Amikor valaki eljut odáig, hogy ki akar lépni az alkohol fogságából, szinte mindig ugyanaz az egyik első félelme: „Mi lesz a testemmel, ha hirtelen abbahagyom?”
És tudod mit? Ez egy teljesen jogos félelem.
Több mint 26 évig én magam is így éltem.
Tudom, milyen az, amikor reggel nem azért nyúlsz az ital után, mert akarsz, hanem mert muszáj - mert a kezed remeg, a szíved kalapál, és úgy érzed, szétesik körülötted a világ, ha nem iszol.
Pontosan ezt a fizikai csapdát nevezzük elvonási tünetnek.
Ebben a cikkben végigvesszük, miért alakulnak ki az elvonási tünetek, mikor jelentkeznek, meddig tartanak, és mikor van szó már nem kellemetlenségről, hanem valódi, sürgősségi vészhelyzetről.
A cél nem az ijesztgetés.
Az agyad folyamatosan egyensúlyozik kétféle hatás között: van benne egy „fékrendszer” (a nyugtató hatású GABA), és van egy „gázpedál” (az izgató hatású glutamát).
Amikor évek óta rendszeresen iszol, az alkohol mesterségesen lenyomja a fékpedált.
És most jön a lényeg: amikor hirtelen kiveszed az alkoholt a képletből, a fék egyik pillanatról a másikra megszűnik - de a gáz padlóig van nyomva.
Az idegrendszered egy ideig kontrollálatlanul „száguld”.
Ez okozza a remegést, a szapora szívverést, a szorongást, az izzadást, súlyos esetben a görcsrohamot.
Nem a jellemeddel van baj.
Ez fontos, mert sokan a tüneteket is szégyellni kezdik.
6-12 óra az utolsó ital után.
Itt kezdődnek a korai jelek: szorongás, kézremegés, fejfájás, hányinger, izzadás, alvászavar, ingerlékenység.
24-72 óra: a csúcspont.
A legtöbb embernél itt a legintenzívebbek a tünetek.
Ebben az ablakban jelentkezhetnek a súlyos tünetek is, amelyekről lentebb külön írok.
4-7 nap.
A heveny tünetek nagy része ekkorra fokozatosan enyhül és lecseng.
Hetek-hónapok: a posztakut szakasz.
A test fizikailag kitisztult, de az idegrendszer regenerálódása ennél jóval tovább tart.
Nem minden elvonás egyforma súlyú.
Enyhe tünetek: remegés, szorongás, alvászavar, izzadás, hányinger, fejfájás, hangulatingadozás.
Közepes tünetek: felgyorsult szívverés, magas vérnyomás, erős verejtékezés, zavartság, hallucinációkhoz közelítő érzékelési zavarok.
Súlyos tünetek: görcsroham (epilepsziás rohamhoz hasonló), illetve a delirium tremens - ami az alkoholelvonás legsúlyosabb formája.
A delirium tremens orvosi sürgősségi állapot.
Kezelés nélkül akár életveszélyes - végzetes - is lehet.
Ugyanez igaz az elvonási görcsrohamra.
Ezért nincs ebben a cikkben egyetlen „otthoni leszokási recept” sem.
Nem azért, mert titkolózom, hanem mert felelőtlenség lenne.
A súlyos alkoholelvonás - és ugyanígy a nyugtató- (benzodiazepin-) elvonás - orvosi felügyeletet igényel.
Miután a heveny tünetek lecsengtek, a tested látszólag „rendben van”.
De az agyad kémiája - az a bizonyos fék-gáz egyensúly - hónapokig építi újra önmagát.
Indokolatlan kimerültség, alvászavar, hullámzó hangulat, ingerlékenység, koncentrációs nehézség, ködös fej, és időnként a semmiből feltörő sóvárgás.
És itt a veszély: az ember ilyenkor könnyen gondolja azt, hogy „ha józanon is ennyire rosszul érzem magam, akkor mi értelme az egésznek?”
Pedig ez nem visszaesés és nem kudarc.
Ez a gyógyulás teljesen normális, átmeneti része.
A tested és az idegrendszered éppen helyrehozza önmagát.
Tudom, milyen erős a vágy, hogy „elintézzük csendben, egyedül”.
Szégyen, titkolózás, az az érzés, hogy „ezt magamnak kell megoldanom”.
Én is végigjártamat ezt.
Az alkoholfüggőségtől magányosan rendkívül kevesen szabadultak meg.
Támasszal már valamivel többen.
Ennek két oka van.
Az egyik a biztonság: ahogy fentebb láttad, a súlyos elvonás orvosi vészhelyzet lehet, és ezt képtelenség előre, magadtól megítélni.
A másik ok mélyebb.
A fizikai elvonás csak a kezdet - a könnyebbik fele.
