Az angol sörök egy nagyon egyedi és izgalmas palettát alkotnak a világ söreinek térképén. Hagyományaik nem csak az egyedi angol sörstílusokban, hanem az angol pubok semmihez nem hasonlítható hangulatában is testet öltenek, ami legalább annyira a nemzeti kultúrájuk részét képezi, mint az ötórai tea. Az angol pubok és sörök népszerűségét az Angliában oly gyakori, esős időjárással is magyarázhatnánk, hiszen kevés jobb ellenszer létezik a rossz időre, mint a jó társaság és a kiváló sörök.
A siker titka azonban nem csak ez. Az angol sörök eredetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy ez esetben is hosszú időre visszanyúló hagyományokról beszélhetünk, ahol nem egészen egyértelmű, hogy mikortól is hivatkozhatunk a mai értelemben vett angol sörökre. A brit sörfőzést ugyanis sokan a kelta hagyományok részeként tekintik, de mivel ekkoriban a sörök komlózása még nem volt elterjedt, (az első angliai komlóültetvényt a 15. századra vélik vissza), mindenesetre biztos, hogy Angliában már a Római Birodalom részeként is aktív sörfőzés folyt, hiszen erről mindmáig írásos bizonyítékok állnak rendelkezésre. A komlózás megjelenésével később új távlatok nyíltak, majd szép lassan kialakultak az olyan, igazi brit csemegék is, mint a 18. század elején megszülető porter, vagy a 19. századi stílusok.
Annak ellenére, hogy az alap sörstílusok világszerte elterjedtek, ám azoknak az egyes nemzeteknél kialakultak a rájuk jellemző vonásai és változatai. Az erősen komlózott, malátás ízjegyekkel bíró bitter sokkal inkább gyűjtőfogalom, mintsem egy konkrét sörstílus egyértelmű megjelölése. Habár a bitter szó önmagában keserűt jelent, ám bitterek 19. századi mintákat és variánsokat foglalnak magukba. A legendás múltra visszatekintő, erősen komlózott, felsőerjesztésű IPA-t eredetileg az indiai gyarmatokon dolgozó brit munkások számára készítették, és szállították. A jól leeresztett, száraz lecsengésű, magas alkoholtartalommal és komlókeserűséggel bíró sör első ismertebb főzője George Hodgson volt, akinek a Bow sörgyárában készített IPA-ja hatalmas karriert futott be. A hagyományok szerint a porter eredetileg a strong ale, a pale és a mild keverékéből született, mely nem sokkal később azonban már önálló stílussá vált. Eredetének gyökerei egyes legendák szerint Harwood Ralph-hoz, egy londoni sörfőzőhöz vezetnek.
A mérsékelten erős, sötét barna ale sört pörkölt malátás karakterei és kávés, csokoládés-karamelles aromái teszik egyedülállóvá. Az angol porter az amerikai portereknél általában lágyabb, és édesebb, alkoholtartalma pedig alacsonyabb. Az angol porterből kifejlődött stílus a porternél valamivel erősebb, szárazabb, és a komlóaromái dominánsabbak. A stout-okra - a porterekkel szemben - kifejezetten jellemzőek a pörkölt maláta ízjegyei. A BJCP sörkalauza sötét, kis fajsúlyú, malátaközpontú, felsőerjesztésű brit ivósörként hivatkozik a sötét mild sörre, amely malátajegyekben dominánsabb, mérsékeltebb pörköléssel készített sör. Az angol stílusú old ale-kat az átlagosnál hosszabb ideig, sok esetben akár évekig érlelik, innen ered a nevük is. Ízvilágukban gyümölcsös, észteres, mazsolás jegyek is felbukkannak, színviláguk a sötét borostyántól a mélybarna árnyalatokig terjed.
