Az alkoholfogyasztás továbbra is a magyar egészségügy központi problémája - hívta fel rá a figyelmet Kereszty Éva, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője. Ez a kérdés évtizedek óta foglalkoztatja a társadalmat, gazdaságot és egészségügyet egyaránt. Az 1980-as évektől napjainkig tartó időszakban a hazai alkoholfogyasztási szokások jelentős átalakuláson mentek keresztül, melyet történelmi, társadalmi és gazdasági tényezők egyaránt formáltak. Ez a cikk ezen tendenciákat kívánja bemutatni, a múltbéli gyökerektől a jelenlegi helyzetig, kitérve a népességre gyakorolt hatásokra és a kultúrába fonódott szokásokra.
A 20. század vége felé: Tendenciák és kihívások
Az 1980-as évek Magyarországán az alkoholfogyasztás továbbra is magas szinten állt, bár voltak biztató jelek is. A kilencvenes évek közepére sikerült évi tíz liter alá szorítani az egy főre jutó hazai tisztaszesz-fogyasztást, ami egyfajta pozitív tendenciát jelzett. Azonban Magyarország még mindig az európai államok élvonalában szerepelt az alkohol népszerűségét és ennek következtében a májbetegségben elhunytak számát tekintve. Ez a kettősség, a csökkenő tendencia és a magas kockázat együttes jelenléte, rámutatott a probléma összetettségére.
A korábbi tapasztalatokkal ellentétben a betegség nemcsak a rossz szociális helyzetű, alacsony iskolázottságú rétegeket érintette, hanem a jól kereső értelmiségieket is. Csak éppen az utóbbiak jobb minőségű italokat fogyasztottak, amelyeknek az egészségkárosító hatása mérsékeltebb volt. Ez a megfigyelés arra utalt, hogy az alkoholfogyasztás problémája nem kizárólag a szegénységhez vagy az alacsony társadalmi státuszhoz köthető, hanem szélesebb körben jelentkezik, eltérő formákban.
A szenvedélybetegségek elleni küzdelemre külön fejezetet szentelt a nemrég elkészült népegészségügyi program, amelynek fontos része a szeszfogyasztás háttérbe szorítása. Az alkoholellenes klubok ugyanakkor úgy érezték, hogy a kormányzat nem fordít kellő figyelmet erre a területre. Fekécs Imre, az Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szövetségének főtitkára kiemelte, hogy a kábítószer-élvezők számának növekedése miatt a drogprobléma került előtérbe az elmúlt években, viszont a túlzott alkoholfogyasztás ma is egymillió embert érint. „Lassan az egymillió alkoholista országa leszünk, ami nem is csoda” - fogalmazott, utalva a történelmi és kulturális gyökerekre, amelyek az alkoholfogyasztást mélyen beágyazták a magyar életbe.
A történelmi kontextus is fontos szerepet játszik az alkoholfogyasztási szokások megértésében. Már a 19. század fordulóján jelentős fejlődésen ment keresztül a magyar szeszipar. Kőbányán megépült a „sörváros”, a magyar sörgyár már 3 millió hektoliter italt értékesített. Ferencvárosban az 1840-ben alapított Zwack márka terjeszkedett és kezdett gyárépítésbe. Ebben az időszakban a Tabán helyén még borváros létezett, ahol svábok árulták a Budai-hegységben és a Pilisben termesztett boraikat. Az író, Krúdy Gyula is szívesen látogatta ezeket a helyeket, amelyek novelláit is ihlették.
Az 1918-ban készült kép egy pár sört koccintó alakját örökíti meg, miközben egy makacsul tartja magát a szokás, hogy „Arad óta nem koccintunk sörrel”. A legenda szerint Haynau és társai így tettek az aradi tizenhármak halálos ítéletét követően, ami után az osztrákellenes csoportok elhatározták, hogy 150 évig magyar ember nem koccint sörrel. A történészek szerint azonban ez egy városi legenda, és a korabeli borászlobbi találta ki, hogy a sört részesítse előnyben.
Az 1921-ben életbe lépő szesztörvény legális maradt az alkoholfogyasztás, de az otthoni párlatfőzést megtiltották. Ez a szabályozás is mutatja a hatóságok próbálkozásait az alkoholfogyasztás kontrollálására. Érdekes párhuzam, hogy a Zwack Gyár, hasonlóan a mai promóciós gyakorlatokhoz, poharakat és cigarettatárcákat is adott a hely üzemeltetéséhez.
A háborús időszakokban is megfigyelhetőek voltak specifikus tendenciák. A második világháború alatt a jobb alapanyagokat a had- és gyógyszeripar kapta, így a sörök minősége romlott, és olyan alapanyagokból, mint a muhar vagy a cikória, készültek. Ez ellentétben áll a mai kézműves sörfőzdék törekvéseivel, amelyek minőségi alapanyagokkal dolgoznak.