A függőség ugyanis ritkán jár egyedül; legtöbbször egyfajta öngyógyítási kísérlet egy mélyebb fájdalomra: szorongásra, depresszióra, feldolgozatlan traumákra.
Ha csak a szert vesszük ki, de a mögöttes lelki sebekkel nem foglalkozunk, az olyan, mintha sebtapaszt tennénk egy mély vágásra.
A fizikai méregtelenítés - orvosi keretek között.
A súlyosabb esetekben ez kórházi addiktológiai osztályon vagy megfelelő intézményben történik, ahol gyógyszeresen tudják enyhíteni a tüneteket és kivédeni a veszélyes szövődményeket.
Ez nem kudarc, és nem szégyen - ez a legbiztonságosabb belépő a józanságba.
Az addiktológiai konzultáció és a lelki munka.
Amikor a tested kitisztult, ott kezdődik az, ami hosszú távon valóban józanon tart: megérteni a saját kiváltó okaidat, megtanulni egészségesen kezelni az érzelmeidet, felépíteni egy támogató környezetet, és szembenézni azzal, amit eddig az alkohollal próbáltál elnémítani.
Saját élményű szakemberként ebben tudok melletted állni - nem fentről, hanem onnan, hogy én magam is végigjártam ezt az utat.
Mert van egy dolog, amit nehéz elmagyarázni annak, aki nem volt ott: amikor egy felépült ember beszélget egy még küzdővel, ott valódi előrelépés történik.
A tünetek elmúlnak.
Ha egy dolgot szeretnék, hogy magaddal vigyél ebből a cikkből, akkor az ez: az elvonási tünetek átmenetiek.
Nehéz, néha brutális szakasz, de van eleje és van vége.
A félelem, amivel ezt a cikket valószínűleg elkezdted olvasni - hogy „nem bírnám ki” -, érthető.
De a jó hír az, hogy nem kell egyedül kibírnod.
Sőt: nem is szabad.
A korai, enyhe tünetek általában 6-12 órával az utolsó ital után kezdődnek (remegés, szorongás, izzadás, alvászavar).
Meddig tartanak az alkohol elvonási tünetek?
A heveny (akut) tünetek nagy része általában 4-7 nap alatt lecseng.
Mi a delirium tremens, és mennyire veszélyes?
A delirium tremens az alkoholelvonás legsúlyosabb formája: magas láz, mély zavartság, élénk hallucinációk, extrém vérnyomás- és szívritmuszavar jellemzi.
Mi a posztakut elvonási tünetek (PAWS)?
A PAWS a heveny szakasz után jelentkező, elhúzódó tünetegyüttes: indokolatlan kimerültség, hullámzó hangulat, alvászavar, koncentrációs nehézség és időnként feltörő sóvárgás.
Mennyi idő leszokni az alkoholról?
A fizikai elvonás napokban mérhető, de a valódi leszokás nem egyetlen esemény, hanem folyamat.
Lehet otthon, egyedül leszokni az alkoholról?
Enyhe esetben elképzelhető, de súlyosabb függőségnél kifejezetten veszélyes lehet, mert otthon nem ismerhető fel és nem kezelhető időben a görcsroham vagy a delirium tremens.
Hogyan enyhíthetők biztonságosan az elvonási tünetek?
Biztonságosan kizárólag szakmai keretek között: a fizikai tüneteket orvosi felügyelet mellett, szükség esetén gyógyszeresen kezelik, a háttérben meghúzódó okokat pedig addiktológiai konzultáció és terápia segít feldolgozni.
Ez a cikk tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti az orvosi ellátást.
Súlyos alkohol- vagy nyugtatófüggőség esetén az elvonás életveszélyes lehet.
Saját élményű addiktológiai konzultánsként pontosan tudom, milyen út áll előtted, mert magam is végigjártattam.
Nem vagy egyedül.
A korai felismerés célja tehát az alkoholprobléma felismerése, a kockázati-, vagy problémaivás, illetve az alkoholfüggőség tényének megállapítása, s ennek megfelelően a legcélravezetőbb kezelési stratégia megválasztása.
Az ambulancián jelentkező betegekkel felvettük az AUDIT-ot (Alcohol Use Disorder Identification Test), továbbá valamennyi klienssel az italfogyasztás időtartamára, az ivás mennyiségére, gyakoriságára, a lerészegedésre, az ivás körülményeire, az ivás alkalmával elfogyasztott alkohol mennyiségére, a megvonási tünetek meglétére vagy hiányára, az esetlegesen elszenvedett konvulzív rosszullétekre, a megelőző, alkohol-problémával kapcsolatos gyógykezelésekre vonatkozó kérdéseket tartalmazó strukturált interjút vettünk fel.
