A Sol egy igazi mexikói klasszikus, amely 1899 óta hozza el a napsütés szabadságát minden egyes üveggel. Ez a világos, alsóerjesztésű lager sör híres a rendkívül könnyed, frissítő karakteréről és tiszta lezárásáról. Aranyló színét és lágy ízvilágát a gondosan válogatott összetevőknek és a mexikói sörfőzési hagyományoknak köszönheti. Kifejezetten alacsony keserűség jellemzi, így azok számára is tökéletes választás, akik a lágyabb söröket kedvelik. Kiváló kísérője a fűszeres mexikói ételeknek, de önmagában, egy szelet lime-mal a palack nyakában az igazi.
Nálunk nem teljes tálcányi a legkisebb rendelhető mennyiség a termékekből, hanem akár darabra is vásárolhatsz. Szerencsére Magyarországon is egyre zavarba ejtőbb a sörkínálat, nagy utat tettünk meg az elmúlt években a világos sör-barna sör egyeduralma óta. Ha azonban nem vagyunk tisztában azzal, melyik elnevezés mit takar, könnyen meglehet, hogy „mellényúlunk”, és olyasmi kerül a poharunkba, amit egyáltalán nem szeretnénk meginni. Biztosan vannak olyanok, akik szerint „sör-sör”, de ez nyilvánvalóan nem igaz... és nem is ilyen egyszerű.
Érdekes adat: Az 1700-as években Indiában állomásozó brit katonák megelégték, hogy a hazájukból érkező sör folyton megromlik, mire hozzájuk érkezik, ezért a gyártók kitalálták, hogy több komló hozzáadásával kedvezhetnek távolban élő honfitársaiknak. A komló ugyanis kiváló természetes tartósítószer. Érdekes adat: Világos sört 1642 óta gyártanak, ám ekkoriban még kokszot használtak üzemanyagként a maláta pörköléséhez. Íze: A barna sörben több maláta található, amitől picit inkább földesebb az íze, nem pedig keserű.
Érdekes adat: A porter majdnem kiment a divatból, amikor népszerűvé vált a stout, viszont a 70-es években az amerikai Anchor Brewing Company újra gyártani kezdte. Íze: Füstös ízű sör, amelyben a kávé, a csokoládé, az édesgyökér és a melasz is felfedezhető. Érdekes adat: A portert és a stout-ot állandóan összekeverik. Íze: Savas, kesernyés vagy savanyú. Barna sör: barna sötétbarna, vagy fekete színű ital, krémszínű habbal.
A sörkészítés legrégibb írásos bizonyítéka a Blau-táblák Mezopotámiából, az i. e. 3. évezredből származik. A sörkészítést ekkor már törvényben szabályozták. A sörök minőségét biztosító szabályokat Hammurápi törvényoszlopán szabályozták, a babiloniak mézzel és gyümölcssűrítménnyel varázsolták ízesebbé ezt az italt. A sörkészítés története összefonódik az élelem és a kultúra alakulásával; Ré főisten az Elephantiné-szigeti papok és a sör segítségével mentette meg az emberiséget, és ezt megemlékezésekben idézik. Több előkelő sírfeliratban olvasható a mondat: „Megvédtem a szegényeket a gazdagoktól, kenyeret, sört, lepényt adtam az éhezőknek, ruhát a mezteleneknek.”
A középkorban a sörfőzés hagyománya nagyban kapcsolódott a kolostorokhoz. A szerzetesek sokat javítottak a sörfőzés technikáján, és úgy tartják, hogy ők terjesztették el Nyugat-Európában a komlót a sör ízesítéséhez. A mézsör készítését a szerzetesek vitték tökélyre, továbbá a chartreuse és a Bénédictine likőrt is a szerzetesek fejlesztették ki. A pezsgőt (champagne) pedig egy 17. századi bencés szerzetes találta fel. Angliában a tömeges sörfőzés VIII. Henrik uralkodásától virágzott fel, és ekkortól terjedtek el a felső erjesztésű (ale) fajták. Bajorországban 1516-ban sörtisztasági törvényt hoztak, amely a sör kizárólag maláta, komló és víz hozzáadásával készülhet, később pedig az élesztő is felvételre került.
