A Balaton déli partjának vörösborai: Több, mint gondolnánk

A Balaton déli partja sokak számára a nyári pihenés, a napfény és a frissítő fehérborok szinonimája. Azonban ezen a festői vidéken nem csupán a fehérszőlő terem jól, hanem a vörösborok terén is figyelemre méltó kincsek rejtőznek. A korábbi évszázadokban is a vörösboroké volt a főszerep a déli parton, és bár a filoxéravész után megváltozott a fajták aránya, a kék szőlők termesztése ma is jelentős. Ez a cikk a Balaton déli partjának vörösborait veszi górcső alá, felfedve a régió rejtett lehetőségeit és a legkiemelkedőbb borászatokat.

A Balaton déli partjának borvidékei és adottságai

A Balatonborvidék hat borvidéket foglal magában, melyek közül a déli parton a Balatonboglári borvidék húzódik végig meglehetősen egységes arculattal. A déli part talajadottságai sokban hasonlítanak a Szekszárdéhoz, a Balatonnak köszönhető egyedi mikroklíma pedig jelentős pluszt nyújt. A somogyi erdőkből áramló hűvös levegő jótékony hatással van a szőlőre, a borvidék kiemelkedő területei mind erdő mellett találhatók.

Balaton déli partja

A filoxéravész előtt a Balaton déli partja inkább vörösborra rendezkedett be. Bár a fajták aránya később megváltozott, így is jelentős mennyiségű kék szőlőt termesztenek az itteni borászok. Ez a hagyomány ma is érvényesül, és számos kiváló minőségű vörösbort eredményez.

Vörösborok a déli parton: Kiemelt pincészetek és tételek

Ha az itteni vörösborokra vagyunk kíváncsiak, érdemes Légli Géza, Konyáriék, Bujdosóék, Garamváriék vagy Póczék kínálatában keresgélni. Mindegyik pince kínálatában hangsúlyosan megjelennek a vörös borok, legyen szó könnyedebb vagy komolyabb tételekről.

  • Konyáriék Loliense nevű bordói házasítása kötelező tétel a listán. Ez a bor tökéletesen megmutatja a déli part potenciálját a nemzetközi fajták terén.
  • Bujdosóék Ibituba nevű csúcs sauvignon-ja szintén kiemelkedő. Bár a Sauvignon Blanc fehérborként ismert, Bujdosóék képesek ebből a fajtából is egy karakteres, mély vörösbort készíteni, ami egyedi megközelítés.
  • Garamváriék két cabernet-je a Sínai-tetőről szintén figyelemre méltó. Ezek a tételek a fajta klasszikus jegyeit hordozzák magukban, miközben a balatoni terroir egyedi jellegzetességeit is megmutatják.

Az ismert pincéken túl bátran kóstolhatunk Buzássyék vagy Hujberék borait is, kellemes meglepetések érhetnek minket. Különösen Hujberék merlot-cabernet franc házasítása szerintünk bárhol megállja a helyét, eleganciájával és komplexitásával.

A Balaton túlsó vége felé is vannak hagyományai a vörösboroknak. Bár a Kristinus Borbirtok viszonylag új szereplőnek számít, ők a korábban itt dolgozó Ax & Ax pince területeit viszik tovább. A zweigelt ugyan kikerült a kínálatból, azért így is széles a választék, a könnyedebb és a koncentráltabb stílusból is.

Balatonboglári borvidék

A Balaton északi partjának vörösboros hagyományai

A filoxéravész az északi parton is sorsfordító volt, hiszen előtte több kék szőlővel dolgoztak itt: a tihanyi kék, a tihanyi fekete, a vadfekete és a kadarka is elterjedt volt. Vannak tehát hagyományai ezen a vidéken is a vörösbornak, még ha mostanában a legtöbb szó a fehérekről is esik. Azért szerencsére nem kell sokat keresgélni még akkor sem, ha az itt termelt kék szőlő legnagyobb részéből rozét készítenek a borászok.