A 2000 -2001 évben az ambulancián kezelésre jelentkezett 54 beteg közül 36-nál állapítottuk meg az alkoholfüggőség diagnózisát.
A betegek életkorszerinti megoszlása 22 és 54 év között mozgott, nemek szerinti megoszlása pedig a 8 nő és 46 férfi arányt mutatta.
A 8 nőbetegből 6 esetben függőséget, 2 esetben kockázati alkoholfogyasztást állapítottunk meg, problémamegvagy egyetlen esetben sem találtunk.
A 46 férfiből 30 volt a függők száma, 7 a problémaivóké, és 9 a kockázati ivóké.
Az ivás időtartamának vizsgálata során azt találtuk, hogy leghosszabb ideje, átlagosan 9 éve a függő személyek fogyasztottak alkoholt.
A problémaivók átlagban 5 éve ittak, míg a kockázati ivó személyek italfogyasztásának időtartama 4 év volt.
A 4. ábra mutatja az alkohol-fogyasztás és a társuló pszichiátriai zavarok kapcsolatát.
Az alkoholproblémás személyek esetében a lehető legkorábban történt felismerés és kezelésbe vétel életmentő lenne.
A korai felismerés célja tehát az alkoholprobléma felismerése, a kockázati- vagy problémaivás, illetve az alkoholfüggőség tényének megállapítása, s ennek megfelelően a legcélravezetőbb kezelési stratégia megválasztása.
A korai szűrés kérdőívekkel, standardizált interjúkkal, interjúsorozatokkal, becslőskálákkal elvégezhető (3,4,5,8).
A klinikai adatok alapján a terápia során a különböző csoportokra osztottuk a betegeket: problémás és kockázati ivók, illetve függő személyek.
A kezelés első lépése a terápia céljának megállapítása volt.
Az első csoportnál célul nem az absztinenciát, hanem az italfogyasztás csökkentését tűztük ki, az alacsony kockázatú kategóriába való tartozás mértékéig.
A 36 függő személynél a terápia célja az absztinencia volt.
Az első csoportba tartozó kockázati és problémaivó betegeknél a Rövid intervenció technikáját alkalmaztuk.
Ez korlátozott ideig tartó stratégia, amely a nem dependens ivók alkoholfogyasztásának csökkentésére összpontosít (6,7).
Az alkohol-fogyasztást probléma-viselkedésnek tekintjük, és a cél a viselkedés megváltoztatása.
Millner és Rollnick nevéhez fűződik a rövid intervenció módszerének kidolgozása.
Állapotfelmérést követő visszajelzés a kliens számára: akár laboratóriumi eredmények, akár pszichoszociális állapotának visszajelzése, illetve annak feltárása, hogy ezek az állapotok az alkoholfogyasztással állnak összefüggésben.
S: self-efficacy (hatékonyság): A rövid intervenció arra épít, hogy a kliens képes megtenni a változást, a módszer alapja a remény és az optimizmus.
A self-efficacy párja a terapeutában van, neki is bíznia kell abban, hogy kliense képes a változásra.
A többi 36 függő páciensnél az absztinenciát tűztük ki a terápia céljául, és hosszú távú pszichoterápiát, valamint szükség szerint gyógyszeres kezelést ajánlottunk.
Valamennyi kliensnél törekedtünk a családtagok bevonására, erre 18 esetben volt módunk.
Emiatt a 36 függő páciensből további két 18 - 18 fős csoportot állítottunk fel (2. és 3. csoport).
A második csoportba azon betegek kerültek akiknek családja is részt vett a terápiában.
A harmadik csoportot az egyéni terápiában részesülő függő páciensek képezték.
A második csoportba tartozó kliensek családtagjai között találtuk a négy kockázati ivó személyt is, két család esetében a függő férfibeteg házastársa, a másik két családban pedig 1-1 felnőtt, tehát 18. életévét betöltött fiúgyermek személyében.
A kliensek kezelési mód szerinti felosztása a 6. 6. A kezelésben résztvevő családok esetében törekedtünk lehetőség szerint valamennyi családtag bevonására.
SaJNos személyi és technikai feltételek hiányában azt az ideális, közösségi pszichiátriai ellátási formát, mikor a terápia mint szolgáltatás a kliens természetes lakókörnyezetében valósul meg az ambulancián egyenlőre még csak részben tudjuk megvalósítani, így az egyes ülések nagyobb részben az ambulancián zajlottak.
Ugyanakkor hangsúlyozzuk azt, hogy a jövőre vonatkozóan feltétlenül célunk, ennek az ideális ellátási formának a megvalósítása.
Alkoholproblémás kliensek körében általános jelenség, hogy a kliens nem ismeri fel betegségét, így gyógyulásra sem törekszik.
Nagyon kevéssé hatékony az az orvosi hozzáállás, mely a motiválatlan betegről lemond a beteg hiányos együttműködésére hivatkozva.