Magyarországon minden földtulajdonos főzhetett és mérhetett sört; a középkor serfőző céhjei az ipari forradalom során átadták a helyüket serfőzdéknek, amelyek sörgyárakká nőttek. A Reinheitsgebot elvei szerint a sör alapanyagai közé tartozik a maláta, a komló, a víz és az élesztő. A sör készítésének első lépéseként az árpából malátát kell készíteni; a maláta előkészítése után a sörfőzés során dekokciós vagy infúziós eljárást alkalmaznak. A cefre szűrése után a sörlé extraktja nagy mennyiségű szénhidrátot és fehérjét tartalmaz, amelyet fermentációra készítenek elő. A komló főzése a fehérjék kicsapását és a sör lé töményítését szolgálja, a sörlé pedig erjesztésbe kerül, amelyet alacsony vagy magas hőmérsékleten végeznek.
A söröket három fő erjesztési csoportba sorolják: spontán erjesztésű sörök, felső erjesztésű sörök és alsó erjesztésű sörök. A Lambic a legelismertebb spontán erjesztésű sör, Belgiumból származik, a Lembeek nevű faluról kapta a nevét, és gyümölcsös tónusokkal, alacsony alkoholtartalommal rendelkezik. A felső erjesztésű sörök közé tartozik az Ale, amelynek altípusai között megtalálható a Bitter, a Pale Ale, a Brown Ale, a Cream Ale és a Scottish Ale. A lager sörök közé tartozik a Pils, a Bock és sok más fajta; a Pils különösen magas komlótartalomról és tartós habkoronáról ismert, alkoholtartalma általában 4-5%. A Kölsch Kölnben készül, és alacsony tárolási hőmérsékleten készül, amely a felső erjesztésű söröktől eltérő jellemző. A Steampere (Gőzsör) az alsó erjesztésű sör, amelyet közel szobahőmérsékleten erjesztenek az USA-ban, például az Anchor Steam Beer készítésénél.
Az ökológiai és bio sörök témája a modern gyakorlatban kiemelt, ahol a felhasznált alapanyagok kizárólag ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származhatnak; a GMO-mentes sörélesztők és enzimek előfordulhatnak, adalékanyagokra pedig csak engedéllyel van lehetőség. A bio sörök és a nem bio sörök íze között nincs különbség. A sör alkoholtartalma hosszú távon egészségügyi kockázatokat vonhat maga után; rövid távon pedig a koncentráció csökkenése és a reakcióidő megnövekedése figyelhető meg. A hazai söripar története számos vállalatot és főzdét ölelt fel, köztük a Hedon sörfőzdét Balatonvilágoson vagy a SteamCraft Breweryt Pécsen, de a történetben más hazai szereplők is megjelennek, mint a Borsodi Sörgyár vagy a Dreher és a Heineken Hungária saját sörgyárai.
Biográfiai utalásokkal kapcsolatos megjegyzések: a zirci ciszterci apátságban évszázadok óta hagyomány, hogy sört főznek, az első helyi sör 1735-ben készült el. A sörfőzés történetének részletes áttekintése magában foglalja a különböző főzdék és régiók hozzájárulását, így például a Bajor sörfőzési hagyományokat, az angol Ale-k körét, valamint a belga Lambic és Duvel stílusait is.
Összegzésképpen, a világos sörök és a különböző erjesztési módok gazdag sokféleséget kínálnak, kezdve a könnyed, alacsony alkoholtartalmú lager Sol-tól a gazdag, erőteljes Ale- és Stout-féleségekig, melyek mindegyike saját hagyományokkal és ízprofilokkal büszkélkedhet. A történelmi és technikai összefüggések megértése segít eligazodni a modern sörkínálatban, és kiemeli, hogy a minőségi alapanyagok, a tisztaság és a megfelelő érlelés kulcsfontosságúak a harmonikus sörélményhez.