Ahogy az északi parti táj változatosabb, úgy az itteni borvidékek adottságai is sokfélék. A borokat!

  • A tihanyi Belső-tó melletti területek mikroklímája kifejezetten kedvez a kék szőlőknek, több pince kiemelkedő borának alapanyaga származik innen. Homoláék kékfrankosa, Figuláék merlot válogatása és a sokak szerint az egyik hazai etalonnak számító Szent Donát Magma kékfrankosa is a félszigetről származik.
  • Jásdiék Ranolder vöröse nem készül minden évjáratban, de ha palackba töltik, akkor érdemes megkóstolni!
  • A Káli-medence felé haladva nem javasolt kihagyni a Liszkay birtokot Monoszlón. Ők a kiemelkedő adottságú Pangyér-dűlőben foglalkoznak cabernet franc-nal, évek óta stabilan hozva a magas színvonalat.
  • Pálffyék Köveskálon szintén készítenek vörösbort, a syrah-jukat bátran ajánljuk, ráadásul az ifjabb Pálffy idén a szupertrendi pet-nat-ját is ebből a fajtából készítette el.
  • Innen egy ugrás a Csobánc, ahol a Villa Tolnaynál komolyan veszik a vörös-kérdést, cabernet franc, merlot és pinot noir is van a területen, ezekből rendre izgalmas borok születnek.
  • Ha Badacsonyban kóstolnánk vöröset, akkor érdemes Váli Péter pinot noir-ja után érdeklődni. Kisörshegyen, a Major felett találjuk az 5 hektáros birtokot, az ízig-vérig badacsonyi fehér borok mellett pedig egy burgundi stílusú pinot is készül a pincénél.
  • A Szent György-hegy tényleg nem a kék szőlőről híres, mégis itt készül az egyik mára legendává vált magyar vörösbor, a sangiovese szőlőből szűrt Tabunello. Ez a fajta adja a világ egyik legismertebb borát, a brunellót, a borász Török Csaba itthon sem szeretné alább adni.
  • Ha pedig a tabuk döntögetésénél tartunk, akkor fejezzük be a kört Somlón! Az egyik legsajátosabb karakterű magyar vörösbor a Kreinbacher pincében készül, syrah-ból. A megjelenése óta folyamatos vitákat generál a borbarátok közt, mégis minden évjárat hamar elfogy. Ez pedig biztos nem véletlen, ugye?

Szent György-hegy

Vörösborok a Balatonon: Több, mint gondolnánk

A Balatonról legtöbbünknek a nyár, a napsütés, a víz, a hal és persze könnyű fehérborok jutnak az eszünkbe. De jól is van ez így, hiszen ki akarna nyáron vaskos, nehéz borokat kortyolgatni? Jósavú, üde olaszrizling viszont terem mindkét parton, beleértve a tó kezdő és végső oldalát is. Szó szerint munkálkodásuk levét ihatjuk mi, borkedvelők, akik most már megnyugodva nyúlhatunk a kék-sárga ruhába öltöztetett BalatonBorok után. Valamennyi könnyed, szinte légies, élénk, finoman lendületes savakkal, visszafogott illattal-ízekkel és az olaszrizling jellegzetes, fanyarkás utóízével.

Hivatalosan a Balaton körül öt borvidék sorakozik, mindegyik kiváló adottságokkal ahhoz, hogy szép és könnyen fogyasztható borok szülessenek akár olaszrizlingből, akár más fajtákból. De az olaszrizling adott, mindenhol ott van, megbízható, és horvát gyökerei ellenére a mi fajtánk (is).

De milyen is valójában egy könnyed fehérbor? Üde? Egyszerű? Súlytalan? Nem feltétlenül. A szép savak itt elengedhetetlenek. Ez fogja a borok lendületét adni, ehhez kapcsolódnak majd az illatok-ízek, melyek a könnyedséget és légiességet garantálják. A jó borminőség alapja a jó egyensúly. Az az állapot, amikor egy borból semelyik alkotórésze nem kiabál ki. Nem dolgozik egyik a másik ellen, épp ellenkezőleg: kiegészítik egymást. Mint a jó házastársak. Jó esetben ezek a borok ilyenek. Kissé behűtve, 10-12 °C-on kínálva - ügyelve arra, hogy föl ne melegedhessen a pohárban - igencsak jól tud esni.

