A szerencsejáték-függőség nem csupán anyagi károkat okoz, hanem mélyrehatóan befolyásolja az emberi kapcsolatokat, az önbecsülést és a jövőbe vetett hitet is. Egy húszas éveiben járó fiatalember története, aki nehéz lelki vívódások közepette keresi a kiutat ebből a sötét spirálból, rávilágít a függőség komplex természetére és a gyógyulás útjának kihívásaira. Saját kérésére neve és édesanyjáé is titokban marad, ami jelzi a szégyen és a társadalmi megbélyegzés iránti aggodalmát.
A kezdetek: Ártatlannak tűnő fogadások és a csábító nyeremények
A beszélgetőtárs, akit a továbbiakban "Attilá"-nak nevezünk a történet hitelességének megőrzése érdekében, nehezen találja a szavakat, zavarban van. Nemrégiben abbahagyta egyetemi tanulmányait, elbizonytalanodott a jövőjét illetően, elhatalmasodtak benne a kérdések. Válaszokra vár és megerősítésre. Most szülőfalujában, kissé a világtól is elszakadva keresi az útját. Függőségekről beszélgetünk: ő úgy ítéli meg, hogy nikotinfüggő. Az, hogy éjszakákon keresztül számítógépen játszik, szerinte nem függőség, viszont elismeri: szinte észrevétlenül szippantotta be a sportfogadás világa. Közel két éve van benne, derül ki. De ha nagyon őszinte lenne, elismerné: van abban már több is. Lassan jutunk el oda, hogy kimondja: szerencsejáték-függő.
„Nem egyik napról a másikra történt” - mondja. Először csak telefonos applikációk jelentek meg az életében: fogadások focimeccsekre, ártalmatlannak tűnő tétekkel. Tizennyolc évesen lehetett saját felhasználói fiókja, addig a testvérét figyelte: az ő sikerei hozták meg a játékkedvét. Szereti a focit, követi a bajnokságokat, ismeri a csapatokat, a játékosokat, a statisztikákat, és ez volt számára az a tudás, amely biztonságérzetet adott. Amikor hat meccsből öt bejött, és „csak” egy ment el - magyarázza -, az nem elvette a kedvét, hanem tovább hajtotta. Szinte észrevétlenül nőttek a tétek: már nemcsak aprópénzre ment a fogadás, hanem komoly összegekre.
A függőség spirálja: Pénzügyi csapdák és érzelmi hullámvasút
Ráment a lakbér, a ballagási ajándék, az a pénz, amiből cipőt kellett volna vásárolni. Megtörtént, hogy több száz lejt veszített, máskor meg több ezer lejt nyert. Azt mondja, a siker volt az, ami mindig felerősítette benne a reményt, hogy van értelme folytatni. Mert ha az embernek pénze van, fontosnak érzi magát, ő lehet a társaság lelke. Ma már tudja, hogy ez a varázs csak ideig-óráig tart. Hogy mit kapott? Boldogságérzetet - válaszolja -, bár azt is elismeri, hogy ez csak pillanatnyi volt, és ami igazán eluralkodott rajta, az a feszültség. Megtette a fogadásokat, majd álló nap stresszben élt. Figyelte az eredményeket, számolt, kombinált. Hétvégéi - mert rendszerint akkor voltak a meccsek - sokszor teljesen ezek köré szerveződtek: programokat mondott le, csak hogy követhesse, mi történik.
Egy-egy nagyobb veszteség után kölcsönkért pénzekkel próbálta menteni a helyzetet, amelyeket később nem tudott visszafizetni. Volt olyan alkalom, amikor pánikrohamszerű állapotba került: reszketett, nem evett napokig, fizikailag és lelkileg is rossz állapotban volt. Az állandó idegesség, bűntudat és titkolózás felőrölte; a körülötte érzékelt és a benne lévő feszültség nőtt, a család bizalma pedig megingott, miután mindez kiderült.
A család szerepe: Tehetetlenség, remény és a bizalom helyreállítása
Édesanyja kérlelésére egy alkalommal részt vett egy online beszélgetésen egy, a függőségekre specializálódott pszichológussal. Egyszer - és nem kívánja folytatni. Önerőből próbál ebből kilépni. Próbálkozásai voltak korábban is: tartott kisebb szüneteket, most viszont radikális döntést hozott - minden alkalmazást törölt a telefonjáról. Futni kezdett. Mindennap. Esténként. A mozgás segít levezetni a feszültséget, kitisztítja a fejét.
