A mai világban számos függőség jelent komoly kihívást az emberiség számára. Azonban az alkoholizmus továbbra is az egyik legégetőbb probléma, amely rengeteg életet tesz tönkre, és mélyrehatóan érinti a társadalmat. Dr. Zacher Gábor, a neves toxikológus, aki elkötelezetten küzd az alkoholizmus és más függőségek ellen, interjúban osztja meg gondolatait a magyarországi helyzetről, a prevenció fontosságáról és a jövőbeli lehetséges megoldásokról. Az interjú betekintést nyújt a problémák gyökereibe, a személyes küzdelmekbe és a rendszerszintű kihívásokba, melyekkel szembe kell néznünk.
Az orvosi hivatás útján: kitartás és alkalmazkodás
Dr. Zacher Gábor orvosi pályája már gyermekkorában elkezdődött, az otthon látott minta inspirálta. Azonban az út nem volt zökkenőmentes. Kétszer is sikertelenül jelentkezett az orvosi egyetemre, majd kiderült, hogy gumiallergiája van, ami komoly akadályt jelentett. „Nagyon érdekes, hogy olyankor az ember ezt kudarcként és mélypontként éli meg, és persze az is” - emlékszik vissza. A sikertelen felvételik és a gumiallergia okozta nehézségek azonban váratlan lehetőségeket is tartogattak. A kudarcok arra késztették, hogy más utakon induljon el, például a klinikán dolgozva értékes tapasztalatokat gyűjtött.
„Amikor jelentkeztem az orvosi egyetemre, még nagyon más világ volt, mert a férfiakat, ha nem sikerült a felvételi, behívták katonának” - meséli. A gumiallergia felfedezése után két rendkívül nehéz hónapon ment keresztül, de ezek a megpróbáltatások gyakran új utakat nyitnak meg. „Ezek a nehéz élethelyzetek azonban sokszor lehetőséget nyitnak az ember számára, persze ezt csak így utólag, visszatekintve látjuk.”
Az egyetem alatt és után is folyamatosan dolgozott, műtősfiúként és mentőápolóként szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Ezért is tartja fontosnak, hogy minden orvosi egyetemre felvett diákot egy évre kötelezően az egészségügybe küldenének dolgozni. „Mert van, aki be tud kerülni az egyetemre, okos, jó pontokat hoz, jól felvételizik, megvan a 430-40-50-60 pontja. Alkalmas ő erre a pályára? Ki tudja?” - teszi fel a kérdést. Azt vallja, hogy az egyéves egészségügyi munka során kiderülhetne, hogy a diákok valóban alkalmasak-e az orvosi pályára, és nemcsak elméleti tudásuk, hanem hozzáállásuk alapján is. Ebben az időszakban nemcsak szakmát tanulhatnának, hanem fontos hozzáállást is elsajátíthatnának, és olyan példákat láthatnának, amelyek formálják jövőbeli hivatásukat.
A traumatológiáról a toxikológiára való váltás meredeknek tűnhet, de Zacher Gábor szerint mindkettő az akut ellátásról szól. „Mindig is nagyon tiszteltem azokat a kollégáimat, akik egy belgyógyászati beteg fölött elelmélkedve, apró pici puzzleként összeraknak egy betegséget. Én nem ilyen vagyok” - vallja. Ő a hirtelen döntések híve, ahol azonnal cselekedni kell, mint a baleseti sebészetben vagy a sürgősségi ellátásban. A toxikológia vált a szerelmévé, egy olyan szakterület, ahol a legnehezebb helyzetekben is segítséget nyújthat.
Az alkoholizmus mint társadalmi probléma: a büszkeség és a tagadás
Magyarországon az alkoholizmus hatalmas problémát jelent, amely sokkal több áldozatot szed, mint a kábítószerhasználat. Zacher Gábor kiemeli, hogy míg a kábítószerhasználat következtében évente néhány tucat ember hal meg, addig az alkoholizmushoz köthető halálesetek száma eléri a harmincezret. Ez a nagyságrendbeli különbség ellenére a társadalmi figyelem mégis sokkal inkább a kábítószerproblémákra összpontosul.