Ne ijedjen meg senki attól, ha az üzletekben azonos megjelenéssel találja meg más-más termelők BalatonBorát. A könnyű, finoman savas és gyümölcsös fehérborokra nem kizárólag nyáron és nem is csak a tó mellett van szükségünk. Természetesen senkit nem szeretnék holmi munkahelyi szabálysértésekre ösztönözni, de gyakran kérdezgetem magam, vajon miért is nem lehet egy finom saláta vagy sült mellé egy pohár alacsonyabb alkoholtartalmú bort megiszogatni? Biztos, hogy rosszabbul dübörögnének ebéd után a számítógépek?

Ami nem kizárólag olaszrizling lehet, épp így megteszi egy királyleányka, illatos Irsai Olivér vagy cserszegi fűszeres, esetleg ha akad egy szép kéknyelű vagy szürkebarát. De hogy visszatérjünk a tóhoz: aki kissé fajsúlyosabb borokra vágyik, semmiképpen ne mulassza el megkóstolni a Csopaki Kódex emblémával ellátott borok egyikét-másikát. Csopak termelőinek tettre készebb hányada 2012 óta a legszebb dűlőinek legizgalmasabb olaszrizlingjeit különös gonddal termesztve és válogatva, szigorú szabályok szerint készíti és tölti palackba. A tó keleti medencéjének borvidéke - Balatonfüred-Csopak - az északi part többi borvidékétől eltérően nem vulkáni kőzetekre, hanem homokkőre települt. A fajta itt egy jellegzetesen hosszú, elegáns és határozottan sós-ásványos karakterrel kóstolható bort tud adni, jól érlelhetőt és ízig-vérig csopakit. Berekhát, Szitahegy, Lőczedomb, Slikker, Sáfránykerta - olyan dűlőnevek, melyeket érdemes megtanulni. Egyedi borok, kis mennyiségben - mondhatni igazi egyéniségek. Finom szerkezet, jó arányok, hosszú utóíz. Esetleg egy jó kéknyelű vagy furmint a part távolabbi pontjairól. Amiért néha elég csupán a Káli-medencéig elmennünk. Ezt a fajtát nem véletlenül nevezték annak idején „úriszőlőnek”, hiszen termésre igen változó kedve miatt többnyire csak a módosabb gazdák engedhették meg maguknak a termesztését. Viszont ha megtalálja a számára megfelelő helyet, ha eljut a palackig, finoman élénk szerkezete és visszafogott aromatikája a legszebb fehérborélményeket képes megidézni. A Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy vagy éppen Szigliget melegebb tónusú borai kicsit erőteljesebb alkoholtartalommal, fűszeres jegyekkel kínálják meg kóstolóikat.

Ne gondolja persze senki, hogy a Balaton körül nem lehet valamirevaló vörösbort inni. Kétségtelen, hogy az északi part többnyire a fehérek terén jeleskedik, de a filoxéravész előtt itt jóval több kékszőlő termett, mint napjainkban. A déli part viszont már jócskán belenyúl a vörösborok legjavába. A könnyedebb, gyümölcsös kékfrankosok mellett cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és syrah is szépen terem.

Konyári János pincéjéből két bort is kóstolhattam. Mindkettő emlékezetes és számomra emblematikusnak is tekinthető. Az 1995-ös cabernet sauvignon amely ennek a fajtának sokáig meghatározó, barátságosan bársonyos, de határozott darabja volt, és a 2015-ös syrah. Vastag, buja, mégis elegáns.

Garamvári Szőlőbirtok, Dél-Balaton

tags: #vorosborok #a #balaton #deli #reszerol