„Mindennap elmondom, hogy itt vagyok, bármilyen segítségre van szüksége, kérje, mondja, mit szeretne, és csináljuk. De én hiába akarok valamit, ha ő nem akarja. Igen, ma már tudom, hogy neki kell segítséget kérnie. Itt állok tehetetlenül, és nézem, ahogy őrlődik a gyermekem” - mondja az édesanyja, akiben kavarognak az érzelmek. Van benne csalódás, féltés, s talán szégyen is.
Sokat beszélgetnek, közösen hoztak döntéseket, bizonyos kompromisszumokba beleegyezett - magyarázza az asszony. Próbálják keretek közé szorítani gyermekük mindennapjait. Meghatározott időpontban kikapcsolják az internetet, hogy a szülők számára aggasztó éjszakai videójátékokat is korlátozni lehessen. Ezeket most elfogadja, sőt igyekeznek megerősíteni benne, hogy minden apró előrelépés számít. Hogy bízik-e benne? Egy anyának mindig bíznia kell a gyermekében.
Függőség és a családi rendszer: Kodependencia
„Anyaként különösen nehéz ezt megélni. Látni azt a tehetetlenséget, azt a fizikailag és lelkileg kimerült állapotot, amelyben van, miközben tudom: helyette nem tudom megoldani a problémát. Segíteni csak akkor lehet, ha ő maga is akarja, és ha hajlandó segítséget kérni. Én ott vagyok mellette, beszélgetek vele, próbálok kapaszkodókat adni, de a döntést neki kell meghoznia. Egy időben minden hónapban el kellett nekem küldenie, hogy mikor és mennyit fogadott. Én kiírtam egy füzetbe, és hónap végén megnéztük, hogy pluszban van-e vagy mínuszban. Szembesítettem azzal, hogy nem jó úton jár. Sajnos végül mindig mínuszban volt. Volt olyan eset, amikor egy hónapban 17 000 lejt nyert. A kontroll és a bizalom között lavíroznak: segíteni próbál, de nem elnyomni; határokat szabni, de nem korlátozni. És reménykedik, hogy elindul a gyógyulás útján. Hogy egyszer csak történik valami, ami kizökkenti.”
Az édesanya, hogy megértse, mi az, ami fiát fogva tartja, pusztán kíváncsiságból hónapokkal ezelőtt néhány ingyenes játékalkalmazást töltött le a telefonjára. Itt nem volt pénzbeli tét, nem volt kockázat, mégis gyorsan azt érezte: beszippantja. „Először csak percekre, aztán már főzés közben is előkerült a telefon. Éjszaka fennmaradtam, és egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy nem tudok elszakadni a játéktól. Megéreztem, milyen könnyen válik az ember rabjává valaminek, amiről azt hisszük, ártalmatlan” - meséli. Egy hónap után döntött: letöröl mindent. Az összes apró, jelentéktelennek tűnő játékot is, mert tudta, hogy amíg ott vannak, addig bármikor „csak belép”, és már el is indult a kör. A függőség - legyen az akár fogadás - csendben lopja be magát a mindennapokba. A kérdés ilyenkor nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mikor és hogyan lehet segítséget kérni - és elfogadni. A legnagyobb veszteség nem az eljátszott pénz, hanem az, amikor már nem bízunk a gyermekünkben, a társunkban.
A média és a függőségek: A "Média a Családért" díj és az érzékeny témafelvetés
A cikk bekerült a Média a Családért díj 2025 legjobb 10 pályázati anyaga közé. Olyan újságírói igényességgel készült munkák közül válogattunk, amelyek bemutatják a függőségek családon belüli hatásait, érzékenyen tárják fel a megküzdés, a gyógyulás, a kapcsolatépítés folyamatait, megszólaltatják az érintetteket: függőket, családtagokat, szakembereket, hozzájárulnak ahhoz, hogy a témát övező tabuk oldódjanak, és helyüket a megértés, párbeszéd vegye át. A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a különdíjakat a Richter Gedeon Nyrt. és a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Közönségdíjat a Zalaco Sütőipari Zrt.