„Ellentétben a kábítószerrel, mert az egy fétistárgy. Az valami rettenetes, az borzasztó, negyvenen meghalnak évente, negyvenen! Alkohol miatt meg 30 000-en. Nagyságrendbéli különbségek vannak” - hangsúlyozza. Az alkohol legalitása és a mélyen gyökerező társadalmi szokások teszik ezt a problémát különösen nehezen kezelhetővé. A „Dallas-bulik” jelensége, ahol a sorozat szereplőihez hasonlóan ittak, jól mutatja, hogyan épül be az alkohol a szocializációnkba.
A jövedéki adó rendszere is torzítja a valós fogyasztási adatokat, hiszen csak a legálisan előállított és adózott alkohol mennyiségét veszik figyelembe. A házi pálinkafőzés liberalizációja pedig tovább bonyolítja a helyzetet, hiszen rengetegen főznek engedély nélkül, így az alkohol valós fogyasztása sokkal magasabb lehet a hivatalos statisztikáknál. „A magyar ember pedig mindenből, a cipőtalpból is tud pálinkát főzni” - mondja Zacher Gábor, rámutatva a problémát elbagatellizáló hozzáállásra.
A társadalom hajlamos elfogadni a 30 000 halottat és a 800 000 alkoholistát, a 2,5 millió nagyivót az élet részeként kezelni. Ez a fajta együttélés és tagadás akadályozza meg a hatékony beavatkozást. Nem beszélve arról, hogy sokan nem is tudják, hova fordulhatnának segítségért az alkoholproblémájukkal.
A meglepő mód, ahogyan az alkohol szorongásosabbá teszi az agyadat
A prevenció és a tájékoztatás szerepe: túl az elrettentésen
Az elrettentés sosem volt hatékony módszer a függőségek megelőzésében, sem a dohányzás, sem az alkohol esetében. Zacher Gábor szerint sokkal fontosabb a tájékoztatás és a tudatos magatartásformák kialakítása. Nem a „ne igyál” üzenet a hatékony, hanem az, hogy ne lépjük át a harmadik pohár határát. A problémát sokszor az okozza, hogy a fiatalok olyan mintákat látnak maguk előtt, amelyek negatív irányba befolyásolják őket.
„Az alkoholbetegség nem a gyerekkornak, a fiatalkornak a betegsége, hanem annak a mintának, aki az ő anyja, apja, nagyapja, akit a családban lát nagybácsiként, rokonként” - fogalmaz. Fontos lenne megtanítani a gyerekeknek a kereteket, a mértékletességet, és olyan példákat mutatni nekik, amelyek egészséges életmódra ösztönzik őket.
A dohányzás esetében is a „büdös vagy” üzenet sokkal hatékonyabb lehet, mint a statisztikai adatok ismertetése. Az emberi kapcsolatokra gyakorolt negatív hatás, a kellemetlen szag sokkal erőteljesebben motiválhatja a leszokásra, mint a lehetséges betegségek riasztó statisztikái. „Mert elmondhatja neki, hogy figyelj itt vannak a statisztikák, dohányzás - tüdőrák kialakulása 95%, asztma 87%, COPD 80%. És ezt egy pillanatig nem lehet kétségbe vonni, mert ezek olyan evidenciák, amit ma már senki nem kérdőjelez meg. De hol fogja ez őt érdekelni?” - magyarázza.
A magyar egészségügy kihívásai és a pszichoterápia szerepe
A magyar egészségügy helyzete is aggodalomra ad okot, különösen a pszichoterápiás ellátás hozzáférhetőségét illetően. Míg a magánszektorban viszonylag gyorsan és magas áron lehet szakemberhez jutni, az állami keretek között ez sokkal nehezebb. „Mondjuk ezt a lakosság 10-15%-a engedheti meg magának” - mutat rá Zacher Gábor.
