BME alkoholizmus tanszek waterfall: társadalmi, gazdasági és környezeti összefüggések vizsgálata

Az aszály és a rekordalacsony vízhozam ismét megmutatja, hogy a vízjárási szélsőségek egyre súlyosabb társadalmi, gazdasági és környezeti kihívást jelentenek. A hidrológiai modellek szerint a klímaváltozás miatt a vízjárás szélsőségei mindkét irányban fokozódnak: a kisvízi időszakok hosszabbá és gyakoribbá válhatnak, és a szélsőséges árvizek kialakulásának valószínűsége is növekedhet. A vízgazdálkodásnak tehát egyszerre kell felkészülnie a vízhiányra és a többletvizek kezelésére. A szélsőségekhez való alkalmazkodás a következő évtizedek egyik legnagyobb vízgazdálkodási feladata lesz. A döntéseket megbízható mérésekre, korszerű modellekre és tudományos eredményekre kell alapozni. A BME-n folyó kutatások ehhez járulhatnak hozzá.

A jelenlegi kisvizes helyzet kialakulásáért nemcsak a klímaváltozás felelős, hanem két egymást erősítő folyamat. A klímaváltozás miatt átalakul a csapadék térbeli és időbeli eloszlása, így gyakoribbak az extrém csapadékesemények, emellett mélyülnek a folyómedrek. A Tiszán az utóbbi száz évben átlagosan mintegy másfél méterrel mélyült a meder, a Duna hazai szakaszán pedig az elmúlt hat évtizedben közel 1,8 métert süllyedt. Sőt, egyes helyeken, például Vámosszabadi térségében, a medersüllyedés mértéke eléri a 10 métert. Ez utóbbi jelenség oka, hogy az intenzív kotrás, a közeli vízlépcső és a folyószabályozási művek hatása összeadódik. A mederszelvény változása Vámosszabadi térségében (Fotó: BME)

A két folyón a medermélyülés okai részben eltérők. Mindkettőn hozzájárultak a történelmi folyószabályozási beavatkozások - a partbiztosítások, a sarkantyúk és az árterek leszűkítése -, a Dunán pedig a múltbeli jelentős mértékű ipari célú kavicskitermelés és a felvízi vízlépcsők hordalékvisszatartó hatása miatt kialakult hordalékhiány is. A Tiszán ezzel szemben a 19. századi kanyarulatátvágások következtében megnövekedett esés gyorsította fel a meder mélyülését. A szélsőségekhez való alkalmazkodás során a kutatások célja olyan tudásbázis és döntéstámogató eszköztár létrehozása, amely tudományos alapot ad a szakpolitikai döntésekhez és segíti olyan beavatkozások kiválasztását, amelyek lehetőség szerint egyszerre szolgálják a társadalmi, gazdasági és környezeti célokat.

A BME koordinálja az iNNO SED Horizon Europe nevű nemzetközi projektet, amely innovatív monitoring-, modellezési és döntéstámogató módszereket fejleszt a folyók hordalékgazdálkodásának javítására. A Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék kiemelt kutatása a MULTI-WATER - Léptékeken átívelő módszertan fejlesztése a klímareziliens vízgazdálkodásért című NKFIH-támogatású projekt. Célja a folyókban és a tájban egyaránt alkalmazható vízvisszatartási lehetőségek vizsgálata és vízgazdálkodási hatásainak értékelése. A kutatások a folyók mellett a nagy hazai tavak jövőjét is érintik.

Az italgyártás és az alkoholtartalmú italok hagyománya is megjelenik a tanszék tevékenységeiben. Az emberiség által hosszú ideje ismert és fogyasztott alkoholos italok (bor, sör, párlatok) előállítási technológiájának, és az előállításhoz szükséges fizikai-kémiai és biológiai ismeretek tárgyalása lehetőséget ad a hallgatóknak a tudományos megközelítésre. Az italkészítés, és a kultúrált italfogyasztás hagyományai, tradícióinak megismerése szintén teret kap a tantárgyak keretében. A tanulási eredmények között az adott szak Képzési és Kimeneti Követelményeiben előírtak szerepelnek. Ezzel összhangban a tanszék közreműködik a hazai alkoholtörténelem és technológiák mélyebb megismerésében, összekapcsolva a vízgazdálkodási ismeretekkel a fenntartható erőforrás-gazdálkodás érdekében.

Az oktatási anyagban megjelenik a bor és a többi ital hagyománya és az ehhez kapcsolódó történetek, művészeti vonatkozások, valamint a hallgatók gyakorlati felkészítése a minőségi italgyártásban részt vevő hazai vállalatok, mint a Dréher, a Törley és a Zwack példáin keresztül. Ez a többdimenziós megközelítés lehetővé teszi a vízgazdálkodás és a társadalmi viszonyok összefüggéseinek elemzését is, hiszen a kulturális és gazdasági tényezők hatásai szintén befolyásolják a regionális víz- és erőforrás-gazdálkodást.

Az alkoholtörténet és a tanszéki tanulási eredmények között gyakran visszatérő motívum a közösségi összetartás és a felelősségteljes fogyasztás kultúrájának hangsúlyozása. A kutatási és oktatási tevékenységek összekapcsolása lehetővé teszi egy átfogó megközelítés kidolgozását, amely egyszerre szolgálja a társadalmi jólétet, a gazdasági stabilitást és a környezeti fenntarthatóságot.

Az összefüggések megértéséhez elengedhetetlen a megbízható mérés- és modellezésalapú tudás, amely a társadalmi, gazdasági és környezeti célokat egyidejűleg szolgálja. A kutatások hozzájárulnak a szaktudás és a döntéstámogató eszközök fejlesztéséhez, és támogatják a politikai döntéshozatalt a vízhez kapcsolódó kihívások kapcsán. A tanszék munkája így nemcsak a folyók önkéntes megóvását célozza, hanem a közösségek és gazdaságok alkalmazkodó képességét is erősíti a változó vízjárási feltételekhez.

tags: #bme #alkoholizmus #tanszek #waterfall