
A Magyarországról való kilépés után Vajda külföldi karrierje során is kiemelten kezeli az emberi sorsokat, a női szereplők önállóságát és a társadalmi problémák filmnyelvi megközelítését. Bár egyes források szerint a spanyol rezsim támogatást élvező műveket is készített, a rendező állandó törekvése az volt, hogy olyan témákat válasszon, amelyek a helyi közönség számára is értelmezhetők és elfogadhatók.