Ez azt jelenti, hogy rengeteg ember, köztük a depresszióval küzdők is, nem jutnak hozzá a szükséges segítséghez. Az orvosi segítség, legyen az MR vizsgálat vagy pszichoterápia, sok esetben az anyagiakon múlik. „Soha nem fog a probléma megoldódni az életében pszichoterápia nélkül” - állítja, hangsúlyozva a terápia fontosságát a mentális egészség megőrzésében.
A marihuána legalizációja és a modern orvostudomány: új távlatok
A marihuána legalizációjának kérdése is felmerült az interjúban. Zacher Gábor nem ellenezné a legalizációt, de úgy véli, fokozatos lépésekre lenne szükség, kezdve az orvosi marihuána bevezetésével. Elismeri, hogy a jelenlegi magyar álláspont szerint a marihuána kábítószernek számít, de rámutat, hogy a morfium és más szintetikus származékok is azonos besorolásúak, mégis széles körben használják az orvosi gyakorlatban.
„Akkor azt miért nem fogjuk betiltani? Szedjük le azokat is a terápiáról, mert szintén benne vannak a bécsi egyezményben” - kérdezi. Kiemeli a modern kutatásokat, amelyek a szintetikus THC, a kannabidiolok, valamint más szerek, mint a pszilocibin, az MDMA és a ketamin orvosi hatásairól szólnak. Ezek a szerek, különösen terápiarezisztens esetekben, jelentős segítséget nyújthatnak.
Azonban a legalizáció előtt törvényi kereteket kell kialakítani, hogy elkerülhetőek legyenek a visszaélések. „Természetesen ezt körbe kell bástyázni törvényekkel, mert biztos lenne visszaélés, hiszen miért ne lenne? Most is van” - mondja. Azt javasolja, hogy először hozzanak létre kijelölt speciális patikákat, ahol ezek a szerek elérhetőek lennének, és csak ezt követően, egy működőképes rendszer kialakítása után lehetne 10-15 év múlva a teljes legalizációról beszélni.
A kábítószer prevencióra fordított összegek aránya is aggasztó Magyarországon. Míg a kínálatcsökkentésre fordítják a költségvetés 75%-át, addig a keresletcsökkentésre, vagyis a prevencióra csak 25%-ot. Szlovéniában ez az arány fordított: 20% a kínálat, 80% a kereslet csökkentésére. „Ez egy politikai döntés, nem szakmai, mert a szakmát meg s…” - zárja gondolatát.
A függőség mint személyes küzdelem és társadalmi felelősség
A függőségek legyőzése nem csupán az egyén felelőssége, hanem a társadalomé is. Zacher Gábor hangsúlyozza, hogy a „saját magunkkal kell szembenézni”, és rendszeresen mérleget kell készítenünk az életünkről. Ugyanakkor a politikai környezet, a közhangulat és a konkrét intézkedések is rendkívül fontosak.
A fiatal generációra különösen érvényes a képernyőfüggőség, ahol a tiltás helyett a belső keretrendszer kialakítása, a saját határaik ismerete a fontos. A szülőknek nemcsak a „nagy beszélgetést” kell lefolytatniuk gyermekeikkel, hanem hiteles példát kell mutatniuk, és biztonságos, odafigyelő környezetet kell teremteniük.
A függőségek stigmatizációja is komoly akadály. Karafiáth Orsolya, aki nyíltan beszél alkoholizmusáról, tapasztalja ezt a megbélyegzést. Azonban fontosnak tartja, hogy szerepléseivel segítséget nyújtson másoknak. „Hogy a jövő szebb lenne, abban én nem hiszek” - vallja, ami a problémák mélységét és a változás lassúságát tükrözi.
Zacher Gábor szerint a magyar társadalom még mindig a kábítószerproblémákra koncentrál, miközben az alkoholizmus sokkal több áldozatot szed. Az italreklámok szabályozása, a tudatos tájékoztatás és a pszichoterápiás ellátás bővítése elengedhetetlen lépések lennének a probléma kezelésében. A jövő útkeresése ebben a komplex kérdésben az összefogáson, a nyílt kommunikáción és a szakmai alapokon nyugvó, emberközpontú megoldásokon múlik.
tags: #zacher #magyarorszag #alkoholizmus