A pályázat készítője, D. Balázs Ildikó közel három évtizede dolgozik a sajtóban, néhány éve szabadúszó újságíróként tevékenykedik, rendszeresen jelennek meg írásai többek között a Nőileg magazinban, illetve a Heti Hírmondó hasábjain. Fontos számára az újságírás mert emberekkel foglalkozhat: figyelhet rájuk, kérdezhet, meghallgathatja őket. Szereti az embereket, és őszintén érdekel, mi zajlik bennük. Kíváncsi az emberi sorsokra, az elmondott és az elhallgatott történetekre egyaránt.
Az operett és a függőségek: Váratlan párhuzamok és a szórakozás terápiás ereje
Az operett világa, bár távolinak tűnhet a függőségek témájától, mégis rejt magában olyan elemeket, amelyek a lelkiállapot, az érzelmek és a társas kapcsolatok szempontjából relevánsak lehetnek. Peller Károly, az operett műfajának elkötelezett művésze, aki maga is sokszor szembesül a közönség igényeivel és az emberi sorsokkal, például egy interjúban beszélt arról, hogy az operett milyen pozitív érzelmeket képes kiváltani az emberekből. „Aki pozitív vibe-ra vágyik annak az operett a legjobb választás, és nagyon sokan választják szerencsére” - mondja. Ez a pozitív töltet, a szórakozás és a kikapcsolódás lehetősége fontos lehet a függőségek elleni küzdelemben is, mint egyfajta terápia, amely eltereli a figyelmet a negatív gondolatokról és erősíti az életigenlást.
Az operett műfajának népszerűsége, a „Csárdáskirálynő” vagy a „Mágnás Miska” című darabok örökzöld slágerei, valamint a színházi előadások közösségformáló ereje mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az emberek feltöltődjenek és erőt merítsenek. Ez a fajta pozitív élmény segíthet abban, hogy a függőségben szenvedők is megtalálják a kiutat, és új célokat tűzzenek ki maguk elé. A színészet, mint hivatás, szintén a lelkiállapotok mély megértésén alapul. Peller Károly is kiemeli, hogy a színész mindig más bőrébe bújhat, de valahol mégis minden szerep ő maga. Ez a mély önismeret és az érzelmekkel való játék segíthet a függőségek megértésében és leküzdésében is. Az, hogy egy színész képes arra, hogy előadás után aláírjon, beszélgessen a rajongókkal, vagy akár egy súlyos betegségen átesett gyermeknek örömet szerezzen, azt mutatja, hogy az emberi kapcsolatok és az empátia milyen hatalmas erővel bírnak. Ez az erőforrás létfontosságú lehet a függőséggel küzdők és környezetük számára is.
Függőség és a családi rendszer: Kodependencia
A függőség mint "csendes tolvaj": Az észrevétlen beszivárgás és a segítségkérés fontossága
A „Média a Családért” díjra nevezett cikkek által felvetett témák, mint a függőségek családon belüli hatásai, a megküzdés, a gyógyulás és a kapcsolatépítés folyamatai, mind azt hangsúlyozzák, hogy a függőség nem magányos küzdelem. A fiatalember története is azt mutatja, hogy a szerencsejáték-függőség szinte észrevétlenül lopózik be a mindennapokba, apró lépésekkel, majd egyre nagyobb károkat okozva. Az édesanya tapasztalata pedig rávilágít arra, hogy a függőség nem csak a szenvedélybeteget, hanem az egész családot érinti.
A függőség - legyen az akár fogadás - csendben lopja be magát a mindennapokba. A kérdés ilyenkor nem az, hogy ki a hibás, hanem az, hogy mikor és hogyan lehet segítséget kérni - és elfogadni. A legnagyobb veszteség nem az eljátszott pénz, hanem az, amikor már nem bízunk a gyermekünkben, a társunkban. Az újságíró, D. Balázs Ildikó munkássága is azt célozza, hogy a függőségről szóló tabuk oldódjanak, és helyüket a megértés, párbeszéd vegye át. Ez a szemléletmód kulcsfontosságú a gyógyulási folyamatban, hiszen a nyílt kommunikáció és a kölcsönös bizalom teremti meg az alapot a segítségnyújtáshoz és az elfogadáshoz. A fiatalember édesanyjának tehetetlensége, majd a fokozatos bizalomépítés és a közös döntéshozatal mintája azt mutatja, hogy a család támogató jelenléte elengedhetetlen a gyógyuláshoz, még akkor is, ha a végső lépést mindig az érintettnek kell megtennie.