A motivációs technika elsősorban a kontempláció szakaszában alkalmazható, amikor a kliens még nem érzi úgy, hogy alkoholhasználata probléma lenne, nem tarja magát alkoholistának, betegnek.
A módszer célja, hogy a kliens kívánja italozó életmódjának megváltoztatását.
A kliensnek joga van választani, hogy akar, vagy sem változtatni, és ezért a felelősséget ő viseli.
A kliens elfogadása - beleértve alkoholhasználatát is - fokozza változással kapcsolatos szándékait.
A beteg jelenlegi alkoholizáló életmódja és távolabbi céljai közötti eltérést emeljük ki.
A motivációs interjú alapja az, hogy a legtöbb szenvedélybetegben az ambivalencia fellelhető, és a kliens a „folytassam-abbahagyjam”, „jó ez nekem, vagy rossz” kettősségével kerül állandóan szembe.
A motivációs interjú ezt az ambivalenciát hozza létre, illetve erősíti, az ambivalens, állandóan billegő egyensúlyi helyzetet igyekszik a változás elfogadása irányába „felbillenteni”.
Ellenállás jelentkezése esetén el kell kerülni a konfrontációt, stratégiát kell váltani.
A pszichoedukáció lényege, hogy tanulási technikák, módszerek, megközelítések segítségével tájékoztatást nyújtunk a betegeknek és hozzátartozóiknak a betegség okairól, természetéről, tüneteiről, szövődményeiről, kezelési lehetőségeiről (3,4,8).
A pszichoedukáció tehát információátadást jelent, melynek során megismertetjük klienseinket az addikció és dependencia ismérveivel, a betegség kórlefolyásával, várható következményeivel, kimenetelével, azzal a károsodással és képességcsökkenéssel, ami az alkoholizáló életmódból származik.
A pszichoedukáció során abból a feltételezésből indulunk ki, hogy kellő ismeret birtokában a kliens könnyebben fog a szerhasználatot illetően helyes döntést hozni (4).
A gyenge stresszkezelő képességgel rendelkező egyének sérülékenyebbek a szenvedélybetegségek kialakulása és fennmaradása szempontjából.
Utalok itt egy jól ismert fogalomra, a Sérülékenység-stressz modellre.
A Sérülékenység-stressz modell egyike azon általános megközelítéseknek, amely a legtöbb esetben megfelelő kiindulási alap lehet (hasonlóan egyéb kórképekhez) a szenvedélybetegek kezeléséhez.
A kutatások alátámasztani látszanak, hogy a szenvedélybetegségek bizonyos genetikai tényezőkkel hozható összefüggésbe (3).
A sérülékenység olyan tényezők összessége, melyek hajlamossá teszik az adott személyt valamely tünet megjelenésére (5,8).
A sérülékenység-stressz modell szerint a relapszus valószínűsége akkor a legnagyobb, amikor a sérülékenységi és stressz-tényezők kombinációja meghaladja az adott személy alkalmazkodóképességét, és kiváltja azokat a viselkedésbeli válaszreakciókat, amelyek az egyén betegségét jellemzik (3,5,8), jelen esetben szerhasználathoz vezetnek.
Falloon szerint a személyek közötti kommunikációs készség segít a mindennapi problémák leküzdésében, a stressz elviselésében.
Tapasztalatunk szerint az italfogyasztás gyakran jelentkezik úgy, mint a családi életben, munkahelyen, szociális, stb. tevékenységek közben adódó problémák jelentkezése esetén alkalmazott megoldási lehetőséget.
Az ivás enyhíti a problémából adódó feszültséget, könnyebbé, átmenetileg elviselhetőbbé teszi azt.
Az alkohol fogyasztásának maladaptív probléma-megoldási módként való alkalmazása miatt végeztük el klienseinknél a problémamegoldás oktatását.
A visszaesés megelőzősére irányuló pszichoterápia függő betegek esetében alkalmazott hatékony eszköz.
Segít a kliensnek a környezetében lévő azon triggerek felismerésében és hatékony kezelésében, melyek a botlásokhoz, vagy relapszusokhoz hozzájárulhatnak (4,8).
Része továbbá az alkohol-alternatívák felállítása, valamint az optimális életminőség eléréséhez szükséges készségek fejlesztése.
Az alkoholfüggő személyeknél a visszaeséseket általában megelőzik olyan tünetek, melyekből a közelgő relapszusra lehet következtetni.
Az ezek felismerése rendkívül fontos, mivel jelentkezésük esetén az idejében nyújtott segítséggel a visszaesés megelőzhető (3,4,8,11).
Alcoholism, Causes, Signs and Symptoms, Diagnosis and Treatment.
tags: #alkohol #elvonokura #eredmenyek