Ritka, amikor a Szent András Sörfőzde tételei ne kerülnének be valamely hazai mezőny éllovasai közé, és ez igaz az angol sörökre is. Az ugandai vaníliával és tonkababbal készített Alfa kiemelkedő példája a beltérben megjelenő kreatív sörkészítésnek. Harciasabb kedvű vállalkozóknak ajánljuk a Hathárom nevű tételüket, mely a Wembley Stadionban lejátszott futballmérkőzés margójára a sör mezőnyében is oda kíván csapni az angoloknak. A Horizont Brewery Morning Joe nevű söre egy zavarbaejtő remekmű, kávé- és kakaóbabbal készülő karakteres stoutot a zabpehely lágy összhangja védi, így olyannyira selymes, akár egy capuccino. Már-már kedvünk is támad ezzel indítani a reggelt a feketénk helyett. A Fehér Nyúl Chococo Dreams Imperial Pastry Stout-ja is ígéretes élményeket ígér: csokoládéval és kókusszal megbolondított tételek nagyszerű desszertsör illúzióját kelthetik, de az imperial jelző már önmagában is árulkodik egy erőteljes, 8,6%-os alkoholtartalomról, tehát óvatosan.
Az Élesztőben is minden bevetünk, hogy mindezt átélhesd: garantáljuk, hogy kiváló söreinkkel, ételeinkkel nem csak az esős, hanem a kevésbé szürke napokon is garantált lesz a feltöltődésed! Pokolivá vált egy egykori békés angol falu élete egy csapat kóbor csirke miatt, Norwich felől érkezve Norfolkba, Snettishamben. A nagy szabadságban élő baromfi-állomány és a környék felé invázióként érkező kirándulók miatt problémák adódnak: a csirkék erdejébe annál több az élelem, annál több a patkány is. A helyzetet megmagyarázva, Graeme McQuade Cambridge-ből, aki 18 hónapja költözött a faluba, megjegyzi, hogy neki nincs problémája a csirkékkel, de a környéken a lakosok közelgő beavatkozásokat fontolgatnak.
Sokan ezt az egyedi külsejű és viselkedésű fajtát kedvelik; a modern angol törpeviador tyúk egy rendkívül jellegzetes, hosszú lábú, kis testű, széles mellkast jelölő fajtát jelent. Wakefieldben (Yorkshire) tenyésztette ki J. Crosland és W. F. Entwisle. A fajtát sok színben tenyésztik; már 1874-ben nyolc színváltozatot vettek fel az amerikai standardba. A test felülnézetből előre széles, hátrafelé keskenyedő forma, a hasad mell jellemző, a modern angol törpeviadornál tipikus fajtabélyeg a ritka tollazat. A fajtára jellemző a rövid hát és a domború faroktól a kormánytollak felé futó szárnyak. A hosszú láb, a kacsalábúság kizáró hiba; a lábak távolsága a testtől a hastájékban nagyon kicsi. A tojó és a kakas farka keskeny és finom; fej vonala daruszerű, a szem élénk. A kakas súlya 0,6-0,7 kg, a tyúké 0,4-0,5 kg. A gazdával beszélgetés során rájöttem, hogy a madárkertjükben a papagájok és egzotikus díszmadarak mellett a díszbaromfik is megtalálhatók. Sándor gyakorlott tenyésztő; egy olasz útja során figyelt fel a fura kinézetű, nagy szemű, hosszú lábú, pici, izmos testű fajtára, és később vett egy családot, amely vörös-szárnyú fehér és fehér tyúkokból állt.
Az angol sörök és a brit sörfőzés gazdag öröksége tehát nemcsak ízvilágaikban, hanem történetükben és kultikus helyeikben is megmutatkozik: a hagyományos stílusok és a modern kísérletezések együtt alkotják a kontinenseken elterjedt sörkultúra egyik legizgalmasabb részét. A történet szorosan összefonódik a pubok hangulatával, a sörfőzés és sörfogyasztás szociális rítusaival, és a sokszínű, de koherens brit sörkultúra továbbra is vonzza a sörkedvelőket világszerte.