A kommunizmus idején, 1949-ben Dreher Jenő sörmágnással aláíratták a főzdéi államosításáról szóló dokumentumokat, jelezve a magánüzemek helyét a szocializmusban. Megjelent a Kövilként emlegetett Kőbányai Világos. A söntés pultnál található porcelán tartókban hűlt a bor, amiből merőkanállal mértek.
Az 1950-es években a sör diadala következett be a bor felett Magyarországon. Míg az évtized elején átlagosan 33 liter bort és 8,3 liter sört fogyasztott egy magyar ember, addig 1960-ra a bor 30 literre esett vissza, a sörfogyasztás pedig meghaladta a 36,8 litert. Ezzel együtt fokozatosan nőtt a májzsugorban elhalálozók száma is.
Az 1960-as években a „Soproni Ászokat” tartották a legjobb sörnek, de népszerű volt a Pécsi Szalon és a Balatoni világos is. Az ország keleti részében a Borsodi volt a legnépszerűbb. Érdekesség, hogy ebben az időben a kocsmákból elvitelre is lehetett sört kérni kancsókban vagy csatos üvegekben, ami akár 1 forintot is megspórolt az üveges kivitelhez képest.
Az 1970-es években a sörfogyasztás tovább nőtt, 59,4 liter/fő/év értékre, míg a borfogyasztás 37,7 liter volt. 1980-ra ez a tendencia folytatódott: 86 liter sör és majdnem 35 liter bor volt egy ember éves fogyasztása, és 100 000 emberre már 27,7 májzsugorodásos haláleset jutott. Az ittas vezetés 1971-ben került át a közlekedési szabálysértésekhez, és 1978-ban kapott önálló fejezetet a Btk.-ban.
1949 és 1989 között szigorúan tilos volt az utcán alkoholt fogyasztani, kivételt csak a kocsmák kerthelyiségei jelentettek. A rendőrök azonban nem vették mindig szigorúan a törvényt, csak délelőtt. Aki akkor az utcán ivott, a törvény szemében krónikus munkakerülőnek számított.
Az 1980-as évek végére, a rendszerváltás közeledtével, a kiábrándulás és az olcsó szeszek miatt nőtt az alkoholisták száma. 1988-ban már 10 ezer lakosra 60 bejelentett alkoholista jutott, ami 1990-re 62 főre emelkedett. Utána viszont csökkent a tendencia.
A rendszerváltás után és a 21. században: Új tendenciák és globális kilátások
A rendszerváltás után a gazdasági liberalizáció és a szabad piacgazdaság bevezetése újabb változásokat hozott az alkoholfogyasztási szokásokban. Az importált termékek választéka bővült, és megjelentek a külföldi márkák és italspecialitások is. A gasztronómiai trendek átalakulásának középpontjába került a különböző nemzetek konyháinak népszerűsége. Az új éttermek, bárok és kávézók egyre sokszínűbb menüt kínáltak a fogyasztóknak.
A 21. század elejére az alkoholfogyasztás kultúrája tovább változott. Az egészségtudatos életmód terjedése miatt manapság egyre többen választják az alkoholmentes alternatívákat. Az éttermek és bárok pedig egyre inkább specializálódnak a minőségi borokra, kézműves sörökre és egyéb prémium italokra.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint Magyarországon az alkoholfogyasztás továbbra is jelentős probléma. Bár a fogyasztás tekintetében Magyarország az évi 11 literével az európai középmezőnybe tartozik, Norvégia (bő 7 liter) és Csehország (több mint 14 liter) között helyezkedik el. A magyarországi alkoholfogyasztás és az azt kísérő gasztrokulturális szokások jelentős változásokon mentek keresztül az 1900-as évektől napjainkig.
Egy 2025. március 27. és április 3. között végzett országos, reprezentatív felmérés, amelyet az MSZSZT megbízásából készítettek, pontosabb képet adott a magyar lakosság alkoholfogyasztási szokásairól. Az eredmények alapján egy alkalommal átlagosan 2,4 italt fogyasztanak a magyarok. Bár ez a mennyiség mérsékeltnek tekinthető, az egyéni tényezők - például a testtömeg, a nem és az érzékenység - jelentősen befolyásolhatják az alkohol hatását. A rendszeresség hatással van az elfogyasztott adagokra: akik gyakrabban élnek ezzel a szokással, jellemzően nagyobb mennyiséget is isznak egy-egy alkalommal.
A 18 és 49 év közötti korosztály több mint fele legalább havonta egyszer fogyaszt alkoholt. A fiatalabb, 18-29 évesek körében különösen jellemző, hogy a fogyasztás társas eseményekhez, például bulikhoz vagy baráti összejövetelekhez kapcsolódik, és ilyenkor gyakran nagyobb mennyiség kerül a poharakba. A társaságban italozás a leggyakoribb alkalom az alkoholfogyasztásra.
A legnépszerűbb ital a bor, amit a sör, és azonos arányban a röviditalok és koktélok követnek. A férfiak inkább a sört és rövidet, míg a nők inkább koktélokat kedvelik, utóbbi főleg a 18-29 évesek körében népszerű, míg az idősebbek inkább boroznak. A válaszadók közel 90%-a társaságban, és közülük is 60% közösségben, de otthon iszik. Az alkoholfogyasztás okai mögött elsősorban a társasági élmény, kikapcsolódás és ünneplés áll, de minden hetedik ember stressz miatt nyúl a pohár után. Érdekes tendencia, hogy a fogyasztók egyre gyakrabban keresik az alkoholmentes vagy alacsony alkoholtartalmú alternatívákat, különösen szórakozóhelyeken és vendéglátóhelyeken.
Generációs különbségek is megfigyelhetők. A 18-29 évesek körében a szórakozási alkalmakhoz kötött, impulzívabb, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás jellemző, ugyanakkor ők nyitottabbak a mértéktartásra és az alkoholmentes alternatívákra. Ezzel szemben a 40-49 éves korosztály inkább a rendszerességre és az alacsonyabb mennyiségekre helyezi a hangsúlyt, gyakrabban fogyasztanak bort vagy sört, és kevésbé vesznek részt nagyobb társasági eseményeken.
A Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács (MSZSZT) szemléletformáló kampányt indít influencerek, mint Csingisz Dordzsceren, Huszár Henrik, Lackner Lala és Nagy Emma részvételével, hogy népszerűsítsék a tudatos és felelős alkoholfogyasztást. A kampány célja, hogy a mértékkel való alkoholfogyasztás tudatos döntésként jelenjen meg, amely hozzájárul a testi-lelki jóléthez és a társasági élmények pozitív megéléséhez.
Budapest története három pohárban
A WHO 2014-es jelentése alapján Magyarországon a népesség 9,4%-a, azaz közel 1 millió ember mutatja az alkoholfüggőség jeleit. Szakértők becslései szerint a valódi alkoholisták száma ennek a hivatalosan nyilvántartottnak sokszorosa. Zacher Gábor 2016-ban körülbelül 800 000 főre becsülte a magyarországi alkoholisták számát.
A magyar állam kétarcúan áll az alkoholkérdéshez. A második Orbán-kormány az otthoni pálinkafőzés 2010-es legalizálásával szembe ment a konzervatív kormányoktól elvárható szigorú drogpolitikával, miközben a kábítószereket illegálisnak tekinti. A legalizált otthoni pálinkafőzés egyúttal a feketegazdaságot is erősíti.
Az alkoholfogyasztással összefüggésben lévő éves halálozási számokat nehéz pontosan meghatározni. Régóta ismert, hogy az alkoholistákra jellemző halálokok a májzsugor, a motoros járműbaleset és az öngyilkosság. Az 1980-as évek kutatásai szerint azonban az alkoholisták 50-60%-a nem ezekbe a speciális halálokokba hal bele, hanem egyéb betegségekbe.
A közlekedési balesetek, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák csak egy részét alkotják azoknak a halálokoknak, amelyek közvetve vagy közvetlenül az alkohollal állnak összefüggésben. A WHO szerint 2016-ban minden 20. haláleset hátterében az alkohol állt. Globálisan nézve 1990-ben a 15-99 évesek fejenként átlagosan 5,9 liter tiszta alkoholt fogyasztottak, ez 2017-ig 6,5 literre nőtt. A gazdasági növekedés a legerősebb hatású tényező ebben a folyamatban, ezt főleg Kína és India szemlélteti, ahol 1990 és 2017 között átlagosan megkétszereződött az alkoholfogyasztás.
Az alkoholfogyasztás nem csupán egyéni, hanem társadalmi probléma is, amely bűnelkövetéshez és egyéb devianciákhoz vezethet. A kriminológia a társadalmi devianciák, ezen belül különösen a bűnözés elemzésével foglalkozik, és az alkoholfogyasztás és a bűnözés összefüggéseinek megértése komplex megközelítést igényel.
Az alkoholfogyasztás hazai tendenciái 1980 óta tükrözik a társadalmi, gazdasági és kulturális változásokat. Bár voltak pozitív tendenciák, mint a fogyasztás csökkenése a kilencvenes években, az alkohol továbbra is komoly népbetegségnek számít Magyarországon, amely számos egészségügyi és szociális problémát vet fel. A jövőbeli kihívások közé tartozik a tudatos és felelős alkoholfogyasztás népszerűsítése, valamint a megelőzés és a kezelés hatékonyabbá tétele.
tags: #az #alkoholfogyasztas #hazai #tendenciai #a #80